Ó és új év!

Eljött 2016 utolsó napja.  Nem szoktam lezárni, újra kezdeni, de idén más érzés van bennem.
Kívánom a lezárást,  az újra kezdést. Kívánom mert úgy érzem lelkem annyit változott ebben az évben.
Lezárom.  Ha összegezni kellene,  gyors és jó év volt,  jó volt,  mert nem nélkülöztünk,  mert volt munka,  volt iskola, volt egészség.  Kisebb betegségek voltak csak.
Kamaszok nagyjából kezelhetők... Nagyobb konfliktus nem volt,  sulit rendben végzik.  Dolgoztak is a nyáron. Csenge,  okos értelmes,  matrica még.. :)

Legnagyobb problémának a fáradtságunkat látom.  Sajátomat is,  Zsoltiét is.
Nekem a fő lelki bajom is ezzel van,  volt és lesz is.
2017 - ben,  20 éves házasok leszünk.  Ez sok,  meg pont 20 év! Nehéz ez,  közben érdekes,  hálás dolog ez.  Megélni fiatalságunk elmúlását,  lassan fokozatosan.  Gyerekeink felnőtté válását, lassú elszakadását.
Ha olyan szerencsés,  áldásos,  állapotban tehetjük meg,  hogy azzal az emberrel tesszük meg ezt az utat akivel fiatal korodban szerelembe estél,  érdekes, olyan izgalmas út ez. Hullám völgy,  hegyen völgyön keresztül... Együtt!
Ne higgye senki,  hogy ez természetes,  mert nem az!  Minden nap küzdeni kell érte,  hol jobban,  hol kevésbé,  de akarni kell!

Milyen lesz a 2017-es év? Jó lenne valami közös nagy cél.  Ház  csere,  vagy bővítés,  vagy egy nagy családi nyaralás  külföldön vagy.... Mittudomén...
Lesz nekem és Mesinek az érettségi,  lesz valami nyaralásterv, nem vagyok elégedetlen,  sőt.  Csak valami jó lenne,  ha kizökkentene a mindennapi taposó malomból.
Persze azt is tudom kívülről sokan cserélnék velem,  hiszen nagy család,  férj,  ház stb... Boldog vagyok,  hogy meg van nekem mindez! Hiszem erre születtem,  ez volt az álmom és sikerült. Van ennél jobb érzés a világon?  Nincs!!!!

Szóval 2017-ben magam elé rakok egy célt.  Valami mozgást szeretnék végezni.  Magam örömére és a testem tunyulása ellen.  Mert a ráncok ott vannak,  de egy kis öröm érzés jarjon át. :)
Jobban be szeretném osztani az időmet.  Ezt muszáj lesz kivitelezni,  mert a család,  munka,  és a tanulás sok szögét másképp nem lehet megoldanom majd.
Kívánom meg magunknak,  nektek,  hogy a célotokhoz legyen erő,  egészség,  öröm,  elismerés, legyen kivel megosztani 2017 - es év élményeit!

Legyen mindannyiótoknak,  nekünk is,  olyan az új év,  amilyet nagyon szeretnénk!

karácsony

Na az előző bejegyzésre, tök őszintén, egy következő posztban fogok írni bőven.

