2011. október 28., péntek

Újabb Mánia, ismét nagyon tuti!

Kisgyermekeink naponta több órát töltenek játékkal. Bármivel eljátszanak, de mégis az lenne a legjobb számukra (és számunkra is), ha olyan játékaik lennének, amelyek nem csak esztétikusak, de még „hasznosak” is. Köztudott, hogy a gyerekeknek a játék az egyik legfontosabb örömforrás és egyben a valóság megismerésének legfőbb forrása is.

Négy gyermekem van, és mind egy kicsit különbözik a többitől, ebből következően mást is szeretnek játszani.
Négy gyermek, négy születésnap, négy névnap, négy Mikulás és négy Karácsony.
Ez évente minimum 16 db játék.
Ez igen nagy szám, így nem csoda, hogy évek óta mindig komoly gondot okoz, hogy melyikük milyen, valóban jó játékot kapjon, mert bármennyire is igyekszem megfontoltan választani, még most is előfordul, hogy végül valami haszontalanságot veszek, ráadásul drágán.

Amikor találkoztam a CTF játékaival, meglepődve láttam, hogy ezek az eszközök amellett, hogy nagyon kreatívak, ráadásul szép kivitelűek és nagyon kedvező az áruk is.
A „békás” társasjáték például szerelem volt első látásra, és persze a többi is, amit csak kipróbáltam.
A „szerelem” olyannyira komolynak bizonyult, hogy magam is beálltam a CTF tanácsadói csapatába, így most már az én közvetítésemmel is hozzá lehet jutni ezekhez a játékokhoz.
Szívesen bemutatom őket intézményekben, babaklubokban vagy akár nagyobb családi összejöveteleken is, mert hiszem, hogy bárkinek öröm őket megfogni, körbenézni és kipróbálni is.

Nézzetek körül a katalógusban és ha szeretnétek választani vagy rendelni közülük, keressetek bizalommal.

Aktuális katalógusunk

Karácsonyi különkiadás


Hívjatok telefonon, vagy keressetek meg emailben.

Hallainé Bánáthy Mónika 06 70 313 99 15
hbmonika@roszkenet.hu
szeged.jogyerek.com

2011. október 22., szombat

Péntek a bölcsiben

Pénteken Morci már egyedül maradt egy félórácskát a bölcsiben.
Egyszer volt szomorkás csak, de Csilla meg tudta vigasztalni. Még nem érzi jól magát, inkább figyeli a gyerekeket, játszogat, de közben is folyton a többieket tanulmányozza.
A viselkedése kifejezetten óvatos, ami itthon egyáltalán nem jellemző rá.
Biztos furcsának tűnik a hasonlat, de tőlem elfogadható, szóval ez az egész olyan mint amikor új kutya kerül hozzánk, a gyerekek teljesen úgy fogadták Flórát a bölcsiben először átnézve rajta, majd néha megkóstolva, és lassacskán elfogadva, mint ahogy a falka fogadja itthon az új tagot, és Flóra is úgy viselkedik, mint az új kiskutya tenné, óvatos és figyelmes, alaposan felméri kivel mit
szabad, szóval alkalmazkodik :)
Ez a kis videó az éneklésről szólt volna, aztán csak belefutottak a kutyák is :)





2011. október 20., csütörtök

Negyedik nap a bölcsiben

Ma megint voltunk játszani a bölcsiben, a különlegesség az volt, hogy a szomorkás őszi időre tekintettel, Flóra végre bejuthatott a csoportszobába, amit eddig még nem is látott.
Amikor bementünk mindenki a szőnyegen építőzött, így mi is odakuporodtunk közéjük.
Morci nem közvetlenül mellettem ült, de nem bánta. Eljátszogatott és nézelődött. Igazából vagy fél óra után kezdett csak el oldódni, amikor a gyerekek Csilla nénivel tornáztak, az nagyon tetszett neki.Ma is kapott vagy három sallert, ismét ok nélkül, ezt még nem tudja hová tenni, Szegénykémnek meg kell tanulnia a bölcsi "farkastörvényeit". Az a baj, hogy akkor is kapott, amikor csak bekukucskált egy kisházba, akkor is amikor babakocsit tologatott és akkor is amikor nem adott oda egy játékot - és nem érti, hogy miért bántja egy akkora gyerek mint ő?
És a szabály is túl sok neki még, nehéz lehet, hisz nem tudja, hogy itt vagy ott, csak ezzel, vagy azzal lehet játszani, hogy a "konyhából" a gyümölcsös kosarat nem lehet elvinni a szőnyegre játszani, stb... Majd megtanulja ezt és a többi dolgot is, de belegondoltam, hogy mennyire nehéz lehet ennyi új és ismeretlen szabály között egy kicsi gyereknek! Szegénykék.

