Ez is eljött!:-)

Belegondoltam az előbb, hányan készülődnek, készülődünk a bölcsibe, oviba, suliba holnap? Hány gyerek, hány szülő? Csak lazán, nyugodtan...Így kell kezdeni!:-))

(kép:net)

Még mindig..

Valahogy napok óta olyan nyugodt vagyok (bár mégis, soha nem érzett, rém álmom volt az éjjel, de ez az álom fejtés része lenne...amit nem ismerek), nem félek a jövőhéttől, pedig élesben fog menni, ha nem is hétfőtől, hanem keddtől, mert a suliban hétfőn még csak ofő órák lesznek, csak a Királylányt szeretném ebédig bent hagyni már az oviban, akinek ma elkészítettük a tisztasági csomagját is nagy lelkesen(hozzáteszem, mikor három ovis volt...nem voltam mindig olyan lelkes). Azután jönnek a hétköznapok, kedden nekem is be kell mennem az esti iskolába, megbeszélésre, csütörtökön meg már élesben mennek az órák. Nem félek, ha nem fog az agyam már, akkor nem erőltetem a dolgot, de adok magamnak időt...
Nyugodtságom, eredményezi, hogy még az esti "rutin" is könnyű, mosolygós az esti fürdés, fog mosás, öltözés, egy ideje, apameséljmég... van, ő nyugodt, és jó hármasban bohóckodni még a nagyágyban.:-)

És ha akartok enni, finom mákosat..akkor feltétlenül a réteslapot kenjétek meg barack lekvárral, szórjátok meg darált mákkal, majd barna cukorral, szórjatok rá kis mazsolát, tekerjétek fel, majd kis cukros tejföllel kenjétek meg, és tegyétek a két rúd túrós mellé, majd süssétek meg, és utána már melegen lehet enni.:-D Aminek este se híre, se hamva..:-)))

Holnap klasszikus biggyesztés;-), csirke húsleves, rántott karaj, párolt brokkoli, kukoricás rizs. És Bence kérésére, túrós, lekváros bukta.:-) (remélem marad hétfőre..)

Jó..:-)

Ma, ott maradt Csenge az oviban két órát. Jó a csoport szobába még be kellett mennem, és kísérgetni, de az udvarom a csúszda felé rohanva, már azt mondta MEHETEK.:-))) Így hazajöttem, és gyorsan megfőztem, egyszerű és nagyszerű paprikás krumplit. 11-kor száguldottunk Mesivel az oviba Csengéért, aki szó szerint nem is foglalkozott velem, csak bandáztak, nagy nehezen tudtuk csak haza hozni, vagyis még a doktornénihez, igazolásért. Elfáradt nagyon a héten a sok izgalom miatt. De hétfőn már reggelizik, és ebéd után hozom. Furcsa volt a csönd, a nappaliba benéztem, és rend volt. Elejétől a végéig megfőztem, megittam a reggel elmarad kávémat!!!! És nem kellett közben mást csinálni.:-) Élveztem, no...
Közben rájöttem, néha, lassítani kellene.  Mindig gyorsan, gyorsan, mert majd utána könnyebb lesz...azután elrepül a pillanat...az élet!

Nagyon szép hétvégét Nektek!

:-)

Tegnap mosolyogva marad a Királylány az oviban, 1 órát. Persze udvaron voltak, ott  a csúszda.:-)Ma menni kellene igazolásért a doktornénihez, és utána ovi, ahol két órát maradna ott, nélkülem. De még alszik a drága, fárasztó ám ez az oviélet!:-) Élvezi nagyon, remélem hétfőtől élesben is fogja élvezni. Tegnap volt az évnyitó a fiúknak, ma Mesinek lesz, vagyis, ő már csak szervezi a kilencedikeseknek, mint a gólyanapot szerdán. Úgyhogy lassan jönnek a feladatok....
Felkelt a Királylány....:-)

Bizony, bizony..:-)

Együl veszi át a cipőt...közben néz fől a kócos hajával rám, én meg rá. Mikor nőtt meg ilyen nagyra? Imádom! Hazafelé...-anya oppáááá, elfáradtam! És akkor bújik, én bújok, ismerős illat, puha bőr. Imádom! Udvaron még együtt toljuk a rollert. Holnap otthagyom egy órát.

