Első rész a boltokban

Suttog a fenyves zöld erdő...

Lassacskán

...A megszokott tempómhoz képest minden olyan lasacskán megy. Talán hozzá kell szoknom ehhez a megváltozott szemlélethez... minden nap véges, és nem lehet mindent egyszerre.

Nem lehet Gyerekirodalmi Fesztivált szervezni, újságot csinálni, gyerekfoglalkozást tartani, tanítani, tervezni, gyerekeket nevelni és saját mesekönyvprojekteket megvalósítani egyszerre száz százalékkal. Emiatt az április hónap kicsit nehezebb volt az átlagosnál. De májusban nagyjából helyükre kerültek a dolgok. Először is azért, mert Perbálon öt perc alatt feltöltődik az ember. Ide teszek fotót a "műtermemről" (azóta az íróasztal fölött csurig be lett polcozva), és arról, amit látok, ha kinézek az ablakon.

Amikor feljövök, vagy ha megakadok, felállok az asztal mellől, és beleveszek egészen a tájba. Órákig el tudnám nézni. Persze, ezek még kora márciusban készültek!! Azóta minden fa óriási lombokat növesztett. A nádasban van egy kis gólyahír-mező, az áprlisban hihetetlenül szép volt, ekkora fejű gólyahíreket még sohasem láttam. És persze bőven járnak ott nyulak, őzek. Esténként pedig hallgathatjuk a tücsökciripelést meg a békák kórusát.

Olyan a falu, és olyan a házunk is, hogy mindig nagy távlatokat lehet látni - a sok dimb-domb miatt. Nagyokat biciklizünk, és hát, aki tudja, hogyan kirándulok... szóval van kaland, bozótjárás, sárban-elmerülés bőven. (Remélem, lesz időm eről is beszámolni hamarosan a családi blogunkon, azaz Ábris blogján) És CSEND. Nem hinnétek, ilyen simogató reggel a csend!! :-)

Elkészült a svéd Róka és Egér, már nyomják - még soha ilyen nyugisan nem készült könyvem, minden apróságra volt idő, megpróbálom ezt a jövőben is így csinálni (ismerve a magyar tempót: ezt úgy lehet, ha egy hónappal korábban elkészülök mindennel). 

Véget ért a tanév a VISART-ban - szuper osztályom volt, a legtehetségesebb eddig, igazán élveztem a velük való együtt dolgozást, de azért klassz, hogy keddenként szabad vagyok újra.

Megvan a jogsim!!! :-) Szóval nem kell egy héten két-három napot elveszettnek tekinteni amiatt, hogy be kell mennem vezetni Pestre. 

Most rajzolom az utolsókat a Balesetmegelőzési kiadványból, mert azt anno félretettem, kiderült, hogy ráér júniusban. Az így felszabaduló időben voltam a Móra kiadóval vendégségben Kolozsváron, és írtam meg pl. A csíkos sapka című mesét, amivel különdíjat nyertem a Gyermekirodalmi fesztivál pályázatán. (Nagy tanulság: az írás sokkal rugalmasabb alkotási mód, mint a képalkotás. Folytatom.) :-)

Ez a kép Kolozsváron készült, Dóka Péter katintotta. Olyan szakértő fejem van rajta... :-) Látjátok alul a Kolozsvár című Koinonia könyvet? Abból kaptam én is ajándékba, és azóta is nagy kedvence Ábrisnak. Meghökkentő, hogy melyik könyvre bukik rá és melyikre nem. (Nem kimondottan az ő korosztályának szánták...) De erről majd máskor, más helyen bővebben.

Voltam Kecskeméten és Kunszálláson író-olvasó találkozón az Ünnepi Könyvhéten. Mind a hárman nagyon élveztük, Ábrisnak nagyon-nagyon tetszett a kecskeméti gyerekkönyvtár (joggal! Fantasztikus!). És úgy tűnt, hogy a gyerekek is jól érezték magukat. Jókat beszélgettünk katicázás közben. - De azért szombat este a Vörösmarty teret is meglátogattuk, ahogy illik.

