Na szóval!

Kezdjük ott, hogy most magamban letudtam a hisztimet. (nem, nem vitte a nagymama fagyizni az unokákat, vagy egy hétre unokázni) DE rájöttem a bajomra.
Többször olvastam Dominikánál, hogy ő egy "én blogot" ír. Milyen igaza van!

Rájöttem, hogy milyen is vagyok..."én, te, ő, mi, ti, ők" Szerencsém volt, olyan nagy családban nőttem fel (legyen az bármilyen zűrös, zavaros), hogy sosem voltam egyedül. Majd persze jött a kamaszkor, bármilyen is volt, hamar megismertem Zsoltit. Nem voltam 20 éves. Hamar lettünk család, férj, feleség, együtt MI! Majd jöttek a gyerekek, ŐK voltak a fontosak.
HOl vagyok ÉN???? Mi van nekem ami csak az enyém, a lukas zoknimon kívül?( az sem az enyém mindig, lenyúlja Mesi) De hát, így vagyunk egy család MI HATAN! Így jó, csak ugye mindig ott van az ÉN! Hiszen, egyedül születtünk meg, egyedül fogunk meghalni. Vannak olyan dolgok amit egyedül kell csinálni. Ha ez nincs, akkor érzem ezeket a furcsa hülyeségeket, amiket ilyenkor összeírok, az is én vagyok, akkor igazán csak ÉN!
És ez a blog, az az egyetlen jelenleg ami CSAK ÉN VAGYOK! Csak az én gondolatom, csak az én érzésem. Néha félelmetes, a MI érzés mellett az ÉN érzés.
De mivel kell az ÉN, ez a blog ÉN leszek, minden bújával, bajával, örömével, és nem MI! Bár a cím megtévesztő, Mi kis életünk blog, most jó darabig Én kis életem lesz! :-)

Nem örömködős...

...bejegyzés lesz!

Végül is semmi ok nincs rá, mármint a rosszkedvemre. Hogy ma olyan csimpánz bébi volt Csenge hogy a wc-t is olyan tempóban végeztem, hogy a forma-1 pilóta is megirigyelné. Vagy a kamasz lányom, jól beszólogatott, én meg zokon vettem, és visszaszólogattam...(minek, semmi értelme), nem újdonság, mindennapos, vagy majdnem. Hogy délután sírva könyörögtem, hogy míg megiszom a kapucsínóm, ne üsse ki a fogam, vagy a könyökét vegye már ki az oldalamból a legkisebbünk. Hogy míg, próbálok információt nyerni a külvilágból,(ezt is minek??)ne halljam folyamatosan, bogyót akarok nézni....vagy a nyüszített változat:bógyóóóóóóóóóóóót, aaaaanyaffnyaffbbbaaabócát..és megadom magam, csak Barneyt NEM!!!!
 Na a fiúkról nem is ejtettem szót. Ők most, egy tankos szg játékért képesek voltak elővenni a kötelező olvasmányt.Igaz Bence a 36 oldalon tart az ötszáz valahányból, Dávid legalább úgy csinál, mintha olvasna. Na, ezért kellett elővenni a könyveket már most!:-(

A rossz érzésem inkább magamból indul ki. Nem vagyok kreatív, sőt...mondhatnám semmi érzékem hozzá, irigykedem azokra akiknek van. Abban akkora siker élményt lehet szerezni.
Nincs nagy baráti társaságom, sőt kicsi sem. A szülők nincsenek mellettem, mögöttem...olyan támasz nélkül vagyok. Kicsi családomat imádom, ők ott vannak. De nem mindig. Olyan jó lenne nem csak valamit "elég jól csinálni" Valami olyan kellene, hogy szárnyaljak benne. Anya vagyok elsődlegesen. De abban is sokszor érzem, csak elég jó vagyok. Mindig megfogadom, türelmesebb, elfogadóbb, mosolygósabb leszek, aha.....szinte soha nem tudom teljesíteni, így elég jó vagyok csak abban is. Feleség vagyok, ami számomra a legszebb dolog, de azért ott is érzem, sokkal jobb is lehetnék, barát vagyok, fenét, mindent rosszul csinálok, abban még elég jó sem vagyok.
És a legfontosabb sokszor magamnak is, csak elég jó vagyok. Ó, ha lenne nagyobb kert, és úgy csinálhatnám, ahogy nagyon, nagyon szeretném, talán abban kiteljesedhetnék...
Milyen az, mikor az ember nagyon, nagyon jól csinál valamit???
Fáradt vagyok, megint. Kéne pár napot kettesben lenni Zsoltival, azt csinálni amit szeretnék, akkor amikor akarok...önző vagyok????? Kellőképpen utálom is magam miatta!:-)

Nyaralás!