Köszönöm a sok szót amit írtatok, mindegyik nagyon jólesett! Nagyon szeretem bennetek azt, hogy sosem írjátok, ne nyafogj már...hanem MEGÉRTETEK! Nem tudom miért vagyok ilyen szerencsés, hogy nekem vannak a LEGJOBB olvasóim! DE NAGYON JÓ NEKEM!:-)
(kép:net)

Őszinte...

Tudom, nézzem a jó oldalát. Nézem....nem nagyon megy. De igyekszem, hiszen ismertek.
Nézzem, milyen jó lesz majd a suliban, új élmények...új emberek, ahogy néztem a beiratkozókat, Anikó néni leszek ott. (nem mosolygok)
Nézzem, milyen jó lesz Csengének az oviban, hány könnycsepp lesz anya nélkül. Jó lesz..jó lesz, főleg mikor érte megyek, az lesz a legjobb! (nekem)
Most épp arra vágyok, hogy jövőhéten influenzás legyek, vagy valami vírusom legyen (nem nagyon szokott), vagy fél méteres hó torlasz, vagy mi tudom én....(csak ne kelljen mennem a suliba)
Nézem a jó oldalát, röpke négy-öt év múlva szakmám is lesz..."csak" negyvenöt éves leszek!

VISSZA AKAROM KAPNI A 10 ÉVVEL EZELŐTTI ÉLETEMET! Jó nem lehet, tudom!:-( Sok kisgyereket akarok nevelni, NEM KAMASZT! És azt is AKAROM, hogy pihe gombócbabám, az ENYÉM, itt szuszogjon a mellkasomon. Nem érdekel, ha éjszakáznom kell miatta. Vissza akarom kapni azt az időt, miért szaladt el????:-((((
Én feleség akarok lenni, aki várja a férjét haza, aki csak írni, olvasni tanítja a gyerekeit, aki csak süt, főz, mos, bevásárol, aki reggel felkel, és nem rohan sehova...de ott van mindig, ahol szükség van rá...Fizikailag fáj, hogy már nem lesz olyan soha....
Na tessék, kijött belőlem.:-(

gimnazista..:-)

Beiratkoztam! Kiderült, hogy a négy év közgazdasági szakközepes bizonyítványommal, sokra nem megyek.:-( Még jó, hogy előtte, volt egy év egészségügyi évem is. Azzal nyertem egy évet. Így 10.-be megyek, mint Mesi.;-) És vizsgáznom kell angolból, jajjjjjj! Félek!
De az igazgatónő, nagyon nagyon NAGYON kedves volt! Először is nem győzött biztatni, és elismerni, hogy ennyi év után, ennyi gyerek mellett, a jövőmet tervezem (gondoltam Erikára). Heti két alkalom, most úgy néz ki, kedd és csütörtök. Háromtól, nyolcig. Most még itthon van Zsolti....majd, majd alakul. (erre ma hazajöttünk a beiratkozásból, és Csengének nagy lila folt a szeme alatt, elesett..vagy valami.)

Ma voltunk az oviban is. Volt sírás is, mikor a kisautóval az udvaron, nem ott autózott, ahol lehetett volna, pedig ő ott AKART!:-) És volt sírás mikor hazajöttünk. Ő ott akar maradni...Ja, jó móka anyával...Fáradt Csenge nagyon. Én is....holnap reggel megint megyünk.

nyugodt...

Elromlik a mosogatógéped, egy jó dolog van benne..apa mosogat, anya törölget...és együtt várják nagyon bizakodva, hogy olaszok visszajöjjenek a nyaralásukból, és végre legyen alkatrész. :-)))
De két hét?????:-DDDD

Amúgy, már írtam, semmi nyári hangulatom nincsen már. Éles a fény, hideg a szél...stb. Néha meg szakad az eső...

