Randiztunk;-)

Szóval a mai nap! Felkeltünk, viszonylag későn. Nagyok aludtak, Csenge édesen játszott a nyuszival az ágyában, míg én magamhoz térve felkeltem, háromnegyed nyolckor!:-) Bizony, ilyen későn, jó is lenne...ha nem lennék náthás...de mindegy, nem is ez a lényeg!
Felkeltünk, kávéztunk, de éreztem, hogy van valami a levegőben..Nem rossz dolog, de éreztem, hogy Zsolti is és én is egyre gondolunk. Gyerekek meg kérdezték, mikor mentek a fürdőbe? Meddig lesztek? HÁÁÁÁÁÁT, majd indulunk, én elkezdtem tojást sütni reggelire, majd elkezdtünk beszélgetni, hogy hát izé, én nem szeretnék menni nagyon a  strandra, mert mennyien vannak, és a szaunában hallgathatnánk más búját baját...és a kedvünkért nem ürítik ki a strandot...:-DDD Nézzünk inkább a konyhába lámpát, csak KETTEN!:-) Hahahaha akkor már menjünk be tejért kenyérért a boltba, majd szaladjunk haza ebédelni, utána viszont, háromkor, mikor már minden tepsit fényesre pucoltam, de csak zavart a kosz a sarokban, szólt Zsolti ideje elindulni, ugyancsak KETTESBEN a városba. Hú de jó volt!!! Elindultunk kéz a kézben...Zsolti pipázott én meg lépkedtem mellette, nem kellett senkit sem terelni, vagy visszahívni, vagy megfogni...nem, nem, csak ketten! Kis idő múlva, egy ismerős anyuka, családjával jön szembe. Mosolyog, majd megszólal, gyerekek nélkül vagyunk????:-DDD Igen, igen...micsoda szabadság, csak akkor szorult a szívem össze, ha hasonszőrű kismuki jött szembe velem..(de csak egy kicsit ám!)...mint Csenge!:-)
Nagyot sétáltunk, de nem volt kedvünk beülni a Szamosba, így vettünk egy isteni forralt bort, meg sült krumplit, és igen, csak KETTEN megettük!:-))))Majd hazasétáltunk, és beszéltünk, beszéltünk, és senki nem szólt bele...senki!:-)))
Na ez a rövid története a mai randinknak, tipikusan olyan volt, mint MI!:-)

csillagszórós...

Mindenkinél jártam, bekopogtam, olvastam, mondtam is sok mindent...írni nincs időm. De nem baj, tudom megértitek!:-)
Remélem mindenhol csillag szóró illatos, éneklős, gyertyás, sütizős, evős, ívós, beszélgetős, nevetgetős..karácsony volt.
Nekem... már ha kérdeznétek, ilyen volt! Eleje kicsit feszült, meg náthás, (soha nem lesz jobb, csak rosszabb???)
Bár nem tudom miért várom, hogy valaki kérdezze? Itt legalább leírom. Isteni bejglit sütöttem, nagyon finomakat ettünk, ittunk...beszélgettünk, gyerekek örültek, akkor én is, Zsoltival örültünk, így akkor én is...Holnap meg, tatadam...Zsoltival leszek pár órát KETTESBEN! Ez az én karácsonyi ajándékom neki.:-) Van egy két ötletem, kitaláljuk melyik legyen. Volt olyan ötletem, hogy mennyünk kirándulni, sok forralt borral. Vagy valamilyen kiállításra, vagy Leányfalura áztatni magunkat. Szerintem utóbbi lesz.:-))))) Kíváncsi leszek.:-))) Mármint mi lesz itthon, és mi hogy tudunk lazulni?:-)

Pihenjetek sokat! Egyetek sokat, vagy amennyi jólesik..;-) Beszélgessetek sokat, nevessetek sokat!:-)
 

Áldott, Békés Ünnepet!

