Kavard fel!

Nick Vujicic: Élet korlátok nélkül - ötletek egy teljesebb élethez - 3. szemelvény

"Ha nem ott vagy, ahol lenni akarsz, vagy nem érted el mindazt, amit reméltél, annak az okai valószínűleg nem körülötted keresendők, hanem benned. Vállald a felelősséget, aztán lépj a tettek mezejére! Mindamellett először is hinned kell magadban és abban, hogy értékes vagy. Nem várhatod, hogy mások bukkanjanak rád a rejtekhelyeden. Nem várhatsz arra a csodára vagy "az éppen megfelelő alkalomra". Tekints magadra úgy mint a fakanálra, a világra pedig úgy, mint a pörköltes fazékra. Kavard fel !!! "

idő-idő

A vekker

Volt régen egy ébresztőórám, vagy  tízen  éve vettem, amikor még hatra jártam dolgozni. 

Ma fél délelőtt kerestem, mert szerdától szükségem lesz rá. 

Megnéztem vagy húsz helyen  és persze a huszonegyediken  találtam meg amikor már nem is kerestem. 

A lényeg, hogy megvan, van újra ébresztőórám mert már nem lesz elég ha magamtól hat körül  felébredek.

2012.- korán van még számvetést írni, de délelőtt amikor porszívózás közben  fejben blogoltam, az  fogalmazódott meg bennem, hogy 2012. nekem a szorongás éve volt.

Szorongtam amiatt, hogy nem vesznek vissza a munkahelyemre, majd  amiatt, hogy  mégiscsak sikerül tőlem megszabadulniuk, aztán ott volt az iskolakezdés miatti aggodalom, hogy jól döntök-e amikor 6 évesen  iskolába küldöm Leilát,  vagy a szorongás amiatt a borzalom miatt amiatt  tágabb családomban megy végbe,   hogy anyukám meddig és mennyit bír még...? Vagy amiatt ami a fejemben történt  a nyáron amikor sokáig nem jutottak eszembe szavak, nevek, vagy a derekam miatti aggodalom -rettegtem attól, hogy megrokkanok- , hisz majd félévig fájt annyira, hogy ülni sem tudtam... Ha így csokorba szedem ezt  sok rosszat, csak nézek, hogy  hogy nem kattantam meg ennél is jobban az év végére,  de aztán  ha jobban belegondolok eszembe  jut a sok jó is ami velem történt.Pl. elkezdtem intenzíven újra angolt tanulni, sokat szépítettünk a házon a nyáron, nyaraltunk többször is és Leila  nagyszerűen teljesít a suliban annak ellenére, hogy a valóban Ő a legfiatalabb az osztályban.   És mégiscsak van  munkahelyem és alkalmasnak találtattam arra is, hogy tanuljak az NKE-n és van új szemüvegem is, amit ugyan  nem fizetett ki a munkahelyem, de legalább jól  látok vele. 

És vannak új és igazi barátaim is, akiket ott találtam, ahol nem is gondoltam volna soha és segíthettem is úgy, ahogy  eddig soha még,  valamint megismertem  egy másik nagyon értékes, okos és szeretnivaló embert is, akivel remélem, hogy még legalább  egy kis darabig egyfelé visz az utunk. És van családom, férjem, gyerekeim és annyit, de annyit nevetünk, mert itt van nekünk Flóra, aki igazi mókamester lett mára és szeretjük egymást mind nagyon és ha veszekedünk is néha, akkor is összességében azért rendben vagyunk és ezt tudjuk is mindannyian.

És végül azt hiszem, hogy 2012. ami valóban a szorongások éve volt a számomra nem csak elvett tőlem, hanem adott is és megtanított nagyon sok dologra. Most pedig a rosszat  hátrahagyva, ideje valóban csakis előre néznem, úgyhogy áll fel, has be, mell ki,  vágjunk  neki az ÚJ jövőnknek!

2013. pedig  a CSAK AZÉRT IS JÓ ÉV   lesz ! 

