18 éve reggel 02 óra 50 perckor

született meg a kisfiam:) Hallai Márk Domonkos, aki a mai naptól hivatalosan felnőtt, nem hivatalosan viszont nagyon nem, mert még reggel uzsit csomagolok neki, kimosom és hajtogatom a ruháit és rátelefonálok délután ha nem a várt időben érkezik:)

Ma sajtortát sütök neki és holnap csokitortával köszöntjük fel délután szűk családi körben. Estére a barátnője szervez hatalmas meglepetés bulit, amibe mi is beszállunk de csak pénzzel, meg szerintem majd a vasárnapi takarítással:)

A döbbenet számomra az, hogy nem tudom, hogy mikor nőtt meg? Olyan mintha az egyik pillanatról a másikra történt volna!  Mindig is jó gyerek volt nyüzsis és eleven, de szemtelen soha és a kamaszkorát is mintha megúsztuk volna most meg felnőtt? Tényleg? 

Nagyon- nagyon szeretjük és nagyon-nagyon jó, hogy Ő van nekünk és remélem, hogy ezt tudja is, egyedül a korai babakora volt a macerás, de szerintem  az ugyanannyira volt köszönhető az én kezdőségemnek  mint az ő habzsolós evésének.

Olyan okos ügyes és önálló, remélem sikerül majd neki minden amit eltervez az életben és azt is nagyon remélem, hogy ilyen szerető és szeretetreméltó, okos és jó ember marad mindig! 

 

csütörtökre kikészülök

Nem bírom már a reggeleket és azon agyaltam, hogy meddig is kell ezt még így? Kb. 6-8 évig...

Szóval négykor kelek a macska miatt, mert belemászik az arcomba, megnyalja  fülem és hangosan dorombol, enni kér. Kibotorkálok, adok neki aztán beveszem a gyógyszerem és visszaalszok - amúgy mától NEM alszik bent, majd alszik a kamrában, mert ez így tényleg nem normális dolog! Gyanús, hogy ordítva fog nyávogni, de csak kibírja fél hatig anélkül, hogy éhen halna...

Fél hatkor elkezdem a szendvics gyártást, tea főzést, gyümölcs darabolást. Hat után kicsivel kelnek a kicsik, esznek, öltöznek, mosdanak. Őket folyamatosan figyelni kell, mert eldumálják az időt vagy épp veszekednek. A nagyok  csak megfogják a kajájukat és kihussannak előttünk vagy épp velünk.  Kb. 6.30-tól 6.40-ig enyém a fürdőszoba miközben a két kicsi is bent fogat mos és fésülködik és 6.45-kor már kint kell lennünk az ajtón. Ez egy őrület és nem vagyok képes ügyesebben csinálni, mindig rohanunk a végén!  A kocsiban még elvakkantgatunk egymásnak pár dolgot, normálisan alig beszélünk ilyenkor. A múltkor amikor láttam a városban andalgó szerelmeseket  akkor jöttem rá, hogy én nem tudom, hogy mikor  voltam utoljára olyan  felszabadultan vigyorgó, csillogó szemű és gondtalan, no meg ráérős mint ők?

Max. ha iszok egy fél üveg bort, de ne már, hogy tényleg be kel rúgni hozzá? -   mert különben nem érünk rá jól érezni magunkat csak rohanunk, dolgozunk, nevelünk, pakolunk, takarítunk és  parancsolgatunk no meg szigorú fejjel szaladgálunk a világban? Gyerek koromban azt gondoltam, hogy azért igazán  JÓ a felnőtteknek, mert este addig nézhetik a tévét amíg csak akarják!   Én 10 perc után elalszom mindig!

