Viszavonom!

Visszavonom azt a kijelentésemet, hogy nem jó az iskolai gála!!!! Nagyon, nagyon régen éreztem magam ilyen jól, és nem kellett orrot fújnom közben, popsit törölni.:-) Pár év szünet, mert a fiúk nem aktívak, szereplés terén...de majd újra lehet menni, Csengét megnézni..
Nagyon aranyosak voltak, és  a tanárok a végén fergetegesek! :-D
Mesiék kezdték a műsort a keringővel. Én próbáltam felvenni őket videóra, de potyogtak a könnyeim, olyan szépek voltak!:-)
Lehet felrakom a videót majd....

mi is lehetne......???

Végre süt a napocska. Mert ez a hideg...:-( Előkerült a kötött zokni éjszakára, a meleg pulóver is. Zsolti sem tudott pecázni menni reggel. Tegnap a villámlás miatt, ma a hideg, és a szél miatt! Azért próbál pihenni.
Én meg megerőltetem magam és elmegyek az iskolai gálára. Nem szeretek menni, mert sokan vannak..meg sok, sok évi rossz tapaszalt. De most muszáj menni, mert megsajnáltam Mesit, aki keringőzni fog. Nagymamája, (anyósom) megigérte hónapokkal ezelőtt a neki, hogy elmegy megnézi a szép fehér ruhában. Igen, mint mindig, nem megy el...így azért valakinek csak kell menni, megyek. Egyedül Mesivel, ha jól érzem magam, maradok is. Igen, Csenge nélkül..Második lépés a cél felé..;-)))

Ma jó kis zsenge karalábé leves lett, és a maradék tarhonyás hús.

És mert...

...igenis, tettem azért hogy jobb legyen, ma igazán jó délelőttünk volt, hármasban. Mert Zsolti szabadságon van. Így délelőtt elmentünk bevásárolni a hétre, majd főzőcskéztünk. És igen, csütörtök délelőtt kibontottunk egy üveg fehérbort. És szakadt az eső, és mi hárman, vagyis Tégla kutyussal, csak csacsogtunk, főztünk, sütöttem. Én csülökből, amin nem volt már bőr, és zsír, pörköltet, tarhonyával, tejfölös ubisalival.  Zsolti keszeget sütött ki, sült krumplival. Sütöttem mákos csokis tortát is. Nagyobbacskák meg is kérdezték, milyen nap van ma, hogy torta, bor...?:-DDD
De ma így jött ki, és ez feltöltött egy kis időre.:-)

Amúgy furcsa vagyok magamnak, dübörögnek a hormonok, és nem, nem vagyok terhes, míg azt gondolnátok, de teljesen olyan hormon hisztijeim vannak..Lehet ez már a változókor???:-)
Á, még nem hiszem, csak szerintem, még a szervezetem belehúzott..

Mert még friss...

...,és nem tudok most, mindenkinek értelmesen külön válaszolni, válaszolok egyben.
Mindegyik hozzászólás nagyon jólesett. Voltak amik célt értek, és mint minden, ami igaz, az néha fáj is. Nagyon, nagyon régen, nem néztem meg ilyenen nehezen a megjegyzéseket, máskor mindig annyira várom őket, most nem így volt! Mégis mennyi mindent tanultam ezekből a hozzászóláskból:
-Na akkor figyusz...., ha akarsz változtatni, hajrá! Igen igen....nyelvet nem akarok tanulni, olaszul kéne, néha, hogy egy jót káromkodjak...:-D És igen, én most kicsit rosszabbul élem meg a mindennapokat! Lesz ez másképp is...
-Te szeretnél másképp csinálni?     Nem!!! Talán egy kicsivel...vagyis igen, igen....de nincs nagy kert, vendéglőt sem tudok nyitni...tehát így kell jóléreznem magamat!
 Te azt csinálod amire mindig is vágytál...milyen igaz!
-....Csenge is nagy már....Bizony! Lehet ez is a bajom. Most ilyen életszakaszban vagyok, át kell lépnem, feljebb kell jutnom egy lépcsőt, de milyen ajtót kell kinyitnom, nem tudom.
-Minimum egy óra ami csak a Tiéd....na igen! Ez a legnehezebb. Itt a blogolás...az csak az enyém. Este egy fél óra egyedül a tévével, vagy ha nem, a könyvvel, az enyém!
-Egy nőnek semmi sem lehetetlen....csak néha pokolian fárasztó!!!!
- AZ IDŐ VÉGTELEN...igen, igen, mégha néha meg is szorít! (az ölelést végig éreztem)
-Gyerekek ilyenek, egyszer idegesítenek, aztán örömödet leled bennük...milyen igaz!!!!!
-Biztos tudja a családod, és értékel.....mélyen hallgatnak róla, ha így is van!
_ Másokhoz ne hasonlítsd magad....na ezt már nem teszem, csak olyan jó lenne....néha nekem is kis elismerés..kis cél...
-S meglátod új perspektívák jönnek...várom, nagyon!
-Közösséget ajánlom...itt?  Itt mindenki behúzódik a házába. Mi is...hozzáteszem. Sokkal könnyebb lenne egy őrségi kis faluban...

Hihetetlenül jólesett, a jóérzésű hozzászólásaitok! Elgondolkodtatott, fog is még egy darabig...és morzsoltam a könnyeimet.

Először nem akartam írni erről!

De annyira bennem van, annyira én vagyok most. És nem azért írom, mert majd jól vigasztaljatok meg, mert megint nyavalyog, hanem mert így érzem MOST!
Meg már egy ideje!
Olvasok, beszélek, látok embereket. Főleg nőket, anyákat, feleségeket!Nagyjából egykorúak vagyunk, de az nem is lényeg! Hanem azt látom, olvasom, és beszélgetem, hogy miket csinálnak. Gyerekek mellett, feleségként, anyaként. Van aki belevetette magát a gazdaságba, állat tenyésztés, földművelés. Van aki tanul mellette. Van aki sportol (van aki mindkettőt). Van aki dolgozik,nem is keveset. Van aki olvas, sokat...

Én meg? Egy nagy rakás akárminek képzelem magam. Mert hú de jó, azt csinálom amit mindig is szerettem volna. Anya vagyok és feleség! Ennyi! Ez hú de nagy kunszt, más is ugyanezt megcsinálja, munka, tanulás mellett. És még jut ideje sportolni, olvasni, mozi...stb! Vagy az állatokat ellátni, meg a növényeket kapálni, locsolni, gazolni. Én meg? Nagyon magas szinten űzöm, amit mindig is szerettem volna. És az eredmény? Van három nagyobbacska gyerekem, aki úgy beszél egymással, hogy egyszerűen nem találok szavakat. Legkisebb jele nincs a szeretetnek egymás felé...legkisebb sincs! Na ez alapból jólesik, egy anyának.:-( És nem, nem akarom azt hallani, hogy kamaszok, mert már ez a könyökömön jön ki, és jó kis takaró....NEM! Itt valamit elrontottam. Valamit nagyon! És éljen, örüljek a hármas bizonyítványnak, mert lusta disznók. Egyik csak azért kapott egy baromi nagy piros egyest hétfőn, mert fél év nem volt elég arra, hogy megcsinálja az olvasó naplót? Amit azután hétfőn megcsinált beadta keddre, de én már írhattam alá a piros egyest! Szerintetek hányszor kértük, csinálja meg? Meg kellett volna csinálnom neki? Igen ismerek olyan szülőt aki agy tesz...

