2011. május 24., kedd
2011. március 8., kedd
2011. január 15., szombat
Viszlát
2010. december 22., szerda
Baptisták és karizmatikusok:
Hat általános megjegyzés.
1. A folyton érlelődő baptista identitásomat és meggyőződésemet illetően, a következőket mondhatom. Baptista hívő vagyok. Nem vagyok pro-karizmatikus, hiszen sok olyan dolgot látok e mozgalomban, ami elidegenít és kiábrándít, amit elítélek és megtagadok. Én teljesen meg vagyok elégedve azzal a hitvallással és gyülekezeti struktúrával, amelyben vagyok. A baptista gyülekezet olyan rugalmas „tömlőt” nyújt nekem, ahol nyugodtan forrhat az Isten országának újszövetségi „bora” (Máté 9,17), azaz Krisztus evangéliuma. Csak adná az Úr, hogy mindinkább megtapasztaljam. Ugyanakkor nem vagyok anti-karizmatikus sem, hiszen látom, hogy van köztük olyan jelenség is, ami nem kivetnivaló, sem elítélendő, hanem követésre méltó. Más szóval, nyitott vagyok, de óvatos. Miközben tudom, hogy kerülnöm kell az előítéletet és az alaptalan gyanakvást (amit egyes múltbeli szomorú tapasztalataim miatt sokszor nehéz megtennem), szeretnék körültekintő, megfontolt és elővigyázatos lenni. Beismerem, én is tévedhetek, nekem is kell növekednem a Krisztus megismerésében. De fokozott óvatosságra és kiegyensúlyozottságra törekedve oda akarok figyelni legalább a következőkre.
2. A keresztyénség látható megosztottsága irányzatokra és felekezetekre még nem vonja kétségbe a láthatatlan egység létezését – az igazán újjászületett hívők között. Ez azt jelenti, hogy aki nem tartozik a mi táborunkhoz, attól még üdvözülhet. Miközben elismerjük, hogy Jézusnak lehetnek karizmatikus követői is, baptista követői is, stb., azok lényegében szerves egységet alkotnak, mivel Krisztus testéhez tartoznak. Egy a test, egy a Lélek, egy a reménység, egy a hit, egy az Úr, egy a bemerítés, egy az Atya (Efézus 4,4-6). Valljuk, hogy mindazok, akik igazán megtértünk és újjászülettünk, egy Lélek által egy testté kereszteltettünk meg (1Korinthus 12,13), felekezeti hovatartozásuktól függetlenül. Krisztus teste nincs részekre osztva (1Korinthus 1,13), és a gyülekezetben nincs másodrangú keresztyén. Szeretnénk jobban megtapasztalni, hogy a karizmatikus hívők is így vélekednek.
3. Ugyanakkor a láthatatlan egyház egysége még nem jelenti azt, hogy a jelenben nincsenek látható megkülönbözések. A Márk 9,38-40 tanítása szerint volt olyan tanítvány is az Úr Jézus idejében, aki nem követte Jézust a többiekkel együtt, hanem külön járva hirdette Őt. Jézus azonban nem mondta azt a tanítványoknak, hogy tiltsátok csak el őt nyugodtan, sem azt, hogy „hívjátok őt a hozzátok való csatlakozásra, hogy veletek együtt kövessen engem.” Alkalmazva ezt korunk jelenlegi helyzetére, szerintem lehetnek ma is olyan karizmatikus emberek (vagy más keresztyén felekezethez tartozók), akik nem a baptistákkal együtt követik az Urat. Ebből még nem következik az, hogy (1) ők eleve nem követői az Úrnak, vagy ha igen, akkor (2) ők mindenképpen velünk együtt kellene, hogy kövessék Jézust (bár mi szeretnénk). Az alapvető hit egy (Efézus 4,4-6). A másodlagos meggyőződéseink azonban nem egyek. Pál és Barnabás nem tudott megegyezni egymással, és számunkra talán másodlagos elvek miatt elváltak (ApCsel 15,36-41). „Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámós 3,3). Következésképp, miközben hangsúlyozzuk a keresztyénséghez elengedhetetlenül fontos hitelveket, nekünk nem kell nekünk mindenképpen mosnunk a másodlagos határokat. Vegyük tudomásul a különbözőséget, amelyek – sajnos – a Jézus visszajöveteléig még jelen vannak. Ugyanakkor tudomásul vesszük, legtöbbször meggyőződésből, sokszor szomorúan, hogy nem járhatunk együtt. Jézus azt mondta, hogy majd lesz egy akol (nyáj) és egy pásztor (János 10,16). Bár ez nagyrészt Pünkösdkor már beteljesedett, végső soron csak Krisztus második visszajövetelekor fog kiteljesedni. Addig a létezés fennáll külön-külön csoportosulásban is. Nem kell a baptistákat karizmatikussá változtatni, sem a karizmatikusokat baptistává – hacsak az Ige alapján meg nem győződik valaki a másik személy álláspontjának biblikusabb voltáról. Ki-ki a maga hite felől legyen meggyőződve és örvendjen a lelkiismereti szabadságának.
