Gyakorol

Flóra péntek óta folyamatosan gyakorolja a járást.
Ha elesik azt kiabálja, hogy HOPPÁ és megy tovább. Nagyon lelkes, biztosan azok voltak a többiek is, de már elfelejtettem, a két legnagyobb első lépéseire határozottan emlékszem, de Leiluséra nem. Mondjuk ő annyit mászott felfelé és annyit aggódtam azon, hogy leesik, hogy amikor már végre vízszintesen is haladt előre a lábain, akkor attól már lehet, hogy nem estem annyira extázisba. -Leila 1 és 2,5 éves kora között, elharapta a nyelvét, összezúzta az arccsontját és a fülét, letörte a fogát, kétszer levágta a haját és csak vitte, vitte magával mindenfelé a konyhaszéket, aminek a segítségével még magasabbra fel tudott mászni. -
Most is félek egy kicsit ettől az időszaktól, de Flóra kicsit óvatosabbnak tűnik még egyenlőre.
Amit még megtanult Flóra a napokban az a földön fetrengős, "fejbekoppintgatós" hiszti, és a velőtrázó sikoly. Ez a fajta hiszti új mérgelődési forma a részéről, a sikítás, pedig az ügyessége feletti öröm kifejezése.
Félelmetes, hogy a lányaim, hogy ráéreznek arra amit nem bírok.
Ki nem állhatom gyerekkorom óta a nyávogós libuska lányokat, a hisztizős lányokat és hát a sikítozósaktól meg főleg a frász kerülget:D Nos, most pedig úgy tűnik, hogy Florci kiválasztotta magának a nyafis és a hisztis nővérkéi után a sikítozós szerepkört :)

Ami még új nála, hogy éjszaka három körül felkel és fent is marad, sírdogál és "anyázik", és nem tudom miért...
És kiderült, hogy imádja a mazsolát! Két ujjal türelmesen csipegeti, a tányérkájából, ki- be rakja és élvezettel eszegeti. Ha elfogy a tányérjából "Anya! azt add ide, azt add ide! " felszólításokkal mutogat a saját tányérjára. Nagyon aranyos:)

Csak szólok,

hogy megy a legkisebb lánykám is!
Tegnap kezdte és azóta gyakorol amikor csak ébren van és örül, hogy ő milyen ügyes. 10-12 lépésnél tart.
A havunk pedig olvad, mára tavasz lett, de azért jól kihasználták a gyerekek és én is nagyot sétáltam délután a kicsikkel a szikrázó napsütésben.

Mozgolódás....

Márkó 9 hónapos korától mászott, majd 13,5 hónaposan elkezdett járni.

Viola sokáig kúszott, majd 3 hónapig mászott és 15 hónaposan kezdett el járni.

Leila 7-10 hónapos koráig gurult, annak minden mozdulatát tökélyre fejlesztve, majd mászott, de nem csak előre, hanem főleg felfelé az asztaltól az ablakpárkányig, majd 15,5 hónaposan kezdett el járni.

Flóra először egy kicsit kúszott, majd gurulni kezdett, de fele olyan ügyesen sem mint a nővére, viszont utána megint csak kúszott de, fergetegesen ügyesen!
12 hónaposan kezdett el szabályosan mászni és a mai napig főleg csak mászik, pedig elmúlt 15 hónapos. Most már kézen fogva hajlandó sétálni is, és a bútorok mellett oldalazva szinte fut, de önállóan csak 1-2 lépést tesz meg. Ő is ügyesen fel tud mászni a fotelra, kanapéra és ahová csak szeretne, de nem izgatja még annyira ez a kihívás - szerencsére -.
Ő az egyedül, aki az összes "babamozgásformát" jól begyakorolta, míg a testvérei egyet vagy többet is kihagytak a sorból.
Várom már, hogy járjon, hogy együtt sétálhassunk odakint is, mert olyan jó vele menni! Imádom, ahogy rácsodálkozik a világra, tüneményes ez a korosztály!