Jaj, de szeretem, hogy kitaláltam, a mai ebéd, cserépben sült káposzta lesz. Csak annyi munkám volt vele, míg bepakoltam a cserépedénybe, a finomságokat. És, hogy tegnap vendégek voltak, sütöttem fanta szeletet, és almás pitét, így ma sütni sem kell, meg anyósom pogit sütött. Így idő milliomos vagyok!:-) Szedtem levendulát. Nem tudom hányadik csokrot, beraktam a fürdőszobába. Meg szárítok őszirózsát is, ezekkel foglalkozni, meg csupa öröm.:-)
Még összerakom, Csenge óvodai cuccát is...holnap reggel megyünk.:-))))

Elárulom..:-)

...a jelet! Ő egy királylány, pörög, forog, imádja a rózsaszínt. Imádja, kifesteni magát, körmét, száját, szemét (nem tőlem örökölte). Sorolta az óvónéni a jeleket, megtorpantunk a cseresznyénél, kicsit hezitált a nyuszinál, maaaaajd varázs ütésre meghallotta, a bűvös szót: SZÍVECSKE!:-))) Ezután már nem lehetett eltántorítani, sem a repülővel,sem a rakétával...:-DDDD Így boldog szívecske jel tulajdonosai vagyunk.:-)
Tök fura volt amúgy belépni, hat év után az oviba. Pont ők azok az óvónénik, akiktől búcsúztunk, én akkor azt hittem nem jövünk ide többet. Nem így lett. Volt bennem egy kis feszültség, ismerem az óvónéniket jól. Talán ezért...Láttam Csengén is, a feszültséget, nem tudom meg fogja e találni a hangot...de majd összecsiszolódnak. :-)
Ma bementünk Csengével a volt sulimba is, a bizimért...háááááááát az is furcsa volt. Erről majd jövőhéten írok bővebben.

Szerintetek?:-)

Kis játék, semmi tétje sincs. Csak úgy...mert kíváncsi vagyok, az ötleteitekre!:-D
Ma beiratkoztunk az oviba, jelet is választott Csenge.
Szerintetek milyen jelet választott???;-)))

Jövőhéten hétfőtől, beszoktatás...Alig bírtam hazahozni az oviból, persze szorosan mellettem volt..:-)

Mit is írjak?

Mit is írjak..mit is írjak...
Hiszen tele van a lelkem érzelemmel, a testem furcsa fáradtsággal, agyam állandó agyalni valóval.
Amiről írnék legszívesebben, nem tehetem. Amiről még írnék, ahhoz nagyon össze kellene szednem a gondolataimat, ami nem megy, mert ahhoz nyugalom kellene....most nincs.

Írjak arról, hogy mennyire elment a nyár, amit a nyaraláson kívül, nem igazán élveztem. Pedig jó volt, nyugodt. Minden kamasz tekintetében, mintha  a múlt tanév, csak egy rossz álom lenne..ha nem érezném még néha, azt a furcsa gyomor szorítást, azt gondolnám, nem velünk történt volna. De ez a múlt, meg lettem nyugtatva, már ilyen nem lesz. Én meg bízok, meg drukkolok, csak legyen végre boldog...akkor minden könnyebb. Hiszen ezt tudom, TAPASZTALOM!
Utáltam ezt  a tapadós, fullasztó időjárást, a hirtelen jött szabadság keserű ízét, a jövő szorongását!
És valahogy nem tudtam kiélvezni a nyarat, pedig én akartam, én igazán akartam. Terveztem, hogy majd készülünk az ovira, meg majd elkezdi a legkisebb is, majd kicsit szusszanok...majd csinálok ezt azt..nem tudom, semmi kedvem az egészhez. Persze, ha majd ott leszek, és csinálom, majd jó lesz, mert akkor, az lesz. Én tényleg szeretnék minden napot kiélvezni...miért nem megy?????

ÉN

Olvasom a blogot, mások blogját, vagy az ő blogját...és akkor elszégyellem magam. Nagyon elszégyellem magam. Én itt hüppögök, meg nyafogok..meg semmi sem jó? Mikor OTT???? Na mindegy, kell az ilyen arculcsapás, hogy kiegyenesedve folytassam, hogy ÉRTÉKELJEM azt amim van, úgy ahogy van! Az aki vagyok, úgy ahogy vagyok! ÉN! Tudom, kell egy kis én idő, most meg volt pár pillanatra....

Kifejthetném bővebben is, nem teszem, ezt nem kell "kivesézni". Tenni kell a dolgát az embernek, közben felemelni a fejét és élvezni ami körülötte van. És ami bennem van...A MÚLT, a JELEN, és a JÖVŐ!!!!!

Majdnem..

