Kisütötték, hogy kisütöttük. Cserébe éljünk vele :).

Jó pár hete olvastam Zs. National Geographic Kids-ében erről. Rágtam is a molos alkalmazottak fülét, sőt Mamát is rájuk uszítottam, de csak mostanra lett ilyen flakonunk. (Gondolom úgy voltak vele, hogy nekik az ásványvizes flakonba is megfelel a használt sütőolajunk, mit strapáljuk magunkat :))

Na, de konkrétabban.

Elég rég gyűjti a Mol a használt sütőolajat, de egy ideje külön gyűjtőedényt is adnak hozzá. Jelesül:

Ha szeretnél ilyen praktikus 2 l-es edénybe szelektíven gyűjteni az olajat, tessék elfáradni a MOL kúthoz (nálunk kértek érte egy kevés már használt olajat) és adnak. Ebben pedig két literenként leadhatod náluk.

ITT OLVASHATOK RÓLABŐVEBBEN.

Hóember, versek

Csukás István Dal a hóemberről Hideg szél fúj, hogy az ember Majd megdermed. Kinek jó ez? Csak a kövér Hóembernek! Szeme szénből, az orra meg Paprikából. Lába nincs, de minek is, ha Úgysem táncol. Ütött-kopott rossz fazék a Tökfödője, Megbecsüli, hiszen jó lesz Még jövőre. Seprűnyél a nagyvilági Sétapálca, El is mehetne, ha tudna, Véle bálba. Ilyen ő, az udvarunkon Nagy gavallér, Bár rajta csak ujjal rajzolt Az inggallér, Mégse fázik, mikor minden Majd megdermed, El is mennék, ha lehetne, Hóembernek! Zsadányi Lajos Répaorrú hóember Répaorrú hóember, szénfekete szemekkel Fején vasfazék, kajla, csuhéból van a bajsza Szájában rossz csutora, őrködik, mint katona. Sarkady Sándor Hóember Szikrázik a hótenger Elkészül a hóember Hótenger, hótenger Répaorrú hóember! Seprűnyél a kezébe Vasfazék a fejébe Hótenger, hótenger Répaorrú hóember!

Gyárfás Endre Hóember Hóembernek jó a dolga. Sosem tüsszent répa orra, Nem didereg, habár pőre, S nem lúdbőrzik fehér bőre. Sok dolga van hóembernek. Őrzi éjjel is a kertet, Széles vállán cinkék rigók Csipegetnek ennivalót. Hóember a jó barátunk. Nem csoda, hisz mi formáltuk. Üdvözöljük minden reggel Forrón, szívből szeretettel. Forrón -, no de nem annyira, Hogy el kelljen olvadnia. Enyedi György A hóember Fekete szén a szemem, szép sudár a termetem, orrom répa, nagy darab, a fejemen vaskalap. Szám is van, fülemig ér, hónom alatt seprűnyél, s hósubámon - még ilyet kilenc apró gomb fityeg. Ág hegyéről csöpp veréb szállt a vállamra elébb: arra volt kíváncsi tán, hogyan szelel a pipám? Tóthárpád Ferenc A hóember Bár neve: ember, hóból a lába, hóból a törzse, hó a ruhája. Tán nem is ember! Vagy talán mégis? Meg sose moccan, tudja a szél is. Két szeme: két gomb, Répa az orra. Szén-mosolyáért Pisti csúfolja. Karjai ágak, „ég fele néznek”! Hessegetik a széncinegéket.

Donászy Magda Hóember Mérgesen néz a hóember! Hozzányulni senki sem mer. Kezében a seprű nyele, megbírkózni ki mer vele? Mozdulatlan áll a helyén, szalmakalap Van a fején. Se nem eszik, se nem iszik, mégis egész télen hízik. Ha jönnek a meleg napok, nagyot sóhajt: -elolvadok!- Tavaszra csak helye marad… meg a seprű, mag a kalap. Donászy Magda Hóember Hóna alatt seprűt szorít, Pedig nem is sepreget. Bizony ésszel fel nem éred, Ez az ember ki lehet. Hóval, faggyal nem törődik, Tűri némán, szótlanul, De mikor a tavaszt érzi, Mint a patak, könnye hull. K. László Szilvia Hóember Hóból van a szoknyája, Hóból van a kabátja. Orra répa, szeme szén, És a feje tetején Lyukas fazék díszeleg. Kitaláltad, hogy ki ez?