Hajnal van, csak a néha, néha zakatoló vonatot hallani, meg a sirályok veszekedését. Azok, hogy tudnak veszekedni..:-))))Rászánom magam, el kell jutni a mosdóig! Itt ez a legnagyobb kihívás. Lassan húzom a cipzárt. Fel ne keljen senki, bár Zsoltit soha nem tudom megelőzni, már kint ül a pecabot mellett!:-)
Kócosan, gyűrödten vágok neki a húsz méterre lévő mosdóig. Találkozok pár hasonszőrű kócos emberrel.:-) Legtöbbjük mosolyog, majd hangosan köszön.Németek zömmel. A magyar elfordítja a fejét...miért??????Mindegy,én hangosan köszönök, vagy visszaköszön, vagy nem. Ez van!
Még gondolkodom, visszafekszem, nem tudom mennyi az idő. Telefonom a táskám legmélyén van, azt sem tudom egy darabig, milyen nap van, hány óra? Minek? Ez az igazi szabadság!
Meggondolom magam, olyan napfelkelte fogad, mint a filmeken, narancs sárga az ég, hosszan nyúlik a Balaton vízén. Még engedi hogy nézzem, mert olyan szép! Lassan kúszik fel, és én nézhetem még egy darabig, míg citromsárga nem lesz, és perzselően meleg. Erőt veszek magamon, és fürdőruhába bújok, elindulok, a vízbe úszni egyet. Pedig micsoda merészség ez, hol itt, hol ott rabolnak a halak, és a vízisiklók is jönnek reggelizni.:-)
Lassan kel Bence, elkezd botladozni a strand papucsba, de már ő is a pecabotját keresi. Majd kel Csenge is még vacakol a cipzárral, addig nyugi van, míg a zsákot leveszi magáról, utána már elindul az élet. Reggelihez készülünk, Dávid is felkel, mire végzünk talán Mesi is. Majd egy nagy műanyag lavórban összepakolunk és megyünk mosogatni. Mások is ezt teszik, összemosolygunk. Sors társ!:-))))
Ennyi volt a nagy munka, mehetünk úszni, matracozni, labdázni, a játszótérre ugrálni. Már mindenki kérdi, hol ebédelünk.:-) Majd fagyizunk, és délután vissza a sátorhoz. Úszunk, gyümölcsöt eszünk, fagyizunk...én néha(sokszor) vágyakozva nézek a  mellettünk nyaraló német párra. Két komplett ülő garnitúra, egy matracos nap ágy, hol itt olvasnak, hol ott esznek, este nagyokat játszanak iszogatnak. Néha átmosolyognak hozzánk, mi vissza.:-) Nem tudom, ki néha az irigyebb. Megismerkedtünk hasonló párral mint mi vagyunk, na ők sem pihenni jöttek a Balcsira. Bár azért voltak lopott pillanatok, mikor igazán lazultam. Mikor a bolyán túl úsztam, ott mindig más, nyugodtabb a víz, csönd van, magam vagyok a gondolataimmal, vagy a matracon..az a lopott negyed óra.

Azt hiszem idén igazán jó nyaralás volt. Mind a hatunkon láttam az összhangot, és ettől olyan jó volt a nyaralás. Idő remek volt és mivel egy méterre voltunk a Balatontól el sem kívánkoztunk a sátor mellől. Ami megjegyzem jó volt, egy hétig nagyon jó volt, de azért már jó volt itthon a fürdés és az ágyikónk.:-)))Csenge is nagyon élvezte, bár dac korszakos a lelkem. De kibírtuk. Első éjjel végig nyafogott, míg rájöttem sötét van, nem lát, nálunk itthon nincs vaksötét. Másnaptól lámpa mellett akkorákat aludtunk, hogy csuda. És izgalmas is volt nagyon a sátor!!!:-))))És hogy kilépsz a sátorból és ott a fenséges Balaton! Nem csinálsz semmit, csak nézed, nézed, soha nem unalmas....