Jó azért, hogy elmentek a nagyok, még nem tudok teljesen hátradőlni, mert a ez a kis Királylány, akaratos, makrancoskata sokszor!:-) Látványos változás, a három nagyobbacska gyermekem hiányában, hogy a pohártartó polc tele van vizespohárral, a mosogatógépet nehezen tudom megtölteni, hogy bekapcsoljam, nálam a távirányító!!!, szinte nincs mosnivaló. És nem kell főznöm ma, bár ez annak köszönhető, hogy este főztem édes savanyú, csirke szárnyat rizzsel. Hogy tudjon Zsolti vinni magával dolgozni. Ide, utoljára megy ma...15 év...na mindegy, most ebbe nem megyek bele...már emésszük egy ideje.

Péntek van, Nagyok, nagyon jó helyen vannak, és nagyon jól érzik magukat. Mi is megpróbáljuk jól érezni magunkat. De ez az allergia....megőrölök, néha hogy viszket a fülem, a szájpadlásom, tüsszögök, és én még csak gyenge változatban vagyok, sajnálom aki nagyon allergiás!!!!
(szomszédban akkor a parlagfű, legszívesebben feljelenteném őket, ha olyan lennék..)

Mindenkinek szép hétvégét kívánok!

(kép:net)

Elmentek...

És elvittem őket a HÉV-ig, elmentek a nagyok nyaralni a NAGYMAMÁJUKKAL:-)))Négy nap, rokonokhoz. És mennek vonattal is(irigyirigy), meg nélkülünk. Eljutottunk ide is, bár inkább az unokák vigyáznak a mamára, de mentek. Csak Csenge maradt...majd 12 év múlva talán ő is megy, bár azt sajnos kötve hiszem, hogy a nagymamával. Furcsa már most a csönd, a hárommal kevesebb fogkefe, de majd este lesz furcsa, mikor nem nyüzsögnek itt a nagyok.

Na szóval, ma nem kell főznöm...maradt gulyásleves, nekünk elég lesz.:-)))

És bár a nyárnak most éppen nyoma sincs, de azért szép napunk lesz, remélem a nagyoknak is.:-)
És persze Nektek is legyen szép napotok!
(kép:net)

És akkor....

Ennyi idősen, már látja az ember, milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Én is tudom, az egyik, JÓ tulajdonságom, hogy őszinte vagyok. A másik ROSSZ tulajdonságom, hogy nagyon félek az új dolgoktól, és az új dolgokat, nagyon nehezen és nagyon rossz oldalról megközelítve, mélyen élem meg.
Így is élem a napokat, egyik pillanatban jó, nagyon jó, a másikban, rossz, nagyon rossz. Tudom, hogy hülye vagyok, mert ezt nem így kell megélnem, de talán még nem készültem fel rá...

Idézek másoktól (akik tudom, hogy szeretnek, és csak finoman bökdösnek a komfortzónámból kifelé) : "nem fog megállni az élet, ha elmész héten kétszer", "Csengének is meg kell tanulnia..." " jól átgondoltad? Nehéz lesz"
Van akinek csak kerek a szeme, ha elmondom...

Idézet magamtól: "Én akkor mennék tanulni, ha tudnám, ezt X év alatt elvégzem, és akkor mosolyogva fogadnak ott ahol azt dolgozom, amit tanultam. Van ilyen? Vagy ez ugye naivitás...részemről. De ez az én részemről van, és mindenkit aki belevág, tiszta szívből irigylem, és elismerem!!!!!
(persze ez nem jelenti azt, hogy holnap majd mást gondolok erről)"

Holnap van!:-))) Jövőhéten beiratkozom, esti gimibe. Persze későn kapkodok, mert a másik suliból ahol kérném a bizimet, amit pont húsz éve otthagytam, közölték, hogy hohó...az nem olyan egyszerű...miért is lenne.

És miért a libikóka állapot? Mert nem azt tudom, ha most elhelyezkedek, már nehezebb lesz mozdulni. Mert belegondoltam, 5 év múlva, is "csak" 45 éves leszek, és akkor már lesz talán egy olyan szakmám, amit szeretnék. Hogy nem lesz meg a mai állás hirdetések  alap szava: szakmai tapasztalat, az ugye megint kérdés, de már papírom lesz róla, és mégis nagyobb sansszal indulok. Ha most nem kezdem el, akkor már soha. Nehéz lesz? Biztos..