Nem érdekes, hogy míg mi felnőttek szinte tehetetlenek vagyunk a járás képessége nélkül, ezek a kisemberek négykézláb is olyan magabiztosak, villám gyorsak és önállóak, hogy az szinte a lehetetlennel határos? Fantasztikus!

Hull a hó

és hózik és egy cseppet sem zavar, sőt gyönyörködtet, a levegő csuda finom, a hópelyhek hatalmasak, én pedig nyilván megbolondultam ...
Ja, ezt nem Szemír mondja, hanem én, a képe pedig azért van itt, mert ilyen aranyosra sikeredett az előbb:)

Én és a jóga

Egy pár éve már vágyom rá, hogy jógázhassak.
Azaz leginkább arra, hogy rendet teremtsek magamban ott belül, mert sokszor úgy érzem elvesztem és már sosem fogom megtalálni se magamat, se azt, hogy mire is vagyok hivatott az életben, hogy miért is lettem én ÉN, és nem más.
A belső káoszomból úgy gondoltam majd a jóga vezethet ki, de mégis maga a vágy kevés volt ahhoz, hogy komoly elhatározás is szülessen belőle.
Akartam és ennyi, de nem tettem érte semmit és főleg nem foglalkoztam még elméleti síkon sem, sem a jógával, sem annak spirituális filozófiájával.
Hogy miért is nem, ha úgy hittem, hogy érdekel? Hát mert én egy igazi sarkos, földhözragadt materialista emberke vagyok, a huszadik század végének szülöttje,egy piros nyakkendős kis kiváló úttörő, aki úgy nevelődött, hogy van az ember, aki születik, él ( tanul, dolgozik ) és meghal. Pont.
Azaz nincs Isten, nincs pokol és nincs menny és nincs semmi, csak a mi kis életünk és a majdan földben elporladó porhüvelyünk. Ebben nőttem fel nem is tudtam másképp gondolkozni,- bár azt hiszem, hogy mindezek mellett is megteremtődött nekem is mint mindenkinek, a saját vallásom. Ezt gyerekként apró kis szertartások jelezték, majd később az imák, úgy középiskolás korom körül. Ez a vallás továbbra is megvan, a részemmé vált és hitem is van, hisz hit nélkül nem élhet az ember emberként.
Talán emiatt van, hogy én minden ember hitét egyformán tudom tisztelni, de a vallási fanatizmust nem vagyok képes sem megérteni sem elfogadni...
A fentiek körvonalazzák, az én nagyon is hétköznapi természetemet, azt ami távol tart a "könyvesboltok" azon részétől ahol a vallási, az ezoterikus, vagy spirituális tárgyú művek sorakoznak, azok amelyek elvezethetnének valamely irányba ha mégis el akarnék köteleződni.

Így nem tudtam elindulni a jóga irányában sem, amíg az élet nem hozta maga elébem azt.
Történt ugyanis, hogy a tornán megbeszéltük a lányokkal, hogy milyen jó is lenne, ha hetente egyszer jógázhatnánk lazulásként és egyvalaki ajánlkozott is, hogy van jógaoktató ismerőse.
Meghívtuk őt és el is jött.
Egy idősebb hölgy,egykori helyi testnevelőtanár, aki ma már a keleti gyógyászattól a thai-masszázson keresztül az aviva tornáig sok tudást és ismeretet ötvözött egybe magába és oszt meg a tőle tanulni vágyókkal.
Szóval eljött és megtartotta az első órát.
Kicsit csalódott voltam, mert nem kért zenét.
És nem volt semmi misztikus humbug, vagy lehetetlen testcsavargatás az órán, sőt a végén lévő meditációtól eltekintve, inkább egy fura torna volt, de semmiképp sem az, amit én jógának gondoltam...
Pedig jóga volt, csak éppen Etka-jóga.
Én pedig rájöttem, hogy igen!
Ez kell nekem, hisz én nem is vagyok talán eléggé elvont az "igazi" jógához!
Ez kell nekem, nagy levegővételek, lábcsapkodás, hasizom gyakorlat és egyensúlyozás ...
És ezt is várom, a testem -lelkem egészségességét, a buzgó életerőt, az energiát, a frissességet nyújtó jógát és a technikát arra, hogy tudjam oldani a görcseimet, hogy megtanuljam energiával feltölteni és ellazítani magam bárhol, bármikor.
Hogy rendet tudjak tenni a testemen keresztül a nyughatatlan lelkemben, azaz hogy végre kisimítsam a lelki ráncaimat.