2011. október 19., szerda

Bölcsi harmadik nap - semmi extra

Ma voltunk harmadszor játszani a bölcsiben, ahol úgy tűnik úgy van mint itthon, azaz mindig másik gyerek zizi egy kicsit, és szerencsére nem mind egyszerre.
Ma nem gyepálta senki Morcit és ő már el is távolodott mellőlem, kezdi bejárni az udvart, és sokat figyeli a gyerekeket a motorok valamelyikén csücsülve.
Amikor konfliktusa volt, még engem hívott segíteni, de egy kis idő múlva majd nyilván azt a felnőttet aki ott lesz, mert hát én nem.
Nagyon torokszorító látni ott a sok kis gyerek között, hogy mennyire elveszik az én kicsikém. Tudom, hogy jó lesz neki majd, és hogy szeretni fogják, mert olyan kis okos, ügyes, édes gyerek, de akkor is! Mindig nehéz ez, még akkor is ha már negyedszerre csinálom végig és tudom, hogy a nagyok mind voltak bölcsisek és szerették, igényelték a velük egykorú gyerekek társaságát Dolgozni én meg csak úgy tudok, ha ő ott van.
Csak érezze jól magát, nem kívánok semmi mást, csak ezt! - mert bizony van olyan kisgyerek aki már egy éve sír ...

2011. október 18., kedd

Bölcsi kettő - azaz kortársak között nem is olyan könnyű

Nos megvolt a második bölcsis egy óránk. Flóra annyit kapott ezalatt, mint még sosem, mert hogy amúgy sem kapott még ....
Hiába van három nagy testvére itthon, ők nem bántják, max. arréb cipelik vagy volt, hogy rákiabáltak, de nem verik.
Sajnos azonban a bölcsiben Flóra csak egy a sok közül és míg tegnap rá sem néztek a gyerekek, ma már kezdték észrevenni, így le kellett, hogy szedjék a körömlakk színű motorról ( az arcába markolva ), ennek a nyoma ott is van az pofiján meg az orrán egy jó nagy karmolás formájában és meg is kellett csapkodni egy párszor. Szerintem kb. három gyerek csapkodta meg "csak úgy". Nem azért mert ő bántott volna valakit, hanem csak mert ott volt éppen ahol.
A gyerekek kicsit meg voltak "veszkődve" Mindig sírt valaki és mindig folyt az orra legalább négynek a tizen akárhányból. Akkor voltak aranyosak Flórával is, amikor libikókáztam velük és énekeltünk, mondókáztunk közben. Persze csak Flóra énekelt és mondókázott velem, de a többiek is figyeltek és kérték, hogy még egyszer, még egyszer! Volt még egyszer és még tízszer is...
A hangom nem túl szép, sőt egy hete el is akar menni, olyan mintha mutálnék, de ez nem tartott vissza attól, hogy mókuskát énekeljek.
Az éneklés és mondókázás a kicsi gyerekekkel olyan természetes nekem, mint a levegővétel.
Nyilván az anyatejjel szívtam magamba, az anyukám gondozónéni volt harminc egynéhány évig - szóval ha ideges vagyok és türelmetlen énekelek velük, ha fáradt énekelünk és táncolunk, ha ők nyűgösek és türelmetlenek, akkor is énekelünk, verselünk. Mesélni kevesebbet szoktam, de énekelni tényleg sokat és mindenütt : autóban, biciklin, séta közben, a buszon inkább mondókázunk:). Vagy emiatt vagy sem, a gyermekeim egy éves koruk körül mind először dallamra, majd dalra fakadtak és a lányok csak utána kezdtek el igazából beszélni, Márkónál a kettő egyszerre ment, de ő egy árnyalttal később beszélt mint a lányok.
Ma a bölcsiben azt láttam hogy sok gyereknek ez új, mármint hogy egy "anyuka" csak úgy énekel. Ők mondjuk nem is igen beszéltek, jóval túl a kettőn sem, és nem is figyeltek, volt amelyik még a nevére sem. Nekem ez annyira furcsa volt és én legszívesebben meg is mondanám az anyukájuknak, hogy anyukák, tessék énekelni, mondókázni, beszélgetni a gyerekekkel, annyira megéri, olyan kis hálásak érte és olyan hamar megtanulják! És semmit nem számít, hogy anyunak nincs hangja, mert nem is az a lényeg, hanem, hogy énekeljünk, játszunk, beszéljünk a gyerekeinkkel!