Hogy telt a karácsony? Remekül, csodásan...24.-e legalábbis a legjobban. Volt minden, öröm, meglepetés..együttlét, társasozás. Mi hatan együtt!
Utána való napokban vendég járás, ha őszinte lennék, az borzalmas volt. De már így középkorúnak tudom, jó volt így ahogy volt, vége...
Csenge viszont elég furcsán viselkedik, nyafog (mondjuk három napig fájt a hasa, alig evett), rendetlenke, látnátok milyen kupit csinál, és otthagyja, nem csak szétpakol, hanem koszt csinál. Macsek is..:-( Karácsonyfa még áll..de hogy?
Állandóan főzök, sütök, ma éppen nem, mert vásárolni mentünk, meg a fiúkkal ruhát venni, voltatok már két kamasz fiúval, és egy férjjel vásárolni, ruhát? :-) De megvolt mindenkinek amit szeretett volna, szilveszterre megvettük az enni, inni valót, szerpentint, kicsi tűzijátékot...
Mennyit árul el a hangulatomról, hogy legszívesebben szilveszterkor és új évkor csak pizsamában lennék, tévéznék, néha elbóbiskolnék, legnagyobb dolog amit megtennék, hogy kivánszorgok a hűtőig, meg a mosdóba.:-D Egy délután volt, amit kicsit pihentem..nem panasz, de úgy elterveztem ezt..a semmittevést, és kedden suli, jövőhéten három doga is, nem kisdolgozatok...semmit nem tanultam.
Ma meg megnézzük az adventi vásárba a betlehemest, Jézuskát, megígértem Csengének..ő meg emlékezett rá...már előre látom, fázni fog a keze, nyűgös lesz, és hazarohanunk..:-(

Azért látszik már, hogy középkorú vagyok, hiányzik a délutáni pihenés, a rend. a nyugalom...:-D :-D

?

Néz be valaki úgy a blogra,  hogy kíváncsi arra mit írok még? 

Legyen úgy....

Nézzétek el nekem,  ha nem kopogtatok be hozzátok.
Mind itt vagytok a szívembe,  akiknek van blogja és akiknek nincs,  mindegyikőtökre gondolok,  sok,  sok szeretettel! :) <3 nbsp="" p="">
Én fáradt vagyok nagyon nagyon... De ma jól kialszom magam,  holnap meg lesz ami lesz....
Nem izgat,  ha nem úgy ahogy azt a nagy könyvben...

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek,  kicsiknek,  nagyoknak... Mosolyogtunk,  pihenjünk,  együnk finomat,  öleljünk,  nézzük örömüket,  mi is örüljünk... Ne tervezzünk,  lágy szellőn élvezzük a napot,  a pillanatot!
Ölellek benneteket!!!!! 

Készülődés, lassan, lassan..

Köszönöm, hogy írtatok, remélem, azért van az az álom ami teljesül...
Igazából jó, hogy itthon vagyunk, félig meddig...fiúknak, holnap suli még, de csak ajándékozás lesz.
Van ami jó, van ami nem annyira. De próbálok csak a jóra gondolni...jó is lesz, mert Csenge mosolygós csilingelő hangja mindent feledtet. És a nagyok is nagyon várják a karácsonyt.
Lesz még holnap munka, csütörtökön jönnek a barátaink, jézusom, nyár elején találkoztunk velük utoljára, azt hiszem.:-(   Pénteken 8 bejglit sütök pluszba, és majd a miénk is. Plusz két nagy adag hatlapost sütök, ebből is egy a miénk. Vettünk egy három kilós bébi pulykát, sosem sütöttem még..kíváncsi leszek milyen így. És tök üres a hűtő, nehezen, talán kibírja a holnapi napot, de utána kell venni minden napi dolog, sajt, tej, zöldség, gyümölcs. stb.
Ajándékok 85% megvan, a gyerekek talán azt kapnak aminek örülni fognak, mondjuk Dávidnak még sehol a netről rendelt ajándék, :-( De nem tudom megjön e még..ha nem akkor csak kell egy kis valami, a fa alá..
Másoknak apróság lesz, de próbáltam személyre szabottan valamit..még sok minden apróság kell azért.
Nem aggódom túl...(dehogynem, csak nem mutatom)

Játszunk! :)

Azon gondolkoztam a napokban, mi lenne ha játszanak megint, a gondolat szárnyaló szabadságán...