Köszönöm a lehetőséget, az Élettől, a Sorstól, a Mindenhatótól, vagy attól AKI épp úgy gondolta, ráér egy pillantást vetni a rám.

" A jóga arra a szándékra irányuló erőfeszítésünk, hogy személyesen is megtapasztaljuk az istenit, és hogy képesek legyünk ezt a tapasztalatot örökre megtartani. Hogy ezt elérd, önnön mestereddé kell válnod: nem rágódhatsz megállás nélkül a múltadon, mint ahogy nem aggódhatsz állandóan a jövőd miatt sem, figyelmedet az örökkévaló jelenre kell összpontosítanod, mert csak ebből az állapotból vagy képes kiegyensúlyozottan szemlélni önmagadat és a környezetedet. Csak ebben a nyugalmi állapotban érheted el azt , hogy a világ valódi természete ( és a te valódi természeted ) feltáruljon előtted. "

Idézet Elizabeth Gilbert EAT PRAY LOVE című regényéből

A három selyp lány?

"A HÁROM SELYP LEÁNY

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony. De nem magában élt, volt neki három lánya is. Szépek voltak, csinosak voltak, de mind a hárman olyan selypesen beszéltek, mintha egy foguk se lett volna. Már ugyancsak ott volt az idejük, hogy férjhez menjenek, de amint megszólaltak, minden legénynek elment tőlük a kedve. Egyszer egy idegen legény jött a faluba leánynézőbe. Elkommendálták az özvegyasszonyhoz is. Az asszony mindjárt kávét tett fel, hogy majd megkínálja a legényt, a lányoknak meg megparancsolta, hogy egyik se szóljon egy szót sem, majd beszél ő helyettük. Be is állított a legény, még a széket is letörölték neki. Beszélt annyit az öregasszony, hogy a legény alig jutott szóhoz; a leányok meg hallgattak, mint a tojásban a csirke. Egyszer csak elkezdett futni a tej. Elkiáltja magát a nagyobbik leány:
- Put a té, put a té!
A közbülső meg mindjárt rámondja:
- Ne fólj te, nem fabad befélni!
De a legkisebbik se hagyja:
- De drága a té, péndér addák!
A legény csak nézett széjjel, s úgy elment, hogy még a kávét se várta meg. Talán még most is házasodik, ha eddig meg nem házasodott."

Ennek a mesének keresem a gyertyafújós változatát, de nem találom.
A dolognak aktualitása van, aki ismer, az tudja rólam, hogy kicsit selypítek.
Nem vészesen (remélem), csak az "sz" és az "s" hangoknál a nyelvem a fogaim közé kerül és ha én magam nem is hallom, de azért jól hallható.
A dolog érdekessége, hogy a családunkban a nők anyai ágon így beszélnek.
Az én lányaimnál ezt pöszeséget igyekszünk már az oviban nyakon csípni, így Violánál szinte el is tűnt.
Amiről viszont nem tudtunk, mégis jelen van és valószínűleg szintén öröklött lehet- talán apai ágon? - , az a keresztharapás .
Márkó fogai szépen a helyükön vannak, de Viola egy kicsit oldalra harap.
Először azt hittük szerzett "hiba" - bár a röntgen után már látszott, hogy nem az - a lényeg, hogy jól korrigálható és hord is fogszabályozót nyár óta.
A legutóbbi fogászati kezelésre viszont beneveztük Leilust is és hát bizony kiderült, hogy neki is ugyanolyan keresztharapása van, csak a másik irányba!
Ezek után már Flórán a "világ szeme" hamarosan kiderül, hogy enyém-e mind a három selyp lány, vagy csak kétszer csináltunk valamit rosszul :)?!