szerda

Tegnap este nyolcra estünk haza, emiatt  ma olyan mintha másnapos lennék, öreg vagyok én már ehhez kérem szépen! A szülői borzasztó volt,  totál kiakadtam, hogy  vannak anyukák akik annyira rohadtul ráérnek, hogy szétpörgik magukat egy gólyabálon... "Japán népviseletbe" kell a gyerekeknek öltözniük én gondoltam,  hogy letudjuk a dolgot egy sárkányos pongyolával meg kontyba tűzött evőpálcikákkal és szemhéjtussal, erre anyuka egyen kimonót akar varratni a lányoknak és fekete parókát  is venni  X ezerért váááá...  Ez  egy fél napos buli minek???
De ez csak egy a sok apróság  körül. Szóval leszívták az agyamat rendesen.
Amúgy a lányom  furcsa, nem  akar Hollandiába menni egy hétre cserediákként! Én ennyi idősen majd kiugrottam  volna a bőrömből egy ilyen a lehetőségtől:) A fő kifogása, hogy mi van ha az idegen fogadó családban  an egy pedofil és ő azok között aludjon? Meg, hogy mi örülnénk ha hozzánk jönne egy vadidegen holland gyerek? - Én pl. igen - .    Nem  tudtam meggyőzni. Amúgy a suliban/   osztályban  nagyon jól érzi magát, de úgy tűnik az egész osztály így van ezzel,  remélem azért tanulni is fognak:)
A szülői után  aztán átgyalogoltam szó szerint a városon a Csillag tértől a  Hattyas sorig kb 6 km, de nagyon hosszúnak  tűnt, bár az idő klassz  volt és a város nagyon élt, tele volt szerelmesen andalgó mindenféle  nyelven  beszélő egyetemistával.
Este mire hazaértük Vió készített vacsit, de még leckét is kellett írnunk  a kicsikkel, fél tízkor csak bedőltünk az ágyba. Gy. és Márkó még akkor ment a repülőtérre Patrikért, aki most az öccse 18. szülinapjára csak hazaugrott, most megint  Angliában tanul, de az elmúlt fél évben bejárta Puerto Rico-t és Floridát, előtte Skandináviát, de volt Japánban is... - hú de borzasztó neki:)
Ma semmi extra szerencsére csak egy kis vásárlás,  de így is lesz  hat óra mire hazaérünk, most épp elég rosszul viselem ezt.
Legyen már hétvége és legyünk túl Márkó meglepetés szülinap buliján  ahol mi nem leszünk ott csak ő és a barátai, szóval legyünk túl azon is mindenféle bonyodalom nélkül!

Ma reggel ismét elmentem

ikszedjére a gasztrós kilégzéses tesztet megcsináltatni.

Alig akartam elhinni, hogy VAN rendelés. Bementem és leültem és fújtam egyet és azt mondták, hogy bocsika, de NEM csinálják meg a tesztet, mert valószínűleg  be van gyulladva a torkom a született érték alapján.

Majdnem káromkodtam  aztán mégse hanem kértem egy orvosi igazolást, hogy megjelentem és egy újabb időpontot.  NEM HISZEM EL! Április óta szívok ezzel a  nyüves vizsgálattal. Felhívtam a főnököm, hogy ez  van és kijöttem  dolgozni fél nyolc helyett fél kilencre. A szabim átcsoportosítom a következő időpontra.

Alig hogy ideértem jött is egy ügyfél. Épp mentem megtölteni a vizeskancsómat mire rám néz, ( full  alkoholista a lelkem) és megkérdezi tőlem, hogy - virágot akar locsolni? - Majdnem azt válaszoltam neki, hogy - nem, én ezt iszom vazze!-  de a jólneveltségem okán csak a nemig jutottam:)     

Aztán nem sokkal később egy laza mozdulattal beleborítottam fél kancsó vizet az asztal alatti elosztóba, amit most felfordítva az asztalra téve épp kicsepegtetek. Még minden működik csak a nyomtatót nem merem bekapcsolni. 

Szóval ennyit ma reggelre, a nap szépen süt, a madarak csiripelnek és az ablak alatt káromkodó   fecsegő közmunkások palántálják a gyönyörű árvácskákat, délután két szülőire   is megyek szóval hurrá! Szép napot mindenkinek! 

 

Ui. Kabátban ülök mert  rossz a konvektor ha holnap nem jönnék megfagytam, ugyanis  bent sokkal hidegebb van mint kint, de hiába nyitottam ablakot a pluszok nem akarnak bejönni...

Őszi Szépek

napozó macska és a margaréták

fűben leső macska

hunyorgó őszi macska - imádom a vadszőlőt!-

őszi sárga rózsa

kell ilyen virágmag krikszi? 

ősszel virágzó encián

kedvencem a margaréta

hétfő

Semmi különös  nem  történt a hétvégén szerencsére.

A térdem jól működik, tudok kerékpározni és karikázni és simán legyalogoltam  tegnap a szokásos terepes  5 km-emet, mivel egész jól is hajlik  ma megpróbálok egy rendes tornát is! Szóval sütöttem, főztem, mostam, filmeztem, Leila ott alvós  buliba ment és érte mentünk*- nagyon nem is  volt más.

Ma dolgozom,  délben átszaladtam a könyvtárba és visszavittem végre a könyveket, kihoztam helyettük háromt Camilla  Lackberget ( Eltitkolt életek, Az idomár, Ártatlanok )  és J.R. Wardtól a Bourbon királyait.

Nagyon ősz  van, hűvös, nedves, ködös és túlságosan álmosító az idő nekem.