Amúgy  horoszkópok, amiket gyorsan felkerestem csupa nekem tetszőt írnak :) 

          

ma

A családkámat  reggel otthon hagytam és eljöttem a hivatalba. Leültem az üres asztalomhoz és gőzerővel elkezdtem nyomozni, hogy van-e valami arra utaló irat, email vagy akármi, ami megmondja nekem, hogy hová kell mennem a következő munkanapon dolgozni. És igen! A főnököm kapott egy emailt, hogy a "Kispajtás"  u. 1. szám alatt kell jelentkeznem  2013. január 02.-án 08 órakor. Szóval még mindig nem tudom, hogy mi leszek, de legalább már azt igen, hogy hol csinálom majd.

( Amúgy a gépem az asztalom és a székem még itt van, pedig ezeket is "vinnünk" kell, .... )

 És akkor én most várakozom

A Karácsonyunk

Amikor ma délelőtt sajtospuffancsot sütöttünk Vióval ő csak úgy megjegyezte: " Anya te már lassan egy hete ezt csinálod, sütsz és főzöl" - és tényleg és már lassan egy hete folyton csak eszem. 

Ma odáig jutottam, hogy este csak azért két tölteléket is megettem a töltött káposztából, mert tudtam, hogy csak egy ételhordónyi mennyiség fér már be a fagyasztóba. Szóval ez rémes,  alig várom már, hogy éhezzek egy kicsit:) asszem holnap koplalok...

Az ünnepünk egyébként klassz lett, a gyerekek örültek az ajándékoknak és azóta sokat társasoznak egymással, főleg a nagyok és hát én is, csak épp mást a kicsikkel. Flóra pedig folyton gyógyít valakit, többnyire Leilát és én életemben ennyi  romantikus filmet nem néztem, mint az elmúlt két napban, de valószínűleg nem is fogok soha. Délelőttönként sétálni mentünk a december végi tavaszba, mert a tunyulásba  is bele tud unni az ember fia-lánya, a sétának pedig mindig örültek a gyerekek (hmm hazudok, mert valójában csak a 10 év alattiak, de ők nagyon )  és az épp aktuálisan választott ebecskék is. 

Ma rendhagyó módon mi láttuk vendégül a "nagycsaládot" azaz csak a még egymást szerető töredékét, de remélem, hogy hagyományt teremtettünk ezzel. Az alkalom sajnos csak egy szomorú kompromisszum eredménye de jó ez így, azaz jó ha így jó, ha már másképp nem lehet az. Holnap mi megyünk vendégségbe és szombaton is,  mindkettő jó buli lesz!

off: Még  mindig nem tudom, hogy hová fogok menni dolgozni öt nap múlva és ettől összeszorul a gyomrom, persze csak ha  az eszembe jut, valójában folyton ott motoszkál bennem.

De sebaj, attól még szép lett ez a karácsony és emlékezetes is.

                                                                         titokban segít :)

                                                                                 Mimó

                                                                   Csak ők díszítették

                                                                              Monopoly

Az Én Kincseim ...

Karácsony előtt...

Csütörtökön nagyon jó hangulatú évzáró bulink volt a hivatalban, finomakat ettünk ittunk és jót mulattunk. Engem  külön felköszöntöttek, a második húszéves szülinapom alkalmából ( ilyenkor szoktunk köszönteni a mindenkit, aki egy- egy évtizeddel  lett öregebb). Szuper ajándékot kaptam a barátnőm rendelte nekem és egy csodaszép csokrot. Vegyes érzelmekkel vettem át, mert ez a köszöntés elköszönés is volt egyben. Pénteken össze is pakoltam a holmimat egy fénymásoló papiros dobozba és hazabatyuztam, pont úgy mint a filmekben szoktak, mert ugye januártól nem dolgozom már itt, a hol már nem kérdés, csak a mit?, azaz nem tudom, hogy mit fogok csinálni majd a másik hivatalban 

Az életünk teljesen kifordul majd a sarkából, hisz nem leszek reggel a gyerekekkel és  nem készíthetem fel őket a napra, de hát majd megszokjuk, megszokják ezt is.  Egyenlőre az új munkám miatt nem vagyok izgatott sem, hisz csak annyit tudok róla, hogy ÚJ és semmi mást.