És még sorolhatnám de nem teszem, mert csak magamat húzom fel vele.

Gondolhatjátok, mit nyavalyog ez itt, csuda jó dolga van! Még irigy is lehettek rám! Ha meg nem tetszik neki, miért nem változtat rajta, nem????Bár csak olyan könnyű lenne....bárcsak!!!!
 

Most...

....hogy Csenge nem alszik délután, (igen, nem alszik, de nem tudok mit csinálni, a fejem tetejére is állhatok, akkor sem) Reggel fél nyolctól,(jobb esetben) este nyolcig, megy a nyüzsi, és igen rajtam. Mert mostanában az amúgy is ragacs gyerekem, rajtam lóg, szó szerint! Mikor főzök, mikor öltözök, mikor a legkisebb helyiségbe megyek, mikor a forró vasalóval zsonglőrködök. Mikor ebédelek, és a főzelékes kanál a számhoz ér, szóval, mindig! És ha esetleg ideülök, vagy a telefon a fülemhez ér.....
Oké, én nagyon, nagyon szerettem volna Őt! És igen, mai nap függő vagyok, a bőre illatától, a kócos hajától, a kis meleg ölelésétől. És ahogy látnátok ahogy ebben a pillanatban simogatja a hajam, és puszilgat, elolvadnátok Ti i,s mint én!:-)
 De persze mikor ebből az idillből kizökken(ünk) és valami nem tetszik neki, vagy valaki szól neki, akkor rohan hozzám és fülsértően visít. Akkor azért van egy pillanat mikor óvodát követelek,de azonnal!
És azért nem ilyen rózsaszín a helyzet, mert azért érzem magamon, hogy a déli egy óra igenis jár(na) nekem, amikor megiszom a kávét magamban, és nem figyelek senkire, és semmire....hosszú így a nap!
És akkor még délután jönnek a nagyok, és csak két hét van a suliból, dolgozat, dolgozat hátán.....
És most valahogy azt sem vigasztal, hogy jön a nyári szünet...nehezen tudom elképzelni, mit fognak kezdeni a rengeteg szabadidővel?

Tegnap...

...éppen mikor az állatokat nézegettünk, és kiscsaládom megnyugodott, hogy a kisállat kereskedők elmentek már haza, ugyanis megfenyegettem őket, hogy veszek csirkét biz isten!:-)))))
Tehát, tegnap míg nézetem, a kis disznókat, majd a nagyobbakat, majd a rackajuhokat, egy szem kakast, eszembe jutott, lehet mégsem nekem való lenne, az őrségi, nagy "paraszti" élet! Én nem tudom mit élnék át, mikor egy állat akit nevelgetek, kolbászként végezné.. Persze tudom, álszent dolog azt hinni, hogy műanyag tálcán, lefóliázva nőnének a húsok, majd úgy kerül a kolbászba. Álszent dolog! DE, úgy látom elvárosiasodtam. Mikor belenéztem a szemükbe, azon gondolkoztam, ők vajon tudják, hogy azért nőnek, gyarapodnak, hogy finom ebéd készüljön belőle?
Nem, ezért nem lennék vegetáriánus, nem mondom, hogy nagy húsevő vagyok,de szeretem a kolbászt, a hurkát és a töpörtyűt! És tudom, hogy nem a töpörtyű fán nő a töpörtyű.:-)))
Na jó, azért ha odajutnánk, mármint az őrségi házikóhoz, valahogy erőt vennék magamon, és nevelgetnék csirkét, kacsát, kecskét, stb..:-) Valaki csak levágná nekem, onnantól nem lenne gond, legalább is  a szárnyasoknál.
 Előttem van anyukám, ott egy nagy fatábla. Forralja a vizet, nekem is külön. Levágja a csirkét, kivérezteti, jó lesz reggelire hagymásan. Utána odaadja a lábától. Majd csinálja ő is, és mutatja, nézd, mártsd bele a forró vízbe, jól ellepje, így!Kezd el tépni a tollát...megy? Akkor jól kopaszd meg, rendesen! A tokokat is szed ki, és tisztítsd is meg. Gyere vigyük a gáz fölé, és égessük le a pihéket (hú de büdös..:-)
Gyere, hozd a csirkét, tedd le eléd, kezd el felvágni, így, és így, jól van, a belekre vigyázz, a  májnál óvatosan, epe ki ne szakadjon.............
Így volt, régen volt! De érzem a forrázott csirke szagát, a csirke darabokat, majd a gőzölgő leves illatát. És nem, én nem bírnám megenni a csirke fejéből az agyát, mint ahogy anyukám, nagymamám ette, de a taraját szívesen megeszem.:-)

Brrrrrrrrrrr.......

............, ezzel mindent leírtam ugye? Szegény gyerekek nem igazán élvezhették az ő napjukat, legalábbis ahol mi voltunk. :-( Még Csenge is, aki állandóan meztelenkedik, örült a kabátjának nagyon. Pedig csakazértis el mentünk a Várba, pedig rég nem látott migrén (majdnem azt írtam kedves, pedig...)jött látogatóba, és jól érezte magát itt maradt velem két napig!
De azért volt színes nyalóka, séta, lovak simogatása, Csenge már jól érezte magát, volt csúszda. Ja és a nyalókáját azt sem tudta mit csináljon vele, első nyalókája volt, és ő csak így hívta fagyi, vagyis ahogy ő mondja fhagyi.:-))

Na és akkor már a nagyoknak is van gyerek nap ugye?:-)

 

Nagyon fotógén, Dávid!:-)))

 

Azért jó volt, csak az a nagyon hideg szél, brrrrrrrrrrrrrr...........