* Leia egy lány osztálytársához ment "ott aludni", nem ismerem csak látásból a szüleit és mivel  R. anyukája telefonon is felhívott, hogy elkérje Leilát belegyeztem. Leila egy másik kislánnyal ment busszal a vendéglátókhoz én csak a címet tudtam. A gyerek sms-t küldött, hogy ott vannak és este egy jó éjszakát dobott, másnap délelőtt 11-re mentünk érte. Egy kicsit volt is lelkiismeret furdalásom, hogy csak így elengedem, azt sem tudom, hogy hová, aztán amikor odaértük a címre ( amire emlékeztem ) még inkább az lett, mert szó szerint egy putri volt!
Gyorsan megcsörgettük a gyereket, hogy hol is van akkor?  Harminc házszámot korrigált is nem kis örömömre:)  A lényeg, hogy Leila jó helyen volt, bár fél egyig fent voltak mert játszottak és nem is fürdött, de élményekkel tele  jött haza és huhh szerencsére nem egy putriban aludt, de nem az anyján múlott! Szóval több ilyen nem lesz...

szeretem péntek

Semmi különös, csak ilyenkor helyben vagyok és reggelis több mindenre jut időm, pl. én adtam reggelit a kutyáknak és nem kellett rohannom, mégis itt voltam fél nyolcra.  Délután feltakarítok,  chilis babot készítek vacsorára, jó sokat tornázom és megnézek legaláb bkét részt a Trónok Harcából. Az eső nem esik, és az előbb még a nap is kisütött véletlenül. Flóra kapott egy jó hosszú verset, városi szavaló versenyre megy két hét múlva, három hét múlva meg népdalversenyre oda három népdalt kell vinnie, egy Kodály gyűjtést meg még valamiket...

Tegnap keresgéltünk a you-tubon, talán a "Madárka madárka" lesz, vagy a "Bánat utca"  ezeket már tudja vagy az "Erdő mellett estvéledtem",  szóba jött az "A csitári hegyek alatt" és a "Fölszálott a páva" is, meg a "Zöld erdőben zöld mezőben sétál egy madár"... . Majd a tanárnő választ, aki viszi magával. Tudtátok, hogy a "Serkenj fel kegyes nép" is Kodály gyűjtötte népdal valahonnan Biharból? Nekem  mindig  mozgalmi dalnak tünt:)

Leila viszont két hármast is kapott énekből tegnap, mert nem akar énekkarra járni péntek hetedik órában és valsz. berágott rá egy kicsit nagyon  az énektanár. Igazságtalanság, de ez van:)

Kicsit szomorú vagyok, mert tanulhatna olaszt és nem akar és sajnos igaza is van, pedig olyan jó lehetőség lenne...

Vió három évig tanult, imádta erre most  a középiskolában nincs haladó olasz csoport és az olasztanára nem engedi, hogy olaszul beszéljen olasz órán, mert akkor a többiek nem értik. Szétunja magát.

Szóval ezért nem fog Leila hetedik órákban három évig olaszozni, amúgy is a spanyol tetszene neki jobban.

Márkó eljár  dolgozni, jogsira gyűjt, egy rokonunknak zenekara van és hangtechnikával is  foglalkozik. Neki segít ki és bepakolni a koncertek, rendezvények után. Egyelőre nagyon lelkes és örül, hogy pénzt keres.

Sajnos a nyáron nem akart  ez irányba  mozdulni, pedig mehetett volna ezer fesztiválra, de akkor a kis barátnője  osztotta be leginkább az idejét, most viszont suli van, a kislány is ottohon tanul (másik városban ) így Márkó is jobban  mehet ide-oda.  

csütörtök

Az idő pocsék, szerencsére  hideg épp nincs csak az eső szakad, de az nagyon...
Viszont HURRÁ! lekerült a fásli a lábamról, pénteken már tusolhatok is ( érheti víz, mert fürödni azért fürödtem eddig is csak épp furcsa pózokban befolpackozott térddel ) és szombaton kötelező lesz bicikliznem! Szóval  jók a kilátásaim jobb térd ügyben:)

Reggel  amikor kivittük  a lányokat  a buszhoz  ott volt két rendőrautó a buszmegállóban és  felsorakoztatva vagy 10 menekült.

Visszatértek a két-három évvel ezelőtti reggelek képei, amikor még a buszról is menekülteket szedtek le mindennap a polgárőrök, mert a rendőrség  sehol nem  volt még akkor ez ügyen...  

A  lányokat nem is tettük fel a buszra hanem  elvittük a villamosig.

