Az én formám ...

Tegnap szétküldtem a barátaimnak vagy 15 sms-t a következő szöveggel:
Vedd meg a májusi A Kutyát! - Beagles :)

A válaszok a következők voltak:
- He?
- ???
- köszi, de most nem terveztük kutya vásárlását
- Vennék én Mónikám, de nincs miből .....
stb., stb. ...

A lényeg kedves barátaim, csak dicsekedni akartam azzal, hogy benne vagyunk az újságban és bocsi, hogy így elbénáztam, szó sincs itt sms-es önreklámról vagy új marketing stratégiáról, sőt nincsenek is eladó kiskutyáim!

Az ügyetlenkedésem fő oka, hogy nekem ezt a pár szavas sms-t is fél órámba telt megírni, rettentően tehetségtelen vagyok ezen a téren. Emiatt viszont nem bocsátkoztam hosszabb fejtegetésbe arról, hogy az "A Kutya" egy havilap, aminek a főszereplője most a beagle és a tenyésztők által írt kennel bemutatók között ott van a mi bemutatkozásunk is.
Az pedig meg sem fordult a fejemben, hogy ezt aki nem kutyás az totál félreértheti!
Ez van, ilyen az én formám - kerek de mégis elég sokszor koppan:)



FONTOS!
SOS eredeti gazdáját keresi a képen látható bicolor, ivartalanított nagytestű, duci kan. Vác közelében Kosdon fogták be tegnap 04.28-án.
Tömött, jó puha bundája van, szemöldöke őszes. Fekete műanyagcsatos nyakörv volt a nyakában, amin lóg egy aluminium kampó, de biléta már nem volt rajta. Chip nincs.Tele volt kullanccsal, kapott imizolt. Keressük eredeti gazdáját, vagy végleges befogadására is lehet jelentkezni.

A kutya jelenleg Hebimaminál van 06 30 530 62 34 Ősagárdon, azaz a fajtamentés gondozásba vette !

Vegyétek meg!

Benne vagyunk, csak én még nem láttam, mert nem hozta még a postás és itt meg nem lehet kapni a faluban :((

Tengelice

Csodálatosan, melegen süt a nap és alig fúj a szél. Most ennek is lehet örülni, hisz az elmúlt egy hétben elvétve volt csak egy-egy olyan szélcsendes óra, amikor az embert nem akarták leborítani a lábáról a hatalmas erejű széllökések.
És a mérges, haragos, kavargó szél elfújta a meleget is, de ma újra szép az idő és a ház előtti villanydróton énekelt egy tengelice.

Ő a kedvenc madaram. Csodálatosan mutatós, élénk fekete, fahéj, piros és sárga színeivel, cikázó röptével. Az egész madárka maga a csoda.

Emlékszem arra figyeltem fel valamikor régen, hogy mindig párban repülnek és valahogy cakkosan, föl-le, föl-le röppennek a levegőben egymás mellett. Olyankor csak a hátukat látni, ami röptükben szinte fekete és a szárnyuk fehér csíkját. Sokáig csak így láttam őket és nem is tudtam, hogy ők a tengelicék.
Aztán egyszer csendben kilestem amikor leszálltak a fűbe csipegetni és rácsodálkozhattam a valódi szépségükre. Kicsit olyanok mint a gould amandina, csak még szebbek mert ők "magyar madarak", nem exoták.
És a daluk valami boldogságosan cifra, szárnyaló, repeső tünemény.

" Tengelic

Tengelic (Carduelis c. carduelis - Distelfink v. Stieglitz - Eurasian Goldfinch) v. stiglinc, stigó, tengelice: a színkanárinál valamivel kisebb (12,9-13,2 cm nagyságú), a pintyfélék családjába tartozó, magevő madarunk.