Itthon a péntek már a karácsonyozás jegyében  telt, az iskolai  ünnepélyen Viola és Leila is szerepelt csoda  szépek és ügyesek voltak, Vió énekelt és táncolt, Leilus pedig balettozott. Még nem láttam őt sosem tütüben és főleg nem színpadon és nem láttam még  soha azt a mosolyt ami ott és akkor beragyogta az arcát. Gyönyörű volt és boldog. Szép volt az ovis karácsony is a templomban, de Morci még nem akart kimenni énekelni a többiekkel, így az ölemből nézte végig az előadást.Nem baj, majd jövőre bátrabb lesz.

 

Tegnap disznót vágtunk, nagyon gyorsan meglettünk mindennel és este még  ki is takarítottam, a hűtő dugig van és ma nem kellett főznöm, így sütöttünk a lányokkal mézeskalácsot és tepertős pogácsát. Holnap töltött káposztát főzök és még valamilyen sütit készítek,  majd a gyerekek  döntik el melyik is legyen a jelöltjeim közül. 25-26.-án itthon leszünk, hozzánk jön most a család, mi 27.-én kelünk majd  csak útra és én 28.-án még beugrom a hivatalba, hátha lesz addigra valami hír, hol is kezdek január másodikán. 

Ez van most és akkor tovább várakozom, mert még nem csomagoltam be semmit, de nem is fogok amíg ébren vannak a gyerekek ...

Nagyon Szép Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek! 

Két szál pünkösd rózsa,

        Két szál pünkösd rózsa                   

Ki hajlott az útra

El akart hervadni

Nincs, ki leszakítsa.

 
   Nem szeretlek másért

Két piros morzsádért,

Szemed járásáért,

Szád mosolygásáért :)

  

Fel akartam venni ahogy édesen elénekli, csak épp fordítva tartottam a gépet, ezért újra énekeltettem vele, de ő már nagyon unta.

Komolytalan egy hároméves :)

Csírát ennék

mert finom és guszta és rettentő jól mutat a kolléganőm szendvicsein és főleg mert  nagyon nagyon egészséges! Vettem csíráztató tálat is hozzá, de az első adag nem sikerült jól, mert nem csorgattam le elég alaposan a bíborhere magokról a vizet, a második adag már  rendben lenne, de a gyerekeim egyszerűen rákattantak a csíráimra, még a legnagyobb is, aki "fúj ez mi?! " jelzővel illette először őket. Leila szerint olyan az ízük mint a gaznak, de Flóra és Vió valósággal falja őket, csak úgy magába minden nélkül....

Szóval csírát ennék, ha maradna nekem :)   
A kép innen való! 

szössz

- Gyere Morcika  siessünk, szedd a lábad!
- Össze Anya?
- Nem egymásután:)


- De én nem akarom felvenni az overallt! Csúnya!
- Nem baj kislányom, de jó meleg. Tudod, a télnek nincs szeme!
- Miért a NAP-nak van?

magamról ...

Lassan már vághatom a centit. Hat napom van még itt, és még mindig nem tudom, hogy hová megyek dolgozni januárban. Úgy csinálok mintha nem érdekelne, de közben nagyon is - megőrjít a bizonytalanság -. Látványosan nem szorongok, csak épp türelmetlenebb vagyok mindenkivel. Mondjuk nekem a Karácsony valami miatt  soha nem  olyan nagy öröm, egy kicsit mindig elmegy olyankor az eszem. Nem tudom miért, talán valami gyerekkori trauma lehet, de én nem érzem sem az ünnepélyességet, sem a befelé fordulást ilyenkor, sőt azt hiszem semmi olyan nagyon karácsonyi dolgot, amit talán mások szoktak. Sütök, főzök, készülődök, de valószínűleg én "karácsony fogyatékos" vagyok, pedig nekem kellene megtanítani a gyerekeimet ennek a valóban szép családi ünnepnek a hagyományaira és arra is, hogy hogyan élvezzük- és  minderre igazából csak most jöttem rá ...