Viszont  azt hallottuk a kanizsai rádióban, hogy  a határ túl oldalán négyezren várják  a "megváltást", nyílván többen megunták a várakozást és nekiindultak ezek szerint a kerítés  ellenére is át lehet jutni... Na majd látjuk, hogy mi lesz. Nem akarok ettől parázni.

Örüljünk mert mindjárt péntek és, hogy oda születtünk ahová és örüljünk, hogy nem vagyunk se szírek, se irakiak, se rohingyák.

ennyit beszélünk csak ...

Azon kívül, hogy ősz lett azt  érzem, hogy elfogyott az idő és a tér is körülöttünk. Beszorulunk a házba, hamar sötét lesz, öt után valamikor hazaesünk én vacsorát főzök, eszünk  aztán csak kaja kóma és valami film ( nekem még mindig a Trónok harca)   és már alszunk is.

Alig beszélünk, alig figyelünk egymásra mindig csak rohanunk, utálom ezt.
Főleg azt az első 15 percet, amikor hazaesünk és mindenki egyszerre akarja  kiönteni magából a nap összes információját, 20 m2-en mondjuk egyszerre hatan  a legfontosabbakat, no akkor aztán  tényleg úgy  érzem, hogy megfulladok, de aztán gyorsan szétspriccel mindenki és ezután már belőlem is főleg a számon kérős  énem jut a gyerekeknek  a hétköznapokon brrr... Csak loholok utánuk és mondom mint a kereplő: 

- Na mi volt ma a suliban? Írtatok valamiből? Kaptál jegyet?  Sok a lecke? Miből kell tanulni?  Gyere mondd fel ezt, vagy azt, takarítsd ki a malacokat stb ...

Ha mákjuk  van, akkor aznap  épp volt különórájuk és arról is eshet pár szó, mint - jól ment a zongi? Megdicsért L. néni? Milyen volt a tánc? Megmutatod, hogy mit tanultatok? 

Persze valamicskét  mesélnek maguktól is a napjukról, hogy  kivel és mit játszottak, miről beszélgettek stb. de összességében  belőlünk leginkább csak a nevelés jut nekik, hisz ha  már ettünk, akkor nyomás fürdeni, még nézhetnek egy részt a Soy Lunából ( valami csajos sorozat a Disney Chanel-en) , esetleg mese annak aki igényli és nyolc körül már fekszenek is le a kicsik.

 A nagyok még ennyit sem beszélnek. Ülnek a gép előtt szól a zene a szobájukban az íróasztalon nyitva előttük a tankönyv és vagy tanulnak vagy nem..., cserélünk némi információt a napról, de az leginkább egyeztetés, hogy ki hol merre lesz másnap, lesz-e  valami fontos a suliban, kell-e pénz valamire stb. 

Vió meg szokta mutatni, hogy milyen eszetlen képeket csináltak a suliban és elmeséli, hogy milyen volt az edzés, de Márkóból már elég nehéz lényeges dolgokat kihúzni azokra ott van a barátnője vagy a haverjai akikkel folyamatosan "csetelnek"  a telefonon.

Fogalmam sincs, hogy más  családokban  hogy bonyolódik a kommunikáció nálunk  ennyi jut csak pedig elég  beszédesek  vagyunk:)

Tisztázzuk:)

Szóval legközelebb megvárom a varratszedést.
Nem azért mert nehéz itt lenni és ügyfelezni, hanem mert nehéz ülni, ha felteszem a lábam ha  nem, bedagad mint állat, délutánra nagyon szorít a fásli, szívből gyűlölöm!
Nem volt jó ötlet a meló ...
A táppénz nagyon kevés, de egy hetet kibírtam volna.
Otthon heverészni is nehéz és fárasztó ( nekem ), de legalább ha akarok felállok, ha akarok mászkálok, ha akarok lefekszem de itt csak ülök.
Mindegy, amit főztem  egyem meg, nagy bajom nem lesz tőle, legközelebb okosabb leszek.  Ahogy  visszagondolok  húsz éve is vagy két hetet táppénzen voltam, nem  tudom, hogy miért gondoltam, hogy most felesleges? :)
Amúgy találtam remek térd tornát és csinálom is,  de mind a két lábammal mert olyan kemény, hogy az ép is elfárad tőle. Szálkás leszek vazze!:)
Tegnap  nyolckor már ágyban voltam és belealudtam a sorozatomba szóval pihenek én, csak a macska ne keltene fél ötkor...
Amúgy semmi extra, Vió borzasztó kamasz, aki csak azért jár a suliba láthatólag ( eddig), hogy mókás szelfiket  csináljon a barátaival, viszont   megint eszik és maga csinálja a kajáját itthon, nyílván elfogyott  a zsebpénze...