Eléggé ismert Európaszerte. Költ a Kanári-szigeteken, a Nílus deltájában Iránban, a Himalája nyugati részén és Közép-Ázsiában, vm. Dél-Szibériában, és otthonos egészen a Bajkál-tóig.
Sőt, miután betelepítették és kiválóan honosodott, előfordul Ausztrália nyugati részén, továbbá Új-Zélandon, a Bermudákon, az USA keleti részein és Uruguayban is.
A hívóhangja a zöldikéjéhez hasonlít. Az éneke kellemes, de nem túlzottan dallamgazdag.
A tollruhája feltűnően szép. A hosszú, hegyes csőre körül az arci rész piros.

A szibériai alfajon Carduelis c. major: nagy v. orosz tengelic, a fejtető és a tarkó olyan barnásszürke, mint a hát és a mell.
A fejtető és a szárny (kénsárga tükörrel), vm. a kis szárnyfedők és a farktollak (fehér pettyekkel) feketék. A hát fahéjbarna."

Az a bizonyos hullámvasút ...

Egy hónapja ülök rajta,volt már olyan, hogy úgy tűnt kiszállok, kiszállhatok.

Aztán kiderült, hogy mégsem.
Tovább folytatódik az utazás.
Tegnap zuhanásban voltam, ma már utaztam felfelé is.
Most valahol fent billeg velem a kocsi.
Jó lenne itt maradni, annyi könnyet elsírtam már, olyan sok szép, szomorú gondolatom volt.
Ezerszer szakadt meg a szívem.
Szeretnék már végre felhőtlenül, reménytelin mosolyogni.
Szeretnék már végre egyszerűen csak örülni, annak amit az élettől kapok, annak amit az élettől váratlanul kaptam.
Szeretném hinni, érezni, tudni, hogy ez valójában ajándék és nem megpróbáltatás.
De még várnom kell, tovább kell várnom arra, hogy majd örülhessek.

paróka

Törpi imádja ezt a borzasztó "parókát", tudjátok ez egy búcsúbeli hajráf volt eredetileg amin kendő és rasztás fürtök lógnak.
Na most a hajráf már rég eltört, de a kendő és a fürtök maradtak. Leila naponta többször a fejére teszi, főleg amikor anyukát játszik.
A paróka persze lecsúszik róla és belelóg a szemébe de ő lelkesen igazítja meg újra és újra és simítja a füle mögé a fürtöket. És persze gyönyörű vele:) Egyébként kifejezetten jól állna neki a vörös haj nem?

Már mindannyian nagyon várjuk, hogy egyszer saját hosszú haja legyen, de addig is APA beígért neki egy normálisabb parókát :)

Anyuuuuu! Ne fényképezz!

Sárkányeregetős hétvége

Neeeem, nem rólam szól a dolog, szó sem volt arról, hogy én mint házisárkány kimenőt kapjak:(( Sőt, APA volt horgászni péntek éjszaka, én viszont pénteken eljutottam lovagolni és tornázni is! Mamika jött délután és ő volt a lurkókkal amíg steppeltem este.
Ma délelőtt pedig papírsárkányt készítettünk és eregettünk Mamival és a gyerekekkel, szuper volt!
Az ifjúsági önkormányzat szervezte a sárkányeregetős családi délelőttöt, puszi nekik érte!
Délután aztán pihiztünk, a gyerekek hatalmasat
bandáztak és most mindenki kellemesen elfáradva el is vonult egy kicsit tévézni.

hagymácska

Alakulunk. Leila már kezd visszatérni régi önmagához, bár azért napi szinten megy továbbra is hiszti és a zsarnokoskodás. Más különös szerencsére nincs velünk.
Bár tegnap volt egy aranyos sztori.

Márkó már nagyfiú, mindjárt 10 éves. Úgy gondoltuk elmehet egyedül is az ismerős fodrászhoz, kértünk neki időpontot és elkértem a suliból ebéd után. Persze ő ezt tökéletesen elfelejtette.
APA rám csörgött 13.40-kor miután a gyerek nem ért haza a bringájáért és kettőre volt időpontja, hogy szerintem ugye nem felejtette el Márkó a fodrászt?
Én átrohantam a suliba ahol az édes kisfiam önfeledten focizott, amikor szóltam neki szegényke belepirult a dologba, de aztán összekapta magát és rohant haza.
Na gondoltam, akkor ez rendbe is van, aztán négykor arra mentem haza, hogy a gyerek rettentő elkeseredett képpel ül a garázsba egy hokedlin, nyakában egy kendő és az apja géppel dúrja le a fejéről a hajat.

