szomorú..

Itt a földön, háború, fenyegetettség, éhezés...
Nemrégen mutatták a tévében, hogy éhen halt egy kisgyerek, még ha tudom, hogy így van a világban sok helyen, megráz mindig...Miért??? Én is születhettem volna oda...meg a gyerekeim is.
Honnan tudom mi lesz 10 év múlva?
Nem dughatjuk a fejünket a homokba.., nem tehetünk mindig úgy, hogy az nem érinthet minket...

ma..

Egyik szemem sír, másik nevet...mikor mindenki elmegy a dolgozóba..
Fájó szívvel hagyom ott Csengét ilyenkor, mellette meg tudom, milyen jó ott neki. Bár mostanában nagyon nyafka, durcis, hisztis. Bepótoljuk a három éves dac korszakot...:-(

Nem elég a saját nyűgöm??? :-) Bár lehet ez vetül rá is, nagyon erősek a radarjai.
Olyan jó lenne, ha a hétköznapokat is jól megtudnánk élni..annyira igyekszem majd.
Itthon vagyok ma, csak kenyeret sütök, és tegnap este főzött bab leves mellé, grízes tésztát csinálok.
Torokfájásom átcsapott köhögésbe..:-( Ó jaj...
Tanulok holnapra 21 db rendhagyó igét kell megtanulnom három alakban, és matek doga is lesz..
Még két hónap, és egy kicsi...és nyár...de várom már.:-)
De addig még sok minden van ...bele sem gondolok. Inkább csak a mára összpontosítok.:-)
Szép napot Nektek!

Vége, lassan a tavaszi szünetnek is...

Vége a Húsvétnak is...
Csak én érzem, hogy rohan az idő???
 Jó volt azért, még ha itt sajnos nem melegedtünk fel annyira a napocskán. De vasárnap tudtunk kirándulni is, mind a hatan együtt, igen, már ez is nagy szó, EGYÜTT! :-)
Közben vendégek jöttek, mi mentünk...ma is voltak Nővéremék, jó volt nagyon..
Most meg megyek főzök még bab levest,maradék füstöltből.. mert holnaptól, ovi, suli, munka.. Készülök, pakolok...pakolok, készülök, ja és pakolok, pakolok...:-)
Itt be van borulva, esik..:-(

Nyavalya

Ezt nem értem. Végig megy a tél, influenza, nyavalya kórság, és nem, nem akkor vagyok beteg, mikor ezek a betegségek jönnek mennek..hanem most! Ma reggelre torokfájásra ébredtem.:-( Úgy látom makacs, itt akar maradni.:-(  Miért is lenne jó minden. Bár tegnap pont az volt a bajom, hogy nem tudtam elmondani a bajomat...ezért fáj ma a torkom, de mivel viccesen bár, de ma délben megbeszéltük családilag a problémámat, így holnapra elmúlik ugye a torokfájásom?!

Elmentünk bevásárorolni, pont a tömeg előtt végeztünk, olyan jó volt így.
Kaptam kézi mixert is, annyira örülök neki. Múltkor újat vettünk, de tönkrement. Ez dupla teljesítményű, és nem sokkal drágább mint a másik vacak volt. Szeretem a Ldlben vett elektromos cuccokat, három év garancia,, minőségi áruk. :-) Jó kis reklámot csinálok nekik mi?? :-)))) Majd vettünk cipőt Becének, hogy lett ennek a gyereknek 44-45-ös lába??? :-))
Majd gyorsan főztem kelkáposzta főzeléket sült kolbásszal. Délután meg sütök, sok sok palacsintát! :-)
Szép délutánt nektek! Úgy döng a barackafa a sok méhecskétől..<3 br="">

ma még...

Nem sikerült a munkaterápia, bár az ablakok tisztán csillognak villognak, a konyhában minden mütyürt, dísz csipke csíkot hófehérre sikáltam, majd keményre vasaltam, lelkem mégis nagyon dúl, majd megnyugszik! Majd megnyugszik?
Szerintem nem szeretnék sokat, csak egy kicsivel több érzést, több kedves figyelmet, ami csak az enyém...közös pillanatot...nem tudom leírni, megmondani...kár, hogy ilyen érzékeny lettem.:-(

Nyaralásról semmi, előbb el is keseredtem, mert bár a státusz érvényesre változott, de nem nyertre, így még nem biztos az sem. Mondjuk most semmi kedvem a nyaraláshoz sem.