Mi lenne az a dolog aminek a legjobban örülnél karácsonykor?  Lehet tárgy,  lehet megfoghatatlan dolog is.  Nem számít semmi,  nincs lehetetlen...
Kezdem én!
Nem könnyű különben... Hirtelen olyan sok minden eszembe jutott,  meg aztán semmi,  mert úgy érzem mindenem megvan,  ami kell..
Mégis, ha mondanom kellene valamit,  egy hét Zsoltival,  valami sok élmény szerzős pihenést szeretnék a legjobban... :)

És te? 

Jólesett! :)

Ma kiosztotta az irodalom beadandót a tanárnő.  Elmondta az általános hibákat. Majd a végén azt mondta,  külön megdicsérem,  Jenőt és Anikót (engem)  a nagyon szép dolgozatért. :)
Jólesett, na! :) (novellaelemzés,  érvelés) 

Még nem! :-)

Az igazság az, hogy zajlik az élet...de mondjuk, ez nem baj, csak fárasztó.
Bizony úristen nem írom le mindig, hogy migrénem van, de tegnap jól elkapott megint.:-(
Már kedden éreztem, ahogy a suliban voltam, aztán éjjel, erre keltem, meg arra, hogy Csenge halkan súgja : anya, anyaaaa. Felriadtam, éjjel fél egy volt. Fájta  füle :-( , kapott fájdalom csillapítót, kicsit nyugtalan volt, míg nem hatott  a gyógyszer, de elaludt. Reggel nehezen kelt fel...nem is ébresztettem, már szerveztem a mamavigyázást, mikor mosolyogva kelt fel, hogy milyen jó, mert ma vihetnek be otthoni játékot, füle már nem fájt, én rábíztam, hogy mehet oviba délig, mama megy majd érte míg dolgozom. De ő azt válaszolta, maradna inkább a mamával, így velük volt, jól érezte magát, mamáék meg megnyugodtak, mert már hallottam, hogy Csenge se megy hozzájuk. De ma már ment oviba rendesen és nagy nap van, bábszínház és karácsony is. :-)
Én meg milyen lökött vagyok...tegnapi migrénem úgy kikészített, nem is tudom, hogy dolgoztam, három után jöttem haza, se kaja, se kenyér..hirtelen ötlettől vezérelve, paprikás krumplit csináltam, ami nagyon jól sikerült. és a kenyér is. De az oviba sütni már nem bírtam, amúgy ritkán járok így, lisztem is elfogyott. Nem baj, gondoltam, van még egy zacskó, Lidl-ös keksz, vész esetén csak jó lesz. De nem hagyott nyugodni a dolog...nem sütöttem semmit. Hát reggel rájöttem, a sütis dobozban van még mézeskalács, és linzer. Csinosan megcsináltam a tálat, meg raktam bele kis bolti kekszet is.:-) Na így voltam...(amúgy csak én lihegem túl a dolgot, csomóan üres kézzel mentek) De nekem így volt jó a lelkemnek.
Ma még suli, holnap munka, és jövöhéten is lesz egy nap munka.
Ma elvittem vásárolni anyósomat, vásároltam én is, szokásos heti, plusz egy-két sütni való..
Mert bármennyire úgy érezzük holnap karácsony, még nem...:-)

Suli :(

Ma csak két tanár mondta,  hogy téma zárót írunk január 3.-án.:( biosz,  és matek... Ja meg töri érettségi feladatokból.. :(
Angolból már érettségi feladatokat csináltunk,  siralmas... Az egy dolog hogy egy ponton múlt a négyesem a melléknevekből,  az nem rossz,  így...
De mikor ott egy érettségi feladat,  gőzöm sincs semmiről. :(
Hogy fogok leérettségizni...
Matektanárnő szerint,  különleges évünk lesz... Na igen!

Aki felnőtt korban érettségizett,  szerette ezt az utolsó évet? Vagy csak én állok ehhez most rosszul? :(

Megélni a pillanatot!?