Áldott Karácsonyi ünnepet kívánok mindenkinek, aki erre jár!:-)
(kép:internet)

Sütünk, főzünk...:-)

Tegnap megsütöttem három rúd mákos és három rúd diós bejglit! Ilyenkor nagy sikere van, és kicsit ráhangol az ünnepre. Szerénytelenségből mondom, most is isteni lett! Nem is bizonyítja jobban, mint ahogy kivettem a tepsit a sütőből, már kérte Dávid hagy vágjon belőle, tört még a tészta mert meleg volt, de nagyon ízlett neki.:-) Nemsokára lefényképezem és megmutatom nektek!
Ma sült túró tortát is sütök, mert jönnek vendégek délután. Megfőzzük a bográcsban a halászlét, mert vinni is visznek majd belőle barátaink.  Hétfőn meg a lapos sütiket csinálom meg, úgy mint vagy a hatlapost, vagy margarinkát. Utóbbira szavaztak, így akkor csak hat lapot kell sütnöm, majd vanília krém, csoki krém, és a tetejére csokimáz kerül, ennek is kell állni, hogy megpuhuljon. És akkor már itt háttérbe kerül a bejgli, legalábbis a gyerekeknél...:-D

Viszonylag nyugi volt tegnap, és ez nagyon jó volt! Mosni, vasalni folyamatosan kell, és mosogatni, de beosszuk, és így könnyebb. Ma már nem lesz napsütés???? Hát ez van...gyerekek mennek korcsolyázni..

Nem kevés benne a töltelék.:-)))

Olíva olajban mindenféle sajt, fokhagyma, bors zöldfűszerek.,

Remélem ízleni fog az ajándékozott neki!

Bónusz kép, duma közben...:-)))

Jó készülődést!:-)

Hideg van, sötét, olyan igazán téli. Hó nem lesz, de ugye azt nem tudunk csinálni, csak hangulatot. Azt próbálok, pedig bevallom, még hangolódnom kell az Ünnepre. Talán majd ha Zsolti is itthon lesz, és szürcsölhetjük együtt a diólikőrt, akkor lesz! Mert szeretném, hogy legyen!
Amúgy minden nap készítettem, készítettünk valamit. Gondoltam majd megmutatom a másik blogban, de nem jött össze. Köhögés még tart, és a nyakam is fáj, olyan mintha meghúzódott volna, és begyulladt. Kegyetlenül fáj, most épp nem, bevettem fájdalom csillapítót. Köszönöm a testem jelzését, megértettem, nem idegeskedem tovább. Hiszen minden megoldódik, már nem sípol a régi tévé, megcsinálták az újat ami öt éves "új", az utolsó pillanatban jó pénzért, de megvan...Diót meg kell még pucolni, csak a fele van meg. És nagy valószínűséggel, ahogy számoltuk kevés lesz a hal, kértek a barátaink is halászlét, meg eszünk is belőle vasárnap...na mindegy ezek édes terhek..
Tehát készült már a konyhában, vegyes sajtok, szép üvegben, olíva olajban, zöld fűszerrel ajándékba, csokit is öntöttük, majd Mesi sütött mézeskalácsot az iskolába. Tegnap meg sütöttem püspökkenyeret Zsolti munkahelyére, aszalt szilva is ment bele, ami eddig szilva pálinkába pihent!;-) Finom lett nagyon.:-)
Eddig is zajlott az élet, de ezután igazán fog. Nem baj, jó lesz ez így. Biztos kevesebbet leszek, de próbálok azért jönni.

Jó készülődést, mindenki pihenjen is azért, mert bár hamar eltelt ez az év, de nem volt könnyű, és igazán kell az erő, jövőre is!:-)

Vannak furcsaságok, de inkább nekem...:-)

Az is furcsa nekem, mostanában jöttem rá, hogy ilyen nagyok a gyerekek. Az is furcsa, hogy Csenge már három éves, hiszen most született de tényleg...Teljesen más most, mint pár hónapja, zsiványabb, cserfesebb! De maradt a bújós szeretet gombócunk.
És akkor hazajönnek a nagyobbacska gyerekek. Hogy Bence nagyobb mint én...és az ereje, mint egy bivalyé, amit próbál kordába tartani, és nagyobb a lába apjánál, és pattanásos, és foci után, igazán "fiúszagúak", :-) És már nem legóznak, kocsiznak, és ha fociznak is, akkor csak a nagy csattanás ami a falon (jó esetben) landol,  a lényeg. És már ha együtt vannak a gyerekek, nagy a tömeg, mert nagyok, és furcsa, hiszen nemrégen (de tényleg) öltöztettem őket overálba, sorba sorba..és mentünk az oviba. És akkor már a 16 évesnek barátja van, és már nem az én kezemet fogja, mikor megyünk át az úton! Komolyan nem hibbantam meg, mert tisztába vagyok vele, hogy felnőnek, és ez lesz, csak nem készültem fel rá!:-)))) Mert én még azt a képet nézem, ahol az oviban vannak kézen fogva a képen, vagy jönnek le az alvásból karácsonykor, és Mesi csak beszél, beszél...majd megszólal a két ujját szopó Bence, hogy "umba", és Dávid fapofán odamegy a kanapéra, és csodálkozik mit keres itt ez a karácsonyfa? :-DDD