De legalább süt a nap, főzhetek, süthetek, takaríthatok..holnaptól biztos más lesz, itthon lesz már Zsolti is...

ui: Elfogadott lett a pályázat, örülök!

na ma aztán...:-)

Bár nem süt a nap jelenleg...mert azért úgy könnyebb lenne..de, munka terápiára fogom magam, Vivi után én is, csak nem terveztem. Valahogy mostanában nincs késztetésem a jönazünnepmossunkablakot, nagytakakaritásra. De akárhova nézek, pókháló, por, maszat...:-( Muszáj megcsinálnom, mese nincs, ha jön az ünnep, ha nem...
Tehát a mai nap takarítással fog telni, nem bánom, mert utána ezzel, nem lesz gond, csak a napi takarítással.
Itthon van a fele gyerekem, Csenge nem ment oviba ma már, ő a necces, mert néha nem találja fel magát, néha meg órákig igen.. Meg Bence , na őt majd akkor látom ha éhes, vagy megjön a bicajozásból, persze enni...:-D

Tegnap azt hittem már könnyű nap lesz a suliban, de nem. Bár nem bántam, mert jó volt egy kicsit agyilag kimozdulni, magyaron Ady verseket vettünk, csoportban kellett dolgoznunk, jó volt nagyon...és a végén én mondtam el a versről a véleményünket. Meglepő, hogy vállalkoztam rá, magam is meglepődtem, hogy mertem, nem kifogásokat kerestem. És valahogy feltűnt, hogy az összes tanár az én füzetemet nézi meg, mit vettünk utoljára, vagy a tizenkettedikeseket hozzám küldte a tanárnő füzetért...:-) Mert én a kis stréber, mindig ott vagyok..:-D 
Szép napot nektek is!

előre...

Hát most mit írjak, elég vacak reggel volt, aztán döfött egyet egy kedves anyuka az oviban belém. De tényleg nagyon kedves volt! Mert ma van az oviban a locsolkodás. Vittünk sütit, én csak zserbót akartam vinni, mert azt kapott Zsolti anyósomtól, egy nagy tepsit a névnapjára.
De, Csenge ragaszkodott hozzá, hogy süssünk maffint is. Így sütöttem, de csak pár darabot, reggel megszórta cukorkával, ez volt benne a lényeg.:-) Nem vittünk olyan nagyon sok sütit, mert múltkor is, nagyon sok süti volt, de arra nem gondoltam, hogy most csak a lányok vittek.. és ez a nagycsoportos anyuka, meg egy nagy tál kockás terítőbe tekert, friss meleg pogácsát vitt, olyan helyesek voltak, reggel nyolckor mosolygósan...meleg pogácsával...olyan irigy voltam, a nyugalmára a sok meleg pogácsára..
Olyan kis semmilyennek éreztem magam, közben persze mosolyogtam, megkínált pogácsával, és jóízűen megettem...

Ezt kellene megtanulnom, a feltétel nélküli ténykedést..amíg nem tudom beleadni teljesen magam, addig nem lesz semmi...amíg kifogásokat keresek, amíg "megúszni" akarom, nem lesz jó..

Bíznom kellene magamban.  De előre nézek, optimistán...

Mert ilyen is kell...

Megvettem nagyjából mindent nyuszikára..de nem könnyű olcsóbban jót venni.:-(
Vettem igazi füstölésű csülköt, itt a kisboltban, évek óta itt veszem kitűnő minőségű! Feláron volt a multiban, de az csak füst ízesítésű pácban van...Meg vettem egy kis darab kötözött lapocka sonkát is, biztos ami biztos.:-) Már csak a Lidlbe megyek a héten a friss dolgokért.

Kicsit pipa vagyok, mert a nagycsaládos elbírálás a nyaralásról még nem érkezett meg, rakosgatom az ön erőt, amit be kellene fizetni a hóvégéig, de semmi hír..:-(

És élvezem a csendet még, mondjuk az ágyneműt lehúztam, de igen, igen...megnéztem egy filmet, mert ilyen is kell.. Brooklyn a film címe, kedves kis film..
Megyek meglocsolom az árvácskákat, kókadnak szegények...felhúzom az ágyneműt és mehetek Csengéért..:-)))

vasárnap esti gondolatok...