4. A természetfölötti karizmák használatával sokszor együtt jár a fölényérzet és a szenzációhajhászat, elhanyagolva a naponkénti kereszthordozást és önmegtagadást. Ilyenkor sokszor hiányzik a Krisztus-központúság és a szeretet, miközben burjánzik a személyes élmények és szubjektív tapasztalatok hangoztatása. Más szóval, a szenzációs karizmák esetében nagy a veszélye annak, hogy levesszük a tekintetünket a központi és lényeges dolgokról és másodlagos, valamint személyes dolgokra összpontosítsunk, ami aztán könnyen szélsőséges rajongásba ejt bennünket. Sajnos, a nyelveken szólás, a mai prófétálás, a látomások, stb. könnyen alkotják a büszkeség táptalaját, ami aztán a gyülekezetben megosztottságot okoz, másokból féltékenységet vált ki, és néha másodosztályú keresztyének szintjére süllyesztik a másképp gondolkodókat. (Emlékezhetünk a pünkösdi „teljes evangélium” jelszóra, mintha csak az bírná a „teljes” evangéliumot, aki rendelkezik a szenzációs karizmákkal).
5. Minden körülmények között nekünk tekintélytisztelőknek kell maradnunk. Ez hiányzott a karizmákat gyakorló korinthusiak esetében, és sajnos a mi korunkban is hiányzik sokszor. Az alázat, a taníthatóság, és az engedelmesség elengedhetetlenül fontos mindenki életében. A karizmák elhanyagolhatók, még a nyelveken szólás is. De a szentség és az alávetettség soha sem hanyagolható el. Márpedig a korinthusiak épp Pál apostolnak, és így közvetve az Úr akaratának nem akartak engedelmeskedni, arra hivatkozva, hogy ám nekik is vannak mennyei kijelentéseik, tudnak prófétálni és bírják a karizmákat (1Korinthus 14,37). Miért kell oda jutnia egy gyülekezetnek, hogy Pál apostol velük szemben csupán a tekintélyét bizonyítva válthatja ki az engedelmességet az ellenszegülők életében?
6. A Bibliában három fajta bűn miatt gyakorolhatunk kiközösítés által való gyülekezeti fegyelmet.
a). Súlyos züllöttség esetén (1Korinthus 5,1-13). Morális elvárás: testi szentség és személyes erkölcs.
b). Sarkalatos tévtanítás esetén (1János 5,7-11). Dogmatikus elvárás: tiszta hit és bibliai igazság.
c). Szakadár lelkület esetén (Titusz 3,9-11). Szociális elvárás: testvéri szeretet és gyülekezeti egység.