Szalai Borbála A hóember sétabotja Recseg a hó, csikorog, mégis nevet, vigyorog a nagy orrú, pocakos, ütött-kopott kalapos hóember. Nagy bekecse földig ér, hóna alatt seprűnyél - büszke is rá a pohos, lyukas fazék kalapos hóember. Néha metsző szél oson kalapjába száz likon, s kalpagját bár tépdesi - vigyorogva eltűri a hóember. Ha jönnek a kuvaszok, s egyik-másik rámorog - jót kacag a vén pohos, horpadt fazék kalapos hóember. Ám az égre kandikál, ha ragyog a napsugár... Nem vigyorog, nem nevet, rosszat sejtve megremeg a hóember. Végét járja tán a tél?... Jó, hogy itt a seprűnyél: ez lesz majd a sétabot, ha egy éjjel eltotyog a hóember.

Osváth Erzsébet A három hóember Körös-körül Hótenger. Rajta három Hóember. Oly egyforma Mind a három, Mint tojások A vásáron. Barátkoznak a Varjakkal, A rigókkal, Cinegével. Villanyokként Világítanak Sötét este, Sötét éjjel. Hósubában Sosem fáznak. Hógombócot Vacsoráznak. Egri Szilvia A hóember Kisétáltam az udvarra nézni, hogyan hull a hó, s azt gondoltam, egy hóembert építeni volna jó. Elterveztem szépen, sorban milyen is lesz, hogyha áll. Kell egy répa, szén, meg kalap, s a nyakába hosszú sál. Úgy helyezem el, hogy reggel az ablakból lássam őt. Hógombócot főzök neki, attól aztán nagyra nő. És ha látom, szénszeméből lassan langyos könny csorog, hogy el ne olvadjon szegény, a mélyhűtőbe tolom!

Gazdag Erzsi Milyen volt a hóember Megkérdeztem decembertől, Mit tartasz a hóemberről. Azt felelte december: Jó ember a hóember. Kivallattam januárt, Ki az ablak alatt állt. Hóember, hóember, Jó barátom, jó ember! Jót nevetett február, A hóember? Reám vár! együtt járunk, komázunk, Egy pipából pipázunk! Március szólt: hallottam. Itt lakott az udvarban, Eltűnt! Nem is ismertem! Hóból volt a hóember! Gazdag Erzsi Hóember Udvarunkon, ablak alatt Álldogál egy fura alak Hóból van a keze, lába, Fehér hóból a ruhája, Hóból annak mindene, Szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, Feje búbján köcsögkalap. Mentovics Éva A dolgos hóember Jégből van a topánkája, roppan a hó alatta. Fújhat a szél, mégsem bánja, megóvja a kalapja. Hullhat a hó egész héten, süvíthet a fergeteg, kacaghatják, az se bántja, hisz a dolga rengeteg. Vesszőkosár lóg a karján, odajár a sok madár. Ilyen sűrű hóesésben ennivalót hol talál? Ezért aztán sok a dolga: kínálja a sok magot, s vígan nevet, mikor a sok apró cinke jóllakott.

Hóember, találós kérdések (kiegészítve)

Mivel esett a hó, aktuálissá vált a téma, bár Zs. egy kicsit elégedetlen, a mennyiséggel, ami csak hóemberecskére elég. Meg is jegyezte, hogy a párnákat biztos a lusta lány rázta fel*.

Néhány találós kérdés:

Hóna alatt seprűt szorít,

De hát sohasem sepreget!

Bizony, ésszel fel nem érem,

Ez az ember ki lehet?

A hóember.

Hóval, faggyal nem törődik,

Tűri némán, szótlanul,

De mikor a tavaszt érzi,

Mint a patak, könnye hull.