Bencéék karácsonyi műsora: Egy anyuka, a lányával, odakeveredik mellénk, én Csengének mondom, kicsit halkabban legyen, ne futkározzon. Anyuka éppen sütit evett, közben mosolyogva mondja; ugyan már, hagy futkározzon...Jól van, futkározzon akkor. Majd csak úgy kérdi, rám sem nézve, ketten vannak? Én nézek magam elé, majd Bencére, -nem, közlöm, és zárnám a beszélgetést. De anyuka tovább...és Bence a legnagyobb? -megint, - nem, a válaszom. Négyen vannak, 16, 13, 12 és 3 évesek. Nééééééééééééégyen? Így az anyuka. Igen, négyen, válaszolom. Majd csóválja a fejét az anyuka, és csak úgy mormolja maga elé...nekem a három is sok! Én nézek az anyukára, kicsit megdöbbenve, kicsit furcsán, és mosolyogva elköszönök tőle...
Mikor lesz az, ha mondom hányan vannak a gyerekeim, nem egy megdöbbent arcot fogok látni???:-DDDD

És Ti mire???

Tegnap Dominika kérdezte a blogjában, ki mit szeretne magának a fa alatt.
Gyorsan elgondolkodtam...Szerintem mindannyiunk, akik már nem vagyunk gyerekek, így vagyunk ezzel. Már nincs lista, vagy a kedvenc játékunk, vagy a vágyott ajándék. Mert hát, ahol gyerek(ek) vannak, ott ő(k) az első(k), és mindig azon jár az agyunk, hogy meglepjük őket. Majd a párunkat, család tagokat, barátokat..persze senki nem kér semmit, és határozottak megbeszéljük nem ajándékozunk, de én, ha csak a kedvenc teáját adom, annak is örülök, mert adni szeretek. De az nem lenne igaz, hogy kapni nem, sajnos Zsoltin kívül, nem nagyon ismernek, pedig ha tudnák milyen apróságnak is tudok örülni..de mindegy, nem is ez a lényeg, hanem elgondolkodtam minek is örülnék, úgy igazán..Azután meg lett a nagyon vágyott dolog...Két nap Zsoltival. Mindegy, hogy hol, csak KETTESBEN.
Ez különben annyira lehetetlen kívánság, mint gyerekkoromban. Akkor annyira vágytam egy babára, és nem kaptam meg évekig, majd mikor megkaptam már nagylány voltam, nem babáztam. Vagy a walkmanre, ami olyan szenzáció volt, hogy mentem az utcán, és a fülembe üvöltött a Michael Jackson, hát annál nincs is jobb, gondoltam tiniként, csak egy baj volt, az unokatesómé volt, én csak ácsingóztam rá...
Na ezzel az ajándékkal is így vagyok, csak szeretném, de nagyon....

És ti? Mire vágytok nagyon????:-)

Vicces vagy szomorú?

Inkább az utóbbi! Bence hatodikos, osztály karácsonyi műsor volt. Hatodikban...mondjuk, ha nagyon összetartó jó fej osztály, még jó is lehet(ne), de nem erről híres sajnos, sőt...negyedik évvégén, szétbontották a három osztály, majd turmixoltak kettőt belőle. Na igen, itt vége is lett, a jó kis osztálynak. Ofőjük nem valami belevaló, de van ilyen. Semmi osztály program, semmi, szó szerint, míg más osztály minden pénteken, biciklizni, kirándulni, korcsolyázni jár, ők másfél éve a kötelező évvégi kirándulást leszámítva, ami annyira jól sikerült, hogy a budapesti plázába kötöttek ki... nem voltak sehol. 26-os osztály létszámból, 10-en szerepeltek, benne Bence is , gyertyát kellett elfújnia. (ezt is meg kell csinálni, nem volt kötelező szerepelni) Naaaaaaaaagyon lelkesen készült az osztály( nem igazán), így fél ötkor kezdődött a műsor, 40-ig vártak, hátha befutnak a lemaradtak, mi ötvenre értünk oda, Bence azt hitte ötkor kezdődik, már sütiztek, vége volt a műsornak. Na sokról nem maradtunk le ezek szerint! Kiraktam a sütit azért, ha már itt voltunk, és Katival beszélgettünk, majd hazajöttünk...ült egy pár szülő, ki klikkesedve, régi ismeretség, ki magányosan, gyerekek, meg már nagyon unva a dolgot...olyan szomorú volt...arra gondoltam, milyen aranyosak voltak, mikor betlehemest adtak elő alsóban..milyen szép volt, vagy mikor Mesiék a Gyufa árus lányt, és végig pityeregtem, és most??? Ez van, szerintem most éppen elég lett volna az osztályban ajándékozni, és sütizni, szülők már nem kellettek ide..