Eltelt a hétvége. Jó volt, meg ...jó. :-) Azt akartam írni, meg olyan semmilyen. Na, de az nálunk jó, a semmi különös, az jó! :-)
Olyan vagyok már mint az öregek.:-) Nézem magam, hogy alszom, tegnap reggel úgy keltem, mint már nagyon régen nem, eszméletlen jót aludtam.
Hormonjaim változásai havonta megvisel mostanában. Migrénnel szokott társulni. De ebben a hónapban nem volt így. Sajnos nem úsztam meg gyógyszer nélkül, és erős gyógyszert vettem be. de végre rendesen elolvastam a cataflam használati utasítását. Mely szerint migrénre is jó, de ennek inkább megelőző, kísérő tüneti kezelésre jó, mint a probléma kiküszöbölésére. Összesen a két nap alatt, hármat vettem be, mikor éreztem, hogy valami készülőben van, de ez most arra is jó volt, hogy a hátamat, nyakamat ellazítsa, és én ennek tudtam be, a nyugodt alvásomat. Persze a legjobb ebben, a migrén hiánya volt, hosszú évek óta mindig gyötör ekkor, hiába veszek be gyógyszert, csak csökkenti a fájdalmat, de meg nem szünteti, most nem volt semmi! Juhéjj!!! Kis üröm az örömben, a három cataflam. :-( Pont délután néztem apósomat, aki megelégedett fejjel vette be a kis gyógyszeres dobozkájából a marék gyógyszerét, egyszerre...pfúj...biztos, hogy bizonyos kor után marék számra kell szedni a gyógyszert????:-( Naponta háromszor??? Van egy gyógyszer valamire, annak a mellékatására még egy, annak mellékatására még egy...majd még egy...
Nálunk most azért volt itthon véletlenül cataflam, mert múltkor a dokinéni Mesinek felírta a megfázására, de nem vette be. Apósom gyógyszeres doboza, kisebb gyógyszertár.:-( Mennyi pénz...

Szóval ezek vannak, itt ülök csendes magányomban, tervezem, holnap nyuszibeszerző túrára megyek, mert holnap van az az idilli állapot, hogy van ebéd, mindenki dolgozóban, Csenge délutánig oviban. Kedden délig van, mert el kell hozni a gyerekeket értekezlet miatt az oviból, szerdán lehet már nem viszem, és utána tavaszi szünet, juhéjj...:-))))

és akkor...

Most olyan szépen nézegeti a könyvet Csenge, lehet lesz alkalmam leírni a történéseket! :-)

Sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e? Hogy meg tudom-e fogalmazni, úgy, hogy ne legyen félreérthető, ne legyen személyes annyira, hogy már intim legyen.
Aztán arra jutottam magammal, leírom, főként azért, mert annyian őszintén kíváncsiak vagytok rám, leírom, hátha valakinek éppen ez segít, mert ő is éppen átéli, vagy átélte... Így könnyebb.
Ne várjatok eget rengető dolgot...kamaszaimmal minden rendben, annyira, amennyire lehet. Csenge tünemény, kisebb, nagyobb nyafikkal, de ez nem baj, hiszen ő is egy igazi egyéniség. Zsoltival is a lehető legjobb a kapcsolatunk.

Mégis, mint nő, mint anya, mint feleség, mint barátnő éreztem rosszul magam. És úgy általában nem volt jó. 
Lehet, úgy tűnik, hogy bezzeg ennek megvan mindene, szép családja, egészsége, lehetősége, élete.

Lehet így tűnik. De én is ember vagyok, ugyanolyan gyarló, mint mindannyiunk. Változom, változnak a dolgok körülöttem, néha felveszem a ritmust, néha lemaradok.