A mai bölcsizésre visszatérve talán még annyi, hogy azért bánt ez a mai verekedés- veregetés dolog, mert ezek után nem kell csodálkoznom azon, ha Florci is előbb üt, és csak utána kérdez.

2011. október 17., hétfő

Flóra bölcsis lett


Morci ma volt először bölcsiben, csak játszani mentünk 10-től 11 óráig. Az udvaron szoktak ilyenkor lenni a gyerekek, most is így volt. Kint játszott mind a két csoport, azaz legalább 22 kisgyerek, 20- 36 hónaposak. Mindig sírt legalább három és egyfolytában mozogtak, szóval nekem még nézni is kimerítő volt őket. Morci rögtön kinézett egy fényes körömlakk színű motort magának, és egy kicsit motorozott, de a többiek gyorsabbak voltak és hamar utolérték őt, így felhagyott vele, mert nem nagyon szerette, hogy nekimennek. Nyilván ő is hamarosan száguldozni fog, de most még tanulnia kell az egyenetlen terepen való közlekedést a motorral.
Miután letette az "ő motorját" többször próbálta visszaszerezni, de a régi bölcsisek már rég lenyúlták és hát nem adták neki vissza pont azt, másik motort meg nem akart. Így Morci labdázott, csúszdázott és mérleghintázott, a csúszdán harcolt is egy kicsit, amikor szerinte nem akart elég gyorsan lecsúszni az egyik kis társa. Megnyugodva láttam, hogy akármilyen visszafogottan viselkedett is, azért a harcias énje nem szunnyadt el teljesen, nem hiába negyedik gyerek, megy neki az érdekérvényesítés ha akarja! A szomorú gyerekeket igyekezett megvigasztalni és próbált barátkozni is, de egyenlőre nem nagy sikerrel. Csillát már ismeri egy ideje és beszélgetett is vele, de a másik két kisgyermeknevelővel egyenlőre még nem állt szóba.
11-kor nem volt igazán kedve még hazajönni, de aztán itthon felengedett és jól kipörögte magát. Énekelt, táncolt, gereblyézett és alig várta, hogy elkészüljön az ebéd. 12.10-kor már aludt, nem kellett ringatni egy pillanatig sem. Egy óra alatt, annyi inger érte, hogy sikerült már a játéktól is alaposan elfáradnia. Holnap ugyanígy játszani megyünk, majd megírom milyen volt.

2011. október 12., szerda

Ciki nem ciki, ez van!

Kaptam egy nagyon tutkó laptopot, hogy tudjak dolgozni - az oldalon-Link mivel a szerkesztést a nagy gépünk nagyon nem szerette. Olyankor sok minden van megnyitva egyszerre, és képeket keresgélek meg töltök le, és ő meg gondolt egyet és lefagyott. Egyszer, kétszer, sokszor.
Szóval lett nekem ez a kis cuki, okos hp-m, és én többször szó szerint is hp-nak neveztem őt, és azt is aki használja, mert rettentő sokat bénázok vele...
Most is, de tanulom, tanulom.

Velünk kapcsolatosan nem történtek szerencsére nagy dolgok, Morci készül a bölcsibe, 24-én kezdjük, az oldalon majd megírom a sztorit folytatásokban. Egyébként továbbra is nagyon édes kislány, okos sokat csacsog, még többet énekel, mindent, de főleg ovis dalokat, Hold Violát és Abbát.
Leilával is csatázunk ahogy kell, hozzá a kulcs a kizárólagos figyelem és a dicséret, dicséret, dicséret, de hát nehéz valakit dicsérni, ha épp nincs miért , de igyekszem na ...
Vióval még mindig együtt tanulunk és szép jegyei vannak. Csináltunk két nagy tesztet a pszicho néninkkel, ami alapján van egy nagyon okos kislányom - ezt eddig is tudtam- 106-126-os IQ-val (sávosan mérte a teszt, mert eleve több szempont szerint vizsgált), aki dislexia, disgráfia veszélyeztetett.
Elvileg el kellene mennünk a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottsághoz, de most nem fogunk, mégpedig azért, mert az iskolában úgysincs rá kapacitása a gyógypedagógusnak, hogy a "csak" ennyire problémás gyerekekkel is foglalkozzon, így marad neki az anyja és remélem nem lesz ebből később sem hátránya.