 

 

Itt négyen, mint a mi gyerekeink, a kanapén, eldőlve pattogatott kukoricával.:-))))

Bence is próbálkozik.:-)

Ő

Igen, igen, mi vagyunk!:-)))

Csak sikerül, jé és háttérben én vagyok, Csengével:-)


 

Kicsi ünnep!:-)

Úgy látszik mostanában minden hétvégén van egy fejfájós napom. Remélem ma letudtam, és nem lesz semmi holnap. Egyre többen betegek itthon. És nehezen gyógyulnak a "már" betegek is. Csatlakozott a lányokhoz Dávid is, és már Zsolti is mondta, hogy kapar a torka. Ajajaj...pedig jövőhéten két nap szabin lesz, csütörtök és péntek, így is átraktuk a kettesben való randinkat jövőhétre. Jó pár éve nem voltunk, de a kedvenc helyünkön kell ünnepelnünk na!:-)   (Bettus, Adria mond valamit???;-)))
Ma azért ünnepeltünk kicsit, isteni tortát sütöttem. Toszkánai csokitorta az alap, olyan mint a brownie. Majd egyszerű vanília puding, és sok sok eper! A torta tökéletes lett, mert nem sült túl, a közepe puha. Na most erről azért nem tudtam szeletelt fotót készíteni, mert melegen ahogy vágtam nem mutatott jó, és mire kihűlt volna, elfogyott!:-))))
És az ebéd, nálunk úgy hívják, krumplibaba, máshol, lepcsányka, tócsni..pacsni...meg még ezer féle képpen..:-)
Holnap húsleves, és sült csirke lesz, rizibizivel.
Mennénk a Magyar Várba is, de nem tudom milyen idő lesz!:-(
Megvettük a gyerekeknek a medencét (már egy hónapja), azért remélem lesz majd alkalom felállítani.:-)))
Mindenkinek szép, maradék hétvégét!

 

Már? Még?

Fél négy múlt...Utálom az ilyen napokat! Mikor saccperrkb fél órát vagyunk együtt Zsoltival, pont ma, pont a 16. házassági évfordulónkon? Tudom, majd holnap megünnepeljük, meg amúgy is nem elég nekem a 18 és fél év, arra, hogy együtt legyünk? És még remélem a sok, sok év!!!
Két percenként megy a negyedórás műsor a legkisebbtől, majd megy a mosolygás tovább, két percig...amúgy fürdőt kellene kitakarítanom, meg lehetne mást is, de semmi kedvem. SZÓ SZERINT, semmi kedvem!:-( Nehezen megfőztem, a nem túl nagy odafigyelést igénylő töltött paprikát, a gombóc szét főtt, az íze jó...de ennyi. Most valami bogár miatt megy a nyafi...de a kelekótyaságom netovábbja ma, egy hisztit  a százból elhagyhattunk volna HA, jobban figyelek a hisztire. Mert nem a mogyorókrémet akarta Csenge, csak a szívószálból kért a kakaóhoz. Mire ezt megfejtettem....

Na nézzük a jó oldalát, holnap szombat. Jó oldal??? Fene tudja, legalább nem lesz időm itt mélázni...és sajnáltatni magam!:-)
 

Én szerintem...

...tuti, ettől a jó hűvös, esős időtől érzem én is, hogy melankolikus, filozofikus vagyok! Ahogy ezt Mesélő írta tegnap. Na meg attól, hogy én tudom, hogy 16 évvel ezelőtt, május 24.-én az életem legboldogabb napja volt. Ma az előestéje van....én már ilyenkor gondolok rá, mit is csináltam, csináltunk ekkor.:-)

Egyik pillanatban anyukám keze ugrik be, mikor a kezembe simul. Majd a jövőn gondolkozom, mert egyre többet hallom, hogy amit nagyon, nagyon akarunk bevonzzuk. Hát én két dolgot annyira bevonzanék, tudjátok, már a könyökötökön jön ki, az őrségi házikó, és igen, a terasz, a színes székekkel, és a szoknyában felszolgáló, mosolygós Anikót...ha bevonzom sikerül? Ha nagyon, nagyon, nagyon szeretném sikerül????

És igen, teljesen más téma, és egy nagyon megosztó a hír a neten, Erőss Zsolt, és Kis Péter, eltűnése a magas hegyekben. Igen megosztó, én is kicsit megrökönyödtem először, minek megy oda két kicsi gyereket otthon hagy...majd azon gondolkodtam, de hát ő ezt szerette csinálni, és ott halt meg ahol a legjobban szeretett lenni. Persze a halál sohasem jó! Nem jó az 45 évesen sem, de 85 évesen sem. Erről csak ennyit!

Közben néha a hisztitől amit a majdnem két és fél éves ad, kihullik a hajam, majd összevissza puszilom, mert olyan zabálnivaló! Hasonlóképpen vagyok a nagyokkal, csak nekik már nem lehet levegő buborékokat fújni a hasukra, mert nem engedik!:-DDD
Tejberizs helyett Mesi, isteni palacsintát sütött, csak egy picit javítottam rajta, hogy ne legyen olyan sűrű!:-)

Ez, meg az!:-)

Tegnap jött a postás! Hozott csomagot nekünk. Két gyönyörű kecske tejes szappan volt benne, egyik levendulás, juppi...:-), meg egy darabka isteni terecsenyi kecske sajt! Bettus küldte nekünk. Innen is pusziljuk érte, és nagyon ügyes, az biztos!!!

Napok óta írni szerettem volna én mit szeretek a legjobban csinálni? Töprengtem, mert van amit nagyon szeretek, van amit még jobban...legjobban ölelni szeretem a szeretteimet. Pedig nem vagyok az a nyalom falom típus!;-) Utána közvetlen a kelt tészta gyúrását, sütését szeretem. Az valami csoda a számomra.

Jobb éjszakánk volt ma. Bár éjjel Csenge határozottan kérte, hogy ő bizony jönne az ágyunkba ahogy szokott, de lebeszéltem róla.:-))))

És jó, teljesen igazatok van a mű kajával kapcsolatban,:-)))DE, mától ismét jó kislány leszek, és főzök, ma egyszerű paradicsom leves lesz, betű tésztával, és krumplis tészta, de házi tésztából!!!!:-)

Vacsira szerintem tejberizs lesz, sok tej van itthon.

Végre...

...nem kell orrot fújni, törölni. Nyálas köhögést az arcomba kapni. És nem igazán értem miért akkor  a leghisztisebb, mikor a taknya nyála egybe folyik?  Amúgy értem! De komolyan...
Négy óra óta fent vagyunk, így igazolhatom, már akkor hangosak a madarak! :-) Lámpáztunk, orrot fújtunk, és nagyon ügyes ahogy fújja, csak kicsit kell rásegíteni porszívóval. Remélem ma jobb éjszaka lesz, mert öreg vagyok én már éjszakázni.:-) Reggel kicsit összebújva aludtunk el Csengével a nappaliban. Majd hangos, anyaaaaaaaaaaaa, vihetek pénzt osztály fényképre? Bence a csöndes modorában, jól felébresztett minket!:-) Már csak nevetek, mert mikor letettem a fejem délután a kanapéra, szabadult el a pokol...Ugyhogy feladtam, az abbéli reményemet, hogy pihenjek. Na de ez van, pihenünk, majd, ha lehet!!!

Bementem ma a patikába, orrcsöppért, ebből kétféle kellett, egy Csengének, meg a nagyoknak, de csak éjszakára, hogy tudjanak aludni, és lázcsillapítóért, még valamilyen gyógyszertári krémet vettem..fájdalom csillapítót is. 5500ft fizettem, és csak kicsit náthásak vagyunk! Mellettem egy néni, a szatyrába, marékszámra dobálta be a gyógyszert. Lehet, nem csak magának vitte..de elborzattam. Anyósom meséli mennyit hagynak havonta a patikában, ilyen-olyan gyógyszerért! Hát nem tudom...kicsit olyan érzésem van ezzel kapcsolatban,  hogy rászoktatták az embereket a pirulára..micsoda üzlet van ebben. Már más megoldás nem is jöhet szóba? Csak a pirula??? Tudom vannak olyan esetek, mikor KELL, most nem is arról beszélek!