Milyen hülye vagyok..sokszor! Tisztában vagyok vele, hogy amúgy minden megoldódik általában és milyen jó nekem most. (na jó picit lehetne jobb, de most ebbe nem megyek bele)
Mégis szinte pattanásig feszült vagyok, hajtom csak az időt, mindent úgy csinálok, hogy gyorsan, gyorsan legyek már túl rajta, mindennel így vagyok, közben meg abban a pillanatban tudom, hogy olyan hülyeség, hogy meg kéne élni a pillanatot, még az olyan kicsit is, hogy felhúzom a csizmámat, a sapka is jó meleg, és végre kényelmes, és tetszik is...és hogy a kenyeret sütöm, és hogy bár még csak az apróságokat vettem meg karácsonyra, de megvettem.
Apropó ajándék...Nekem furi..de ez van, hogy meg KELL ajándékozni az óvónéniket is( kedves figyelmeztető telefont kaptam tegnap ez ügyben), jó persze szívesen teszem ezt, meg a suliban is húztak...akkor már ahova járok dolgozni, oda is vettem kis apróságot, ugye az is több hely. meg ott született a kisbaba most, oda vettem egy rugit, de csak illik valamit vinni, meg örömmel viszem. :-)
És ez még csak az ismerősök, hol van a család...de az is meg lesz, hiszen van még ezen kívül 10 nap...juhéjj...nem sok! :-( Mert örömet okozni jó...
Minden esetre egy hét múlva már kicsit nyugisabb lesz remélem az élet..

Már azt hittem, ilyen érzés nem lesz...

Néha olyan fáradt vagyok, úgy mindenben,  az anyaságba is...
Ma mégis láttam egy közeli ismerősöm egy hetes kisbabáját és úgy irigyeltem.  Puha kis baba teste... illata,  újdonság varázsa.. Család öröme
. Olyan jó volt hat éve nekünk is.
Jó most is.. De az más,  én imádtam azt a korszakot mindegyiknél...

Remélem  hamar elhagy ez a vágy..  :(

Hétfő

Több torta nem lesz. :)  Ma reggel még elvittük az oviba... Nagy nagy örömmel. :)

Itt vagyok a nagy végtelen idővel ma.  Mondjuk Mesiék itthon vannak,  mert tegnap Bécsben voltak adventi vásáron. :)
Mehetnénk meg ajándékokat nézni,  főzhetnék is (mondjuk azt kell) akkor már a biggyesztés,  csirkepörkölt lesz,  meg takaríthatnék,  fogok is.  Tanulhatnék is,  van bőven mit...
De még csak ülök... És olvaslak benneteket. :)

Vasárnap..

Tegnap megvolt  a szülinapi "buli". Ami amúgy tök jó volt, mert az ünnepelt nagyon örült a gulyáslevesnek :),  és az Aranyhaj babának és  a tortának legfőképp,  de a Bence kisbarátnője szerint,  elég ijesztő volt a család,  nagynéni,  nagybácsi,  unokanőver,  mama,  papa egyveleg... Na igen,  és mi ezt tudjuk is.. És mivel az ember a családját nem választhatja meg,  így mosolygunk... :)

Erre ma reggel csak  a folyosót akarta Zsolti porszívóval le pókhálózni,  erre én neki álltam a hálót kitakarítani. De úgy rendesen.  Falakat letakarítottam,    ágyat kiporszivoztam,  elhúztam,  lemostam,  felmostam,  függönyök,  Csenge falvédője kimosva..
Már meg akartam csinálni...egy ideje,  de most kész lett! Illatos,  csillivilli... :)
Mondjuk nagyon ráférne egy alapos festés az egész lakásra..
Délután jó lenne egy töri tételt kidolgozni...
Jó lenne szundítani is...
Jó lenne egy filmet megnézni...

Kenyeret még kell sütöm,  és egy piskótát is,  holnap az oviba viszünk tortát. :) 

Szülinapos!!!

2010-12-09, 14 óra 35 perc,  negyedszerre is a világ legboldogabb embere lehettem!
Boldog szülinapot Csenge!! :)

Másképp kellene látni...