Nem leszek többet 20 éves. Nem leszek többet fiatal. Nem  leszek újra 20 éves lány aki után fütyülnek a fiúk, nem leszek újra fiatal anyuka, kisgyerekkel, ráncos vagyok, gömbölyű, fáradékony.
Nekem is új az érzés, mert néha szárnyaló paripának érzem magam, néha megfáradt idős embernek. De már tudom a korlátaimat. Néha azon gondolkozom, oké, suliba járok, oké, pár év múlva szakmám is lesz talán, 45 éves leszek akkor, "fiatal" pálya kezdő, és ez akkor a tuti cél lesz, ha semmi nem jön közbe. Viccesen hangzik most az, de olyan pályát válasszak magamnak, amit majd idősen is elvégezhető. Vicces mi? Első számú szempont ez lesz. Mert erre is kell gondolnom. Hiszen mikor dolgozom (takarítani járok) iszonyúan elfáradok, már..most! És nem túlzok! Bírom, de elfáradok. Régen nem így volt, hegyet megmozgattam.
Le kell zárnom magamban a múltat, nem könnyű új életet kezdeni. Pedig ez is egy pár évig el fog tartani, a középkor. És igazán szerencsésnek fogom érezni magamat, ha megélem az öregkort.

Ne értsetek félre nem temetem magam, csak a fiatalságom. Fáj, nehéz elengednem, nehéz tükörbe néznem, a testemet, a lelkemet a külvilágot elfogadnom újra így.
Persze lehet tenni ellene, mozgással, sminkkel, szép ruhával, lehet...de néha szembe kell nézni magunkkal.
Ezt tettem most, nem könnyű időszak. Élne anyukám, megkérdezném, ő mikor érzett így...de nem él. Nem tudom megkérdezni.
Szerencsésnek érzem magam, mert van aki megölel, van akiért érdemes megtennem mindent!
De az én életem, az enyém. Nekem kell úgy megélnem, hogy nekem a legjobb legyen.

Lehetne még ragozni, de talán ennyi elég....

Péntek

Nekem vannak a legjobb olvasóim! Mindenkinek egy nagy ölelést küldök!!!!!

Tegnap matek dogát kellett volna írni...volna....de olyan kevesen voltunk, hogy nem írtunk. Helyette gyakoroltunk még a számtani sorozatokat, négy órán keresztül, nagyon intenzív volt, de mégis jó. Nem volt a padttársam sem, így a magam tempójában csináltam, és volt ami jó volt! :-) Tanárnő meg is köszönte, hogy kijavítottam,  azt aki a táblánál írt.:-)

Milyen rövid volt a hét, mint mindig.. és süt a nap, remélem hétvégén sem lesz rosszabb idő.
Szokásos vásárlás, takarítás. főzés...lesz a mai program. Csenge délig van oviban.

Jön a jó idő, megint mindenki cipő elhasználódásban szenved..:-( Azt hiszem lassan nem úszom meg a cipő vásárlást...ami nem is olyan egyszerű már, mikor ilyen nagyok. És nem is olcsók, és akkor mindig dilemmázom drágábbat, ne annyira drágát...volt már ezzel is, azzal is rossz tapasztalatom. Régebben a Decathlonosok voltak jók. Akkor még csak kinőtték a cipőket, de most már szétmennek neki. És persze a túra cipő helyett, divat cipő kell. Deichmannos drága és sokkszor azok is tönkrementnek. Hiába a jótállás, már nem olyan könnyen cserélnek..
Na de majd kitalálom mi legyen. Én is szeretnék idén egy rohangálós félcipőt. Milyen szép lenne egy valódi bőr cipő...Körbe nézek, hátha kapok valami megfelelőt, jó áron.

Tegnap sütöttem rácsos linzert két tepsivel, ma Zsolti (akinek a rendes neve ugye Sándor) ünnepli a munka helyén a név napját. Milyen érdekes, a régi munka helyére, volt, hogy felajánlottam, hogy sütök, azt mondta nem kell, itt meg ő kérte, hogy süssek a munka társainak valami sütit..:-) Jól érzi itt magát, fárasztó, de úgy néz ki magára talált! Én ettől olyan boldog vagyok! :-)

Na induljon a nap!
Mindenkinek csodaszép napot kívánok!!!

Öt nap!

Öt nap! Ez sok? Kevés? Honnan vesszük, ugye?

Semmi baj nincs, mégis van. Gondoltam, ha kicsit elvonulok, és becsukom az ajtót, nem ömlesztem ide a gondjaimat, meg amúgy sem tudom ide leírni, jobb lesz.

És akkor jött az egyik üzenet. majd a másik..majd a harmadik..és sorolhatnám...Aggódtatok, őszintén, aggódtatok. Volt, hogy potyogott a könnyem, most is...öröm könnyek, meg kicsit "megsemérdemlem én ezt?" könnyek.