Biggyeszteni, nem biggyesztek, vásárolni voltam délelőtt, műkaját ettünk. Rösti, sült krumpli, és hú de rossz volt, megint nem veszek pár évig, valami pulykamicsoda....

Ma nem annyira...

...várom az éjszakát!
Kezdődött szombaton. Mesi lázas volt, fájlalta a torkát, elkezdett köhögni. Szerintetek????
Igen, ma reggel Csenge is köhögve ébredt, és a kis nózija, annyira folyik, hogy állandóan törölni kell. Nehezen aludt el este, kiporszívóztam az orrát, most is ott figyel a porszívó az ágya mellett! :-((( És köhög, nagyon..:-(

Napok, sőt hetek óta kattogok valamin. De lehet, hogy évek óta! Most leírom, bár ez is olyan téma, ami teljesen más, leírva, elmondva, mint ahogy érzem, nehéz megfogalmazni.
Jó anya akarok lenni. Nem, nem vagyok, egy tyúkanyó típusú anya. Igen, kiakadok sokszor, kiabálok, néha fenyegetek, volt, hogy odacsaptam. Erre nem vagyok büszke, de mikor a lila köd elborítja az agyamat...pedig nem ilyen akarok lenni. Nem, én olyan akarok lenni,  akihez mindig lehet szaladni, akinek az ölébe lehet bújni, aki mindig ölel, akit mindig lehet ölelni. De nem ilyen vagyok. Fáradt, morcos, sokszor rosszkedvű, napokig eszem magam egy, egy beszóláson. Azt látom nem teszem jól a dolgomat. A tanulás nagyon nyögve nyelős, odáig eljutottunk, hogy kerek perec kijelenti XY, hogy őt nem érdekli a dolog. Én mosom a fejét, kis szikráját látom, hogy eljut a tudatáig, de utána minden megy tovább. És ezt szorzom 3-mal. Mert egyik sem a tanulásról híres. És hol vagyunk mi attól, hogy a kitűnőt várjam...hol???? Tehát itt valamit nagyon elrontottam. Zsolti mondja, legyek következetesebb...nézzem, kérdezzem ki őket.De mikor szemembe mondja XY, hogy nem, mit tegyek? Persze, első körben kiabálok, másodikban, durcizok velük, harmadikban gyötör a lelki ismeret furdalás.  Ez van! Nincs kifogás, itthon vagyok, el kellene kapni a grabancukat, és elhihetitek nem a kanapén fekszem, vagy a körmömet reszelem délután. ...
És emiatt rossz a hangulat itthon, ha Zsolti itthon van, próbál kérdezni, mesélni a teljesen érdektelenségben...szomorú, nagyon is. Megint azt érzem, valamit elrontottam. Nézem az XY szemszögéből a dolgokat, csak onnan nézem...nem értem? Most már az én szemszögemből nézem, szomorú vagyok, és ettől rosszkedvű, és sokszor ideges!

Mindig azon gondolkozom este, mikor csend van, és béke....holnap másképp lesz, holnap IGENIS jó anya leszek....

Cél!?

Kaptam a napokban egy díjat Alexandrától., köszönöm!
Először semmi nem jutott eszembe, szó szerint semmi.:-(

Mi az amit jelenleg a legjobban elszeretnétek érni? Mi az a cél? 
Ez volt a kérdés, és a válasz:
-van rövid távú, van hosszú távú..
Rövidtávon szeretnék többet mosolyogni, jobb kedvű családot is szeretnék. De ez nem olyan cél aminek van célszalagja és átléphetjük azt, hiszen, ma sem lehetett jó kedvem, mikor Bence matek egyessel áll haza évvége előtt, és megbánás semmi, még erősebb visszaförmedés rám, válasz, mit érdekli őt ez??? Na ekkor szomorú vagyok, megoldást keresek, és fáradt vagyok hozzá...

Cél? Lenne egy házikó, nagy kerttel. De ez sem reális cél, most még nem az, lehet sosem lesz az!

Hosszútávú cél még, hogy a kamaszkort túléljük, és közben ne utáljanak meg a gyerekeim engem, és mikor felnőttek lesznek, szeressenek hazajárni, és szeressék egymást annyira, ha baj van együtt legyenek, számítsanak egymásra. Nyomot hagyni? Talán egy kicsit a gyerekeimben nyomot hagyok..még talán az unokákban...de nézzünk magunkba, mikor gondoltunk a nagyszüleinkre? Azokra a szüleire?????

Bevallom, most kis céljaim vannak, semmi nagy átütős...De jó így!

Nekem is van kérdésem, bevallom ez több is lenne, és ha van kedvetek leírhatjátok nekem is ide. Örülni fogok neki..:-)))
Mit szerettek a legjobban csinálni?
És akinek küldöm:
Gionettának
Adriennek
Dittinek
Melinek

És persze mindenkinek aki szeretne válszolni.:-)
A díjazottaknak is kell négy blogtársat választani, akinek feltesznek egy számukra érdekes kérdést!

 

Képek!

Tündérrózsa, végre kinyílt!

Anyósoméknál a teraszon, évek óta. Rozsdafarkú család!

Néha én is így érzem magam...:-D

Anyósom  a meglepi tortával!:-)

Illéskirsz, Kriszti receptje alapján csináltam!

Tessék! Kellett múltkor kérnetek!!!:-))))))

A kis segítségem!:-)

Detti, a keresztlányunk, és Zsolti:-)

A legjobb dolog a világon!

Ezt most elfelejtettem forgatni, de felismerni Mesit, aki tegnap nem volt valami jól..:-(

Kedvencem....

Tehát jó kis nap volt, hamar eltelt. Anyósom örült a meglepi tortának nagyon! És lelkesen készítettem, bár a kapkodás hagy némi kívánni valót maga után. Recept Krisztitől van. Nagyon finom, látványos, és epres torta!:-)
Ma szép reggel volt, már végig simogattam a növényeket, Zsoltiék pecáznak, és pihenünk.
Biggyesztés: csirkepörkölt, nokedlival, és ubisali lesz mellé.
Mindenkinek kívánok hasonló, jó pihenést!

Áldás, Békesség!

Ott lenne a helyem.....(aki tudja, tudja!)

Ma volt...

... . öt percem, hogy figyeljek! Kint ültem a teraszon, és a madár etetőt néztem, zöldike pár jött csemegézni. És elméláztam, és a különféle madarakat hallgattam. Figyeltétek már csak úgy őket? Elgondolkodtatok milyen csend lenne nélkülük????? Jó, hogy vannak!:-)

Kedves...