Márkó edz és tanul mint eddig, a jegyei jók, de néha megdöbbent, hogy miket nem ért! Túl vagyunk a Walesi Bárdokon is, amivel megküzdöttünk rendesen, de hála Angéla Lap bookjának és Sinkovics Imrének, ötöst kapott belőle.
Persze azért ennyire nem volt sima ügy, volt mérgelődés, hiszti, és a vers miatt hatalmas takarás a biciklivel, de legalább küzdött egy kicsit a gyermek és nem hiába :)

Szóval ezek mennek most, meg a félreütések a notebookon, vagy laptop? Mi a különbség..., én már nem tudom követni a számítástechnika fejlődését, gyerekkoromban még csak vonalas telefonunk sem volt!

2011. október 6., csütörtök

Ezen tipródtam, de most már alakul :)


Ez az új elfoglaltságom, ti nem látjátok mi is van mögötte, de húúú,
sok- sok idő és akarás és tanulás, szóval most ezen dolgozom és igyekszem jól csinálni. Link
Mindenféle ötletet szívesen fogadok, írjátok meg miről szeretnétek olvasni és utánanézünk kinyomozzuk, cikkeket, cikksorozatokat is szívesen indítunk ha olyan a téma. És lájkoljatok minket és keressetek, mert azon leszünk, hogy megérje:)
Várlak benneteket szeretettel a jogyerek.com-on , főleg a szeged.jogyerek.com-on :)

Segítsetek, hogy Jól csináljuk!!!!!

2011. október 5., szerda

rohadtkrumpli üvegmorzsával

Szóval az van hogy, amin pörgök már egy jó ideje az mégsem úgy sült el ahogy kellett volna, vagy még aktuálisan ahogy kellene, így most meglehetősen szomorú vagyok.
Pont emiatt, furcsa tétlenségben telt az egész napom, és én nem szeretem a kényszer pihenőket.
Így történt, hogy kora délután átválogattam három zsák krumplit mert éreztem, hogy van közöttük rohadt valahol. A rothadó krumpli iszonytató szagú, egyszerűen nincs rá szó mennyire büdös.
Ahogy válogattam őket és rábukkantam a zsákok legközepén, a már félig mumifikálódott elfolyósodó közepű szagforrásokra, furcsa párhuzam jutott az eszembe.
Ki vagyok én, hogy csak így "le rohadt krumplizzam" ezeket az élőlényeket?
Mitől vagyok én más, jobb, vagy különb mint egy krumpli?
Ő krumpliként született, élt, és krumpliként teljesedett be a sorsa is. A társaitól összenyomva egy kupac közepén a teste oszlásnak indult, majd kifolyt a héjából, és ami maradt utána, azaz egy aszott, száradó valami, az nem sokban különbözhet attól, ami a halálunk után a koporsónkban bennünk emberekből hátramarad.
Mert ilyen "kiskrumplik" vagyunk mi is, születünk, élünk, meghalunk, emberek között, mégis magányosan. Mert a halál mindig magányos, hiába nem vagy egyedül, az csak rólad, és az életed egy szakaszának a befejezéséről szól...
És egészen biztosan létezik egy másik, a mi "kiskrumpli" agyunkkal fel nem fogható hatalmas létforma, ami minket embereket is csak annyinak lát, hall és ítél meg, mint amennyinek én láttam a romlott krumplit.
Ez egészen biztos, hogy így van, a furcsa pedig számomra csak az,hogy én még sosem gondoltam konkrétan erre. Pedig ezt átérezve sok minden megvilágosult előttem.
Hogy mire is nem jó a krumpliválogatás!?!

2./
Millió, apró gyémántra törtem egy jénai tál tetejét délután.
A földre érve valósággal szétrobbant a táltető, és én csak álltam mezítláb, az üveg kristályokkal teli szóródott szőnyegen és moccanni sem mertem. Az üveg többnyire szögletes kis morzsákra tört, de bőven volt azért ott szilánk is.
A lányaim megbűvölten nézték a "gyémántokat" és hiába kiabáltam,hogy - ne,elvágja a kezeteket!, nem tudtak ellenállni neki. Meg kellett, hogy fogják, nézzék, és a fény felé tartva csodálták az üvegmorzsákat.
Aztán feltakarítottam mindent és nem akartam párhuzamot vonni semmiképp az élettel, mert ahogy az az tökéletes, egész, funkcionáló üveg darabokra szakadt, és ahogy én összeszedegettem a még önmagukban is csodás, bár néhol szilánkos darabokat, és a kukába dobtam, - hogy ez történjen valakinek az életével, ezt nem kívánnám soha senkinek.
Pedig biztosan megtörténik, naponta.
Milliószor.