Jó, hogy elmehettünk idén is, remélem még egy párszor megtehetjük!

Vége a szabinak....:-(

Ma, sőt tegnap is, már benne volt a levegőben, hogy letelt a szabi. Mennyivel jobb várni valamire....
Tele a fejem gondolatokkal, de olyan nehéz leírni. Mindenesetre a legközelebbi bejegyzés, tényleg a nyaralásról fog szólni!

Köszönöm!

Köszönöm mindenkinek, aki ma rám gondolt, jólesett nagyon!((()))

Bár ugye nálunk ez a Bence napja. Ma lett 12 éves!  Nekem sok(k)! Tegnap mértük meg őt, mert gyanús volt, mikor magamhoz öleltem, már jóval magasabb tőlem. (jó engem, könnyebb megkerülni...)
Ma nem voltunk annyira összhangban. Kicsit elfáradtak a szülők... érzem Zsolti is. És a kis dac korszakos nyifinyafi, rátesz a hangulatra.:-( Még jó, hogy este meg tudtunk szökni egy fél órát sétálni a kutyival. Mostanáig meg mosogattam...:-(
Pedig Mesi isteni csoki tortát sütött!!!Meg is ettük, holnapi "bulira" joghurtos torta lesz, meg kedvenc toszkánai csoki torta. Anyósom süt pogit. Lesz halászlé, abból a halból amit fogtak a fiúk Balcsin. És rakott csirke mell, valami könnyű salátával.
Megyek is rápihenek a holnapra..;-)))))

Én mondom...

....,hogy antiszoci vagyok!:-)
Ma, hogy ugye szabadság meg mifene, na jó, nyomós ok a kedvezmény mai napra, menjünk strandra. Én korán szeretek menni, mondván nincsenek sokan. Megdöbbenésem, fél tízkor, tele a parkoló, kis sokk után a pénztár is tele, meg a medencék is. De még a kis medence mellett pont nekünk van foglalva a pad. (megjegyzem, nem férünk el rajta mind a hatan) Amúgy mindenki boldog, Csenge nagyon élvezi a vizet, mi is tudunk menni Apával romantikusan, a meleg vízbe. Szerintetek is a gyerek rész felé akartam menni???? Igen!:-DDDD Azért Zsolti tovább lökdösött a felnőtt részhez. És ugye nem csodálkoztok, ti sem, hogy a végén legalább egy, nagyobb gyerek is hozzánk csapódott.:-) Volt tömeg is, de nem zavart, az sem ha fröcskölnek, az sem hogy csepereg az eső, mert meleg volt! Csak hiányzott a Balaton, mikor úsztam a nagy medencében, és olyan büdös klóros volt a víz, és nem olyan opálos, mindig változó melegségű és olyan Balaton illatú sem volt, és sehol nem lehetett labdázni, meg matracon heverészni. :-( Jó, jó, tudom én...
Na, ha már spóroltunk a belépőn, együk el a büfében. Én komolyan sajnálom a gyerekeinket, hogy ilyen sz.r hamburgert és hot-dogot kell enniük. Műanyag vacak az egész, és még jól sem laksz. MÉG jó, hogy itthon igazit szoktam sütni nekik, tudják a különbséget.
Ilyenkor amúgy is a legfinomabb étel a zsíros kenyér, zamatos paradicsommal, vagy koviubival.:-)))

Szóval ezek mennek nálunk. Állandóan írom a fejembe a bejegyzést, a nyaralásról, lesz majd egy külön bejegyzés, addig pár kép...

Megjöttünk...

..tegnap! Hiányzik......

De jó itthon, lesz mire visszagondolni. :-) Jövök majd képekkel, meg beszámolóval, de a héten is szabin vagyunk. Csak kényelmes, otthon illatú ágyban alszunk!:-D

Szabadságra mentem!

Höhö....álmodni még lehet, nem????:-DDDDD

(forrás:internet)

Vannak..