.

gatya, film, körte

  Lengő szárú  szövetnadrágban tengetem a napjaimat, ami három éve Márkó nyolcadikos ballagásán  még teljesen  elfogadható viselet volt, de most a szűk farmeres évek után  úgy érzem magam benne, mint akit itt felejtettek a múltszázadból - egyébként  tényleg -.

A nap süt, az idő kellemesen hűvös és ősz szagú, a bucira fáslizott lábam felpakoltam az asztal alatti  számítógépre és így ülni nagyon kényelmetlen. 

A hétvégi tespedésben kivégeztem  a harmadik évadot is a Trónok harcából ami  tetszik, de közben  kifejezetten zavar benne, az hogy olyan mintha részek maradnának ki a történetből. Túl sok esetben kell kikövetkeztetni, hogy  mi miért  van és túl sokat kell várni egy-egy szereplőre, hogy újból felbukkanjon, van akire túl sok figyelem jut és másokra méltatlanul kevés és  vannak olyan kis történetek, amik igenis megérdemelték  volna, hogy jobban kibontsák őket mint pl. Daeneris és Khal Drogo szerelme.  Egy filmhez képest túl sok  szálon fut  a cselekmény és így elsikkadnak az érdekes részletek, de amúgy összességében jó és remélem, hogy egyszer összeérnek  benne annyira a szálak, hogy minden kerek és jól átlátható  legyen.

Hétfő van ez a hetünk se lesz unalmas, de gondolom másnak sem, én még mindig nem  raktam el a körtét pedig már nagyon kéne... mikor lesz már hétvége?

péntek

Öt óra  óta  pörgök előbb  a cica ( nem hegy minket aludni ez a kis borzadály), aztán a szendvics gyártás okán. Miután elment mindenki még takarítottam is, most azonban letettem a fenekem és  félő, hogy nem  tudok egy darabig felkelni, az elindulás nehézkes ha túlságosan megpihenek pedig mindjárt lejár a mosógép. Amúgy minden oké, a szokásos péntekünk lesz, majd  sütök még pizzás csigát a gyerekeknek, de mást már nem tervezek. Majd holnap már elmegyek a boltig is, most ennyi, nézem a Trónok harcát, bár már ezzel álmodtam. 

tádááám... ez is megvolt

Szóval  túl  vagyok a nagytakarításon amit a térdemben csinált a doki és ajánlom komolyan! szeretettel mindenkinek az egynapos sebészetet és az, hogy ilyen is  van Mo-on eleve csoda számomra -várólista nélkül!-. 

A reggeli  rutin után mint máskor szétszórtuk a gyerekeket és mentünk is Kistelekre, ott mosolyogva fogadtak egy sima rendelőintézet második emelete a nappali kórház. Bementem, kaptam ágyat, elmentem egy fertőtlenítős tusolásra (a tusfürdő fertőtlenítőszeres) aztán pizsiben felvették a adataimat, kaptam egy nyugtató bogyót és   kilenc húszkor bebattyogtam a műtőbe. Ott felfeküdtem a műtőasztalra, betakargattak, bekötöttek egy infúziót, beszélgettem az aneszteziológussal, elmondtam egy pár miatyánkot magamban ( nem féltem, csak így szoktam elalvás előtt )  és aludtam is. 55 perc volt a műtét, egyszer csak felkeltettek, eltöltöttem egy kis időt az őrzőben aztán visszatoltak a szobába. 11-kor már hívtam Gyuszit majd aludtam háromig,  néha  mértek vérnyomást ( vagy 10 x), aztán három körül felkeltem, mászkáltam!, kaptam kávét és fejfájás csillapítót, hatkor pedig hazajöhettem.  

A szabadítás előtt az orvos részletesen elmagyarázta, hogy mit talált a térdemben és mit  csinált, meg hogy mi várható.  Itthon vacsi és nyolckor már aludtam Flórával meg a macskával. 

Nem mondom, hogy nem fáj a térdem mert de, de viselhető és a kórházban tényleg figyeltek rám 1000%-osan. 

Persze nem csak rám hanem mindenkire, mintha VIP vendégek lettünk volna:) 

Ehhez képest  10.000 Ft volt a műtét ( mert terülten kívüli vagyok, a helyieknek ingyenes ), 3000 az altatóorvosi konzultáció és ennyi, a borítékba persze lehet még tenni, de rákérdeztem oda se szoktak sokat. 

Nagyon örülök mert egy éve a klinikán még csak meg sem akartak műteni mert ott  úgy gondolták, hogy jó nekem így a lábam ahogy van, csak felírtak egy szuri kúrát, ami annyiba került volna egy lábamra mint most a műtét "tokkal vonóval, borítékkal" és az nem oldotta volna meg, hogy rendesen álljon a térdkalácsom. 