De mondjuk, ha nagy levegőt veszek, és kihúzom magam, akkor azért jó érzés, hogy végre ÉN, ÉN, ÉN kerül kicsit előtérbe. Ez persze szigorúan, magam előtt. Mert a családban nagyobb változások is lesznek, és most nem ez a legnagyobb dolog.  

És mellette, miért nem vagyok nélkülözhetetlenérzés, meg miért is forog a fold akkor is, ha nem vagyok itthon, meg kitudja, ki vigyáz  Csengére majd, hiszen most azt látom, velem együtt, senkinek nincs igazán türelme Csengéhez. Aki pedig az életben a legjobb korszakban van..
Persze meg lesz oldva, mint mindig. Csak az a hülye előre aggódó énem, mindig majrézik.:-(

Pedig mennyivel jobb életem lenne, ha csak a mai jónak örülnék..
Mondjuk, azt még hozzá kell fűznöm, hogy ez mind csak jövőhéten derül ki., amint látom, hogy a 9. évfolyamban, nagyon ritkán indítanak osztályt. Ha nem jön meg a bizim, akkor, nem is tudom még.. Majd jövőhéten kiderül!

Három és fél éves kép, mindig ezt csinálnám....

lenne...

Nem is tudom jó szó ez rá amit találtam rá, időkapszula.
Na nem olyan mint a, Nyolcadik utas a halál, vagy az Avatarban. Mert utazni, sem időben, sem helyileg nem szeretnék (ha igen, akkor sem így)
Csak lenne egy ilyen szerkentyű, azért is, mert nem tudom másképp kikapcsolni az agyam főleg, ami a testért is felelős. Mert mindig (mint mos is) valami kérés mindig van, nyünnyögéssel, vagy mutáló morgással, vagy..vagy...ha este csönd van, akkor meg zug a fülem az egész napos nyüzsitől. És a legrosszabb, hogy ilyenkor kezd el az a bizonyos belső hangom, ami jó hangos, magyarázni, győzködni, meg nem. Mire elalszom, kelhetek fel, sosem magamtól, valaki kelt. És akkor jó gyorsan kelek, és csinálom, mert azt hiszem jobb lesz, ha hamarabb készen van, közben mindig van valamit csinálni, de ezért élünk, hogy csináljunk valamit. Mennek a napok, ideges vagyok, amúgy is van okom rá, vagyis olyan hullámzóan érzem.

Na de, ha lenne egy ilyen időkapszula, vagy pihenőkapszula, vagy csak egy szoba, egy kényelmes ággyal, és csönddel, kimosott aggyal, aludni, majd ha felkelek, olyan kipihenten, frissen, fiatalon...olyan magamhoz ölelném a világot érzéssel....milyen jó lenne....:-)

Hát, kéremszépen..:-)

Tegnapi torta, hol van már...:-) Ma linzer készült, mert a héten készített szeder lekvárt, mikor kóstolta Zsolti, azt mondta, hogy ez milyen finom lenne, linzerre kenve. Tessék, minden kívánság, így teljesüljön.:-DDD Biggyesztés: csontleves, és hagymás tarja, és krumplipüré
És milyen sok gombát szedett tegnap, hű, meg há. A kedvencem vargánya, meg volt egy kis trombita, és tinorú is.

egyebek...

Most komolyan,normális vagyok?? (Igen):-)))) Mentünk suli cuccot venni! Legkisebb hisztizett egy csodálatosan gyönyörű tortáért , ami szép, de rossz ízű, és drága is. Mondtam neki, nem veszünk, inkább süssünk. Már a hűtőbe csücsül ,mármint a torta:-)),és várja a díszítést. Miért van az, hogy ha nem jön vendég, akkor mindig tökéletes piskóta és krém készül?:-)
El sem hiszitek min jár az agyam...nem ismerek magamra:-). Na, majd jövőhéten kiderül, tovább jutott e a gondolatom..;-) megyünk tortát díszíteni:-))))

Mai.:-)

Ezt tegnap este fotózta Zsolti. Hálónkból, ha kicsit oldalra kitekintünk..-) GYÖNYÖRŰ!!!