A hóember.

Melyik ember nem ember?

A hóember.

*****

Hó a karom, hó a fejem,

hóból van a lábam, kezem.

Orrom répa, szemem szén,

Mondd meg, hogy ki vagyok én?

Hóember

Ki az, akit nem szólnak meg, ha télen szalmakalapot visel?

A hóember.

Melyik ember olvad el a Napon?

A hóember.

Fejem gombóc, orrom répa,

mégse vagyok ehető,

a kalapom lyukas fazék,

könnyen le is vehető.

Hóember

Egy helyben áll, nem tud menni,

s nem szeret melegben lenni,

behozni hát nem merem,

mert nem lenne emberem.

Hóember

Kell egy fazék meg egy répa,

három gombóc nagyobb fajta.

Kell még néhány széndarab,

ha megfőzöd, elolvad. Mi az?

Hóember

Örömmel venném, ha kiegészítenétek ezt a nyúlfarknyi gyűjtést :).

*Szombaton színházba voltunk, és nem mást néztünk meg, mint Holle anyót.

"Kreatív karácsony" ügyeskedős könyv, ajánló

Szeretem az ilyen könyveket, mert Zs. ezekből teljesen önállóan tud dolgozni. Most a Tesco-nkban nyílt egy hónapra egy könyvesbolt, tudjátok az, ami a saját könyveit nagyon olcsón is szokta adni.

Ott vettem meg a Kreatív karácsony című nagykönyvet, aminek következtében jelentős része lényegült már át az alapanyagoknak valami szebbé.

A kiadó honlapján találtam pár mintaoldalt, a képek nagyíthatók:

Sorsoltunk

Nyomtattam, majd vágtam.

Hajtogattam, majd kalapba dobáltam.

Húzattam, majd meghallgattam az eredményt:

Mandula!

Írd meg hová küldhetem. A tervezettel ellentétben csak kedden fogom tudni postázni (ha addig megírod hova) :o).

Mindenkinek köszönöm, hogy játszott!

Most a mintatervező programokkal ismerkedem. Ha valamelyikkel sikerül barátságot kötnöm, akkor annak örömére pedig a mintáját fogom kisorsolni.

Római számok lapozóhoz kiegészítés

Ma találtunk rá újra erre a mesére, gyorsan ki is egészítettük vele a római számos lapozót.

Gárdonyi Géza

Nagy Lajos és az olasz kém

– Gyertek hűvösre! – szólott nagyapó az unokáinak.

– Mutat-e valamit, nagyapó?

– Hogyne mutatnék. Megmutatom a holdvilágot. De majd csak estére. Aki jól viseli magát, két szemmel nézheti; aki nem viseli jól magát, csak fél szemmel nézheti.

– De soká lesz este. Mit csinálunk addig, nagyapó?

– Elmondom nektek a Nagy Lajos olaszát, hogy hogyan szabadult ki a furfangos olasz a börtönből.

Mikor Nagy Lajos király az olasz földön háborúzott, a magyarok egy olasz kémet fogtak el. A kém a magyar haditerveket akarta előre kilesni. Lajos király el is feledkezett erről az olaszról. Mikor már vége volt a háborúnak, akkor jutott csak eszébe.

Maga elé vitette a kémet, és így szólt hozzá:

– Rólad szinte megfeledkeztem. Tudod-e, mit szoktak tenni a kémekkel, akiket a háborúban elfognak?

– Tudom, uram – felelte az olasz –, föl szokták őket akasztani.

– Nem félsz?

– Felséged nemeslelkűségéről annyit hallottam, hogy nem félhetek.

– Mi a foglalkozásod békeidőben?

– Mérnök vagyok, számokkal dolgozom.

– Hová való vagy?

– Rómába.

– No, jól van: hát ha nekem olyan számkérdést feladni, amit sem én nem tudok megoldani, sem a tudósaim, akkor elbocsátalak.

Az olasz egy pillanatig gondolkozott, azután így szólt:

– Hát mennyi tizenkettőnek a fele?

– Ez megbolondult – suttogták a tudósok és a vitézek a király mellett.