Személy szerint nem tudom, ha e három fajta bűn-kategórián kívül létezik-e más vétek is, amely gyülekezeti fegyelmet vonna maga után megtéretlenség esetén. Talán nincs. De ha e három bűn közül egyiket is konokul követi valaki és nem hajlandó abból intések után sem megtérni, akkor azt a személyt ki kell közösíteni, azaz fegyelmezni kell. Azt is észrevettem, hogy a harmadik fajta bűn esetén ritkábban és ódzkodva gyakorlunk fegyelmet. Márpedig Pál apostol tanítása szerint, aki szőrszálhasogató, szakadást szító, viszálykodó, pörlekedő, ítélkező, megosztó, és a fődolgot elhanyagolva állandóan a mellékes dolgokat forszírozó ember, két-három intés után kerülni kell. Ez gyülekezeti fegyelmet és kiközösítést jelent, amennyire az Ige jelentését megértettem.
„Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket… mindenkor jóra törekedjetek… ami jó azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” 1Thesszalonika 5,14-15.21-22.
Kedves olvasók. Örömmel fogadok továbbra is megjegyzéseket. Kérlek, küldjétek azokat a következő címre: borzasipal@yahoo.com
A nyelveken szólás
(és alkalomadtán a hasonló karizmák, pl. látomások, kijelentések) területén legalább a következő tíz dolgot szeretném szem előtt tartani.
1). A nyelveken szólás csupán önmagában még semmit nem bizonyít, sem nem használ (1Korinthus 13,1). Hiszen a nyelveken szólás jelensége megfigyelhető szinte minden egyes világvallásban. Tehát a nyelveken szólások még azt sem bizonyítják, hogy valaki újjászületett ember lenne. Sok újszövetségi esetben azonban a nyelveken szólás a Szentlélek ajándékában való részesülés jele. De máskor a nyelveken szólás lehet egyszerűen pszichikai jelenség, semmi több. Mostanában mondta nekem valaki, hogy ő hitetlent is hallott nyelveken szólni. Azonban a biblikus nyelveken szólás sem használ semmit, ha nincs szeretet, azaz nem vagyunk olyan szerető emberek, akik mindent eltűrünk mások érdekében, és még jogaink lemondása árán is alkalmazkodunk testvéreinkhez, azok hasznát keresve.
2). A nyelveken szólás nem jelent többletet lelkiség területén. Pál apostol tanítása szerint (1Korinthus 12 és 14) nincs semmilyen bibliai alapja annak, hogy az a hívő, aki nyelveken szól, lelkibb ember lenne. Lényegében a Lélek gyümölcse az, ami többletet jelent lelkiség szempontjából, nem a Lélek ajándékai. Bár a korinthusi gyülekezet tagjai semmilyen lelki ajándék nélkül nem szűkölködtek (1Korinthus 1,7), a Lélek gyümölcsének azonban igenis híjával voltak. Szenzációhajhászók, szakadárok, erkölcstelenek, és tekintélyellenesek voltak. A Szentlélek gyümölcse az tehát, ami jelzi a lelkiséget, és nem a Szentlélek karizmái. Az erkölcsi jellem fontosabb, mint a szolgálati képesség. A szentség, szeretet, alázat mind hiányzott Korinthusban, de jelen volt a felfuvalkodás, paráznaság, és minden más lelki karizma. Ez óvatosságra int minket.
3). A nyelveken szólás nem feltétlenül bizonyítéka a Lélekkeresztségnek. Aki Úrnak mondja Jézust, ezzel már rögtön jelzi, hogy a Szentlélek által szól (1Korinthus 12,3). Pál apostol nyilván magától értetődőnek tartja, hogy az illető személy ezt őszintén jelenti ki. Pünkösdtől kezdve a bűnbocsánat áldása és a Lélekkeresztség ajándéka az újjászületéssel (megtéréssel és hittel) egybekapcsolt, közös és elmaradhatatlan áldás, nem pedig két különálló esemény. A Pünkösdkor megtért háromezer megtértről nem tartja fontosnak megemlíteni az Ige, hogy szóltak volna nyelveken (bár nincs kizárva). A nyelveken szólás és a többi karizmák, amelyeket Korinthusban gyakoroltak, még azt sem jelentették, hogy a korinthusi hívők tájékozottak lettek volna azok használata, illetve haszna felől (1Korinthus 12,1). A legkevésbé hasznosat – a nyelveken szólást – tették a legelső helyre és annak „használati utasítását” teljesen figyelmen kívül hagyták. Rajongók voltak és a látványos dolgokat űzték.