Nagymamaként viszont azt szeretném majd, ha a gyerekeimmel és az unokáimmal mind együtt karácsonyoznánk és úgy ajándékoznánk meg egymást, mint ahogy azt egy nagy nagy családtól hallottam, ahol kihúzzák egymás nevét egy kalapból és élményeket adnak a kihúzott családtagnak. Egy közös színházat, vagy csak egy finom közös  kávézást egy szép helyen, vagy épp egy mozit.
Mert talán erre lenne a legnagyobb szüksége mindannyiunknak egy kis saját időre valakivel akit nagyon szeretünk.  

Hős vagyok

1. / mert már két hete csinálom a harcosok étrendjét és eddig kibírtam és  fogytam is. Az első naphoz  képest csak 2,5 kg-t de nem is az a lényeg hanem, hogy lötyög a gatya a fenekemen:)

2./ mert tegnap elővettem ApA tavaly karácsonyra tőlem kapott gyönyörűséges norvég mintás pulcsiját és viselem! Bár  már tudom, érzem, hogy Ő  miért nem vette fel soha, de én kiöblítőztem  és most már meg is tartom magamnak, mert bár kicsit szúr,de jól áll nekem:)

3./ mert nem szedem le Vió fejét pedig becsapott, egy valójában ártatlanul kis dologban, de akkor is... és én nem bírom ha hazudik valaki, hanem okosan  felnőttesen  megpróbálok majd elbeszélgetni vele este.

4./ mert nem cirkuszolok, pedig gyűlölöm a bizonytalanságot, de csak azért sem nyavajgok a januári áthelyezés miatt - hovamegyekmitcsinálokmajdmennyiértmilyenidőbeosztással?-, hanem inkább próbálok a karácsonyra koncentrálni.


5./   és mert egy csomó  dolog miatt nem nyavajgok, főleg mert helyette ordítani szeretnék, de inkább befogom a számat, hiszen HŐS vagyok. 

és egyben szánalmas is vagyok, mert nem ordítok, azaz nem ott ahol kellene, hanem ott ahol  nem kellene és azokkal, akikkel nem kellene ...

a gyerekekről ...

Flóra nagyon sokat változott amióta ovis lett. 

Az egész Flóra olyan NAGYON lett. Nagyon impulzív, nagyon akaratos, nagyon hangos, nagyon rosszcsont  úgy általában nagyon! - önmagához képest.   

Egész  biztosan a hároméves kor is egy  fejlődési ugrás a kisemberek életében, meg az új közeg is sokat jelent, itt már nem babáznak vele hanem ovis kisgyerekként kezelik.

Szeret menni ezzel nincs gond, jól is érzi magát, szívesen játszik a többiekkel és egyedül is és szabálykövető és mindenki szereti és ő is szereti az óvónéniket és a dajkanénit is, de még elég visszafogott, viszont a többiektől tanul és másol és otthon pörög mint a ringlispil, valószínűleg ezért is olyan  szembetűnő a változása.

Leila is rengeteget változott azzal, hogy  iskolás lett - ha ezt már tavaly tudom, elment volna öt évesen :) -. Nem hisztizik, azaz csak elvétve. Reggel pikk- pakk elkészül és szívesen veszi fel az általam kikészített ruhákat is.   Ő, akinek bölcsis kora óta az öltözködés volt a fő problémája azaz, hogy mit nem vesz fel tutira....  Szóval ez nála nagyon nagy szó! A háziját az elsők között csinálja meg mindig és szó nélkül gyakorol ha kell. Szívesen  írogat szavakat és olvas, magától, szórakozásképpen és gyönyörűen színez, rajzol. Az egész kislány sokat komolyodott, ügyes és szorgalmas úgy érzem jó döntés volt, hogy elengedtük suliba hat évesen. A tanítónénit imádja, mondhatni a példaképe lett :), amit én nem bánok, hiszen én is nagyon szeretem és ahogy tőle tudom, ő egészen hasonló kislány lehetett, mint Leila most ( ikrek mindketten uhhh.... )   Esténként egyébként szinte mindig nagyon fáradt és hamar elalszik, sőt van, hogy csak úgy alszik egyet vacsora előtt, de ez csak most lett így, hogy beköszöntött az igazi  tél és nem is baj, mert ébredés után kedves, mosolygós és jól vacsorázik, aztán kilenc körül újra megy az ágyba.  Továbbra is hetente kétszer néptáncra jár  és péntekente  balettozik, szerdán pedig angolra jár, de az összes elfoglaltsága általában négyig tart csak, így azért bőven marad ideje játszani.