Csak úgy röpülnek a percek, az órák, a napok, a hetek, a hónapok, így az évek is...
Tudom közhelyes, de tényleg így van.
Reggel felkelek, este lefekszem, történnek dolgok közben, de megint reggel felkelek, este lefekszem..És csak azt veszem észre, hétfő, majd péntek, majd szombat vasárnap, és újra....és újra.
Ez jó valahol, mert nem történik nagy dolog, meg rossz is valahogy mert nem történik nagy dolog.

Félelmetes amúgy, hogy Csenge jobban lett..az antibiotikumtól??? Sosem kapott még, de amilyen állapotban volt, és amilyen csúnya volt a torka, és a nózijából mi jött ki:-( , nem volt kérdés, hogy fogom neki adni az antibiotikumot. Mondjuk, közben felkelt, megint sápadt, karikás szemű, és éjjel megint hányt... És az antibiotikumtól hasmenése van, adok neki probiotikumot, két antibogyó kötött.:-(
Na mindegy, vagyis nem mindegy, nagyon nem..remélem jobban lesz, nekem is kapar a torkom, de nem rosszabb.

Át kell amúgy programoznom az agyamat..nem könnyű.
Jó lenne, a szombati szülinapi össze jövetelt, úgy felfogni, hogy nem az lebegne a szemem előtt, hogy még semmit nem vettem meg hozzá, és a legrosszabb, ki sem találtam mi lesz a menü.:-( Hanem milyen jó, hogy együtt leszünk, addig talán jobban is lesz Csenge, és a tortája csodálatos lesz és már a hatodik szülinapját fogjuk ünnepelni.
De tudom, Zsolti nem tud a munka helyéről eljönni, este meg már nem tolongunk a bevásárló központba, én meg itthon vagyok, el tudnék menni vásárolni..el tudnék.
Az utóbbi időben valahogy olyan soknak találom a tennivaló, persze tudom a karácsony is közrejátszik ebben. Mikor kicsik voltak a nagyok, könnyebb volt meglepni őket, elmentünk..és kiválasztottuk a meglepit, Örültek neki. Most meg, még mindig megy  a huza-vona..Egyik amit kér, sokba kerül, tabletet szeretne, olcsó volt már egy pár..sokáig nem húzta, vennénk jobbat, de akkor a többi három, ha arányosan nézzük, nem lehet..Nem mondom, hogy nem kellene bugyi zokni, sapka, sál nekik, de őszintén, örülnének neki? Jó, jó..de! :-( Szomorú is vagyok miatta, meg nem is..Nálunk, csak szülinapkor, meg karácsonykor kapnak nagyobb dolgot...de nem mindig megy...Most rossz a száj íze annak, aki nem kap tablettet, nekem is, hogy nem sikerül, vagy ha sikerül is...mert lehet, hogy kikalkulálom valahogy...de akkor valahonnan az a pénz hiányozni fog...és, hogy igaz az a mondás is, hogy nem az ajándék számít, hanem, hogy együtt legyünk, de még gyerekek, majd ők is lesznek felnőttek, majd akkor értékelik ezt a mondatot, de még nekem rossz, hogy a legdrágább kincseimnek, nehezen hozom össze a vágyott ajándékot...pedig minden szülő, szeretne a gyerekének örömet okozni. Nem?  Itt nem a gyereknek a magatartását és a szorgalmát díjazzuk , itt örömet akarunk okozni! És amúgy szerintem jó gyerekek voltak idén, tudom, mert már megéltem, volt sokkal rosszabb is, de most jó!

Majd lesz jobb, és a végén úgyis megoldódik minden, mert megoldom, és ne pufogjak, hanem lássam már másképp a dolgokat...

Mosolyogjunk....

Érdekes dolgokat tapasztaltam meg az elmúlt napokban...
Írhatnám, lenne mit, a mindennapokról mostanában.
De úgy döntöttem, hogy a legerősebb, számomra elgondolkodtató, történést írom meg most.