4). A nyelveken szólás nem adatott minden hívőnek (1Korinthus 12,30). Bár a nyeleken szólás nem egyetemes ajándék, a Lélek gyümölcse minden hívőtől elvárt követelmény. Sajnos, manapság egyesek a nyelveken szólást tekintik a Lélekkeresztségben való részesülés tesztjének. Pedig a Lélek gyümölcse az, ami igazán fontos. A Lélek gyümölcse azonban nem csak a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Mert a Galata 5,23-ban Pál apostol nem azt mondja, hogy ezek ellen nincs törvény, hanem azt, hogy az „ilyenek” ellen nincs törvény. Tehát az ilyenek, vagyis az ehhez hasonlók ellen nincs törvény. Az engedelmesség, szentség, és alázat szerintem szintén a Lélek gyümölcséhez tartozik, más bibliai erényekkel együtt. A testnek cselekedete viszont a paráznaság, összeférhetetlenség, visszavonás, pártütés, stb. A test cselekedete soha nem fér meg a Lélek gyümölcsével, ám – sajnos – a karizmákkal igen!
5). Egy egész istentiszteleti alkalmon csupán két ember szólhat nyelveken, maximum három (1Korinthus 14,27). Amit Pál apostol parancsolt a korinthusiaknak, az ma is érvényes. Ha valamely közösségben kettőnél vagy max. háromnál többen szólnak nyelveken egy istentisztelet alatt, ott az Isten Szentlelke által ihletett Ige ellen cselekszenek. Vajon mennyire vannak ezek a bibliai, konkrét előírások manapság betartva azokban a gyülekezetekben, ahol e karizmákat használják?
6). A nyelveken szólást soha nem gyakorolhatják egy időben egyszerre többen. Egy időben csupán egy ember szólhat nyelveken (1Korinthus 12,27). Egyszerre ketten vagy többen nem szólhatnak. Másképp őrjöngés az egész. Csak miután az első befejezte, szólhat a másik. Minden más tanítás és gyakorlat, amely nem ezt követi, bibliaellenes. Ez nem csak a nyeleken szólásra érvényes, hanem az ún. nyelveken való imádkozásra is. Az ellenőrizetlen nyelveken szólások, a kicsinyes prófétálások, és az elrugaszkodott látomások sok bajt és zavart okoztak már gyülekezeti tagok között.
7). A nyelveken szólást csak magyarázó segítségével szabad gyakorolni, másképp tilos a használata. Ez persze, a gyülekezeti alkalmakra érvényes – legyen az szűkebb házi istentisztelet, vagy nyilvános istentiszteleti alkalom. Kivétel e szabály alól a privátban gyakorolt nyelveken szólás, ami valószínűleg csak otthon történik a belső kamrában (1Korinthus 14,28). Ez azért van, mert a nyelveken szólás csak közvetve hasznosítható, azaz, ha van még egy másik karizma mellette: a nyelvek magyarázata. Hisz a nyelveken szólás önmagában semmit nem használ a gyülekezetnek. S mivel minden karizma használata eleve a mások építésére kell, hogy történjen, a nyeleken szólást nem szabad magyarázat nélkül gyakorolni. A nyelveken szólás önmagában való használhatatlansága egyúttal jelzi annak jelentősen korlátozott hasznosságát.