Rendbe kellett tennem magam lelkileg, ez még nem igazán sikerült, testem is jelzett, ijesztő amúgy ez. Nagyon is az! :-(

Remélem senki nem haragszik meg rám azért, mert becsuktam szó nélkül a blogajtót?

Szeretettel kinyitom újra, mosolygósan, "anikósan". :-)

Itt van..

Itt van, szombaton délután egy óra..és én nem tudok magammal mit kezdeni. Vagyis, ez így nem teljesen igaz. Csenge folyamatosan magyaráz, Zsolti kint molyol, fiúk fociznak, Mesiék majd jönnek.. Túl vagyunk az ebéden, tegnapi pörkölt volt nokedlivel, jó is volt, hogy volt előre főzve, mert voltunk boltba, meg peca engedélyt kiváltani. Boltba annyian voltak, de olyan mérges voltam. Annyira sok bóvlit árulnak drágán, ami meg kicsit is ér valamit, még drágább volt...:-( Szerettem volna meglepni magam egy kínáló tállal, 3500ft volt egy kisebb méretű.:-( osztottam szoroztam, otthagytam. Na mindegy, vettünk ennivalót, meg Zsolti nézett pár dolgot, és hazajöttünk.
Borult idő van, én fázok is. Bezzeg tegnap..olyan szép illatos meleg volt. Ma, mikor reggel aludhattam volna, nem tudtam.:-( Ez van!
Keresek gyorsan egy receptet, és sütök...á, megvan, kitaláltam, pudingos kalácskát fogok sütni..:-)

végre..végre...:-)

Kedden már vissza fogom sírni a mostani csendet.:-) Pedig nem olyan tuti minden. fejem még nem az igazi, de tegnap, suli közben nem fájt, és ez tök jó volt, este fél nyolckor, mikor angoloztunk még, ezt nagyon díjaztam.:-)
Aztán hazajöttem, és éjjel megint feszített. most is benne van a fejembe a nyűg, vagyis az egész testemben. :-(
Hazafelé jöttem az oviból, csodás idő van..több mint csodás...aztán mire sarkall mindez? Igen, lehúztam már az ágyneműt, mindenhol azt látom, hogy alapos takarítás kellene..és bár ésszel tudom, hogy nem sok értelme sikálni, mikor majd négy napot mindenki itthon van, tudom, hogy kell..Csinálom is...
Csengének ma nagyon jó napja lesz, megy a bartánőjéhez játszani délután, tehát délután négyig enyém a világ...:-)))
Aztán szeretnék a hétvégén sokat mosolyogni, nyugodtnak lenni..kertészkedni, sétálni...és a családdal együtt lenni. :-)
Mindenkinek nagyon szép hosszú hétvégét kívánok, csináljátok azt, amit nagyon szeretnétek!!!!

Miért?

Mondjon le a fejfájás! :-( Miért, miért, miért???
Na mindegy, akkor is süt a nap, csicseregnek a madarak, délelőtt itthon vagyok, teszek veszek...tök jó!
Csenge tiszta izgalomban, ma toborzós játék lesz az oviban. Szép ruha, kokárda..Olyan aranyos volt. Minden pillanatban azt érzem, ő egy olyan jutalom gyermek nekünk ötünknek. Úgy szeretek őt a tesók is, és persze mi is.:-) Jó, hogy van nekünk ő.

Más téma, úgy szeretnék segíteni egy olyan embernek aki közel van hozzám. Teljesen más életet élünk, teljesen mások vagyunk, teljesen különbözőek, mégis szinte minden nap megszakadok amiatt, hogy nem segíthetek neki. Pedig a külsőség nem számít, a lelke jó, nagyon jó. Szomorú vagyok miatta.:-(

Megyek, sütöm a kenyeret, meg csilis babot főzök, valami gyors kevert sütin gondolkodom....

dolgozós..