Készül az ebéd,

Ami van a hűtőben

Ízlett nekik.:-)

Szép piros, az utolsó tepsi meg majdnem szénné éget, ropi lett!:-)

FINOM!:-D

hétköznapok..

Fogjuk fel úgy, hogy van még több mint három hét a suliig és az oviig. Juhéjj!
Megint intézményesítve lesz az összes gyerekem. :-))) Megint lezárul egy korszak, és sajnálom nagyon, de itt nem az én érdekem érvényesül. Csenge nagyon várja az ovit, tegnap már tervezte, hogy ő mi mindent fog ott csinálni. Hogy aztán mennyi mindent lehet majd neki? És majd mennyit kell majd alkalmazkodva, csiszolódnia, azt csak én sejtem.,-)

Ki szereti ezt az időjárást?  Tegnap kisütött a nap, gyorsan kimostam a törölközőket, erre úgy beborult, hogy hirtelen este lett. Mondjuk csak a szélét kapjuk az ítélet időnek, de azért esett, és reggel is.:-( Most próbálkozik a napocska, de már nem hiszek neki...

Biggyesztés: tegnapi töltött paprika, de nem maradt mindenkinek. Most töröm a fejem, mivel pótoljam ki, meg sütnék, sajtosat rudat, jó piros ropogósra..:-)

Munkáról...

...és rólam! Tipikus esete vagyok annak, aki szeret itthon lenni, mégha néha nem is tűnik úgy. Nem azért mert nem szeretek dolgozni. Volt már olyan munkahelyem amit szerettem, kereskedelemben dolgoztam akkor. AKKOR még volt becsülete a kereskedőnek, mondjuk már akkor is lehetett érezni a külföldi irányítású hatalmat. De szerettem pénztárban lenni, fújtam a kódokat, szerettek a vevők..évek után is, megismertek az utcán. Majd jöttek a gyerekek, mikor a nagyok, nagyobbacskák voltak, visszamentem négyórásban, jó volt az is, csak rohanás. Nyolc előtt berakni az oviba őket, és fél egyre rohanni értük, mert nem aludhattak ott az oviban, GYET-en voltam, vagyok. Ennyi hátránya volt. Sok pénz nem volt, de valami...nem végeztem kereskedői szakmát, csak úgy belecsöppentem 20 éve. Most állíthatom, ha csak nem lehetne egy kisboltba, nem mennék vissza a kereskedelembe.  Multiba semmiképp, nem bírom már azt a fajta ritmust (folyamatos zene, megalázó kihasználás).
Aztán volt, hogy pár évet két családnál takarítottam. Jó volt, ennek egy hátránya, hogy nem fix a jövedelem. De előnye sok van, rugalmas beosztás, magam ura vagyok, ha beteg a gyerek, könnyű lemondani, közeli elhelyezkedés. Na igen, nyugdíjat nem vonnak le, így nem nyugdíjas állás, de mi lesz még 25 év múlva mire én nyugdíjas leszek? Ha csak addig nem 70 év lesz a nyugdíjkorhatár.
Néztem a tanulást is. Hát ott sem nagyon van olyan ami igen, ez az amit tanulnék, és csinálnám....ami tetszene, sajnos nincs meg az előképzettségem. Ez a pedagógiai asszisztens.

Persze ha lehetne, mindig is háziasszony lennék. KOMOLYAN! És igen, néha van olyan érzésem, hogy, "én csak élősködök a társadalmon", mert látom, a tisztességes nő dolgozik, vagy keményen tanul, mellette család, háztartás, gyerekek. Én meg félek az újtól, hogy kimenjek a biztonsági zónámból. Persze jó pár éve itthon vagyok, ez is biztos közrejátszik. És tudom milyen jó is, hazajönni a munkából, olyan jóleső érzés tölti el az embert, ha ezért pénzt is kap, igen ezért megdolgoztam.
Ettől én még nem érzem magam kevesebbnek, mert itthon vagyok. Az a kis pénz amit ezért kapok, nem sok, sőt...de köszönöm, hogy megtehetem ezt.

És ha nem csak rólam van szó, hanem a családról, lehet hogy nem lehet tovább húznom az időt, mert az én fizetésemre is szükség lesz.

Hogy aztán nem tudom azt csinálni amit szeretnék, egy kis pékség, vagy egy kávézó, vagy egy nagy gazdaság, önellátás....vagyunk ezzel így egy páran!