Itt pedig Leila és az ő sziszegői, én is hasonlóképpen mondhatom ...

imádom

Viola : Anya ha lehetne három kívánságom, akkor azt kívánnám, hogy kapjak egy lovat, hogy minden dolgozatom ötös legyen és, hogy soha senki ne legyen beteg a családban!

Márkó fényképezte: Anya nézd, éppen olyan mint Nikolasz!

Megyünk!

Mákunk van!

Az ám bizony, mert ha nem most élnénk, már nem élnénk
Azaz ha egy kicsivel, mondjuk egy-két századdal korábban születünk, már nem lennénk, annyi itt felénk a kórság.
Most a hókirálynőnkön a sor, hány mint az a bizonyos lakodalmas kutya, a legkisebb meg persze szokás szerint csippentett ebből a vírusból is magának, mondjuk szerencsére nem a hányós, hanem a hasmenéses részéből.
Én csak szolidan émelygek, de hát pont elég is ez nekem.
És akkor a családunk állati tagjait érintő ilyen-olyan bajokról még nem is szóltam,- így farsangolgatunk mi.
Persze azért sütök, főzök és nem csak főtt krumplit.
Ma például egy gyors kókuszos sütivel akartam meglepni a családot és a vendégeinket, aminek a tésztája olyan szánalmasan kevésnek tűnt a tepsibe, hogy jobb híján gyorsan kevertem mellé még egy adagot.
Meg is sült szépen, csak épp kenyér méretűre nőtte ki magát.
Fogtam a veknit és ketté vágtam, horizontálisan és vertikálisan is, és az egyik "szendvicset" kókuszos-csokis krémmel, a másikat házi baracklekvárral töltöttem és kentem meg. Persze még véletlen sem tenném fel a képét egy gasztroblogra sem... Szerencsére a családom szereti a nem annyira szép, de attól még ehető dolgokat is, így ez a süti is elfogy majd.

S.O.S.!
Már én is rendesen beteg lettem, de inkább az ügyben kérek segítséget, hogy mit adjak Flórának szélgörcsös hasfájásra?!
Sajnos ez a vírus és a hasmenés hozománya, de valami hihetetlenül fájhat neki a hasa mert visítva sír és még álmában is akkorákat durrogott hogy felébredtem rá éjszaka - abban a három órában amikor végre aludtunk is valamit...
Kap enterolt és bizmutos kanalas orvosságot és már kínomban nurophent is adtam neki, de ez nem elég.
Köménymagos teával bepróbálkozzam szerintetek?

Csak elmondom, hogy

kezdem megérteni a nagyasszonyok fáradtságos felelősségét a személyzet ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban, mert én is csak egyszer- egyszer vagyok felületes és a "konyhalány" rögtön cserben hagy!
Hiába vagyok én elnéző a hangosságával kapcsolatban, ha az alaposságába is hiba csúszik! Körmére kell nézni naponta, hogy rendesen dolgozik-e, mert a gép is ember és tévedni emberi dolog, sőt a lónak is négy lába van mégis megbotlik, és leginkább mert a hazug embert egyáltalán nem biztos, hogy hamarabb utolérik mint a sánta kutyát és nem szeretem ha a kukta belseje ilyen-olyan marad.
Na ennyit mára a mosogatógépről ....

Nem úsztam meg...