Tegnap gyerek orvosnál voltunk Csengével. Átépítés van a rendelőben (de miért éppen a legtaknyosabb időben???) Szabin volt a dokinénik, de mivel Csenge mandulája tüszős volt, így kidekkoltuk a helyettest és a két és fél órát. Közben néztem az aggódó szülőket, jaj mennyien vannak, jaj megint bejött elém egy időpontos, jaj, jaj, jaj. Pedig annyi cuki kis manó volt ott. Konkrétan volt ott egy fiatal anyuka és három édes kisgyerek. Mintha magamat láttam volna kb 15 évvel ezelőtt. Gyerekek kora 1, 2 és olyan 4 éves,pont a kislány volt a nagy, és két kisfiú a picik...és ahogy civakodtak a süti darabon, de nem durván, csak olyan egészségesen. Viszont a matricás szemetet úgy szedték..hogy öröm volt nézni. De körbe néztem, én mosolyogtam csak rajtuk, de nem a szánalmas mosoly, hanem olyan őszinte..néztem az arcokat, fásultan ültek ott, ANYUKÁK, APUKÁK. Vagy szánalom tükröződött a szemükbe. Jaj szegény anyuka, ennyi gyerekkel. Igen, biztos fáradt az anyuka, és biztos vannak olyan pillanatok mikor cserélne az éppen ott tablettező kisgyerek anyukájával, aki éppen csettel valakivel unalom űzés képen. De mégis, olyan nyugalom volt abban a három gyermekes  anyukában, ahogy tekerte a sálat a gyerekei nyaka köré, és olyan ismerős volt a mozdulat. Pedig nem most volt...
Azon gondolkoztam, én is ennyi szánalmas pillantást kaptam...mondjuk kaptam, azt tudom..családon belül is. És igazán nem volt ott nagyszülők hada..de mindegy is ez már.
Vasárnap a boltba is azt láttam kevés ember az aki rámosolyog a kisgyerekre...öregszem. Én már megint észreveszem a kisgyerekeket.:-)
Tudjátok van egy nő életében szakaszok. Mikor vágyakozva néz be minden baba kocsiba és képzeletben megjelenik egy baba (megsúgom nem olyan lesz majd:-) Mikor már van gyereked...na akkor az együttérző anya pillantás, és mikor már nagyobbak a gyerekeid, és jaj de édes más gyereke. :-)
Mert azért a gyerekek aranyosak, őszinték, egyediek, általában mosolygósak,...Csenge is még ilyen..ó, de jó lenne, ha sokáig ilyen maradna.

Néha megráznám az embereket! Hé, mosolyogjatok a gyerekekre, minden gyerekre!!! Hiszen minden gyerek maga a csoda...valakinek a csodája.:-)
Ne nézzünk csak úgy át rajtuk...

Rossz kedvem van

Nem tudom az okát, közben mégis tudom...
Hiányzik valami... Valaki...
Álmodom valamiről... Valakiről...

Hiányzik valami,  ami fontos lenne nekem!
Hiányzik valaki,  aki fontos lenne nekem!
Hiányzik az újdonság,  a meglepetés...
Legjobban az hiányzik, hogy nincs "semmiről" csacsogás,  felhőtlen nevetés (könny csorgatós kacagás)
Úgy félek nem lesz soha.. Nem tudom ezt az érzést kitörölni belőlem...
Ettől nagyon rossz kedvem van... 

Félelmetes volt.

Félelmetes mikor méred a lázát és kiveszed a hőmérőt ami 40 fokot mutat,  többször meredten nézed és nem hiszed el ez van. :( így volt tegnap,  pont így. :( És csak néztem a lázpiros arcát,  aki hagyja a hűsítő vizes kendőt a fején... És néz rád kérek szemmel,  mindent megtennék, hogy meggyógyuljon hamar.
Háromszor volt ilyen magas lázhullám Csengének,  ma is lázasan kelt,  de ma az erős torokfájás mellé orrfolyás is van. :(
Olyan rossz mikor ilyen kis betegek a gyerekek... 