Vió kamaszodik, de ő is jó irányban változott. Fontosabbá vált a megjelenése számára  és  talán a jegyei is egy kicsit. Nagyon jól fog az esze, csak épp figyelmetlen  a kisasszony - ebben sajnos rám hasonlít -. 

Itthon elég sokat hallgat tőlünk emiatt és mert rettentő rendetlen, mindent szanaszét hagy, de igazából leperegnek róla ezek a dolgok. Pedig még a Mikulás is megmondta neki, hogy  vigye ki  esténként a vizes törölközőjét a szobából... Persze a kicsiket nagyszerűen tudja "nevelni"  a mi szófordulatainkkal ha kell ha nem, tehát tudja ő, hogy mik a mi elvárásaink  vele szemben, csak épp nem foglalkozik vele. 

Igazi kis művész, aki szórakozásból  makettot épít papírból, vagy babaruhákat varr, szóval nagyon ügyes  keze van és fantasztikusan kreatív, de azért szeretnénk, ha a  hétköznapokban is egy kicsit jobban otthon lenne. 

Márkó már nem kamaszodik, hanem hirtelen az lett, elmúlt 13 éves. Mindig fáradt, a kedélye  pedig erősen hullámzó és a viselkedése is, hol egy felnőtté, hol egy öt éves kisgyereké. A sport továbbra is nagyon fontos neki, de  versenyezni nem szeret. A tanulásra csak akkor fordít komolyabb energiát, ha épp dolgozatot írnak, különben csak úgy "elvan". A jegyei jók, de lehetnének sokkal jobbak is, ha  valóban tanulna minden órára. Összességében  nagyon jó srác, olyan akire lehet számítani, segítőkész és nagyon ügyes és jó testvér is, olyan aki elviszi a húgait szánkózni ha arra kérem, de szívesen játszik is velük ha épp van hozzá kedve ( azaz csak ha van hozzá kedve ). A továbbtanulás  most kezdi érdekelni, hisz hetedikes és mindjárt itt a félév, de konkrét elképzelése nem igen van, hogy  merre menjen tovább. A gimnáziumhoz  ragaszkodni fogunk, aztán majd ő kiválasztja, hogy melyik is legyen az, majd körül járjuk őket a nyílt napokon és igyekszünk okos tanácsot adni neki.  

       

ez+az

Két hete diétázom és nem igen  fogytam, vagyis az a fura, hogy mintha centire valamennyire igen kisebb lennék, legalábbis úgy érzem,  de kilóra nem... Egyébként hét közben teljesen jól működik a dolog, csak hétvégén kényelmetlennek egy kissé miután egész délelőtt főzök és délben megetetem a családot. Így nálam már három órakor "este" van szombaton és vasárnap, szóval a körül már eszek. A lényeg, hogy harcolok lelkesen, amíg  bírom, azaz inkább rá nem unok az almára. 

 Szombaton hatalmas  hó esett, a fiúk egész nap odavoltak Márkó versenyén én meg otthon a lányokkal.

A hó pedig csak szakadt, ami nem is lett volna akkora baj, ha a szél is közbe nem szól. De közbeszólt, sőt a jól be is kavart nekem,  be az ajtó és a kapu elé! Odahordta az összes havat, így a fél udvar csupasz volt, a másik felét pedig 40 cm-es hó borította, én meg rengeteget lapátoltam azért hogy kinyithassam a későn hazaérő fiúknak a nagykaput.

Tegnap már itthon volt mindenki, így Mamikára hagytuk a gyerekeket és elmentünk ApÁval vásárolni.

Nagyjából meg is vettünk mindent  karácsonyra a gyerekeknek, még ApA ajándéka van  hátra   és magamnak vadászok még egy tuti fekete bakancsra, de persze azt nem találom sehol. 