...rokonok, barátok, ismerősök! Örömmel tudatom, hogy a legkisebb lányunk Csenge, a leglátványosabb élet szakaszába lépett!:-)))

Ugyanis a szoba tisztaság felé halad. Tudom, tudom, már nem olyan dicsekedni való dolog, lassan két és fél évesen, hiszen van aki két évesen már, van aki előbb is..Na de a statisztikát vonva, (négy gyerek után már lehet ilyet:-), pont időben. :-)

Történt ugyanis, hogy tegnap itt voltak Katáék, ő már gyakorolta is szépen eme mutatványt, mígnem megmutattuk Csengének is. Aki felült a WC-re, vagyis szűkítővel, és és nyomott, nagyon, olyan nagyon aranyos kispofival, majd egyszer csak pár csepp ment, majd rájött, hogy jé, ez így megy? Akkor nosza, tovább engedte. Majd délután 128X mentünk, és mindig pisilt  a WC-be, aranyosak voltak a kiscsajok, egymást buzdították a fürdőben, majd nagy tapsolás ment, ha valakinek sikerült valamit produkálnia!:-D

Eddig is ült Csenge a wc-re, de nem érezett a dolgokra rá. :-) Tegnapi tanulság még nekem az, hogy sikerült, kis madár lelkű kis csajt összeszeretgetnem. Kriszti csak mondott neki valamit, nem is durván, de úgy elkezdett sírni, hogy órákig rá sem nézett Krisztire. És akkor itt van a félelmem, hogy az az óvónéni....jaj, de jó, hogy még nem!!!!

Biggyesztés Meli kedvéért is;-), hortobágyi palacsinta, a fiúk kérésére.

Blogolásom.:-)

Már írni szerettem volna régebben is, vagy írtam is, nem tudom! Andi, apropót adott rá.:-)

Igen, szinte minden nap írok a blogba. Hétvégén nemigen, de akkor olyan fajta nyüzsi van, amikor képtelen vagyok ide figyelni. És ha Zsolti itthon van, valahogy akkor mindig egymás közelében vagyunk, és a blogolás, nekem magányt jelenti! Az a 10 perc, vagy mikor mennyi, MAGÁNYT! Aki nagycsaládban él, de nem is kell nagycsalád hozzá, egy gyerek is nagyon leköti az embert, tudja miről beszélek. Itt tudok magamra koncentrálni, a gondolataimra, nem duruzsol egyre hangosabban valaki, vagy nincs hátulról veszekedés...Így az is változó mikor írok, általában ha nyugi van, de néha előfordul, hogy rossz időpontot választok, na akkor lecsukom a gépet!:-)) És olvasok is, azt amit, akit én szeretnék, nem kapcsol el senki, jó van mikor öt részletben sikerül, de általában sikerül. Én is kíváncsi ember vagyok, és van jó pár blogtársam, aki(k) nagyon a szívemhez nőtt(ek)! És van aki nem ír blogot, de nekem ír pár sort, ők is nagyon a szívemhez nőttek. Magamnak kezdtem el a blogot írni. Akkor egy februári nap, pár éve, kellett egy lap ahova leírhattam bánatomat! Mára már, nem csak magamnak írom, hiszen tudom, sokan olvastok engem, így nekem inkább olyan beszélgetős blog lett! Nekem egy így jó, nekem ez kell most! Tény itthon vagyok, és nincs nagy kert, sem nagy ház. Csinálom a dolgomat, és néha benézek, örülök, mikor írtok, örülök, mikor olvashatok.:-) Nem érzem, hogy függő vagyok, mert simán a hétvégén is kibírom blog nélkül, ha arról van szó!:-))))

Mai biggyesztés; borsó főzelék, sült virslivel, és kakaós sütit sütöttem, Évától lesve, csak én nem zsírral csinálom, élesztő hiányában, mert csokis kifli volt a terv!:-)

Kerek!:-)

Tegnap hűvös volt az idő, mi hangzott el legtöbbször a számból? Igen, igen...vedd fel a zoknit, naná hogy nem! Vegyél fől kardigánt ha kimész, heves nem bólogatás, és öüöüöü! Tehát nem! Gyere el a tévé elől, ne nézd olyan közelről, annyi az eredmény, hogy már nem közvetlen előtte ül, hanem odavitte elé a fonott kisszékét Csenge! Én még a kávémnál tartok, ő már be töpözött(töpörtyű).:-))))

Tegnap közelharc volt a torta maradékért a Nagyoknál! Édesek voltak, ahogy sóvárogva néztek rá. Majd úgy meg lettek félemlítve:-) este, hogy a maradék torta anyáé, hogy nem mertek csak úgy enni belőle. Illedelmesen célozgattak rá. Bence addig elment, míg megkérdezte, megeheti e Csenge maradékát, na ugye ezt a tulajdonosa, nem annyira díjazta, kis morzsát hagyott a tányéron. És persze én mondtam, hogy vágjanak belőle, nyugodtan, és még estére Mesinek is hagytak. Nem mintha nem ettem volna belőle, de hát ilyenkor már az ember, anya, a gyerekének adja...ő meg eszik amit talál. (és ez nem mártír duma, tényleg így van)

Viszont tegnap fel lettem szólítva, hogy ne fejben írjam már a menüt, rakjam ki a hűtőre, mert így nem tudják a gyomrukat beállítani.:-))) Ma maradék, pörkölt van. És nem tudom miért, de annyira megkívántam a fánkot, sütök keveset.

Ja és csak egy gondolat...tegnap láttam Limarát a tévében! Én kedvelem őt, mert minden megjátszástól mentes, és igazán jó recepteket leltem nála. Lenyűgöz a kitartása, csak így lehet...persze nem is ezt akartam írni. Csak a napokban újra néztem a Julie&Julia-t. Szeretem a filmet, mindig nevetek rajta, de olyan nekem való, meg szeretem Meryl Streepet, de nem is ezt szerettem volna írni. Hanem a blogolásról gondolkodtam. Néha magam is megdöbbenek, főleg mikor csatlakozik hozzám valaki. Mai napig, megremeg a gyomrom egy pillanatra, mikor meglátom, hogy megint érdemesnek talált valaki arra, hogy olvasson, hogy megismerjen. Tegnap tettem fel képet magamról, nem szeretek felrakni. Mert mindig lesifotós kép:-), amikor morcin nézek és nagy tokám van....(egyéni szocprobléma, miért vagyok ilyen dagi), mert utálok fotózkodni...ennyi! De tettem fel képet, ha szembe jöttök velem, na nem sűrűn van lehetőség rá, hacsak a kertben nem jártok,:-), akkor megismerjetek!:-))))
És a blogolásról még! Tudom, van aki feliratkozik, valaki nem, volt aki leiratkozott, abban csak az idegesített, hogy nem jöttem rá ki az!:-) De hát van ilyen is, már nem olvas engem, és lehet nem csak engem...van így!
Tehát ebből az egészből csak azt akartam kihámozni, hogy milyen izgalmas dolog a blogolás...mikor visszajelzést kapsz, mikor szeretnek olvasni, mikor vállalják, hogy olvasnak.:-) Mert nekem is van sok kedvenc blogom!!!:-) És ez így kerek!!