Mikor, ha nem most...

Hány évtizeden keresztül még vezetékes telefonom sem volt,  amúgy nem is nagyon használom.  Nem szeretek telefonálni,  vagy fene tudja.. De tegnap hogy jártam, elfelejtettem elvinni a telefonomat a suliba.  Gondoltam,  semmi gond felhívtam Zsolti az osztalytársam telefonáló.  Semmi baj nem volt eddig soha,  na de most,  visszahív Zsolti,  Csengét elhozta Mesi az oviból fáj a feje hányt.  Na nálam meg se telefon se autó. :( (csütörtökön mindig osztalytarsaimmal megyek.) olyan ideges voltam egész délután.  Aztán haza jövök és egy csokis arcú boldog Csenge fogad,  huh megnyugodtam.  Egészen addig míg aludni nem mentünk.  Hallom a szuszogásán,  lázas,  vagy az lesz... És igen,  éjjel 1 órára lázas lett,  reggel csak hőemelkedése van,  de fáj nagyon a torka és a kanapén fekszik.
Mikor,  ha nem ma,  mikor Mikulás jön az oviba. :(
És egész napos áramszünet is lesz...
És tombol a szél...
Ma gyógyítós ölelgetés lesz a program! :) 

kettősség...

Na egy kicsit elszomorodtam az imét. Néztem a szebbnél szebb adventi csomagokat, kézzel készült meglepetéseket. Gondoltam a mostanira is, és nosztalgiáztam az elmúlt 18 adventen, mióta gyerekünk van. Mikor kicsik voltak a nagyok:-), akkor, voltám minden...ilyen-olyan adventi meglepi, meg egymás húzása, meg meglepetés, meg egymás adventi naptár titkos kievése.:-))) Szóval minden. Jó lenne most is, de azért bevallom, négy igazságos meglepetést nem tudok most összehozni, sem anyagilag, sem máshogy. De azt sem tartom igazságosnak, mert bármennyire is nagyok a nagyok, ebben azért gyerekek.., hogy csak Csenge kapjon minden földi jót....így egy egyszerű megoldást választottam, bevallom nagy volt az öröme, és végül is, ez az ami számít, hercegnős adventi kalendáriumot vettem. Majd azért megpróbálom mindenkinek a december folyamán egy igazi külön meglepetést is kitalálni.
Tegnap vásároltam, Lidl, Auchan, Eurofamily, utóbbiba, jó árban vannak a tisztálodási, tisztító szerek, de egy vagyont hagytam ott..mindenhol.:-( Azon gondolkoztunk Mesiékkel közben, mennyibe kerülne, ha azt vennénk meg, amit csak úgy érezzük szeretnénk, és nem az árat, a mennyiséget, és a a minőséget néznénk...Mesi mondta, nem lenne jó, mert egy idő után unalmas lehet, nincs meg az az érzés, hogy sikerült megvenni, megdolgoztam érte, nehezen sikerült, hosszú időt kellett gyűjtögetnem, lemondanom valamiről, de sikerült érzése. Persze igaza van..kicsit mégis szomorú vagyok, hogy nem magamnak, de a gyerekeimnek is limitálva tudok ajándékot nézni, közben ugye örülök, hogy limitálva is tudok nézni...Micsoda kettősség...

Megírtam a novella elemzést tegnap ma kicsit átírtam, lemásolom, és kész! :-) Örülök, hogy időben be tudtam fejezni, nekem tetszik, de kíváncsi leszek tanárnőnek hogy fog bejönni...

Ma nem kell főznöm, mert tegnap este csilis babot csináltam, kenyeret kell sütnöm, mert reggelire egy morzsa sem maradt...
Legyen szép napotok!