Kész, ennyi volt, végleg véget ért a mosolygós buddha babakor.
Ha nem sikerül neki valami berág és csapkod, ha még így sem megy, dühösen anyázva sír és egyre többször elbeszélünk egymás mellett, azaz nem értem, hogy mi is a baja, ő meg kiakad.
Miért is gondoltam, hogy most majd másképp lesz, hiszen ő is belőlünk van?!
Mennem kell mert megint dühös és én NEM tudom, hogy miért!

Ui.: Öröm az ürömben, hogy legalább az orrát szépen fújja!

"pizza"

Van egy régi alapreceptem, könnyű elkészíteni, jól gyúrható, formálható, kicsit kemény, de mégiscsak engedelmes tészta, ami mindig ugyanolyan jó, nem okoz sosem csalódást, de frenetikus ízélményt sem.
A múltkor rábukkantam egy folyóiratban több jónak tűnő pizza receptre, a legszimpatikusabbat ki is próbáltam. Valójában az összetevők tekintetében ugyanaz mint az én régi receptem, de mégis lehet benne valami furfang, mert az eredmény valami egészen más matéria.
Kezdjük ott, hogy sokkal lágyabb és nyúlós és ragadós az új tészta!
Hozzá sem érhetek a nyújtófával és deszkára is csak úgy tehetem le, ha az agyon van lisztezve. Még tanulom "őt", de már tudom, hogy nyújtani nem, csak húzni szabad és nem baj ha nem olyan szabályos, és a legjobb ha mindjárt a tepsi fölött húzom szét és nyugodtan lehet egy kicsit paplanos a szélein, hisz a tepsin sem hagyja már magát igazgatni őkelme, mert még a szilikonos sütőpapírra is képes és ráragad.
Igazából nincs más dolgom vele csak összeállítom, bedagasztom, megkelesztem,ketté veszem, kicsi megformázom és formára húzom a tepsi felett, aztán beleteszem és békén hagyom. Ha egy kicsi megpihent, akkor kenhetem, pakolhatom, süthetem.
Az eredmény pedig valami fenséges!
És ez megdöbbentő, de igaz, eszembe sem jutott volna különben újra megsütni ezt a nehezen formálható, macerás ragacsot, de a kezdeti nehézségek és még a zsörtölődés is megéri, mert csuda klassz dolog kerekedik belőle!

És így van ez valahogy a gyerekekkel is, nem biztos, hogy a legkönnyebben formálható lesz a legfantasztikusabb, én legalábbis ezzel nyugtatgatom magam :)

Farsang

Félre viharfelhők! Éljen minden szabadságos húsos hasé sütő óvódás és asztalmászó pendrive vadász, visítozó egyéves! Vió ötöst írt a kettes szorzóból, a negyven példából egyet hibázott, az sem volt igazi hiba, csak a tizenhatos egyese halványra sikeredett, szóval jók vagyunk!
Jövőhéten farsang, egy másodikos hókirálynő, egy "én még nem tudom mi leszek, de biztos tündér" ovis és egy bulizós felsős várja de nagyon. Én meg majd sütök fánkot, hogy itthon is legyen farsangi a hangulat.
Buli az amúgy is van mindig :)

hétköznapi sorok

Itthon vagyunk, Leila sem megy oviba a héten még egészen biztosan. Bevárja vele a húga teljes gyógyulását. Napközben amíg a nagyok odavannak sokat és szívesen segít (tegnap pl. pogácsát sütöttünk együtt ) és jókat játszik akár Flórával, akár egyedül is.
Sokat rajzol és sokat kérdez: - Anya van olyan, hogy kettő tavaly?
-Azt úgy mondjuk, hogy két évvel ez előtt.
- Ja, akkor én is úgy mondom!
Ha a nagyok itthon vannak akkor viszont rendszerint belebújik a kisördög.
Mivel egészen olyan izgága mint Márkó, ők remekül elszórakoztatják egymást és együtt vagy külön piszkálják Violát is, aki ezt folyamatos nyávogással honorálja, szóval érdemes nyaggatni.