 

Hétvége!:-)

Ezt a finom pörköltet főzte Dávid, apukájával!

Elmesélte hogy készítette:-)

Hozzáteszem lesifotós, készítette! De vállalom, ez vagyok én!:-)))

Pecásnak marcipán! (kicsit furcsa közelről, nem?????:-D

Fincsi torat, aprómancsok megkóstólgatták már!:-)

Nagyon könnyű lett, még a csoki imádóknak is ízlett!

Ehhez nincs mit hozzáfűni, szerintem!:-) Fotogén a kicsaj!:-D

Ehhez sem...:-))






Most csak mi ünnepeltünk, "csendesen".:-) Most hétvégén a nagyobb család! Jó volt nagyon. Finom pörköltet főztek a fiúk, én dödöllét csináltam életembe elösszőr, isteni finom lett, lesz sok, sok ismétlés.Köszi Adrienn!:-)
A torta könnyű lett, a sport szelet amit Dávid készített is nagyon finom!!! Volt sok nevetés, kis hiszti, fejfájás is! Csenge alszik még, hétfő reggel van. Hétvégén vannak pillanatok mikor ezt a csöndet annyira várom! Mégis furcsa.....
Mai biggyesztés géva gombából csinálok tejszínes pennét.

 

Nem...

...,nem írok listát! Pedig szerettem volna. Mint olvastam Bettusnál, jó ötletnek tűnt. Majd átértékeltem, nem tudnám betartani, így megfogadtam, a múltkori fogadásom óta, nem teszem ezt!:-)
Még egy évig harmincas vagyok. Tök jó!:-) Amúgy jó lesz a negyvenes is...izgalmas, érdekes!



 

Eset tanulmány!

Tegnap, anyák napi műsor volt Bencééknél. Jó volt! Tudom az utolsó  ilyen alkalom vele, én próbáltam teljesen odafigyelni rá. Előtte nap óvatosan kérdezte, jön e Csenge velünk? Én nem egészen határozottan mondtam, hogy nem hiszem. Így is gondoltam, legyen ez a Bencére figyelés. Láttam nagy kő esett le szívéről, mert aggódott, hogy foga az ölembe férni akkor.:-)))

Ezen túl, érdekes szociológia eset tanulmány volt! Ritkán látnak az anyukák, hiszen, már nem kísérgetem a gyerekeket suliba. Rám csodálkoznak, majd: jól vagytok? kérdés után mindig ez a második kérdés: Dolgozol? Tegnap (számoltam) ötször kérdezték meg!!!  Persze én csípőből, nem, nem dolgozom, mosolygok közben. És látom az arcokat, vegyes irigység, csodálkozás, megvetés( ez is csak a pénzünkből élősködik otthon)! Én tovább suhanok, megfogom erősebben a lakli nagy fiam kezét és elkezdünk beszélgetni, olyan fél szavasan...ahogy szoktunk!:-)
Csak tudnám mibe fáradok el estére, ha nem dolgozom???;-))))

Másik eset is volt! Három kedves anyukával beszélgetünk még műsor után (hogy utálhatnak ezért a gyerekek, mikor ők már mennének..:-).
Egyik család, most adta el a házat és vett egy másikat, nemsokára költöznek. Én tréfásan megjegyeztem, hogy mi is áruljuk a házunkat, extrákkal, anyósomék a bónuszok!:-)))
Majd megszólal egy anyuka, és egyből elmennétek? Nem hiányozna az Őrségben, Szentendre? Válaszom; nem, Szentendre nem hiányozna, a hegyek, a Duna, nagyon de Szentendre nem. De a mindennapokban többet adna Őrség, mint itt a hegyek, és a Duna. Így gondolkodás nélkül mennénk. Kicsit látom az arcokon a döbbenetet. Majd mondom, hogy mi kecskét tartanánk, állatokat, lenne nagy zöldséges kert, és én állítom sokkal jobban jönnénk ki anyagilag, mint itt a városban, ahol mindent meg kell venni súlyos pénzekért.
Kár volt bele mennem ebbe a körbe. Mosoly mögött érzem, ők mit gondolnak erről. Itt az dolgozik, aki ténylegesen elmegy és szellemi munkával keresi a pénzt. Itt más a lépték. Nehezen értik meg itt a városban, hogy a falu, nem azt jelenti, hogy egy kietlen tanyán élsz, ahol se villany, se víz. És a szomszédok csak hébe, hóba. És csak kapával a kezedben szaladgálsz, amúgy abban sincs semmi rossz!!!
Itt bemegyünk a szupermarketbe, megvesszük a fényesre vakszolt krumplit, és el sem hisszük, hogy az földben terem (lehet nem is).
Na mindegy, vissza fogom magam...nem lelkesedek bele. Elfogadom, hogy van aki ezt szereti, és van aki nem!!

Mai biggyesztés, karaj csontból húsleves, és palacsinta lesz mellé.

Csenge jót horkol a kanapén, csuda jó éjszakánk volt!:-(

 

Milyen egy nő? (ÉN?)

Mikor kislány, Ővé a világ. Pörög forog, és azt hiszi, ő a legszebb a világon. Majd kezd álmodozni, de csak  a szépet és a jót. Amire vágyik, amit nagyon szeretne. Majd utálja magát, meg úgy mindenkit...
De egyszer csak újra kivirágzik, hiszen van kinek, kiért..
Azután lehet tervezni, újra. Most már nem is nagyon messzire...majd kezd lassan beteljesülni az álom, szépen lassan. Közben telnek az évek, gyorsan. Egyszer csak azt veszi észre ez a nő, hogy lassan élete delén van! Kicsit hiányzik a múlt a tervezés, a nagy álmok. Most tudja azt, amit 20 évesen még nem! Néha, hol NŐ, hol ANYA, hol FELESÉG, hol csak egy EMBER, a sok közül. Mindbe tud parádézni, vagy a legmélyebb bugyorba bújni. De ez a sok tudás nem olyan jó mindig. Van múlt, vissza sírni való. Van amit másképp csinálna az ember. Van jelen, amit él. És tudja hogy most ezt jól kell megélni, mégis olyan nehéz! Elfogadja, hogy már sosem lesz 20 éves. Nem szomorkodik hogy egy év múlva és két nap múlva, 40 éves. És bízik abban hogy még sok sok év van előtte, a bizonytalanban, úgy mint akkor 20 évesen. Vannak dolgok amik már nem olyan fontosak. Van amik meg igenis nagyon.

 Egy nő maga a titok, még magunkat sem tudjuk megfejteni sokszor!:-)

Valaki...

....vissza adta nekem Bencét! KÖSZÖNÖM! :-) ( az ölelés, csodákra képes!!!)


