2013.10.09. - 2013.12.04.
Megnyitó: 2013. október 9. 17.00.
A
kiállítást megnyitja Maria Lind kurátor, a stockholmi Tensta Konsthall
igazgatója és Angelica Ström sajátos nevelési igényű tanulók szakértője.
A megnyitón fellép Kállai Ernő világhírű hegedűművész.
Irodalmi workshop: 2013. október 9. 14.00-16.00:
Hogyan fér össze a (gyermek)irodalom és az aktivizmus?
Workshop
meghívott előadókkal a Skandináv Ház Alapítvány és a Gallery8
szervezésében. Szakértők: Lawen Mohtadi író, az első Katarina
Taikon-monográfia szerzője, Angelica Ström, sajátos nevelési igényű
tanulók szakértője, Domsa Zsófia, az ELTE BTK Skandinavisztika
Tanszékének előadója, Arató László, az ELTE Radnóti Miklós
Gyakorlóiskola magyartanára, Magyartanárok Egyesülete.
„Mi
vagyok? Cigány! Micsoda? Az meg mi?” Katica, a kilenc éves kislány,
Katarina Taikon és egyben kiállításunk főhőse, a jók és rosszak (a mese)
világában ekképpen szembesül származásával a háború előtti
Svédországban, hogy azután a „nyugati jóléti államban” egy életen át
keresse helyét és otthonát.
Katarina
Taikon roma származású svéd írónő már az 1963-ban megjelent Cigánynő
című könyvével is nagy port kavart, később azután irodalmi és politikai
aktivizmusával (nővérével, Rosa Taikon-nal együtt küzdve a romák
jogaiért) rázta fel a svéd közvéleményt. A Katitzi című, 13 könyvből
álló, önéletrajzi ihletésű, 1970-es években kiadott gyermekregénye
lapjain a „fényes” demokrácia, a svéd jóléti társadalom
diszkriminációval átitatottan, a közép-kelet-európai olvasó számára
meglepően sötét színben tűnik fel; a könyv egy ártatlan és kíváncsi
gyerek történetének elbeszélésén keresztül leszámol a nyugat-európai
„fejlett” demokráciák, a nyugati „egyenlőség és jólét” mítoszával.
Katica
a svéd gyermekirodalom egyik legmeghatározóbb figurája a nemzetközileg
is jól ismert Nils Holgersson és Harisnyás Pippi mellett. Gyerekek és
felnőttek százezrei olvasták el a könyvet Svédországban, 1980-ban
például 432000 könyvtárból kikölcsönzött példányt jegyez. A történet
megjelenése után nem sokkal képregény, képes könyv formáját öltötte,
népszerű tévé-sorozat készült belőle, ami később dvd-n is megjelent; az
elmúlt pár évben a göteborgi Folkteatern készített belőle családi
színházi darabot, illetve a stockholmi Nationalteatern tűzte műsorára
hiphopos, posztmodern feldolgozásban. Általános iskolás nézők ezreihez
jutott már el a színdarab.
Mindent
összevetve, a Katitzi c. könyvsorozat több generáció számára jelentett
lenyűgöző olvasmányt, egyszersmind – a hatvanas évek új, realista
gyermekirodalmának számottevő példájaként – ablakot a kegyetlen
valóságra, az etnikai, társadalmi feszültségekkel terhelt svéd
viszonyokra, a svédországi romák sorsára.
Vajon
mi a Taikon-történet elsöprő sikerének, népszerűségének oka? Azáltal,
hogy Katica csak később tudja meg magáról, hogy cigány, vagyis a
szövegbe „behúzza” a nem roma olvasókat is, a történet mindenki számára
könnyedén átélhetővé válik? Talán a meseregény az a műfaj, amely a
vándorlással, ezzel az ősi motívummal párosulva különösen átélhetővé
teszi az otthon-keresés történetét? Vagy, egy cigány kislány sorsa a
20.(21.) századi, rasszista európai viszonyok között az, ami ennyire
megindító? És ha igen, miért csak az irodalom formájában az? Ez a könyv
lenne az, mely – a társadalmi igazságtalanság, a rasszizmus tekintetében
– végre „felnyitja” az olvasó szemét? Vagy éppen, hogy a romák
világából vett, s a nem roma olvasó számára korábban elképzelhetetlen
kalandok tartják fenn a mindenkori olvasó figyelmét?