Vióval most a szorzótáblát gyűrjük, ami nem is olyan egyszerű, pedig nagyon várta, fontos, nagy dolognak tartotta, hogy most már ő is megtanulhatja! Az ötös és a tízes remekül ment neki, de most a kettes bennfoglalással kicsit elakadtunk,de nem adjuk fel! Összességében azért bánt egy kicsit a dolog, mert folyamatosan röpdolgozatokat írnak belőle és nagyon szigorúan osztályozzák őket, tehát nem attól tartok, hogy nem képes megtanulni, hanem hogy a jegyei az esetleges megtorpanások miatt nagyon leromlanak.*
Sajnálom, mert folyton fáradt, azaz folyton fáradt amikor tanulni szeretnénk. Igazából felhőtlenül boldognak és pihentnek csak a hétvégeken látom, olyan mintha az összes derűjét elfújná az iskola, sosem gondoltam volna óvódás korában, hogy ez így lesz nála, hogy az egész gyerek ennyire átalakul egyszer.
Ha rákérdezek, hogy mi volt a jó a napjában, akkor az a kézműves foglalkozás, ha aznap van éppen, semmi más...

A kutyákról annyit, hogy rettentően örülnek az ajándék napsütéses óráknak tegnap úgy rohangáltak, fogócskáztak, körbe-körbe a latyakos sáros füvön, hogy szó szerint lesöpörtek a lábamról. Hatalmasat estem és néztem ki nem kicsit bután a fejemből, hisz ilyen még soha nem történt velem:) Sajnos ma megint ködös, hideg reggelre ébredtünk, de azért remélem, hogy ettől még lehet vidám a napunk.


*Utálom, de rettentően ezt a folyamatos osztályozást! Mert a labdavezetéstől, a hangjegyíráson át mindenre, de mindenre jegyet kapnak és olyan mintha azt dörgölnék folyamatosan az orrom alá, hogy ha az adott pillanatban "csak" ennyit tud, csak ennyire képes, akkor ennyit is ér! Az én okos, nyíltszívű, lelkes és nagyon naiv 8,5 éves gyerekem!
Mert hiába fog két hét múlva már jobban labdát pattogtatni, azt akkor már nem nézi senki, vagy ha igen, akkor is mivel nem a fejlődést osztályozzák így max. egy átlag jegy születik a két értékelésből. Fogalmam sincs kinek jó, hogy ezt visszahozták alsó tagozatban, dehogy a gyerekeknek nem, az egészen biztos!
A váltással pedig az a gond, hogy itt olyan gyerekekkel van együtt akiket bölcsis kora óta szeret és, hogy ApA sem igazán támogatja a bejárást a városba és a fizetős sulit, pedig én annyira, de annyira szeretném, mert érzem, hogy az lenne az ő világa!

- Bocsi az új háttérért, Leila választotta :) -

makacsabb mint egy beagle

Nem Flóra, nem szabad felmászni az íróasztalra cd-t hajigálni! Nem, nem szabad!

Ez a gyerek makacsabb mint egy beagle! Nem adja fel, leteszem felmászik, leteszem felmászik, leteszem felmászik ...

mézesdió

Most látom csak, hogy mennyire kivoltam az utóbbi napokban, egy kistányérnyi mézesdió után. És most jobb.
Délelőtt Florcival visszamentünk a doktornénihez, mert szerda este óta folyamatosan lázas és éjszaka percenként hatot köhög - éjfél után már számoltam.
Kapott újabb gyógyszert mert tüdőgyulladás van kialakulóban nála.
Most az ő korosztályában sokan és nagyon betegek és nehezen gyógyulnak a doktornéni szerint. Most azonban ahogy bevette az új gyógyszert szemmel láthatóan jobban érzi magát, szóval már látom az alagút végét, Leilust meg még legalább két hétig nem engedem oviba, hogy ne hozhasson haza újabb betegségeket.