És mivel nem jöttetek, hiába hívtalak benneteket;-), takarítottam ma, konyhát, a tálalót, akkor elmosogattam az üvegpoharakat, a csecsebecséket, na az van sok..:-)
Biggyesztés: bab leves!:-) 

Hehe...

Minden beszerezve, csak a friss ennivaló hiányzik. Fenyőfa gyönyörű, ajándékok becsomagolásra várnak, a mélyhűtőben a finomságok!
Csak...két hete köhögök...az amúgy is nagyon fityfirity vagyok, de ez azt a kicsi erőmet is elveszi..
Úgyhogy szeretettel látok mindenkit, aki nagy takarítani akar (folyamatosan) vagy mosni, teregetni vasalni, pakolni (folyamatosan), főzni(majdnem folyamatosan), vagy sütni (azt is majdnem folyamatosan) szeretne.:-)
Hehe, azért néha el tudnám viselni, hogy csettintek egyet és rend van, meg főt kaja. Jól van tudom, máshol sem kolbászból van a kerítés...:-D

És igen, ha panaszkodok, akkor most azt is leírom, vasárnap beszélgettünk a nagylányunkkal, és igen, jól kibeszéltük magunkat...most türelmesnek kell lennünk...de szép Advent harmadik vasárnap volt!:-)

És találkozunk rég nem látott barátokkal majd, az ünnepek előtt, és közben is...ennek nagyon örülök! De annak is, hogy lesznek üresjárat napok, amikor majd jót fogunk punnyadni, de tényleg!(hogyiskellazt?)

Még egy gondolat...

Na igen, mondhatni túljutottam rajta. De a tegnap esti beszélgetés Zsoltival rávilágított, hogy azért csak elnyomtam magamban azt a furi érzést, amit a kamszság okoz. Mert mindent megtennék annak érdekében, hogy ne így legyen...öt nap telt el azóta, mióta kiborult a bili. Mi, én,  azt hittem, kedden, legkésőbb szerdán, már közelítünk a megoldás felé. De nem, ma sem, és jön a hétvége...Na de azért őszinte leszek, az az érzés is én vagyok, aki túlnéz ezeken a nehézségeken, és koncentráltan figyelek, másokra, akik ezt meghálálják....ők is lesznek kamaszok, sőt néha már most is azok, de valahogy könnyebb. Jobban belátnak dolgokat, önzetlenebbek, segítőkészebbek. És igen, a kamaszkorban hatványozottabban kijönnek a gyerekkori rossz szokások. Pl. hiába szerettem volna, mikor csak terveztük 16 évvel ezelőtt a családot, majd olyan kislányt, aki copfos, mosolygós, szeretős, szerethetős, elfogadó, családcentrikus....pici korban láttuk nem ilyen...de mindegyikre írhatnék ilyet....és persze azt is tudom, amit elképzelsz, nem úgy lesz, hiszen mi sem vagyunk anyukánk, apukánk...legalábbis egy ideig, azután látjuk, ugyan azt csináljuk mint ők, ennyi idősen...:-)))
Zsolti mondata tegnap megint kicsit igaz volt; építesz 16 évig egy házat, majd összedől, hát ja, lehet újra építeni, de már nem lesz a régi.
Amúgy nem kell megijedni, nem mindenkinek nehéz megélni a kamaszkort!:-)

De most lehet panaszkodni a kamasznak, hogy egyedül van, a családjára sem számíthat..és az ugyanilyen kamaszok, akik éppen jóba vannak a szüleikkel, sajnálják szegény kamaszt, hogy milyen rossz lehet EGYEDÜL! De eddig is egyedül volt, ő így szeret lenni, most amúgy is....hiába a nagycsalád!