„Az
irodalom éppenséggel nem egyéb, mint humanizmus és politika egyesülése” –
ahogy Thomas Mann Settembrinije mondja. Van-e/Miért nincs nekünk
Katarina Taikonunk? Miért nincsen Katitzink? Mit képes elmondani egy
gyerek, pontosabban egy gyerekkönyv a rasszizmus természetéről?
(Mindent.) Fontos lenne-e nekünk, hogy legyen egy Katicánk? Mennyit
képes adni egy gyerekkönyv a „toleranciára neveléshez”, illetve hogyan
védhetjük meg manapság gyermekeinket a rasszista irodalomtól, írásoktól?
A
Katitzi – egy valóság ihlette irodalmi alak című kiállításunkkal ezekre a
kérdésekre keresünk válaszokat; s ebben olyan nemzetközi szakértők
lesznek segítségünkre, mint Maria Lind kurátor, Lawen Mohtadi író,
valamint a szerző, Katarina Taikon lánya, Angelica Ström.
A
Gallery8 október 9-én délután tartandó irodalmi beszélgetése és az utána
megnyíló kiállítás Katarina Taikon irodalmi és politikai életművének
történeti bemutatásán túl kísérlet arra, hogy felfedje a Katitzi c.
gyerekregény „sikertörténetének” titkát, mintegy értelmezze a
„Katitzi-jelenséget”, s az alapján reflektáljon a magyarországi – akár
irodalmi, akár politikai – viszonyokra. A kiállítás ideje alatt, a
galéria terében múzeumpedagógiai gyermekfoglalkozások segítenek majd
abban, hogy Katica története és üzenete valóban eljusson azokhoz,
akiknek az írónő szánta: roma és nem roma gyerekekhez, családokhoz és
pedagógusokhoz.
A
kiállítás tárgya Katarina Taikon (1932-1995) Katitzi című, önéletrajzi
ihletésű gyerekkönyve, melyet a szerző 1969 és 1982 között publikált és
eredetileg tizenhárom könyvet, valamint nyolc képeskönyvet foglalt
magában. A kiállítás a Katitzi könyvek Björn Hedlund által illusztrált
első kiadásainak bemutatása mellett a mű befogadástörténetét is
részletesen feltárja: azokat a cikkeket, könyvismertetőket, filmeket,
tévéprogramokat, fényképeket és a Katitzi-hoz tartozó egyéb anyagokat is
megtekintheti a látogató, melyek mind-mind segítik majd abban, hogy a
Katica nevű főhős különös népszerűségét megérthesse és átélhesse.
A kiállítás magyarországi bemutatásának és kapcsolódó programjainak kurátora: Vaspál Veronika, irodalomtörténész
A
projekt a Tensta Konsthall 2012 októbere és 2013 januárja között
megrendezett Katitzi - A Literary Figure Rooted in Reality című
kiállítását adaptálja.
A múzeumpedagógiai foglalkozások élménypedagógián alapuló moduljaihoz a Pressley Ridge Alapítvány nyújtott szakértő segítséget.
A kiállítási anyag Magyarországra szállítását a Budapesti Svéd Nagykövetség szponzorálta.
A
kiállítás része a Gallery8 2013 szeptembere és 2014 szeptembere között
megvalósuló programsorozatának, melyet az EGT/Norvég Finanszírozási
Mechanizmus és az Autonómia Alapítvány támogat.
Konzulensek: Junghaus Tímea, Nagy Viktória, Szász Anna