Az lenne az elvárásom, hogy fekete bőr legyen, vastag talppal és olyan fazonnal, amit azért fel  tudnék venni szövetnadrághoz is.   Szeretném ha nem csúszna túlzottan és tudnék benne rohanni a buszra ha kell. Elvárás lenne még, hogy ne legyen bundás, csak szövet béléses, hogy napközben is ellegyek benne, de a buszra várva se fagyjon le a lábam. Szóval mindösszesen ennyit szeretnék tőle, de még nem találtam meg.  

Tárárám

  Úgy tűnik ide fogok járni: NKE, nekem tetszik a képzés tematikája, mondjuk elég tömény "jogi cucc", de örülök neki. Legalább egy tuti már  van januárban, mert ha azt nem is tudom, hogy hol dolgozom majd, de azt igen, hogy mikor lesznek  sulis napjaim:)

puli harapás

Tegnap 11 körül, amikor már kész volt az ebéd. megkértem ApÁt, hogy az eső és a hideg dacára menjenek ki a kicsikkel, mert különben Flóra nem fog aludni ebéd után. Így is lett, míg én Vióval a kókuszgolyókat  gurigáztam, ők kimentek bringázni a mögöttünk lévő utcába.   
Egyszer csak hallom a nyitott ablakon át, hogy Leila nagyon sír, gondoltam,hogy biztos elcsúszott a sáros úton, de aztán jött is hamarosan a szó szerint üvöltő gyerek, az apja és Morci pedig valahol mögötte mesze lemaradva.
És hogy mi történt? Hát megharapta egy kutya.
Bicikliztek az utcában és egyszer csak hallották, hogy  nyílik mögöttük egy kapu, majd egy férfi hang kiabálni kezd.- Bogi gyere vissza!
Bogi azonban nem ment vissza, hanem a járdán messze előrerohanva, beleharapott az úttesten bicikliző lányom jobb lábába  térd fölött alulról. A combjába,ott ahol egyébként is annyira érzékeny az ember  bőre,  majd mint aki jól végezte dolgát hazarohant. 
ApA nem tudott segíteni neki, mert hátrébb volt Morcival és Leila is tehetetlen volt. Nagyon fájt neki, rettentően sírt.
Bogi a pulikutya pedig elégedetten vágtázott haza. A gazdái sűrűn kérték a bocsánatot és mondták, hogy be van oltva, de az Leilán nem segített.
Szegénykém lábán ott volt a kutya teljes fogsorlenyomata egy tenyérnyi helyen és ki is vérzett a seb ahol a kutya szemfogai a lábába kapaszkodtak.
Lekezeltük a sebet, de az persze még sokáig fájni fog és jól be is kékül.
Mérges vagyok.
Kutyások vagyunk, hat kutyával élünk együtt és soha egyik sem okozott ilyen fájdalmat senkinek.
Persze ők beaglek.
A gyerekeink imádják őket és bíznak bennük.
Bogi kutya azonban nem csak Leila lábán ejtett sebet, hanem a bizalmán és a szeretetén is, amit eddig a kutyák iránt érzett és nem is csak Leiláén, hanem Flóráén is, mert ő is végigélte a történteket.
Szóval mi az utcára járunk megharaptatni magunkat, de ha kutyakakába lépünk, azt is ott találjuk, nem a saját portánkon.
A lényeg, hogy nagy szerencsénk volt, hogy rossz volt az idő és a vastag kordnadrágos kis combját harapta meg Leilusnak a kutya és nem  nyáron a pucér lábát. A fognyomata mindenesetre most egy jó darabig  ott fog "ékeskedni" a lábán....  Mára már nem is olyan vészes, de tutira fájós.

A kutyaharapási statisztikánk a családban a következő:

- Apa lábát egy disznóvágáson harapta meg egy puli, átharapta a gumicsizmát is.
-Viót a plébános pulija harapta meg amikor másfél éves volt. Szerencsére vastag overall volt rajta, épp a keresztelőre jelentkeztünk be amikor történt. Tavaly nyáron pedig szintén az utcán kapta el a lábát egy puli bringázás közben, de épp csak megcsípte.
-És most  Leila és Bogi puli esete ...
 Mondanom sem kell, hogy nem vagyok oda a pulikért, persze attól még lehetnek okosak, aranyosak, cukik meg minden csak épp egy kicsit dilisek is...