Ma, volt egy alkalmi munkám. Takarítás ez is, de nagy meló volt, öt óra feszített tempó, éreztem én, hogy így lesz. Nincs ezzel semmi baj, rendesek is voltak mégis, én ha csinálom, akkor csinálom. Mindegy, mai pénzemért nagyon megdolgoztam. Útólag gondolva, lehet többet kellett volna kérnem. De látható, nekem ez az anyagi dolog nem nagyon megy.:-)
Megyek Csengéért mindgyárt, szegény, tegnap volt egy nagyon rossz élménye az oviban. Barátnője kérte bohóckodjon az ebédnél Csenge. Kiszúrta az óvónéni, jól le is teremtette, sírt Csenge, barátnő is, mert Csenge rá haragudott, így rosszul aludt, Este alvásnál zokogott, hogy nem akar oviban aludni..:-( Remélem ma jó napja van. Olyan kis érzékeny, ha kicsit hangosabban szólok rá, már bújik..
Megyek is..utána boltba megyünk hazafelé..:-)

ma már..

Persze, a délután már közel sem volt olyan nyugodt tegnap, mint a délelőtt. El kellett mennem Dávidnak a szülőiére, mert ugyanis előbb utóbb minden szülő keresztül megy azon, hogy a gyermek éli át azt, amit a szülő szeretne nagyon.:-) Megnyert a Dávid egy pályázatot, ahol az iskolából 32 társával kiutaznak Erdélybe. Mikor? Pünkösdkor, hova, Székelyudvarhelyre, és Pünkösd hétfőn? Igen, igen Csíksomlyóra. Baromira örülök neki, hogy legalább ő elmehet. Mindezt úgy, hogy csak a költő pénzt kell állni, és a biztosítást, öt napra! Mindig mondtam, jó ez az iskola, kell az ilyen iskola nagyon, nagyon. Erősen gondolkodom, hogy Bencét is a szakközép iskolába íratjuk be, ismerősöm az igazgató helyettes, nagyon jóban vagyunk, támogatja az ötletünket. :-)
Szóval ott lesz Dávid a búcsúban. Nekem meg, hogy fog hiányozni Dávid, 600km, sok. De nem baj, menjen...:-)

Ma már megmozgattam a hegyeket, is, csak a posta volt zárva, meg a gyógyszertár, ahova mentem volna.. Bablevest megfőztem, remélem marad holnapra is, nagy krumplis kenyér sül, meg kész már a krumpli pogácsa, sok krumplipüré maradt, a hétvégéről.:-) Fürdőt rendbe tettem..
Ja és tegnap olyan szép árvácskákat vettem, végre egy kis színes virág az ablakokban..Már vártam.
És ma suli, holnap meg korán megyek egy helyre dolgozni. Még sakkozom, az idővel, Csenge oviba menetelével..na majd megoldódik ez is, mint minden.:-)
Szép napsütéses napot Nektek!!!

Semmi...

Nem tudok hazudni, ha hazudnom kellene inkább csendben vagyok..
Valószínű a héten utoljára vagyok úgy, hogy nyugi van körülöttem. Csend, de csak röpülnek a percek, és szó szerint, semmit nem csinálok. Nem érzem magam jól, de rosszul sem. Fáj a fejem, meg nem is fáj. Éppenséggel lehetne csinálni valamit, ó, hogyne, én meg itt ülök. Bűntudatom is van miatta. Hiszen a családból mindenki tisztességesen elment dolgozóba. Én már az előbb, jó szorosan fogtam a hónom alatt a hőmérőt, csak mutat egy kis hőemelkedést, de ki vagyok hűlve, pedig ha belegondolok, ráz a hideg..á, és a fejem is fáj..de ez nem mentség, attól még süthetnék, sikálhatnék, tanulhatnék, olvashatnék, az is hasznosabb lenne, mint itt  a semmi. Megnéztem egy filmet..Zsuzsa ajánlotta : Megdönteni Hajnal Tímeát , arról szól, mint a cím...hát nem az én ízlésem, de mivel nekem nincsen olyan kifejezetten én ízlésem, megnéztem...ha már ennyire semmit sem csinálok. Ez sem jó...ha meg csinálom, mindig erre vágyom, a semmittevésre milyen jó lenne, semmit sem csinálni, nem jó...tényleg nem jó...vagy egy hét kellene? Pár óra kevés???
Bezzeg a kiskutyánk...horkol..:-D