Maga a király is sajnálkozva szólott:

– A hat éves gyermek is tudja, hogy a tizenkettőnek a fele hat.

– Budán? – kérdezte az olasz.

– Az egész világon.

– Rómában nem – felelte az olasz –, és mert én római vagyok, bátran állíthatom azt, hogy kérdésemre nem jól feleltél.

– Hogyhogy? – kérdezte a király.

– Rómában tizenkettőnek a fele hét.

– Komolyan beszélsz? – kérdezte a király.

– Hogyne! – felelt az olasz.

Azzal krétát rántott elő, és a táblára fölírta:

XII

Az alsó felét eltörülte ennek a számnak, és így csakugyan maradt a táblán:

VII

A király nevetett ezen a tréfán, és az olaszt útnak eresztette.

Luca napi kézműves

Miközben leporolgattuk a kotyolós tudományunkat készültek ezek a csibés dolgok (ma majd a banyás dolgok lesznek soron :)).

Most próbálkoztunk először itthon szalvéta technikával, mert eddig abban a hitben éltem, hogy boszorkányos ügyesség (már, hogy a naphoz illő kifejezéssel éljek ;o)) szükségeltetik hozzá.

A kakasokról sem feledkeztünk meg, mert ugye kakas nélkül csibés tojás sincs :).

Készült még egy famatricás, spatulás könyvjelző is:

A kotyoláson is túl vagyunk már. Az egyik tyúkra már az itthoni beéneklés is hathatott, mert a fészkén ülve találtuk, miközben tette a dolgát :).

Hóemberek

A hóember eredetijét Tünde mutatta ma (aki sajnos nem ír blogot pedig tele van jó ötletekkel). Azt, hogy mennyire megtetszett az „egyszerű, de nagyszerű”-sége mutatja, hogy az alapvetően halogatós természetem ellenére is, azonnal elkészítettük, ahogy hazaértünk.

Az eredetin az orr süthető gyurmából volt, amit sikeresen a boltban felejtettem /pedig K. pont ma hozott jó sok színben és amúgy is ki akartam próbálni :-o/, de szerencsére Zs. megoldotta a problémát: „Csavarjunk neki vanília zsenília drótból”. A gyöngyöket pedig nem ragasztottuk hanem nem_tudom_a_nevét_de_hungarocellhez_való_tű-vel szurkáltuk fel rá.

A kész hóembereket pedig Tünde befőttes üvegekbe csomagolt ajándékok (pl.: sajátkészítésű szaloncukor) tetejére szánja, és már mi is:). Na meg Zs. szerint a fenyőfára is kell készíteni belőle.

Játékot hirdetek!

Akartam egy játékot, aminek a nyereménye egy hópehely. Majd visszakoztam magamban, mert olyan nagyon el vagyok mindennel maradva, hogy odáig jutottam, hogy az a 40-45 perc is számít, amibe egy hópehely elkészítése telik (na meg már majdnem unom is, mert vagy 25 hópelyhet ígértem már oda szóban/gondolatban karácsonyra).

Amiért most visszakozok a visszakozásból, hogy két (nekem) örömteli dolog is történt a blogban. Az egyik, hogy a Rendszeres olvasók száma átlépte az ötvenet, a másik pedig az, hogy már láthattam a statisztikában, hogy az "Oldalmegjelenítések száma ma" elérte a háromszázat. Tehát:

Játék hópehelyért

Ha benne szeretnél lenni a kalapban:

1. Iratkozz fel a Rendszeres olvasóim közé, ha már korábban megtetted ugorj a következő sorra :).
2. Hagyj itt egy üzenetet, amiben jelzed, hogy a hópelyhet szeretnéd.
3. Hirdesd meg blogban (már ha van :o)).
4. Ne felejts el benézni december 19-én, hogy Téged húztunk e (még karácsony előtt szeretném postázni).

Luca napja

Tavalyi lucás dolgok ITT.

Udud István

Tizenhárom

Egyszer volt, hol nem volt,
mindegy, itt vagy ott:
tizenhárom vén szipirtyó
seprűre kapott.

