Az ebzetektől...

Igazából  olyan  sok  minden  velük  sem  történik, kb  mint  velünk:)   Mankáról  nem  tettem  ide  képet, mert  szegénykém  már  nagyon  nem  fotogén.  Idős  és  beteg,  vannak  jobb és  rosszabb napjai,  a  melegfrontok  nagyon  megviselik, de  ha hűvösebb van  ugrál  mint  egy kiscsikó ( süket  kiscsikó ) és az étvágya nagyon jó, sétálni  is  boldogan  indul  velünk,  de  neki  a  sarokig  is  elég  lenne  olyan  hamar  elfárad. Szóval  ő  így  van  velünk 14 évesen. 

A tacskólányok meg boldog elkényeztetett "kisvirslik". Ott vannak mindig mindenütt és jönnek  velünk ahová csak lehet. Na  a Balcsira majd  nem  akarjuk vinni őket,  az lesz az én igazi  vakációm, mert kinyújtott lábbal  aludhatok egy egész héten át!  Ezt  igazából  az érti  csak akinek  tacskója  van és aki  sutba  dobta  a kutya a házba-szobába-ágyba  nem  jöhet  elveit, mert azok  ha  betacskósodik az  ember sorra meg is  dőlnek:)  

Taminál olvastam

 csak nem  tudtam, hozzászólni! , mert  valami  beállítás  változtatás kell hozzá, hogy  nehéz már  neki is a  blogolás. Hát  nekem is. És duplán nehéz  azért mert  személyes, hisz az  voltaképp a lényege, arra született.  A személyes  dolgok  meg  már  egyre kevésbé   közzétehetők mert  vagy annyira  unalmasak,  vagy annyira mélyről  jövő esetenként   indulattal  telik a  világ, a politika és a közélet iránt, hogy  azért nem  ildomos  írnom  róla még a saját  blogomban  sem. 

Így  marad a  semmit mondás  nekem, mert összességében  jól  vagyunk.  Márkó már egészen levált,   bár  jut   a  két  nap  közös  nyaralás  vele is,  de nem  több. Vió is   kifelé  igyekszik a családi  fészekből,  többet  van   "nem  otthon" mint  otthon,  Leila. is  erősen  bontogatná a  szárnyait,  de még    nem  engedhetünk  meg  neki  mindent  bármennyire is  szeretné,  Morci  pedig  ügyesen   letudta  a  első  kisgimis  évét és   immáron a  zongorázást is  mert  hét  év  után  magánéneket  akar  tanulni meg ugye folytatni az imádott néptáncot. Talán  ebben  az  évben  változtak  a legtöbbet  a gyerekeim,  néha  hiányoznak azok a  mosolygós, lelkes  kis  pofik,  de  így  sem  rossz.   Szeretgetni meg  még ott vannak a kutyák, szerencsére:)) 

A meló  viszont most  nagyon  jó, a  srácok miatt, akikkel általában egy  műszakban  vagyok és  annyi idősek  mint  Márkó  így rengeteget  nevetek  velük, így  nem  is  fáradok  el  annyira mint  egyébként  amikor,   bocs  de  korombeliekkel  vagyok   együtt, akiknek ott a vállán a világ  összes  gondja,  mert tényleg ott van  basszus.... Várom  a  nyaralást,   június  utolsó  hetében  megyünk, visszük a  tacskó lányokat is:) Jó lesz,  remélem  sok  szép  tengerparti  képet  lövök  majd  róluk és  magunkról is:)