Amúgy a Királylány, fél mostanában. Még a csigától is.:-( De a legrosszabb, hogy az ágyában is, reggel mikor felkelt, de nem látott, sikítva sírt, anya, anyaaaaaaa, na de, én nem lustizhatok fél kilencig:-))). Majd most este, míg el nem aludt, ott kellett kucorognom az ágyamon.  Közben gondoltam a sok, sok anya társamra aki ugyanígy tesz. Alig mer levegőt venni, és hírtelen láthatatlan lenne, majd vagy a kulcslyukon, vagy a küszöb alatt, kiosonna. Vágyakozva gondol, a lent nyugodtan tévéző, vagy molyoló többiekre, mert magát rabságban érzi, de nagyon!:-DDDDD
Pedig mese könyv nézegetés után, elmesélve a napi programot, köszönve két egérnek és csakának (kacsa), mindig mosolyogva váltunk el egymástól...ezt is kérem vissza, jó?????:-)
 

Milyen...

...igaz! Írni akartam, egy felháborodott, dühös, elkeseredett bejegyzést, hogy Bence túltesz a Mesi kamaszságán...mikor, csörög a telefon! Bettus hívott! És akkor kitöröltem mindent, MERT kibeszéltem magamból és jobb lett, már nem látom olyan nehéznek a dolgot. (dehogynem,  mert mikor azt mondja sorozatban Bence, hogy "szar itthon lenni" mert éppen kérek tőle valamit, vagy  a lábát kezelem, de fáj neki, és én tudom, de muszáj! Akkor morog csapkod, de nem finoman. Hasonlóan mint apósom. Akkor ezzel mindent elárultam, ugye???:-((((

Én mindent megadnék, ha valaki visszahozná nekem azt a bújós, kedves Bencét! És még hol az igazi kamaszkor, még "csak" 12 éves! És akkor holnap ennek a nagyszájú sündisznónak, anyák napi műsora lesz....

Köszönöm az ebéd tippeket, ma milánói lesz. :-)
El kellene néznem a piacra palántáért, de előbb szakadt az eső, most süt a nap....paprikajancsi mosogat...(nézzétek el nekem, hosszú idő óta gyerekek közt vagyok:-)))))

Ezek vannak...:-)

Ha valakit érdekelne, milyen idő szokott lenni, ezen a héten mindig, borítékolhatnám, hűvös, esős, borús! Mindig! Most sincs másképp. De mivel hosszú volt a tél és még nem is nyár van, így örülünk ennek az időnek is. Legalábbis én örülök! :-)

Mostanában lépten, nyomon azt hallgatom, beírattam e Csengét oviba? Nem! Úgy döntöttünk Zsoltival, még nem sietünk. Ha lehetőség van, még itthon vagyok vele. Sajnos én nem tudnék annyit a családi kasszába tenni, hogy nagy változás lenne, de a háttér miatt, jobban tudok spórolni így. Persze, ha adódik lehetőség, mindenféleképpen élni fogok vele. Akkor megy az oviba. Mit mondjak, nem bánom ezt így. Decemberben mehetne oviba, de akkor már itt a karácsony, mire beszokna, szünet! Majd január, február, az állandó megfázások hónapja. Mehetnénk, egy hetet, majd két hetet itthon....
 Azt gondolom, ő pont ilyen kislány! Még együtt szeretünk lenni, délután meg lehet a tesókkal, játszani, sétálni...Másik dolog ami aggaszt, az hogy a közeli óvodában, pont olyan óvónéni lenne Csengének, akit én nagyon nem birok, kicsivel arrébb van egy ovi, én oda szeretném, de nem tudom, fel is vennék e Csengét, körzetes e? Persze ha minden kötél szakad, marad itt, csak annyira másképp gondolkodik ez az óvónéni...Mesinek és Bencének volt az óvónénije, így ismerem.:-(

Na de ugye, még nem kell ezzel foglalkoznom!:-)

Aki régóta olvas tudja, Csenge (sem) egy jó alvó. Azért ehhez képest a többiek jobb! alvók voltak. De a délutáni alvás a mumus! Ha alszik is Csenge, mint pl. tegnap délután, vihar volt, de jól átaludta. Így este ugye nem volt álmos. Sírdogált, bevallom, ha nem nagy a hiszti, hagyom, sokszor elalszik. Most kis csend után, sikítva, kiabálta; anya, aaaaaaaaaaanya...felmentem, magamhoz öleltem, majd kiugrott a kis szíve. Megijedt valamitől. Felmentünk együtt aludni, de kis csönd után, ami pont annyi idő, hogy elaludtam volna, sírdogált, kértem aludjon, de nem. Majd lejöttem, sikítva sírás volt megint, és kimászott az ágyból. Akkor magamhoz vettem a nagyágyba, de csak forgolódott így megkérdeztem vissza menne e, az ágyába, heves bólogatás volt a válasz. Így ment vissza, majd fél kilencig aludt. Most kockázik a nappaliban...ez sem jó, ekkora gyereknek kell(ene) aludni délben. Tudom a jutalom éjjeli alvás meglesz, csak hát...-kéne altatnod, mert majd az oviban nem fog aludni, és akkor mi lesz? - Kellene altatnod mert még kicsi és az agya fejlődésének ez kell(lene). Na erre varrjak gombot. Mivel soha nem aludt jól. Még egész icipicikén sem, így én nem aggódok! Ha éjjel alszik rendesen ez jó, de ami a napokban megy, az nem állapot!

Ma jó kis krumpli levest főztem, és tejberizst ebédre. És elfelejtettem a hétre írni menüt. Az egy dolog, hogy nyűglődök mit főzzek, de már ketten is reklamáltak!:-)))))

Itt van...

...előttem, ez a nagy fehérség! Annyira írnék, mellette meg, mit? Gondolkozom....gondolkozom....
Annyi mindent lehetne írni. Annyi minden történik, velem, velünk mostanában. De ez olyan belső, olyan magamnak való. Talán ha lenne jó barátnőm neki sem mesélném el ezt! Nem értené, tipikus, másképp élem meg, mint ahogy elő tudnám adni, így ide sem tudom úgy leírni, ahogy szeretném.

Tehát itt a  nagy fehérség! Szeretek ide jönni.:-) Nem írok, és nézem, akkor is annyian idejöttök hozzám...olyan jó nekem!
Jó nekem, mert tegnap kaptam ágyba egy hatalmas orgona csokrot, kávét, és levelet, és mosolyt és mosolyt...az, hogy délután olyat csináltam, amire anyaként nem vagyok büszke,az más kérdés... Csináltam már sokszor, és fogok is. Én is ember vagyok! Pedig, de szeretnék olyan lenni, mint képzelem, képzeltek! Mert a legjobban várni utálok, hogy majd meglátom, a mostani kamasz gyerekeim is, majd jók lesznek, összetartók, igazi testvérek? Majd egyszer lehet egy házikónk Őrségben, ahol úgy pipázhat Zsolti, hogy el tud lazulni? Néha elhagy a remény...néha....

Minden estre Zsolti ma szülinapos, csináltam a munka helyére túrós meggyes-csokis sütit, és a tegnapi krumplipüré maradékból pogit! Isteni finom volt, igen VOLT! Család a hétvégén ünnepel!