Szálltak, szálldogáltak,
hisz repülni kéj,
tizenhárom nap múlt el és
tizenhárom éj.

Tizenharmadika,

péntek lehetett

éppen, mikor úgy gondolták,

szálltak eleget.

Le is ereszkedtek
oda, ahova,

hát ott volt egy kacsalábon
forgó palota,

abban tizenhárom
volt az emelet,
tizenhárom vasorrúval
éppen tele lett.

Megéheztek szörnyen,
jött a vacsora,
tizenhárom fogás volt a
banya-lakoma.

No, csaptak utána
olyan csuda bált:
talpuk alá tizenhárom
ördög muzsikált.

A boszorka-táncnál
nincsen semmi szebb.
Válj magad is boszorkánnyá,
hogyha nem hiszed!

Mentovics Éva

Luca széke és a boszorkányok

Decemberben Luca széke

miről híres, ki tudja?

Barkácsolj majd te is egyet,

s rálelhetsz a titokra.

Tizenhárom fajta fához

végy jó erős szerszámot,

kezdetnek az épp elég lesz,

ha a kérgét lehántod.

Drótot, szeget sose használj,

s tizenhárom darabból,

facsapokkal illeszd össze

– úgyis rájössz magadtól.

Minden este faragj rajta

tizenhárom napon át,

s meglátod, hogy valót mondok,

nem csak ósdi babonát.

Háromszöget formáljon majd

– s tudja, aki faragja –

jó erősen illeszkedjen

minden egyes darabja.

Hogyha kész a Luca széke,

ami most jön, semmiség:

hogyha ráállsz meglátod a

boszorkányt a szentmisén.

No de aztán fürgén iszkolj,

s hints egy zsáknyi mákszemet,

azzal a sok gonosz banyát

egész biztos, rászeded.

Amíg ők a mákot szedik,

szaladj haza vágtázva,

s ne tétovázz, égesd el a

székedet a kályhába’.

Tóth Bálint

Lucaszékre álltál

Lucaszékre álltál,

Hány boszorkányt láttál?

Likas főzőkanálon át

angyalt is találtál.

Havas téli templom

fehérben menyasszony,

jégcsap kötőtűkkel vár a

tavasz-javasasszony.

Lát a pásztor álmot,

legelőkön lángot,

hasig hóban megrekednek

a háromkirályok.

Kocsonyában körmök,

öreg bőgő dörmög,

hóbubára a jászolban

villát hány az ördög.

Barom meg nem szólal,

bárány sem fennszóval,

népek gyűlnek a tornácon

aganccsal, ki tollal.

Orján szúrós torma,

koccintgatnak sorra,

vörösborral, pálinkával,

mennyegzőre, torra?

Kakas szól, szédülnek,

Lucaszékre ülnek,

földön túlra, holdon túlra

szépen elrepülnek.

Már alig világol,

mákszem a föld távol,

azt is lesöpri egy angyal

az ég asztaláról.

Mikulás bábu készítése

Hozzávalók

Piros és fehér fonal
Fehér filc vagy vatta
6 cm magas fa bábú
6 ágú körmöcske
Tű
Olló
Hobbi ragasztó
Ragasztó pisztoly
Festék

A körmöcskével 12 környi hurkát készítettem. Én megszoktam jelölni az első tüskét és strigulázok, hogy el ne tévesszem.

Kb 30 cm hosszú fonalat hagyva elvágtam, majd föntről, lentről, föntről, ... átvezettem a tűvel a fonalat. Az első szemen kétszer.

Ezután óvatosan leszedtem a tüskékről a hurkát, majd a bábura húztam, és meghúztam a fonalat.

Ezután a sapkája következett, ugyanúgy mint a ruhája, csak 6 környi. Itt azonnal összehúztam a fonalat.

A sapkát is félretettem és fehér fonalból bojtot készítettem rá.

Megfestettem az arcát, amíg száradt a fehér filcből szakállat vágtam ki.

Eldolgoztam a szálakat. Ragasztópisztollyal a sapkát, hobbi ragasztóval a szakállt ragasztottam fel.