Szóval tényleg szuper dolog az egynapos sebészet. Ma visszamegyünk kötözésre, egy hét múlva varratszedés, aztán majd látjuk, mennyire használható így a lábam vagy esetleg  plasztikázni kell majd a szalagot.

A lényeg, hogy túl vagyok rajta, majd szépen visszaépítem az izmokat amik  stabilan  tartják a térdkalácsom a szalag helyett és aztán jöhet  a bal lábam.   

Ja, írt még a doki fel keringésjavítót, gyulladáscsökkentőt, porcerősítőt és Gyuszi injekcióz 10 napig véralvadásgátlóval mert elmúltam 40, de csak ennyi:) 

Reggel már én csináltam a gyerekek szendvicseit, most hogy mindenki elment pihenek, aztán  fürdök és majd megyünk a kötözésre.

a piszkos részletek :)

kedd van

Dolgozom aztán  összeszedjük Flórát a zeneiskolából, majd vele együtt Gyuszi elmegy Leilusért is és aikidózni viszi őket, én meg szülőire megyek. Márkó és Viola már a felnőtt edzésre mennek együtt és csak nagyon sokára érnek haza. Jó érzés, hogy együtt mennek egy kicsit  közelebb is kerülnek majd egymáshoz ezáltal remélem:)
Elvileg mindennki előre ault az edzés miatt.
Most kezdek egy kicsit parázni a holnap miatt. Holnap ilyenkor már fel leszek ébredve és arra várok, hogy jöjjenek értem. Ma még igyekszem este tornázni és karikázni egy jót, met ki tudja, hogy mikor fog az menni nekem legközelebb?
Szóval izgulás van:)

szeretem képek ( büdös kölkök:) ) + a többi

gyerekbuli:)

boltbamenős

"Anya nézd milyen kisbabám van!:) "-tényleg ezt mondta! 

szieszta

Flóra ujjfocista alkotása

egyedül találta ki és  egyedül is csinálta meg az egészet

Vió strandol

A hétvégén  volt mindenféle, nagy séta, horgászás, vasalás, Trónok harca ( végre belekezdtem), baráti buli, lefoglaltam a felsőtárkányi szállást és kiderült, hogy IGEN, Márkó egyedül az évfolyamából mehet Dániába Viborgba egy kéthetes gyakorlatra! Ma  voltunk az altatóorvosnál, vicces  volt mert a kérdőíven amit előzetesen  ki kellett tölteni beixeltem, hogy horkolok ( azaz Gy. állítja) és a doki rögtön  poénra vette a dolgot vagy háromszor is visszatértünk rá, nyilván ez egy olyan  dolog, amit mások nem szoktak bevallani vagy nem  tudom:) amúgy  jó fej volt, sokat nevettem.

A lényeg, hogy kilencre megyek majd szerdán és a műtét után 6 órát kell ott lenni utána jöhetek haza.  Most hirtelen ennyi, megyek utánanézek Leilának, mert holnap töri dogát ír, most meg sumákol.

péntek 09.08.

Tegnap este  teltházas Koncz Zsuzsa koncert volt  a felújított Zsinagógában Szegeden,  nem  tustam  róla csak onnan, hogy  Márkót  hívták  dolgozni ( hórukk ember a színpad össze- és szétszerelésnél). Rögtön nagyon lelkes lettem, mondtam neki,  hogy tutira nagyon jó lesz, ehhez képest azt mesélte, hogy  majdnem belehalt mire vége lett a műsornak. Hát kérem ilyenek ezek a mai fiatalok:))

Ma megyek EKG-t csináltatni és  kész a nagylaborom meg a rtg-em is,   gyűlnek a kórházas papírjaim, hétfőn lesz az altatóorvosos találkám és szerdán a nagy nap.

A hétvégén szeretnénk elmenni egy kicsit erdőt járni a családdal, de ha nem kerül rá sor, akkor csak úgy  szólóba majd elmegyek én Mankával itt helyben a  Holtághoz, mert egy darabig utána nem lesz ilyen. Elkezdtem izgulni egy kicsit pl azon, hogy  mit  fogok felvenni a  műtét utáni héten dolgozni, mert a farmereim szára szűk, szoknyába meg nem járok. Talán van egy pár szövetnadrágom régebbről aminek bővebb a szára. Mondjuk arra sem emlékszem, hogy a korábbi térdműtétemnél meddig kellett a fáslit hordanom és hogy mikortól tudok lépcsőzi? Na majd kiderül ez is!  