És igen, tegnap mikor öleltem , egyet, kettőt, hármat, négyet. Gondoltam Rátok! Talán egy férfi olvasóm van MJ!(köszi) És Zsolti néz be néha...
Így gondoltam Rátok Anyák és Nagymamák, hogy nektek is remélem olyan jó, mint most nekem!:-) Aki meg még előtte van, pl. Ditti, neki is jó lesz nemsokára!:-)

Lesz összeszedettebb bejegyzés is, csak...kicsit kusza vagyok mostanában!:-(

 

Ilyen az élet!

Elvert a jég mindent! :-( A február óta növesztgetett paradicsomot is.....

Na, igen...

...ezt is megéltük! Tudatosodik bennem egyre jobban, hogy ballag lassan Emese! Közhelyes, meg minden, hogy most kísértem az első osztályba, Bambival a kezében, most meg az a fontos, hogy jól álljon a ruha, a smink.:-)))
Tegnap voltunk megbeszélni a ballagás részletét a szülőkkel. Igen, itt kijönnek az anyagi problémák. Van aki olyan bankettet szeretne, mi csillivilli, van aki olyan bográcsos, sátras, érezzük jól magunkat, vagyis a gyerekek!
De úgy látom nem lesz gond, szépen meg tudtuk beszélni. És abba meg beletörődök, hogy az osztályfőnökük, igazán érdektelen. Ez van, csak az bosszant, minek viszi el őket két napra Balatonra 15000ft-ért? Nem lesz egy nagy dolog...de, legalább addig is együtt vannak. Mert ballagás után, én tudom, szét fognak széledni. Még ha egy páran egy iskolába felvételiztek.

Mindenesetre furcsa, hogy ekkora gyerekem van már. Pedig már tavaly lehetett volna részem ebben, mert Mesit visszatartottuk az oviban egy évet!
És tegnap mikor Csengét fürdettem, olyan jó volt, hogy van még ilyen kicsi emberke is akinek még fizikailag kellek, mert már hárman olyan nagyok...:-)))) Na, mondjuk ezt is meg tudom cáfolni! Strandon vagyunk, éhesek a gyerekek, igaz előtte ebédeltünk. Persze, persze megéheznek a vízben. És hát a strandon a lángos, és a hamburger nagyon jólesik. Na igen ám....mondjuk a gyerekeknek, menjenek nézzenek körbe, hol lehet venni, és mennyibe kerül. Hát....már akkor, nem is annyira éhesek...de ugye nagy úr a lehetőség!:-)))) Elmennek, Mesi, Bence jön, hogy ők láttak 790ft-ért menüt, abban sült krumpli és hamburger is van üdítővel. Majd előkotrom a pénzt, elmennek venni. Kis idő múlva, Dávid jön, hogy Mesi ott nézte meg ahol zárva van a bodega!:-DDDD
Ők, Mesi, Bence jönnek egy méregdrága fagyival....ja, hogy zárva volt a bódé...Zsolti meg felpattan elment előtte Dáviddal hamburgerért máshova, kikérte, de otthagyta Dávidot (mert egyedül nem mert menni). Bence ideges, mert Mesi csőbe húzta, ő is inkább hamburgert evett volna.:-) Erre én elmentem vettem két lángost és mindenki jóllakott!!! Na ezt csak azért meséltem el, mennyire önállóak! Főleg Mesi, aki áll a bezárt bódénál, és nézi az árlapot, még jó, hogy nem kért is és vár, csak vár....:-D 12, 13 é 15és fél éves gyerekről beszélek. :-))) Pedig bizonyúristen, nem katonázom fel nekik az ennivalót, és járnak boltba, ők készítik maguknak az uzsonnát...stb!

Ma is megyünk ballagásra, unokatesó ballag a középiskolából. Megy az idő...:-)

Szeretem...

...a májust! Akkor kezd meleg lenni, a virágok illatát, főleg az orgonáét. Még nézem a természetet, hogy életre kel. Főleg azért szeretem, mert Zsoltinak, nekem szülinapom van, mert a hónap végén házassági évfordulónk is. Szerettem volna, ha egy gyermekünk májusba születik, de nem baj, hogy nincs. Így ez a hónap csak a miénk!:-)
Szerettem ezt az öt napot is! Főleg így utólag nézve, nagyon jó volt! Mert bár minden nap rettegtem az elején, hogy kidől mindenki, nem így lett! Elején a nagyok azért kidőltek.Sajnos Mesi nem tudott jönni velünk kirándulni, kárpótolt egy ebéddel minket.:-) Meg Dávid is nagyon gyenge volt még, fájt a hasa. Meg amúgy sem értem én ezt a vírust! Magas lázzal kezdődik, majd jól vannak. És erős has fájás mellett, hasmenéssel párosul napokig. Csengénél egy hete tart, jól van, kicsit az étvágy gyenge, de napi háromszor tele rakja a pelust, úgy hogy zuhanyoztatnom kell, és figyelni, mert hamar csípi neki. És unom már az állandó sikát, hogy el ne kapjuk...na mindegy. Ennél nagyobb bajunk ne legyen, soha!

Olyan volt ez az öt nap mintha nyaraltunk volna. Állandóan csináltunk valamit. Csak felsorolom, mert időbe szedni, nagyon nehéz!:-) Bográcsoltunk, szalonnát sütöttünk, grilleztünk, kirándultunk, strandon voltunk(ami nagyon, nagyon jó volt!!!! Mert látni Csenge arcát, hogy élvezte..:-), fagyiztunk, sétáltunk, még a temetőbe is kijutottunk rendbe tenni anyukámnál a sírt. És a tegnapi nap csúcspontja a hajógyári szigeten a KONCERT! Igen Ismerős Arcok koncerten voltunk!:-))) Meg persze, csúszdáztunk, és csúszdáztunk...Látni kellene minket, ahogy öten állunk a csúszda előtt, és nézzük Csengét aki olyan félénken, de mellette határozottan megy a csúszdához. Mert imádja! És bár előre engedi az erősebbeket, de megy, és már a végén sem kell megfogni.:-) Viszont, azt is hozzá kell tennem, hogy Dávid bölcsen mondta, hogy anya mi már kinőttünk a csúszdából, uncsi volt! Pedig ott aztán vannak csúszdák!:-)

Viszont magamról is tanultam valamit! Hosszú volt a téli a bezártság. Olyan nehezen mozdulok ki, szinte fizikai fájdalmat érzek, ha menni kell. (amúgy sem vagyok az a menős fajta) DE mikor ott vagyunk, irtó jól érzem magam. Mert tegnapi koncert is nagyon jó volt, nem is tudjátok mennyire...

Most viszont vár egy hatalmas kupac ruha, hogy kivasalódjon, és felmosni, porszívózni is kellene, meg főzni. Zöldség leves, és valamilyen tészta lesz...
És rom eltakarítást is kell végeznem, hiszen én is szabin voltam, meg is látszik!;-)