A Film

A Lovasíjász  Lehetne minden szót nagybetűvel írnék. Végre egy film, ami nekünk készült, sajnálom, hogy pont most, mikor a nagy Oscar film is éppen most.. (azért sajnálom mert megint megosztó, hogy én nem nézem meg a Saul fiát, te meg nem nézed meg A Lovasíjászt, akit nem érdekel, ne is nézze meg)
De annyira magyar film, de olyan igazi magyar, nem az a szenvedős..., ismeritek Kassai Lajos munkáját?
Elnézve a lovon a fiatal lányokat, a vizsgázó asszonyokat..a vízben futást, a lovak simítása.. a kínai nagy fal, a város pereme.. a kemény ember, a mosolya, a tábortűz őszintesége...
Talán van még ennek jövője, úgy szeretnék ide tartozni...erősnek lenni, bátornak lenni...
Van ebben a cikkben egy ídézet: - Kossuth Lajosnál ezt senki nem fogalmazta meg jobban: „Csak az képes hatalmasan hatni, ki saját korának embere, míg ellenben ki korát megelőzi, csak halála után él, ki pedig korától elmaradt, élve is halott.”

Ma..

Határozottan tavasz van, Bodza kis levele már kihajtott, a kertben minden felébredt. Imádom a tavaszt is. Madár csicsergés..macskák mindenhol..:-)))

Dolgoztam ma, jól el is fáradtam, nem baj..
Olyan jó érzés volt, hazajöttem, benyitok az ajtón, majd mind a három nagyobbacska gyerekem lapátolja befelé a tök főzeléket, nekem is ott a tányérban a tök főzelék tükör tojással, na ezért a pillanatokért érdemes élni! :-)))) Ahogy rám nézett mind, olyan nagyok lettek, mikor????:-(
Kenyér elfogyott, és vacsira csinálok tejberizst.:-)
Holnap csak Csenge és én lógok...többieknek dolgozó..:-( Este viszont elmegyünk Zsoltival moziba. Megnézzük  a Lovasíjász filmet.

Jaj, tegnap annyira elkenődtem, mert angol doga volt, és hiába tudom a nyelvtani részt, ha a párbeszédben nem ismeretem fel a folyamatos jelent vagy a egyszerű jelent kell e használni.:-(
Nem lett valami jó a doga.:-(

álmomban...

Gondoltam már arra, hogy hinne kellene az álomfejtésben. Aztán arra is gondoltam milyen lehet annak, akinek olyan nagyon nehéz, lezáratlan múltja van az életben, az álmodik ezzel, és hogy dolgozza fel?
Mert nagyon nehéz lehet. Nagyon nehéz...
Én mikor először álmodtam a lezáratlan múlttal, ami valljuk be, csak nekem olyan nehéz lezárnom, akkor még arra gondoltam, talán eszembe volt aznap ő, mikor másodszor álmodtam vele, akkor arra gondoltam, talán véletlen, de ma éjjel is vele álmodtam. Ez már nem lehet véletlen. Pedig nap közben nem gondolok rá. Ennyire erős az emberben a le nem zárt múlt?
Bocs, ha ilyen naivnak tűnök. Valahogy kegyes az élet velem. Sok elvarratlan szál nincs az életemben. Jó házasságban élek, sok, sok éve, nagyon fiatal korom óta. Gyerekeimmel sincs nagy gond, (jó, ott mint anya mindig a tökéletesre törekszem), tudom, fogjam is be a szám, mert ilyen nem is létezik, hogy alapvetően minden klappol. Tudom, be is fogtam.:-)
De ez az egy, valahogy nem hagy nyugodni...valahogy nem tudom levarrni a szálat. Pedig már nem vagyunk közel, sőt távol vagyunk egymástól, rokoni szál sincs...mégis. :-(

Ez van!

