2025. március 2., vasárnap

Szombat-vasárnap

Péntek este értünk Gunarasra. Vacsora, punnyadás, alvás. Kemény 4 órát sikerült aludnom, de azt legalább egybefüggően.

Szombaton reggeli, punyi, délután kis wellness, kis séta, vacsora, punyi, alvás. És talán másfél-két éve először aludtam este 11-től reggel 7-ig egyfolytában. Jó, kétszer fent voltam, pipilni és inni.

Jó volt egy mini luxus.


A legnagyobb luxus ilyenkor az, hogy nem kell főzni, mosni, takarítani, csak válogat az ember a kész ételek közül, leül, eszik, aztán felkel és megy, amerre akar.




A strandon sétáltunk. Nagyon közeledik a tavasz.



Érdekes volt, hogy a medencékben benne hagyták a vizet, és hogy a természet mennyire képes megújulni még így is.


A medence teljes mélységében élt a víz.


Vasárnap összepakolás, reggeli, kicsekkolás. Vicces, hogy februárban mentünk, és márciusban utaztunk haza. :)

Aztán Hőgyész, keresztanyum.

Volt "Nagy Asztal", nem tervezett, de ott voltak unkanővéremék, aztán befutott unokaöcsém is. Én egyszerűen imádom, amikor így együtt vagyunk, minden faxni nélkül, csak eszünk, beszélgetünk.


Ebéd után mondtam keresztanyumnak, nézzünk fotókat. Hát kincsek ezek, egy csomót lefotóztam magamnak. 

Itt egy, ami mamiéknál készült, amin éppen táncolunk papival. Az arcom mindent elárul. És nekem ezek voltak mamiék, Hőgyész, a Tátra utcai ház: maga a biztonság, a megbízhatóság, a boldogság, a szeretet. Nagyon hiányzik minden eltávozott szerettem, nagyon hiányzik a hőgyészi ház és mindaz, amit számomra jelentett.

2025. február 28., péntek

Hétvége/fél

 

Nyolc órás, tömény munkanap.

L. arany minősítést kapott a német népdaléneklési versenyen. Azokkal a dalokkal indult, amiket mami énekelt fel nekem és benne vannak a könyvemben. Számomra ez nagy boldogság, és tudom: mami is tapsikol ott a Holdon túl.


M. foglalt szállást Gunarason, így munka után hazaugrottam érte és már jöttünk is. Vacsorára értünk ide. (A képeket persze fordítva töltötte fel...) Minden isteni, mint mindig. Bár nem szeretem a húst, az oldalast igen. Hármat ettem.






2025. február 27., csütörtök

Szerda-csütörtök és cukik

Szerdán kaptam 💗


Hazafelé, amikor a két sávos úthoz értem, láttam, hogy leszáll a mentőhelikopter. Ugyanebben a pillanatban megállt az előttem lévő autó. Megnéztem a neten: hát itt álldiga és várdiga lesz egy darabig.


Meglehetősen nagy útépítési munkálatok zajlanak Mohács és a babarci autópálya-felhajtó között, erős a forgalom, korlátozások, kézi irányítás, követ, földet szállító teherautók, sár, por, araszolgatás. És egy szervizút, szűk, nagy kanyaros... Valaki elnézte, felborult. Amikor engedtek minket, akkor vágták ki a tűzoltók az autóból. Még sosem láttam ilyet, borzalmas látvány volt...

Próbálkozom teákkal javítani a helyzetemen.


Csütörtök.

Kegyetlen ébredés volt. Hajnalban aludtam el, és épp egy álomban voltam, amikor megszólalt az ébresztő. Úgy keltem, mint amikor valakit a víz alá nyomnak, aztán már nagyon oxigén szűkében elengedik és feljön a felszínre, hatalmas levegőt véve. És maradtam is ebben az energiaszegény, létezésért kapkodó állapotban. Amikor hazaértem, ettem, aztán tudtam: ha nem teszem magam vízszintbe, elájulok. Ledőltem. Aludni nem tudtam, de bóbiskolgattam két és fél órát. Aztán olyan rosszul lettem, ahogy már régen nem voltam. Vert a víz, remegtem, alig bírtak el a lábaim, de mennünk kellett J-hoz szülinapot köszönteni, össze kellett szednem magam. Ittam egy csomó vizet, kimentem a teraszra a levegőre. Félelmetes az ilyen fáradtsághullám.

................................

Cukik:

X: - Láttam D-t a tévében.
én: - Mit csinált?
X: - Eszett meg iszott.

...

Y: - A D. hazudgál!

...

én: - Szerinted is gyorsan telik az idő?
Z: - Nem. De tudod, mit csinálj? Állj sokáig egy helyben, akkor az már fájni fog és akkor majd úgy érzed, hogy nagyon lassan telik az idő!

...

Anyám tyúkja: "Válogat a tengermagban...".

...