Kérdés?

Te azt dolgozol, amit tanultál?


Csak én érzem most úgy, hogy egy nagy sötét lyuk előtt állok, bele kellene ugranom nemsokára, FÉLEK! Ősszel munkát kéne keresnem. (nem csak nekem)

Ilyen-olyan...

Eddig bírom.:-) Hiányzott a blogolás. Függő lettem...:-D

Hajnal három órától zengett az ég, attól kezdve nem sokat aludtam. Olyan vegyes izgalom van bennem ilyenkor, ahogy felvillan a fény, majd számolom a másodperceket. Most úgy volt, hogy folyamatosan villámlott, dörgött, nem azért mert ilyen közel volt, hanem mire ideért az előző villám hangja, újból villámlott. Jólvanna, ezek is nagyon fontos közlések, meg még csomó minden. :-)
Amit mostanra jól elfelejtettem. :-( Talán jobb is.;-)
Sütni akarok sütit, holnap a nővéremnek névnapja lesz, és jönnek. Túrós lesz...csak még próbálom kitalálni, mi lenne a megfelelőbb. (már amúgy kitaláltam, csak olvas, nem lövöm le a poént:-)

Büszke vagyok a fiúkra, mert a nyáron olyan szépen megtanulták kitakarítani a fürdőt. Igen, igen...lehet majd a leendő menyeimnek dicsérni engem.:-DDDD Ezt is meg kell tanulniuk!
Sokat segítenek amúgy, bár imádnak focizni és pecázni is. (Meg piszkálni is egymást!)
Mesivel hullámzó a viszonyunk. Csiszolódunk..néha nagyon jó, néha nagyon nem...Most éppen jó.
Csenge? Kint fürdik a medencében, és folyamatosan beszél...:-)))

Lassan járhat az agyam a tancuccokon is...ajajaj...
Na mindegy, mint írtam LASSAN:-)

És igen, üres az agyam, pedig mennyi mindenről írni akartam....

Kert képekben.:-)

Tegnap még sárga volt, nemrég fedeztem fel.:-) És akkor ha már a kezemben volt a masina...:-DDD

Dzsungel tó:-) Tele aranyhallal...

érik a füge, nyamnyam

nem panaszkodom, van két cukkinim is.:-) Csíkos...

paradicsom erdő, pedig menni levelet leszedtem

érik az eper is(csak nem tudom megfordítani a képet)

ekkora fürtök is vannak.

a második, sztár cukkini:-))))

fűszerkert

csili

nem sok van, de csemegézni lehet

itt a nagy cukkini..innen is sok levelet és hajtást leszedtem,

szeretem:-)

Megint...

Fogjuk fel úgy, hogy van még egy hónap a nyári szünetből. Egy hónap, ha úgy vesszük, sok idő!
De ha a feladat mennyiségén, és változásokat nézzük, rövid!
Most nem megyek még bele az őszi feladatokba, homokba dugom inkább a fejem...

Most koncentrálok a mára, max a holnapra, amikor kicsit eltolva ünnepeljük Bence szülinapját, meg a névnapomat. Hát..majd itt is homokba dugom a fejem, és csak imádkozom, ne legyen veszekedés a tágabb családban..

Megyek is vásárolni, tervezett menü, ünnepelt gyrost enne, én meg kitaláltam, cserépben sütök székely káposztát,  lesz joghurt torta, és csokis is, anyósom süt pogit, és állítólag zserbót kapok névnapomra tőle.:-)))) Éhes nem lesz senki, csak üres a hűtő...

Ja még ezt leírom..:-) Szokta mondani Zsolti, hogy Csenge azért van nekünk, hogy ne "zsírosodjon el a szívünk". :-D Folyamatos eztkelaztkell...a dumaduma...itt nem lehet azt csinálni, hogy semmit!:-) És rászállt az apukájára is mostanában, simán kiossza a feladatokat.
Tegnap délután, mikor a három nagy a szobájában. bedugott füllel nézi, ami a kezében van(telefon, tablet), elgondolkodtam, milyen csendes lenne már az életünk(csak néha morognának oda valamit nekünk).:-)))) De ez a kis mazsola, mindig ad feladatot, és jó hangosan.
Amúgy megint megállítanám az időt...

Palacsintázás után:-)