Elfáradtam. Pedig, nem mondom, hogy olyan nagy dolgot csináltam, csak sok kicsit! :-)
Régen nem engedtem meg magamnak a luxust, hogy elmenjek egy boltba, és csak nézelődjek, meg persze vettem ezt azt, főleg húsért mentem, kaptam is, szépet, jót(reméljük), olcsót!
Meg nézegettem nyuszika ügyben..meg lesz egy szülinapos is a hónapban (sógornőm), de nem nagyon találtam semmit. Vettem rózsa tövet is, futót, milyen szép lenne, ha ahova ültettem most a terasz ajtó mellé, befutná az ajtó felett, ablaknál, azt írta rá, illatos, na az meg a nonpluszultra lenne, ha még illatozna is, mikor befelé jövünk az ajtón. Fehéret szerettem volna, de csak piros volt futó. Akkor legyen piros. Vettem egy meggy fát is, a régi cseresznye fa helyére apósomhoz. Boldogan adom oda neki, erre azt mondja ő nem ülteti el, őt nem érdekli, különben is gombás fertőzött ott minden. És ami szíven ütött, minek ültesse el, ő már ebből nem fog enni... Mondtam neki, esetleg az unokáknak? :-( Mindegy azt mondta ültessem el, én bizony délután a fiatalokkal elültetem azt a meggy fát!!!
Ó istenem, ha látta volna amit én, és tudná mit éreztem, mikor egy idősebb házaspár három fa csemetét vitt boldogan haza. Ők vajon miért ültetik a fát? Maguknak??? Még jó, hogy reményeim szerint, vagyis nagyon szeretnék ebben hinni, nem az ilyen emberekkel van tele a földünk, mint apósom, mert akkor jaj..:-(
És utálom, hogy már megint a gyomrom egybe van mikor arra fele kell mennem, mert mindig olyan érzésem van, hogy húzzam meg magam, amiért itt lehetek..Meg úgy az egész családom. Pedig Zsolti szülei..á, nem mondok semmit, én csak a jót vonzom be akkor is! Valószínű úgyis csak beképzelem, jaja..
Úgy szeretnék egy nagy kertet, ami csak a miénk mind a négy sarka, ahova ültethetnék egy meggy fát csak úgy, ahova mehetne a borsó, meg a cukkini, mert akkor hely van, hogy futhat kedvére, és gyönyörű mosolygós paradicsomokat termesztenék..miért nem lehet nekünk?? :-(((( Miért?
És nem, most nem vigasztal az, hogy lehet laknunk egy panel lakásban is, és ennyi kertünk sem lenne..most nem vigasztal.

Na megyek a dolgomra, vagy angolozok, kitalálom még.
Ja és a biggyesztés, oldalast sütök ma, rizzsel. Meg kellett volna csinálnom a tök főzeléket is, na mindegy már nem. Tegnap panaszkodott Zsolti egyik gyereknek, milyen régen csináltam kakaós csigát...ha jó fej lennék, csinálnék..mondom, ha jó fej lennék..:-) ;-)

Blog...

Ezt is leírom, mert jólesett ma elmélkedni valamiről, régi kedves blog társammal. Hogy miről "beszélgettünk" azt nem írom le részletesen. De hogy mennyire megmozgatja a fantáziámat..az nagyon jó volt! :-) Itt is köszi!
Lényegében a blogokról beszélgettünk. Van e még jövője? Van???
Nem tudom, lehet, hogy nincs, de én valahogy mégis azt érzem, az emberek csak szeretik olvasni az írásokat, nem csak az enyémeket. Téma lehet bármi, gasztro blog, személyes blog, politikai blog, van vegyes blog, hobbi, kreatív, oktatás..
Nekem az olvasottságom nőtt, de a rendszeres olvasóim, hol nőttek, majd csökkentek. Akik hozzám írnak, mind régi ismerőseim. Innen a blog világból, kevés embert ismerek személyesen. Pedig jó lenne egyszer tudni, ki miért téved erre, ki miért marad? Gondolom kíváncsi, rám, ránk..hiszen én is azért megyek más blogjára. Változtak a szokások is, régen, webes felületről olvastak, írtak. Most sokszor telefonon, tabletten olvasnak, nagyon macera az írás onnan, tudom. Meg van olyan téma amihez nincs mit hozzáfűzni.
Nem hiszem, hogy a blogoknak vége, és szerintem akinek kicsivel is több igénye van mint a fb, közölt kép, íráson túl, valami többet adjon, valami megmozgasson szellemileg, az igenis fog olvasni blogokat.
Én sokat gondolkoztam már rajta, hat éve lassan, sőt...jé pont hat éve februárban kezdtem blogot írni, azt hiszem. de én annyi mindent kaptam tőletek, annyi embert ismertem meg, még ha így virtuálisan is, hogy én ezt annyira sokra tartom, hat év, része az életemnek, fontos a blog, és fontosak vagytok ti is, akik olvastok!
Én hiszem, még nincs vége a blogolásnak!!! :-)