Nővéremmel beszélgetve, mondja;de kívülről olyan összetartó családnak "tűntök"....tényleg? Mert erre törekszünk, mert így szeretnénk. Ha valaki meg nem akar ide tartozni, akkor sajnos a fejemen pöröghetek, akkor sem lesz máshogy...erre is rájöttem a napokban.
Ilyenkor megcsapja a szele annak a bölcs mondásnak, a gyermeket csak kölcsönbe kapod! De ez így van....és a szeretettel nincs baj, én most is nagyon szeretem mindet, és az életem végéig így lesz! Hiszen tudjátok Ti is ezt az érzést....:-))))

Köszönöm!

Ezt azért nem hagyhatom szó nélkül...
Tegnap mikor ismételten nyafogtam, inkább magamnak (gondoltam én), tettem fel a kérdéseket, amikor sorra jött tőletek a biztatás. Megdöbbentem, nem rossz érzéstől, hanem olyan jó érzéstől! Tényleg? Most komolyan, ennyi szeretetet kapok Tőletek? Még mindig egy rossz szó sincs majdnem négy éve? "hogy ennek semmi sem jó, pedig micsoda jó dolga van otthon, a melegben, gyönyörű nagy családdal, szerető férjjel...ésatöbbi.."
Nem tudom leírni mit érzek, éreztem, miközben olvastam amit írtatok! Pedig ebben a rohanó világban, leírni egy hozzászólást, megfogalmazni, arra gondolni, akinek írod, nagy dolog, sokszor én is csak olvasok, mire írnék, már....(kevés idő, valami zsizsegés mindig van)

Álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyi erőt adtok nekem. Nem nagy szavak ezek, ezek így vannak!!!!!!Köszönöm!

Csak úgy...

...elgondolkodtam, lassan négy év után...ma, mikor a "katapult" gombot keresetem az alkalmazások között. Értsd, hogyan lehetne a blogot szüneteltetni? Bezárni, meghívóssá tenni, nem akarom, nem a nyilvánossággal van bajom. Vagy csak úgy nem írni? Vagy csak úgy nem írni, és majd valamikor, hetek, hónapok múlva újra írni? Vagy mi legyen sok emlékkel? A sok kedves emberrel akiket megismertem? Akik mindig segítettek? Akik itt vannak, még akkor is ha nem írnak nekem?

Nem tudom mit csináljak...utálok már nyavalyogni, utálok már minden bajomat...utálom, hogy állandóan nyafogok, utálom, hogy ezek vannak velem. Miközben olvasok olyanokat, ami miatt szégyellem magam, hogy miért vagyok ideges, hogy most is mint mindig, romhalmaz közepén ülök, és megy a mosógép, és Csenge azt nem viseli el, ha a fürdőbe megyek.. mosogatni kellene. Jönnek  nagyok, nyüzsi lesz, én meg csak öt percet kérek....csak öt percet...és utálom, hogy megint haragszanak ránk, vagy nem is jelentkeznek...és akkor megint utálok mindent! És látjátok? Megint egyfolytában nyafogok....Akkor minek is ?????

Tudok én változni...

Azért rájöttem, én, a nagy földhözragadt, tudok ám változni, ha nagyon akarok. Nem ez az első év, tavaly biztosan volt amit Webáruházban vásároltunk karácsonyi ajándékot. És idén is, milyen kényelmes, kattintgatok ide oda, kiválasztom, kalkulálok, pár pötyögés, gyors válasz email, majd egy kedves, személyes telefon, majd újabb email, másnap időben jön a futár, szakszerű csomagolás, még ajándék kupon, és "valami" is mellé. Én válasz email írok, hogy megérkezett az árú, és köszönöm, meg Boldog Karácsonyt kívánok, gyors vissza levelezés, mondjuk itt azért érzem, hogy ez nem "szokás", de azt is érzem, örülnek a pár kedves szónak. :-) És már meg is van amit szeretnék, itthonról. Nem rossz ez, ennek szerintem van jövője, vagy már múltja is, de tudjátok, én a földhöz ragadt!:-)))))

És a tegnapi mélázásom, miért eszik a magyar ember kevés halat? Mert nincs? Vagy drága? Vagy rossz?  Ez azért érdekes! Városunkban bedobtak egy cetlit, hogy Halbolt nyílt. De csak decemberben, és májusban???? Nekünk jó, van pecásunk, bár fogast, pisztrángot, lazacot, sajnos pontyot sem sokat fog! Ti sok halat esztek? Persze mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha tenger mellett laknánk!:-)

Mai biggyesztés; csilis baba(hehe:-) bab) lesz, reggel Dávid: juhéjjj!:-))))

Ide nekem...