Ma be szeretnék nézni az Árkádba mert kupon napok vannak, jól jönne egy-két őszi felső.

csütörtök 09. 07.

Fél hat körül értünk haza pedig siettünk.  Viola  palacsintát sütött amíg én  leszedtem a ruhákat. A kutyákkal   bóklásztunk a kertben, átjöttek egy kicsit  a szomszéd gyerekek is, hamar este lett, nyolckor már  sötétben szaladtunk ki a legelésző tengerimalacokért.

Nézegetem az új feladatomat már  vagy hatszor kellett miatta újraindítani a folyton frissítő laptopot és  a program hol működik, hol nem - azt gondolom, addig hozzá sem  fogok amíg megbízható nem lesz.

Körbeért végre az új  kerítés  hátul is a kertben. Érdekes, nem hiányzik az utca látványa, a másikon átláttunk mi is és a kutyák is most nem és mégsem érzem magunkat bezárva, sokkal inkább azt érzem, hogy így jobban a sajátunk lett a kert. Mimi könnyen felszökken ennek is a tetejére   úgy  tartja  szemmel az utcát -  ez fontos szempont.

Kaptam kölcsön egy könyvet Maria Duenas Öltések közt az idő, alig várom, hogy elkezdjem.  

 

 

gatya ügy

tegnap nem  mentek a végül a lányok  aikidózni csak Márkónak  volt hozzá energiája. Rakott cukkini lett a vacsora és  gyorsan mindenki el is ment aludni, én sem  bírtam sokáig. 

Ma reggel hatalmas hisztivel indult a nap Flór a nem akart egyet sem felvenni a szekrényben lévő  öt nadrágja közül, neki az kellett volna ami a szennyesben van. Nem kellett a szűk farmer, mert azzal a tesin nehezen boldogul, nem kellett a mert az új cicanadrág mert virágos, nem kellett a másik cicagatya, ami olyan mint a farmer, mert nem tetszik a színe stb stb... 

Szakadt rólam a víz mire elindultunk a  buszhoz, mert szerdánként buszozunk közelebb tesz le a busz a hivatalhoz, mint ahol kocsival meg tudnék állni.

Mind a négy gyerekem velem jött, ritkán van ilyen, mindenki rendben volt testileg- lelkileg, csak a kicsinek  volt szétbőgve a feje, de nagyon. Flóra  csak néha cirkuszol, pont ezért amikor igen, akkor igyekszik alaposan kitenni magáért. Ma délután benézünk a Pepcoba hátha találunk megfelelő, szerinte is  hordható cicanadrágot és veszek  legalább kettőt... A hordhatatlanak ítéltek meg nyilván mennek ajándékba. 

Leilának a buszmegállóban állva  odasúgtam, hogy  majd azért  dicsérgesse már a húga nadrágját,
a középkék, farmer hatású leggings került rá végül, hátha megjön a viseléséhez a kedve.
Állt a kicsi mellett, ránézett és odabökte neki:
- Amúgy ezt  a nadrágot hol is vettük?
- A KIK-ben, miért neked tetszik? - kérdezett vissza azonnal döbbenten Flóra
- Ühüm, nekem nagyon, én is szeretnék ilyet - válaszolt  a nővére.
- Akkor ezt neked adom! - ragyogott fel a kicsi.
- De hát  nem jó rám! - mondta Leilus, de éreztem, hogy azért  a segítségével a nadrág már kezdett elfogadhatóvá válni. Leila az aki leginkább tudja  kezelni Flóra dolgait és imádom ezért:)

Szóval ilyen vidáman indult a napunk, de ennél  nagyobb bajunk sose legyen:)

kedd 09.05.

Ötkor keltett a cica, de  jó  fej  volt mert nem  a lábamat  vadászta le és harapta szét ébresztőül ahogy egyébként  szokta, hanem  kedvesen  és nagyon hangosan dorombolva  ugrott fel mellém az ágyra. Felkeltem, hogy adjak neki enni, meg  a malacoknak is répát mert nekik az a kávéjuk hajnaltájt és már nem is dőltem vissza  fél hatig, hanem  feltettem a kávét, teát és nekikezdtem a szendvicseknek. 

Hamar jött Gyuszi is utánam aztán a lányok sorban, csak Leila kelt fel nehezen, őt ébreszteni kellett.  

Fél hatkor szinte  sötét volt még és már este is nagyon  hamar sötétedik, fél nyolcra lett vacsora,  de akkora már este is lett. Furcsa ezt  megszokni, hamar le is  feküdt mindenki én is fél tízkor már aludtam. Ma mindenki aikidózik, jó sokára érnek haza, én hamarabb lepattanok a városból és csinálok valami vacsit,  jó lesz egy kicsit egyedül is lenni, majd látom mit is kezdek a rámszakadó kb. két üres órával:), de nyílván főzök.   