...... gyermekkorban olyan állomások, ami nagy mérfőld kövek. Ilyen, mikor átfordul a baba, vagy gügyögni kezd, vagy mászni, vagy feláll, elindul..stb.
Ilyen mérföld kő, a szoba tisztaság is. Csengénél megy már, mint a karika csapás. Itthon gyakoroljuk, éjjelre, még nem vagyok bátor levenni róla a pelust, de az is menni fog nemsokára.
Viszont elkövettem egy hibát, vagyis nem is jó szó ez erre, mert nem hiba. Csak ugye megyünk nyaralni, és kempingbe megyünk, nagyon tiszta hely, de a  két és fél évesnek még hiába mondom, nem tapizzuk végig a wc deszkát, így vettem egy bilit. Nem zenél, figura sincs rajta..:-), egyszerű, a legolcsóbb, mert benne volt a pakliban, lehet nem is akarja használni, eddig a szűkítőt használta a wc-be. MOST, büszkén viszi a piros bilijét, ha kell a nappali közepébe, és alkot is bele rendesen. :-))) Juhéjj...nem a pelusba. Bár semmivel sem gusztusosabb a bili...úgyhogy ha hazajöttünk a nyaralásból, jó messzire dugom a bilit..:-D Inkább a wc-t pucolom..:-)

Ma már sokkal jobban is vagyok ettől a hűvösebb időtől, mert három napig, jó kis migrénem volt! De remélem letudtam egy ideig.
Finom pizza volt az ebéd, vagyis egyik langalló féle. Kefirrel nyakon öntöttem, Zsolti által készített zöld fűszerrel megszórtam, majd jó sok pirított szalonna és lila hagyma ment rá, és sajt...nyami..
A másik klasszikus, szalámis, kukoricás, sajtos lett.

Mi lenne velem, Nélküle!!

18 és fél éve, minden nap van egy olyan mondata, ami életben tart.
Csak Ő tud, úgy rám nézni, hogy a világ legszebb nőjének érzem magam.
Csak Ő tud, úgy reggel is megpuszilni, mikor kócos vagyok és gyűrött, hogy elolvadok tőle egész napra.
Csak Ő tud, olyan fél mondatod mondani, amitől erőre kapok, és folytatom...
Csak Ő miatta vagyok, az aki VAGYOK!

Köszönöm Neki!

(lehet nem is olvassa....nem központi téma nálunk a blog..)

Mindennapok...

Igen, ma már sokkal jobb a kedvem is. :-)
Pedig semmi nem változott...
Tegnap megint megmutatta a kedves HIVATAL, milyen ciki, ahogy viselkedik. Elmesélem, de azt hozzáteszem, nem lepődtem meg, és nem is akadtam ki, nagy szó...
Tegnap reggelre terveztem, egy elintézős napot, rengeteg helyre kellett menni, fog szabályzós csekkeket leadni, hogy legyen Dávidnak az eltört helyett új, Mesinek is haladjon már a dolog (lehet négy tejfogát húzni kell, szerencsétlen, ezt tőlem örökölte, hogy sokáig tartogatja a tejfogait)
Majd okmány irodába kellett menni, mert Mesinek ugye, új diák igazolvány kell. Na mondjuk ez is megér egy mondatot. Beíratásnál kell kifizetni a diák igazolványt (1400ft), majd el kell menni regisztrálni az okmány irodába, majd vissza kell vinni a papírokat a suliba, és az maaaaaaajd valamikor megjön postán, á nincs felesleges hosszú ügyintézés. Na de a lényeg, ha már lúd, legyen kövér, gondoltam, a tavaly májusban lejárt személyimet is megcsináltatom. (eddig a jogsi szerint léteztem)
Mondom Mesinek nyomjunk egy sorszámot, és hazaszaladunk a papírjaiért (mert igen, otthon maradt), még a diák igazolványhoz adtak sorszámot, de a személyinél nem adtak, pontos leírás alapján,- A mai nappal sorszámot sajnos nem tudunk már adni! És nem is adott a gép....na jó, gondoltam, ez van, ma sem lesz megcsinálva a személyim. Hazamegyünk, majd vissza, 20 perc sem telt el, majd tök üres az okmány iroda, újra sorszámot nyomtunk Mesinek, mert az gondoltuk tuti hívták már, de nem, és látjuk, most LEHETETT sorszámot nyomni a személyire. Mi történt 20 perc alatt???? Ki tudja, de ha valaki szabit vett ki, vagy mitudomén ...akkor nem gondol arra (mint ahogyan én sem gondoltam), hogy 20 perc múlva, már én leszek az első a sorban. Három ablakban dolgoznak, egy ideges nő, aki fényképez, rendes volt, megkérdezte jó lesz e? És másodszor sikerült majdnem jó képet is csinálnia...de amúgy ránézésre adnának öt évet, olyan fényképek készülnek.:-)
Na mindegy, fejlődött a hivatal, bankkártyával is lehet fizetni, nem kellett kilométereket rohanni a csekkel, mert posta a közelben, vagy nyitva van, vagy nem....