Miután tegnap tudatosult bennem, hogy változás van, jobban aludtam. Csenge nem, napok óta vagy sírdogál egy kicsit az éjjel, vagy sikítva kel fel, és kiabálja; anya, anya...
Haladni kell, menni az idővel...tudatosult bennem, hogy két hét és itt a karácsony. Jó most az előzmények miatt, van a torkomban egy gombóc, de azért a többieknek, meg magunknak csak ez lesz 2013 karácsonya, és ezt ugye nem tudom megismételni. Igen is jó lesz! Mert annak kell lennie! Csak ne látnám Zsoltin, hogy neki is mennyire fáj, a családon belüli szakadást...amit igen tudok...így kell lennie, mert ez az élet rendje....stb.
Na szóval, nem panaszkodom, elfogadom!

Tervezem azért mi lesz a menü, a süti! Hagyományosan Bence készíti a tiramisut, Dávid a kókusz golyót. Én bejglit, és lesz majd hatlapos. Majd beosszuk mikor mi legyen. Főzni, halászlé az biztos lesz, Zsolti már megcsinálta az alapot. Balint is megsütjük, azt a Bence fogta. Zsolti lazacot enne, én pisztrángot, de az most volt a hétvégén, így lazac lesz.:-) Még az ünnepek alatt, kacsa combot szeretnék sütni. Nem jön senki hozzánk, talán Katiék, de szerintem az még ünnepek előtt lesz. Majd egy nap anyósomékhoz megyünk ebédre, majd lejönnek megnézik a fát, itt is ajándék bontás, és talán, ha addig a megnyugszik sogórnőm,  felmegyünk hozzájuk, megnézni az ő fájukat.

Ide nekem, az erdő széli kis házikó kulcsát....;-) Csak annak kell jönnie velünk, aki nagyon szeretne...telefon nincs, csak vezetékes, így valami mással kell elütni az időt.:-D Én feltalálnám magam, az tuti!!!!

PONT!

Nagyon nehéz megélni, hogy egy kis darabod itt hagy, hátat fordít, falat épít maga elé. Majd bízol benne, hogy valamikor visszatalál, de soha nem lesz már az AKI volt, már soha nem lesz az AMI volt! Erre most jöttem rá, vége a harcnak, vége annak amire vágytál, amit REMÉLTÉL. Kicsit meghalt a szívem, de fel kell állnom, mert még négy szem pár néz rám, és várja a támaszt, a segítséget. Nem hagyhatom el magam, még ha közel is álltam, állok hozzá. Így folytatni kell, nem lehet feladni, bízni remélni....kutya nehéz!

De most arra kell fordulnom, aki nyújtja a kezét, a szívét...és elfogadni azt van ami van!
Elfogadni,hogy most már nem lesz soha az, hogy együtt valamit akarjunk mind a hatan...hogy soha nem lesz az, mikor érzem, tudom, mit csinál éppen akkor, mikor nem vagyok vele. Bízok, remélek, és ha nem úgy lesz, azt is el kell fogadnom!
Csak fáj, piszkosul, hogy el jött ez az idő, pedig tudtam, hogy el fog jönni, mégis olyan hamar itt van, nem voltam még felkészülve rá..fel lehet erre készülni?
Nem vagyok szomorú, csak másképp kell hozzá állnom a dolgokhoz, mert nem lehet emészteni magam, a hátra levő életemben. Új szakasz jön, és ezt el kell fogadnunk.

Akkor lássunk neki....

Isten Éltessen!

Hivatalosan 14óra 35 perckor!

Korral jár...