A többi pedig tervezőgrafika. Valamiből élni is kell! :-) Na megyek is dolgozni, amíg a fiúk a játszótéren vannak. 

Räven & Musen

Svédítem éppen a Róka és Egeret.



Mármint, a magyar szöveg helyére teszem a svéd nyelvű typót. Mivel az eredetik elvesztek, az adathordozóm meg tönkrement, a valamikori makett maradványaiból dolgozom. Legalább van most lehetőség kiretusálni azokat a hibákat, amikre anno nem volt szükség.
De nem is ez a lényeg!
Hanem hogy zseniális a fordítás! Annyit lehet tanulni belőle (ráadásul nagyon szórakoztató).
Nagyon hálás vagyok Eva Larsson-nak a fordításért és Maud Mangoldnak az átdolgozásért.
(Majd még mesélek erről. Most egy kis ízelítő...)

Guriga és a markoló

Most egy kis képregény készült Gurigával. Tényleg semplicissimo, egy A4-es oldal csupán, 5 jelenet! Ezekből láthatjátok az egyik képet.

Kamasz-zsiráf

Még néhány képet megosztok veletek a kis kiadványból. Persze nekem a kamaszok kitalálása jelentette a legnagyobb...örömöt? kihívást? - szóval ahhoz oda kellett tenni magam, bár, hogy a zsirág az egy alkalmas állat kamaszokhoz, az első percben eszembe jutott. A kicsik figurái lényegében nagyon hasonlóak a régi Scolar-os kiadványokban (Vidám olvasó, Vidám meseolvasó) megteremtett figurákkal, csak a technika alakult a mostani alakuló sztájlhoz kicsit - ecsetfilc kontúrok, "szőrök", ceruza, pasztell színfoltok. Ide teszem azokat a Scolaros képeket, is amiket említettem - hátha valaki nem ismeri őket.

Balestmegelőzés

Frissítésként felteszek néhányat az Országos Gyermekegészségügyi
Intézet megbízásából készülő kiadvány illusztrációiból. Most ezzel telik az időm. A GYIE pályázathoz persze még hozzá se szagoltam....:-(

Papírhajó

Guriga nyuszinak papírhajót hajtogat az újságárus. Siet megmutatni az új játékot Dorának, az unokatestvérének. Játék közben elragadja őket a képzeletük, és a kis papírhajó utasaiként izgalmas kalandban lesz részük....Egészen addig, míg fel nem hangzik a mamák hangja: "Vacsoraaaa!"

Még mindig csak kísérletezem a Gurigával, de valahol csak el kell kezdeni...:-)
Most így utólag bánom, hogy Dorát "rendeltem" Guriga mellé, mert időközben rájöttem, hogy egy másik kis fiúnyuszi kellene, akinek a neve a "Bodo". Magyarul persze Bodó. Na majd szépen, lassan...

Repzó

Egyszer régen még Minimaxmagazinos tördelőszerkesztő-koromban készítettem egy cikkhez ezt az repzót. (Nekem való munkakör volt, raktam össze a lapot, és persze ha valahova gyorsan kellett valami kép és meg kellett oldani, akkor megcsináltam az illusztrációt én. Kicsit hasonlóan ment a Kerge ABC-ben is - így születtek a "metszet stílusú Bogi rajzok.)





Na és most egy gyerekirodalomról szóló kiadványhoz kértek tőlem anyagokat, családi fénykép gyanánt kiegészítettem az azóta megszületett Ábrissal a képet. Meg most gyorsan dobtam mögé valami kis hátteret. Persze az lenne az igazán buli, ha Danit is oda tenném a headsetjével a fején, amint a gyerekek gépét irányítja... (És ki mondta, hogy nem csinálom meg?:-))Legyen vidám napja mindenkinek!