- A mai nap újdonsága, hogy Flóra nagyon ügyesen fel tud mászni a fotelba és onnan az íróasztal tetejére. Nagyon nem hurrá...

kórság ismét

Majd akkor írok, ha senki sem lesz beteg és alszok is éjszaka, nem csak köhögő gyereket altatok. Addig is morgok és dúlok-fúlok tovább és nem értem, hogy ha végre kigyógyulnak az egyik betegségből akkor miért kell egy hét múlva még betegebbnek lenniük? Normális körülmények között élünk, naponta takarítok, mosok, tisztaság van, kapnak vitaminokat, egészségesen táplálkozunk, sokat vagyunk a jó levegőn, azaz nem egy füstös város közepében, hanem itt a mi kis falusi kertünkben. Tehát miért, miért és megint miért betegek folyton a kicsik?
A betegségen egyébként nem csak a gyerekek kedvét, étvágyát rontó betegség a borzasztó hanem, hogy a kialvatlanságtól én is totál kifacsart, türelmetlen és utálatos leszek amit legalább annyira nehezen viselek mint az örökös "anyázást", orrfolyást, köhögést, lázat és könnyeket. ( Biztosan összefügg a tejfehérje érzékenységgel és biztosan kinövi Flóra is, de addig is muszáj nyavajognom miatta mert különben tutira megkattanok.)
Legyen már június! Akkor nem szoktunk csak nyári vírusos betegségeket benyalni!

Összeszámoltam, tavaly 180.000 ft-oz hagytunk a patikában úgy, hogy tudom, hogy nem írtam be mindig amit költöttem és úgy, hogy Flóra akkor még főleg anyatejes volt, valamint a felnőttek nem élnek nálunk gyógyszerrel ...
Sajnos a mostani helyzetet látva, az idén nyilván ennél többet fogunk otthagyni. Mondtam már, hogy elegem van? Ja és igen, van aki nem ad ennyi gyógyszert a gyerekeinek, meg nem is kapnak antibiotikumot stb stb... de az én dokim ennyit ír fel és van amikor csak antibiotikummal képesek meggyógyulni, szóval én csak így tudom csinálni sajnos, ez van.

öltöztetős babák

Semmi extra, Leila gyógyul, Manka is kiköltözött Semír mellé a kis kennelbe, a derekam kopp, kopp nagyjából rendbe jött, Vió visszavitt adidas cipőjéért "cserébe" találtam két másik egészen jót és végre bevásároltunk, így van itthon szalvéta:).
A lányoknak nyomtattam az előbb öltöztetős babákat innen: http://www.billybear4kids.com/paperdoll/PaintOutfits/PrintMeHalloween.html, így most békébe dolgoznak.
További szép napot nektek!

( a kép is Vió műve)

rontás?

Aha, alakulunk, azaz a dolgok műszaki része már megoldódott ApA keze által.
Manka is jobban van, az antibiotikum egy torokfájós beaglenél is csodákra képes, szóval eszik, iszik és nem győzőm az udvarra hordani pislantani.
Leila ülve/bőgve aludt mellettem, szó szerint bugyog belőle az orrváladék/takony, délutánra van időpontunk a dokinál, remélem ír fel valami csodaszert.
A derekam hmmm... voltam a szomszédban, feküdtem egy jót a Ceragem ágyon, aztán gerinctornáztam itthon, miközben Flóra ugrált rajtam - gyí paci, gyí paci! felkiáltásokkal,így inkább úgy döntöttem, hogy majd akkor folytatom, ha már alszik.
Ezek mennek most, Flóra pedig meglehetősen nagy szabadságot élvez, mert késleltetve tudom csak rajtakapni a huncutkodásiban, valahogy nem vagyok túl rohangálós kedvemben.
Mindjárt utánanézek, hogy vehetem le magunkról a "rontást" - próba cseresznye, hátha "csak" megátkozott valaki a nagy szám miatt... Még nem csináltam ilyesmit, de szólók ha sikerül :)