..., hogy én minden este, csak nézek ki a fejemből, annyira le vagyok amortizálva?:-)
Reggel fél hét és hét között, mosolyogva ébred a "hurrikán" majd kezdődik, a kérek ezt, kérek azt..(az jobb, mint az akarom..) Majd kezdi folyamatosan leépíteni a lakást..először egy párna, kettő, majd sátor építés, és az összes párna a lakásban eltűnik, még az étkező székről is, majd a plédek...mind! Majd a mikulás csomag tartalma mindenhol, de legfőképp a kanapén. Majd a mogyoró héj, közben megy a mese, de nem nézi, mert beszél, FOLYAMATOSAN...és közben ölembe, hátamra mászás, kávé ölemben landol. Én megyek föl beágyazni, két másodperc jön utánam, ha a konyhába megyek, jön...és folyamatosan énekel, és táncol, de legfőképpen jár a szája. És akarok...de nem, mert mond kérekszépen, akkor azt hallgatom...mert most inni, enni, csokiiiiiitakarooooooooooook...és pisilnem is kell, és megint enni inni, pisilni...:-) És ha ketten vagyunk, kettőnket nyúz ezzel. És van mikor a legszebb pillanat az estében, mikor fél nyolc után megyünk aludni, mese, csillagnézés után, cakát anya...búcsúzás...és annyira jó mikor 20 perc után, álmos fejjel megjelenek, ide nekem a pihenést...JA! Megy valami hülyeség a tévében, azt nézik a gyerekek, közben valamit rágcsálnak...hol a kanapé, ami szabad, és nincs morzsa rajta? És én kapcsolgatom a tévét? És forró csokit iszok (na jó azt iszok) ...és amúgyis! Éljen a nagycsalád, következő 10 évre is bebiztosítottuk magunkat, a "nyugalommal" !:-)))

Valaki mesélje már el, milyen mikor leülsz a kanapéra és néznél valami, "jóóóóóóóóó" filmet, és nem ugrál előtted egy kisméretű, vagy ugrál rajtad mögötted? Vagy mikor leülsz ebédelni, és nem akkor kell menned popót törölni? Vagy mondjuk kimész, csak úgy magadba lenni a teraszra, és nem visít utánad a kisméretű? Na majd remélem ilyen is lesz, de akkor azt szeretném, ha az unokánk csinálná ugyanezt....:-DDDDD

Pillanatok....

....amit most megosztok veletek!:-)
Mert igen, hozzánk is megjött a Mikulás! Érdekes volt, három nagyobbacska gyermekkel, és a pici, nyílt tekintetűvel..:-)
És akkor a képek:

Adventi meglepetés

..aminek nagyon örült Csenge..és még nem tudta...

...hogy mi várja az ablakban.:-)

Most a csokimikulást egyem meg, vagy???

Kukucs, mi van a zsákban?

Mesinek a csizmája..:-)))

Bence, lapos mikuláscsomagja...már!:-)

Ez Dávid asztala, a tányérokat meg a bögréket, gyorsan eltüntette...:-)))

...azután szólt, hogy inkább így fényképezzem le..:-))))

Jé virgács is van? Jó lesz ecsetnek!:-D

Tényleg?

Komolyan? -nézek lassan fel, és meglepődök, hogy pont a szemembe néz, és látom nem tágít onnan. Furcsa érzés. Nem kezd el matatni a táskájában, vagy nem nevel gyereket közben, és a mobilja sem szólal meg közben, és a legfontosabb, éppen akkor, mikor megkérdezte, nem a saját problémáját kezdi mondani. Érdeklődik, nem rólunk, hanem RÓLAM? Komolyan??? Csak rólam? Hát igen, régen volt (nem is tudok visszaemlékezni, mikor kérdezték meg utoljára, úgy őszintén)mikor valaki őszintén érdeklődött utánam. Persze erről én is tehetek...sokan vagyunk a családban, ugye egyből mindenki a gyerekeket kérdezi. És ez így is van jól...egy darabig. Majd jön  mardosó érzés, én már soha nem vagyok ÉN? Mert mikor már egyre önállóbbak lesznek a gyerekek, és van két perced magadra, jön a hiány érzet. Persze mellett meg magam alakítottam így, mit mondasz Te, ha megkérdezik, hogy vagy? Vagytok?  -Jól, köszi! És ha esetleg van, akit tényleg érdekel, tovább kérdez? Akkor lehet elmondod, ami a szívedet nyomja.
Én sajnos már egy ösztönös-jól vagyunk, köszi- mondattal kezdek, és zárok. Mert úgy hiszem, nem érdekel senkit a bajom, a problémám. Ketten Zsoltival egymásra nézünk, mindent tudunk, vagy a reggeli kávé mellett mindent megbeszélünk, és ezen kívül? Itt a blog, leírok sok mindent, de nem MINDENT! És ez így van jól, aztán valaki vagy elolvassa, vagy nem. Hál istennek, van aki vissza reagál rá, annak mindig nagyon, nagyon örülök. De tudjátok, az az érzés, mikor látod a másikat, hogy tényleg érdeklődik, hogy látod a szemét...esetleg ölelését. Ami őszinte, máztól mentes........