Hétfő

A hétvége  tovaszállt szokás szerint, szerencsére  a szombat este jól sikerült még úgy is,  hogy néha szakadt közben az eső, de a teraszon elfértünk és a halászlé finom lett, inni volt mit, az estét hullahoppal zártuk és szétröhögtük magukat:) 

Annyi minden  van  folyamatosan, hogy  csak kapkodom a fejem. Szorítsatok, Márkónak  lehet, hogy lenne egy Dániai útja az Erasmussal két hét gyakorlat, nagyon szeretné, mi is! Pályáztuk, hátha...

Leilát beírattam a vágyott hip-hop tánciskolába,  Flóra is nagyon szeretne járni, de a heti 2 zongora 2 szolfézs és 1 aikido mellé már nem fér be és ezt  nagyon nehezen fogadja el - egy vagány  kantáros  farmer volt az ára, hogy ne sírjon, de megérte:) -.

Viónak eddig  tetszik az új osztálya és a suli, az órarendje is egész jó. Ma két angol ( egy lektori és egy sima)  és egy olasz órája  van és örül neki:).

Közben lefoglaltam már a szállást az őszi szünetre, Felsőtárkányba megyünk ismét, csodálatosan szép hely és nagyon aranyosak a szállásadók.

A heti beosztásunk még mindig képlékeny mert Flóra szolfézs és zongora órái még nem tudjuk, hogy mikor lesznek.

Nagyon fáj a fejem itt a front, pedig tegnap  nagyon örültem az ősznek, hatalmasat sétáltam Mankával sőt este Leila futott én pedig rollerrel kísértem ( nemrég ez  pont fordítva volt) a csendes, hűvös, esőszagú őszi estében és  nagyon jól esett:)  mindkettőnknek.

mindenféle

1./ - Ma nálunk minden iskolás ünneplőben  kezdte a napot, szépek voltak, csinosak és nem engedték, hogy lefényképezzem őket.

2./ - Este Flóra megsiratta  nyáriszünetet, azt mondta, hogy ez  volt élete legjobb nyara és, hogy nagyon  hiányozni fog neki. Komolyan  gondolta,  hatalmas könnycseppeket hullatott. Én zenei aláfestésként elindítottam  neki az Apostoltól, a "sietve búcsúzik a nyár sárga levél  zörög a fán..."  örökbecsű slágert aztán rájöttem, hogy az egy  szakítós nóta, szóval még nem aktuális, de már mindegy volt rontatni nem rontott jobban a helyzeten.  Amikor Márkónak ezt elmeséltem azt mondta, hogy ő is legszívesebben sírna:)

3./ - Tegnap megint elmentem egy nap szabit beáldozva a kilégzéses gasztro vizsgálatra és MEGINT NEM VOLT még  csak a rendelő sem  nyitva hiába volt időpontom!

Kurva iszonyatosan mérges voltam, XXI. sz. és két hónapon belül másodszorra szívatnak meg engem és még legalább 200 másik embert, ahogy kimatekoztam, borítva vele mindent, ami csak borítható. Mire eljutok a dokihoz  a korábbi leleteim már lejárnak, fasza. Szóval szétdühöngtem magam és akkor a lakótelep közepén átbattyogott előttem  kényelmesen egy vörös mókus, kb. 2 méterre volt tőlem és fürgén felfutott egy fára, majd velem szemmagasságban megállt és összenéztünk. Életemben nem volt ilyen élményem! Egy élő mókus  az orrom előtt és egy kicsit sem fél és csinálhattunk volna simán egy közös szelfit is:) Ez a cuki  mókus el is vitte a rosszkedvemet. 

4./- Az elcseszett szabadság és az utolsó nyári nap apropóján ebéd után még medencéztem egy uccsót, lebegtem a gumimatracon és imádtam, hogy nem éget a nap pedig ragyog és nem durran szét a fejem a hőségtől. Csak úgy voltam magamnak, az volt a tökéletes agyzsibbasztó és mindenestől ellazító relaxálás,  búcsúzás a nyártól a zümmögéssel tarkított falusi csendben. Sok ilyen percet kívánok mindenkinek!

5./ - Holnap halászlé parti lesz nálunk. Szegeden is lesz nagyban, nekünk meg otthon  a barátainkkal kicsiben. Szerintem mi járunk jobban, rosszul vagyok a rakparton hömpölygő,  izzadó tömeg gondolatától is. A kaja, pia, zene nálunk is garantált.