- Na mizu? Mégsem mentél el a fodrászhoz?
-De, elmentem.
- És???
- Hagyd már! Nem engedte, hogy felül levágja a fodrász a haját, csak körbe, aztán hazajött és úgy nézett ki mint hagymácska! Most korrigálunk. - mondja az apja.
- Azért mert nem akarta kopasz lenni! mérgelődött a kis- nagy fiam.

A lényeg a lényegben, hogy APA megigazította Márkó haját és jó kis nyári "tengerészgyalogos " frizurája lett, ahogy én is szeretem és megegyeztek, hogy amennyiben valóban csúfolja valaki emiatt Márkót, ahogy azt ő állítja , akkor annyiszor 100 ft-ot kap majd APÁtól, ahányan azt mondják neki, hogy nem jó a haja.

Fura alku, de bejött- elment duzzogva edzésre és amikor kérdeztem tőle utána, hogy na hány százasod van már? A válasza az volt, hogy egy sem:)) ! Remélem így jön majd haza az iskolából is!

"cirkusz" és hánytál

Ma reggel Törpi mosolyogva ébredt. - Anya ma nem cirkuszolok jó? - Jó! Nagyon aranyos vagy, nagyon szeretlek! simi, puszi, ölelések, összebújás.
Aztán meggondolta magát és mégis cirkuszolt egy kört. Hogy miért? Ne volt oka, csak úgy. Aztán még egyet, mert farmer dzsekit szeretett volna venni, ami szerinte nem illik a rajta lévő fodros ruhához. Pedig illett volna.
Aztán megbékélt és végre mosolyogva elmentünk a bölcsibe és most ott vigyorog és játszik a többi gyerekkel, remélem ...


Este pizzát sütöttem, Viola kicsit kiakadt mert tejfölös volt az alap, de nem volt kedvem pizza szószt is kotyvasztani.
Tett rá egy kis ketchupot is és jóízűen evett. Aztán egyszer csak felugrott elővett egy nagy műanyag tálat, odatette és a tányérja mellé.
- Azzal mit akarsz? kérdeztem.
- Ja, csak ide készítettem, mert a múltkor is a pizzás csiga után hánytam , emlékszel? Lehet, hogy most is hányni fogok.

És evett tovább.... és nem hányt. Lám lám, milyen előrelátó kis libuskám van nekem :) - imádom!

megint hiszti

Ma is hisztivel kezdtük a napot, mégpedig azért, mert 05 óra 08 perckor nem ÉN mentem ki elkészíteni a kakaóját, hanem APA volt a frissebb és ő ugrott ki az ágyból. A "hibánk" eredménye 1 órás folyamatos üvöltés lett. Én már nem is akarom megmagyarázni ezt, sokszor úgy érzem, hogy a harmadik gyerekünk tökéletes hülyét csinál belőlünk sorozatosan ...
Holnap már mehet bölcsibe, nagyon jó lesz már, hogy visszakerülhetünk mi is és ő is és minden a "rendes kerékvágásba".

pelenka csata

Hétfő reggel 05 óra 25 perc
Apa csendben kioson a szobából, indul a nap. Leila megmoccan mellettem. - Anya átáztam!
- Jól van kicsim, menj ki apához, mondom és átfordulok a másik oldalamra.
Kibócorog a fürdőszobába ...
- Apa átáztam! - szűrődik be hozzám a vékonyka hangja az ajtón keresztül
- Jó gyere keressünk ruhát, öltözz fel.
- De pizsamát akarok! Nincs reggel!
- Úgyis mindjárt felkelnél, vedd fel a ruhádat, hozom.
- De pizsamát akarok, anya sem kelt még fel! - ezt már sírva mondja
- Jó, hozok másikat.
- De pelenkát is akarok! - itt már ordít
- Ne vegyél már fel pelenkát, itt a bugyikád, ne pisilj már pelenkába, ébren vagy.- Apa még türelmes
- De pelenkát akarok! pelenkát, pelenkát - ezt szinte önkívületben ordítva mondja -