Gyerekszáj

Zs. elalvás előtt bölcsességeket szokott megfogalmazni magában és rendszerint megossza velem. Ma például:

A férfiak azért horkolnak, mert az orrszőr nem engedi, hogy átmenjen a levegő.

LY/J-ről ez is, az is.

Nyelvtanból most a fő téma a LY/J. Undok egy dolog, már ha Zs.-t kérdezitek.

A gimiben, a magyar tanárom azt mondta, hogy régen különböző módon ejtették a LY/J-t, és az igazgatóhelyettes olyan vidékről származik (sajnos nem emlékszem honnan), hogy ő még úgy tanult meg beszélni, hogy különböző módon ejtette. Igaz már „levetkőzte” (ő is magyar tanár volt), de a kíváncsiskodó diákoknak tart bemutatót, akár a folyosón.

„Szabályokról”

J: minden, ami a hűtőben van. Vagy mégsem… Készítettünk egy nagy hűtőt (keménypapír félbehajtva, polcok belerajzolva, kívülről meg a fogantyú. A fedőlap felül bevágva, hogy külön nyíljon a fagyasztó). Majd elkezdtük megtölteni reklámújságokból kivágott hűtős dolgokkal. Szépen telt a hűtő, amikor is Zs. felkiáltott: „PULYKAHÚS! Az nem is j anya!” Akkor legyen inkább

J: minden, tejtermék. Lapozgat, vagdos, ragaszt, majd felkiált ismét: „GOMOLYATÚRÓ. Tejtermék és mégis LY.” ööö

Mindenesetre egy kicsit rágyúrtunk Zs. kritikus gondolkodására ;o)

Játék

A leghatékonyabb megjegyzős játékunkat az a helyzet szülte, hogy a városba menet (több, mint 8 km) Zs. egyszer csak bejelentett, hogy olyan álmos, hogy attól tart elalszik és leesik a bicikliről, de a balettról nem akar lemondani. Nem tudtam, hogy ez most csak szimpla túlzás vagy tényleg ennyire fáradt. Így úgy döntöttem versenyt hirdetek, hogy szóval tartsam.

A szabály: Ki tud több „LY”-s szót mondani. Ha valaki „J”-s szót mond az egy pont levonás. Addig tart, Amíg csak „LY”-s szó van a tarsolyban (hihi). Zs. tréningezni is szokta magát a nyelvtankönyv végében lévő szószedettből.

Gyakran megesik velem, hogy sikerül lenulláznom a pontjaimat ;o), mert bedobok olyanokat, hogy dió, tea, pióca, … na meg „J”-s szavakat.

Könyvajánló

Könyvajánló is jut az „ez is az is”-be: Bosnyák Viktória, A sirály a király? Az írónő úgy szövi a történetet, hogy sok-sok LY/J-vel legyen dolgunk, de mégsem érződik erőltetnek. Na és persze ezt is használja Zs. az edzések során.

Váróban V. … avagy mit iszik a tehén?

Gyakorlott játékosok is, pár hetes szünet után, képesek ennek a tréfának bedőlni. Na és amilyen egyszerű, olyan jókat lehet nevetni rajta. Főleg, ha egyéb várakozók is beszállnak a játékba. :)

─       Mondd gyorsan és sokszor egymás után, hogy fehér, fehér, fehér, …

─       Fehér, fehér, fehér, fehér, …

─       [Majd hirtelen szakítsuk meg] Mit iszik a tehén?

Na mit? ;o)

Amikor már mindenki a helyes válasz vágja rá, újabb csavar lehet a „Mit eszik a boci?” kérdés is.

Mikulás papírból

Mézeskalács

Bennünket is elkapott a hév, így nekiálltunk életünk első mézeskalács sütésének. Amikor eluntam a nyújtást már úgy gondoltam elég csillagot, szívet és holdat szaggatott Zs. megkérdeztem lenne e kedve valamit formázni belőle. Persze, hogy volt. Le is fotózta, így most megmutatom.

Nem is rossz, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a nagy, recés kenyérvágókéssel készült:)