8). A nyelveken szólás a legkevésbé hasznos ajándék. Pál apostol szerint a nyelveken szólásból tízezer érthetetlen szó nem ér fel öt érthető értelmes szóval – mondhatnánk, egy egyszerű mondattal (1Korinthus 14,19). Bár számunkra nem eléggé világos, az apostol nyilván megmagyarázva gondolt itt a nyelveken szólásra, nem a nélkül, hiszen másként ellene mondott volna saját magának (1Korinthus 14,28). (Közben ne feledjük, hogy az akkori görög nyelvben nem lehetett tízezernél nagyobb számot mondani. Pál apostol tehát a lehető legtöbb szót értette a „tízezer” alatt. Vajon mit mond ez a nyelveken szólásra törekvők számára?
9). A nyelveken szólás és a nyelvek magyarázata a legutolsó helyen szerepelnek minden olyan felsorolásban, ahol azok előfordulnak. (1Korinthus 12,8-10; 12,28; 12,29-30; 14,26). A másik annak magyarázata. Ez azt is jelenti többek között, hogy a nyelveken szólás és annak magyarázata a legkevésbé hasznos ajándék az összes többi között. Úgy tűnik, a felsorolást Pál apostol a legfontosabb és a leghasznosabb kritériumok alapján állította össze, hiszen van, amikor számozza és fokozza is őket: „először… másodszor… harmadszor… azután… aztán…” (1Korinthus 12,28). Mivel a nyelveken szólás következetesen utolsóként szereplő karizma az összes többi között, törekedjünk mi is tudatosan a legutolsónak tartani és a gyülekezet számára a legkevésbé hasznosnak – ellentétben azokkal, akik ezt a legfontosabb ajándékok közé sorolják. Tegyünk minden karizmát a maga helyére: a zsoltárt és a tanítást előlre, a nyelveken szólást, a kijelentést és a nyelvek magyarázatát hátulra (1Korinthus 14,26).
10). A Biblia azt parancsolja, hogy törekedjünk inkább a többi ajándékokra és ne a nyelveken szólásra. Noha Pál apostol kívánja, hogy a korinthusiak mindnyájan szólnának nyelveken (1Korinthus 14,5), nekik mégis azt parancsolja, hogy ők maguk azokra a karizmákra törekedjenek, amelyek hasznosabbak a nyelveken szólásnál (1Korinthus 12,31; vö. 14,39). Vagyis ne a nyelveken szólást űzzék, mert magyarázó nélkül az egyáltalán nem hasznos a gyülekezetnek. Inkább kell törekedni azon karizmák elnyerésére és gyakorlására, amelyek hasznosabbak a nyelveken szólásnál. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy amikor a Pál apostol szavát, azaz Isten Igéjét komolyan vevő hívő baptisták tudatosan nem törekszenek a nyelveken szólás ajándékának elnyerésére, hanem inkább a tanításra és a mások számára hasonlóan hasznos ajándékokra, akkor Ige szerint járnak el. Ha a nyelveken szólást a Szentlélek szuverén módon mégis megadná valakinek törekvése ellenére, akkor persze ne tagadja meg azt, hanem használja azt örömmel, alázattal, és mindig a Biblia által meghatározott paraméterek között, ahogy azt fentebb röviden felvázoltuk.
Végkövetkeztetés: Mi baptista hívők nem tiltjuk a nyelveken szólást, mert az Ige arra kér minket, hogy ne tiltsuk (1Korinthus 14,39). De mi nem is törekszünk a nyelveken szólásra, mert maga az Ige kér minket, hogy ne annyira a nyelveken szólásra, mint inkább másra törekedjünk, mégpedig a hasznosabb karizmákra: „Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra” (1Korinthus 12,31). Ki az, aki a Biblia ellen akar cselekedni? Mi Ige szerint szeretnénk eljárni. Ezért törekszünk inkább a hasznosabb ajándékokra, és kevésbé a nyelveken szólásra, vagy annak magyarázatára – mégpedig bibliai alapon.
Kedves olvasók. Örömmel fogadok továbbra is megjegyzéseket. Kérlek, küldjétek azokat a következő címre: borzasipal@yahoo.com