Apa a meztelen gyereket, a bugyit és a pizsamát beteszi mellém az ágyba, én magamra húzom a rugdalózó kis testet.
Leila tovább ordít, nem akar már semmit, se pizsamát, se pelenkát, se bugyit, csak kakaót. Hiába vigasztalom, hiába ölelem, már se lát se hall. Még úgy érzem nincs erőm felkelni, nem akarom így kezdeni a napot, a hetet ...
Aztán nem bírom tovább, mégis felkelek, elkezdem leszedni a pisis lepedőt az ágyról.
Leila kimegy meztelenül a konyhába és kakaóért kiabál. Aztán mégsem kéri a kakaót.
Apa vigasztalja, ő vagdalkozik, fejhangon visít, folyik a nyála az orra, egy merő elkeseredettség az egész gyerek. Nem kommunikál, csak bömböl. Apa ráhagyja, készíti a teát.
Én is próbálkozom, óvatosan simogatva, rábeszélőn.
Hozzá lépek, először a trikót imádkoznám rá, de a trikó repül, a gyerek sikítva sír, pucéron áll, a sarokpadon az ebédlőasztal mellett, tiszta nyál az egész mellkasa, két lábbal toporzékol és csapkod.
A trikó néhányszor még elrepül, majd nagy nehezen ráadom, aztán a tiszta pizsamát és a pelenkát is. Igen, AZT a pelenkát amit nem akartunk ráadni.
És visszafektetem az ágyba és megkapja a kakaóját, most már kéri. Mellébújok, simogatom, beszélgetünk.

Én tudom, hogy neki semmi más baja nem volt, csak éppen rendesen szerette volna elkezdeni a napot, száraz pizsiben, pelenkában, meleg ágyban. De borult a "rendszer" és ő nem értette, hogy mi mit értetlenkedünk, miért nem akarjuk úgy tenni a dolgokat, ahogy kell? Mit variálunk bugyikkal meg nappali ruhákkal és miért nem értjük meg, hogy neki mi a baja?
Én értettem, de APA elsőre nem és már későn siettem, sőt nem is siettem Leilus segítségére, ezért kiakadt.

Reggel hatra már felszáradtak a könnyei és szépen indult a nap, egyedül felöltözött, a pelcsit szárazon tettük a helyére, még a szemcseppentést is hagyta és mindez csak egy apró kompromisszumon múlott.

Apa szerint megint a gyerek győzött, szerintem nem, szerintem csak megegyeztünk és megérte.

Azt hiszem, ennek a mai hisztinek és még jó pár ezután következőnek is köze van a kórházhoz, köze van ahhoz, hogy akkor otthagytam. Nem értette, hogy miért, de hát nem szabadott vele maradni, nem engedték. Utána meg beteg lettem, de APA és Mami is vele volt. Igaz naponta 15 órát, nem lehettek vele, este nyolctól délelőtt 11-ig! Ez kegyetlenség ...
Amikor hazajött, nagyon aranyos volt, aztán persze még délután próbálkozott vele, hogy valóban szeretem -e? A "szeretetpróba" a maga kis majdnem három éves módján nagyon szívszorító volt, öltögette rám a nyelvét, rugdosott. Akarta, hogy fájjon nekem, bántott mert haragudott, bántott, hogy kipróbálja szeretem-e még és, hogy így is valóban szeretem? És többször elmondta, hogy: Otthagytál! Otthagytál a rácsos ágyban ... és vádlón nézett és lefelé görbült a szájacskája, a szemét elfutotta a könny. Picit próbáltam vele beszélgetni a kórházról, de ő nem akart rá emlékezni. Ráhagytuk, néha szóba jön, de még nem beszélte, nem játszotta ki. Majd talán a bölcsiben, már nagyon szeretne menni.