Majd tankoltam, vásárlás...szelektív szemét kidobása, mindezt egy napon mert gőz erővel markolják előttünk az utat....mikor megyünk is nyaralni???? Még négyet kell aludni???? JEEEEEEEEE

Mai biggyesztés, lecsó van tegnapról, meg van egy kis darálthús, lehet fasírtot csinálok, és lencse főzeléket mellé...közben már rotyog a következő adag baracklekvár.

Utálom..:-(

Utálom....ezt az egészet! Ahogy idősödök, hormonjaim az egekben vannak, nemhogy már csillapodnának....:-(
Világ vége hangulatom van....fázok, satuban a fejem, sirhatnékom van folyton...pedig, gyönyörű napsütés van...kicsi csöpp lány édes drága, a kamasz, az KAMASZ...
Még a hangya is szorgosabb nálam, és nagyobb haszna van az életben, mint nekem....mondtam, hogy a hormonjaim...:-(

Hortobágyi palacsintát csináltam, meg egy jó pár kakaós palacsintát.

 

Én ezért (is) imádom a nyarat!:-)

Nemrég nyíltak ki.:-)

Második kedvenc virágom, magról ültettem:-)

Kezőőőőőőődik:-))))Már érik a barack.

Ma reggel szedtem, irtó büszke vagyok, hogy ilyen gyönyörű lett az uborka. És már ettünk is belőle.

Rengeteg a zöld paradicsom, erről már ettünk is.

A pecás fiú...

zuhanyzik a balin, elvesztette közben a fejét!:-)))))))

Ő, négy testvérével a lilaakácban nőtt fel, és ő annyira kíváncsi volt, első útja a teraszra vezetett:-)

ezek-azok....

Még idilli is lenne a reggel, ahogy itt ülök a kávémmal, HA a szomszéd, nem minden vasárnap reggel vágná a fát, na nem ám baltával, motoros fűrésszel. Hetek óta vasárnap. De hát honnan is tudhatná, hogy vasárnap reggel van, hiszen nyugdíjas, és neki hála istennek, minden nap vasárnap.:-)
Apósom, aki szintén nyugdíjas, tegnap délben, szórta szét a trágyát a kertben, pont mikor a Gyrost lapátoltuk a pitába, majd  a szánkba, de ez a szag, jól átverték szegény, mert ez disznó trágya, nem marha, annak nem ilyen büdös szaga van...közben a sógornőmék is jöttek tegnap köszönteni Mesit délután, volt beszéd téma. :-) Na mindegy, én is csak nyavalyogni tudok...
Közben csinálni fogják az utat előttünk, nagy felfordulás lesz. Így pont várom már, hogy jövőhét vége legyen, és induljunk. Kell a környezet változás kicsit....még ha én röghöz kötött is vagyok.:-)

Mai biggyesztés, oldalas husi, és csirke mell pácolódik...grillezni fogunk.:-)
 

Szerintem nem sok, sőőőőt...:-))))

Ha a megmondó gyermekünk (Bence) azt mondja este, mikor lelkesen rakom az újabb csokor levendulát az új alkotásom, a wc papír tartó bádogos vödörre, hogy mindenhol levendula van már, akkor sok a levendula csokor már a lakásban?????:-))))))ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Ma név napos kívánság van ebédre, rakott krumpli és toszkánai csoki torta...

Tudom, tudom...

....., este hat után tilos enni, meg amúgy is inkább futni kellene(a szúnyogok elől).
DE, az imént egy villányit bekaptam a melegített lecsóból, amihez a kertből szedtett kos szarvú paprikát szeleteltem, amitől enyhén csípős, kellemes nyár ízt éreztem az egész testemben.:-)
Majd előveszem, az eldugott madula darabos botrafagyottamat,:-) és egyedül megeszem az egészet, a kanapén elnyúlva, az elejétől a végéig. Bár ma megjegyezte az én édes drága kisebbik fiam, mé anya, neked is van fagyid???? Hát bizony édes fiam, nekem is!:-)))
Ennyi jár nem????:-DDDD

Miért ne...