Megint!:-(

Mi a csudának erőlködöm, hogy normális szülinap összejövetel legyen, a tágabb családdal? Mikor soha nem lehet? De ha meg nem érdekel az egész dolog, akkor én vagyok a rossz, gonosz....:-(

Na most írnék egy hosszú oldalt, de nem teszem. Én aki úgy szeretem ha jóízűen esznek a főztömből, sütimből, megint kaptam egy fricskát! Kösz, jólesett!:-((((

"hullámvasút"

Nem tudom érezni, a blogon, de mostanában, állandósult, az a "hullámvasút" állapot! Egyik pillanatban, nagyon rossz kedvem van, okát, vagy tudom éppen, vagy nem. Majd boldog vagyok, elégedett, okát tudom, vagy nem....és újra megint a mélység...
Iszonyú fárasztó állapot! A legrosszabb, hogy én nem szeretem és változtatnék rajta, de ha ilyen könnyű lenne...
Pedig nincs most itthon harag sem vita, mégis...testi tünetem is van, jól megfáztam..

Ennyi a nyavalygás, hiszen emlékezős napok vannak, mi is volt ilyenkor három éve..:-) De szép napok voltak. De annak örülök, hogy elértem azt a pontot, ha látok babás pocakot, vagy pici baba képet, nem fog el a vágy...egy újabb csomagra.:-) Na mondjuk, néha még így sem birkózok meg a feladattal..

Teszem a dolgomat, mint mindig, néha mosolyogva, néha mérgesen, a legtöbbször átlagosan.
És már frászt kapok a tágabb család karácsonyi oda vissza ajándékozáson, mert elkezdődött a folyamatos mantra, de csak ennyi van, vagy ezt tudom megvenni, és a felnőttek semmit (ilyenkor, mintha jól pofán csapnának) mert én aztán soha, de soha nem vágytam semmire, de azért egy fogpiszkálónak is tudok örülni...és ha csak egy fogpiszkálót tudok adni, annak is örülök! Na mindegy, megint nem mással kell foglalkoznom, hanem magunkkal. Én mindenkinek készítek valamit, igazán nem nagy dolgot, de aminek örülni fog...talán..

Vasárnap tartjuk a Királylány szülinapját, bár hivatalosan hétfőn lesz. Már kavarás van, ki mikor jön...nem is érdekel, jön mindenki ahogy tud, én készülök, ránk maradni, biztos nem fog!:-)

:-)

pont egy hét múlva három!:-)))))

Ez csak mert szép:-)

erről a finomságról a főzős bogban írok:-)

Adrienn kérte a forró csoki receptjét! Felrakom mikiskonyhank.blogspot.hu. :-)

2013 Adventi koszorúnk!

Mostanában sok "idei elsőt" csinálunk. Kocsonyán túl, a legnagyobb dolog ma, az idei első Adventi gyertya meggyújtása. Megkezdődött a "hivatalos" várakozás. Kicsit díszítettük a lakást, a lelkünket is. Már alakulnak a meglepetések, az ajándékok körül, és tegnap kérdezték a gyerekek, mikor húzzuk a neveket. Ma ez is meglesz. Amúgy alakulnak a dolgok,  suliban  még nem, de a családi életben igen. Könnyebb így, bár ne kiabáljam el, ma tanulós nap lesz. Idei első náthánk is megjött, kicsit náthás Csenge, nekem fáj a torkom, de remélem itt abban marad a dolog!
És már december van. Hihetetlenül gyorsan itt van...ez az év nagyon hamar elment!

Megcsináltam a reggel a forró csoki alapot, van már tesztelve, nagyon finom (mondta a Dávid:-)
És a biggyesztés; csirke húsleves, sült pulyka mell, krumplipüré, saláta. És valamilyen túrós süti.:-)

Szép első Adventet kívánok Nektek!