cigi

Tegnap együtt bringáztunk Leilával, azaz ő a hátam mögött ült, énekeltünk, mondókáztunk, beszélgettünk míg körbetekertük a falut - szigorúan az elnéptelenedett helyeken énekeltünk -.

beszélgetés

- Anya te már cigizhetsz?
- Igen, mert felnőtt vagyok, de nem szeretem.
- Anya de te nem cigizel!?!
- Nem, mert nem szeretem, nagyon büdös és káros az egészségre.
- De apa szereti?
- Igen sajnos.
- Apa azért cigizik mert férfi?
- Nem, hanem mert szereti a cigarettát.
- De apa nem büdös! Ő az ÉN APUKÁM!
- Nem, mert mindig fogat mos utána.
- De te nem szereted a cigit?
- Nem
- Én sem szeretem.
- Jó, mond meg apának is.
- Jó
Hajnal háromkor arra ébredek, Leila apa vállát rázogatja - Apa, apa! ne cigizzél!

Nyilván nagy hatással volt Leilusra a beszélgetés, ha még ezzel is álmodott..:)

vasárnapunk

Kitaláltunk, hogy mégiscsak átmegyünk Makóra a CAC-ra ha már két "kutyagyerekünk" is nevezve van. Mi csak ember gyereket vittünk, de abból mind a hármat.
Indulás előtt, reggeli közben ( mikor máskor) még csöppenteni kellett Leila szemébe, mert bazi nagy kötőhártya gyulladással jött ki a kórházból. Ő ezt egy hatalmas hisztivel honorálta és összehányta a szőnyeget KAKAÓ-val! Aki már takarított kakaós hányást, azt tudja, hogy miről beszélek.... Szerencse, hogy az asztal alatt egy barna csíkos rongyszőnyeg van, így nem lesz feltűnő egy kis plusz sor minta.

Tehát indulás előtt miután már bepakoltam az almákat, kekszeket, csokikat, teákat még hányást takarítottam, de legalább nyugisan elkészülhettem én is míg a mosógép egy gyors programmal végzett a szőnyeggel. Aztán végre kirepültünk.
A kocsiban nem volt semmi, csak Leila végig azt hajtogatta, hogy szomjas, Viola, hogy Márkó ne érjen hozzá és Márkó, hogy nem bírja elviselni Violának még a hangját sem.
Kb 40 perc alatt Makón voltunk. Csodaszép volt az idő és ezerrel szállt a "nyárfa pöhöly". Külön élveztem, hogy nem vittünk kutyát, pont elég volt a gyerekeket terelgetni és féken tartani.
A Határszéli-Huncutok jól szerepeltek, de a mezőny szokás szerint fiatal osztályban nagyon népes volt.

A kölykekkel egyfolytában sétálni kellett esélyem sem volt beszélgetni a kutyás ismerőseinkkel. Leila többnyire hisztizett, ha nálam volt akkor APÁért kiabált, ha APÁ-nál akkor utánam. Lerakni nem nagyon lehetett, mert akkor szó szerint rohanni kezdett bele a tömegbe valamilyen árus felé és a beaglek pont egy körben voltak a kakuázusi juhászokkal, azok mellett meg ne rohangáljon a gyerekem.

Persze következetes, gondos szülőként, aki jó előre elcsomagol sokféle ehető ennivalót és aki, szívből gyűlöli azt is aki a nyalókát kitalálta, nem vettem semmit csak, nyalókát Violának mártogatós, nyelv festőset, - kiegészítve a százasát amit a fogtündér hozott. Leilának vattacukrot, hatalmas, ragacsos rózsaszínűt, arcfestőset, akkora volt mint a gyerek feje háromszor és nyalókát pici, piros, vásári kakast, mert eszelősen hisztizett Viola nyalókája miatt.