....írnám is le, még ha tudom, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot, hogy mégis irtó jó a nyár. És mennyire nem vártam én...Valahogy mégis jó. :-)
Belerázódtunk, a hétköznapokban, mindenféle összezörrenés nélkül. Kapok nagy ölelést Mesitől, sok sok segítséget, önzetlenül. Nem volt ez mindig így....Már Mesinek is "menő"telefonja van, tud internetezni rajta. Ezen ment a harc sokat, én féltem tőle, hogy majd korlátlanul használja, és majd nem is látjuk őt, nem fog segíteni sem..Helyette, igaz elvonul a szobájába, de rajzol sokat, olvas, és szerintem kevesebbet van a fb, mint eddig, még ha be is van kapcsolva a telefonja. Ma szó nélkül, neki állt a konyhának, ebéd után, mikor mindenkinek tele a hasa és mindent csinálna, csak nem pakolna. Eddig mindig húztuk őt;- mi ez a buzgóság, netán a sz.géphez akarsz ülni? Most nem kell megkérdeznie, mégis nagyon sokat segít, és vásárolni is eljött velem, hajnalban:-).
Nagyon jó így, remélem sokáig így is marad...
Este csak elkurjantom magam, ki mit csinál? Csak azt hallom, én porszívózok, (ez nem Bence), enyém a konyha, én kint pakolok...és mind a három ugrik és csinálja.
Féltem, hogy idén Dávid már nem fog mást csinálni, csak nyomogatja a telefonját és alszik, vagy épp ásít valahol. De nem, egész nap Bencével a hajójukat babrálták, volt mikor olyan sokat beszélgettek, nevettek.:-) És Csenge mekkorákat kurjongatott a medencébe, mikor Dávid hullámokat csinált. Akkor is, olyan jó volt nekem...:-)))))

Biggyesztés; ma süt krumpli, rántott sajt és tök volt(imádom), tejfölös ubisalival.

Nekem a nyaralás...:-)

Először is, köszönöm a sok választ! Most nem reagálok mindegyikre külön, külön, hanem egyben.:-)

Nekem a nyaralás furcsa volt, anno régen mikor megismerkedtünk Zsoltival. Gyermekkoromban, nagyszülőkhöz jártam, vagy a panelba a hatodik emeletre, vagy egy gyönyörű kertes házba, ami nekünk sosem volt, a klasszikus értelemben. (káosz az volt). Mentünk azért kirándulni néha, meg volt, hogy sátorozni is, mondjuk azt nem önszántunkból, munka miatt. Mikor életem első IGAZI nyaralására mentem, mert elvitték a  kis vidéki szerencsétlen, a nagynénimék, Velencére kaptak beutalót és valahogy odakeveredtem én is, na szóval, az nagyon menő volt számomra. Nem panaszkodom, mert amúgy irtó jó nyaraim voltak, otthon. Azután megismerkedtem Zsoltival, első nyaralásunk Szelidi tóra vezetett, eszméletlen jó volt, minden pillanatára emlékszem;-)
Majd megismételtük, és azt hiszem utána már "csak" gyerekes nyaralásaink voltak. Eleinte egy baráti családdal voltunk, Balatonon is majd újra Szelidi tó, meg volt Tisza tó is..de nem volt az igazi, mert különböző volt a két család napirendje. Míg én ha nyaralunk nem pakolok, annyit, meg suvickolok, meg nem vagyok olyan kötött a napirendben, mint itthon. Mikor nyaralunk, csúszik az ebéd, a mosogatás, az esti fürdés is, de hát nyaralunk nem? Na akkor lassan elmaradtak a közös nyaralások, és jött a magunkban nyaralás. Ami elsőnek három gyerekkel stresszes volt, mert kicsik voltak, de kaptunk egy nagyon kedves gesztust a Kereszt anyukáméknál, így Fonyódon, "lógathattuk a lábunkat". De nagyon jó volt, a kimozdulás, a környezet. Majd nőttek a nagyok, úgy lett egyre könnyebb a nyaralás. És ahogy annak lenni kellett, a most két és fél éves, megint megmozgatja az embert, nehogy már csak a parton heverésszen az ember..:-))))
Én úgy vagyok a nyaralással, hogy nem várom olyan nagyon lelkesen, (a rossz tulajdonságom, már írtam, sokáig él bennem a rossz) mert belegondolok, négy gyerek ott van, ők éhesek, szomjasak, pisilniük kell, meg amúgy is nyaralunk mindenki érezze jól magát, mondom MINDENKI..Zsolti még inkább, abban a két hétben kell, míg itthon van, kipihennie magát.
De azután rám ragad a többiek izgatott, nyaralás várása. És akkor már nem stresszelek(annyira) az úttól, mert Meli én is élvezném a tájat, de hát nekem kell vezetnem...és akkor az útra koncentrálok, meg úgy minden másra. De mikor odaérünk, megkönnyebbülök, és élvezem a nyaralást. Amennyire lehet, persze. Mert ugye itt sem az van, hogy én ülök a parton kezemben a könyvvel, és napozok. DE nem főzök, klasszikus értelemben, mert egy lecsó jólesik, vagy egy rántotta, vagy palacsinta. Így nem mosogatok folyamatosan. És sokat segítenek a nagyok már a pesztrában, a főzésben, a mosogatásban is. És együtt vagyunk, máshol vagyunk, élményeket gyűjtünk, EGYÜTT! Majd megyünk haza, valahogy hazafelé, mindig rövidebb az út:-)))), és mikor beérünk a kapunk, olyan jó....
És közben történik jó is, és rossz is, de csak több a jó...és akkor lehet újra várni a következő nyaralást!
Különben, én általában így vagyok, baromi nehezen szánom rá magam a kimozdulásra. Mikor ott vagyunk, nagyon élvezem, de nagyon szeretek hazajönni is...:-D

Van, aki előtte van...

..., van, aki már túl van rajta, van, aki csak álmodozik róla, de sajnos nem tud menni, NYARALNI!

Van egy kör kérdésem, akinek van kedve válaszoljon rá.:-)

Mit szerettek a nyaralásban?

Lehet pontokba gyűjteni, ha úgy jobb, talán 10 pontba? És majd én is leírom, én mit szeretek benne!:-)))))
 

Amúgy, jó...:-)

Hétvégén learattuk a levendulát, de nem az egészet mert rengeteg méhecske és lepke volt rajta, hagytunk nekik is.:-) Meg már a másod virágok is rajta van, sőt, ha meleg ősz lesz meglesz a harmad virágzás is.:-)Lett négy csokor a gerendára a konyhában, lett egy nagy csokor a lépcső mellé a vázába, és s fürdőbe is egy kisebb.
Ma felfedeztem egy rigó fészket, olyan közel rakták a fészküket, hogy elámultam, olyan aranyosak a kis rigók, még pelyhes a fejük.:-)

Előbb napoztattam a fejem kicsit. Olyan jó volt az is, mikor elkezd melegíteni a napocska, majd egyre jobban süti, és érzed azt a finom illatot meg az ízt a szádon...na ez az egyik legjobb dolog a világon!:-)

Amúgy írhatnám, hogy még mindig halálosan fáradt vagyok, és ezek most nem nagy szavak, így érzem magam. Vissza raktam a matracot a részemre, mert lehet amiatt nem tudok jól aludni, én a puha matracot szeretem.
Meg írhatnám azt is, hogy a két nagyobb gyerekem már másképp nyaral mint eddig, de megy az élet, haladni kell vele. Többet vannak a szobájukban, menni akarnak....Mesi már magának veszi meg a suli cuccokat...jó, jó...gimnazista. Bence Csengével, de neki is új, hogy most perpill, nem a Dávid a játszó pajtása, hanem egyedül ténfereg, majd egy kis szőke fürtös követi.:-)))
Várom a nyaralást...nagyon. Mikor izgatottan készülsz, vásárolsz, pakolsz...elindulsz, majd utazol, odaérsz, élvezed,(remélem) majd fáj a szíved, hogy mehetsz haza, majd mikor bejössz a kapun, ismerős, mégis mennyi minden változott, majd belépsz a házba, és megérzed az otthon illatát. És olyan boldogság fog el...majd pakolsz...mosol, pakolsz mosol...:-DDDD
Már nincs két hét, és megyünk...