Nálam ügyesebben csak APA vásárolt, ő két adag pattogatott kukoricát vett a majd éhen haló Márkónak a drágábbik árusnál, 300 forinttért literjét!

Kisebb-nagyobb szenvedések közepette, fejünkre a tűző nap alatt, viszonylag gyorsan (csigalassúsággal) haladt a délelőtt és lett egy nem nyugodt, nem pihentető, nem gyereksírás mentes ( sőőőt ) és semmiképp sem unalmas fél napunk. Hazafelé falánk tyúkocskás mesét és kakis mórickás vicceket hallgattunk a nagyoktól és ettünk egy gyalázatosan rossz fagyit, - de legalább Leila közben mindvégig aludt .... . Azt hiszem összességében jól szórakoztunk mindannyian.

Itthon várt minket a bepácolt husi és a tegnapi húsleves. A grillezéshez kevés lett a faszén, de a rizsköret jól sikerült így azzal elütöttük az éhünket, amíg öt körül megjött a faszénből az utánpótlás:)
A hús jó lett. Most folyik a romeltakarítás, az a "legjobb" a grillezésbe, hogy majd két kilónyi húsból pár szelet , csökött bár jó ízű sülevény lesz, ami tutira elfogy az utolsó falatig. Hatalmas felhajtás, kevés kaja, nagy élmény, nagy kupi.

A gyerekek most üvöltve ijesztgetőst játszanak, nekem takarítanom kellene, de mindjárt kezdődik a híradó, így nem porszívózhatok. És még hátra van a hajmosás a lányoknak, huhhhh ...
Hajrá nagycsalád!

Az én Violám

Ezt nagyon nagyon fontos leírnom, ezért meg is teszem...

Tegnap, azaz szerdán Márkó még suliban volt - azt hittük megússza a bajt.
APA pedig egész nap Leilánál a kórházban, én pedig itthon a takarók alatt.
Viola a héten még nem mehet oviba,- gondolom a doktornéni jobbnak látta, ha itthon marad amíg nem cseng le nálunk teljesen a járvány, van elég beteg gyerek anélkül is a faluban, hogy az én kis drágám 170 felé hintené a vírust-.
Így kettesben voltunk, én aki szó szerint meg sem tudtam mozdulni és Vió.

Úgy higgyétek el, hogy ez a kislány elkészítette a saját reggelijét, tévézett, babázott, rajzolt, néha kiengedte a kutyákat, vagy éppen be a kiskutyát, de egész nap el volt anélkül, hogy nyavalygott és engem ugráltatott volna, ami amúgy alap járaton rettentően megy neki.

Én hol aludtam, hol félig ébren vacogtam és olyankor megszólítottam, hogy merre is van éppen. Ő olyankor szaladt, ha kellett segített, inni hozott és összességben csodálatos volt az egész kis emberke ahogy gondoskodott rólam.

Mára már persze a régi Viola lett, mint ahogy én is a régi anya, aki elevenebb és felemeli a hangját is ha kell, de tegnap minden nyűgöm ellenére nagyon jó volt megtapasztalni, hogy ennyire, okos, ügyes, segítőkész és együttérző kislányom van mint Viola.

helyzetjelentés - hányásjelentés ....

Április 10. péntek du. 14.30 Vió két hatalmas taccs, egy dedalonetta, egész délutános tévézés és alvás, reggelre "kutyabaja"

Április 13. hétfő 23.30 Leila belekezd a "sorozatába" 04-órakor a 10. taccs után ügyelet, majd gyermek kórház fertőző osztály, javulásig....

Április 15. szerda, ANYA nem tud felkelni az ágyból, majd mégis mert muszáj, taccs... Anya nem vehet be semmit, csak B6 vitamint és normafloret, így egész nap csak fekszik két vastag takaró alatt. Még hány egy párat, aztán megy a hasa is, de estére már egészen rendbe jön.

Április 15. szerda, 21.45 Márkó sugárban hány reggelig, talán hétszer, majd hasmenés
-már ki sem akad senki, nagyon rutinos a csapat, lavór itt, kiskád ott és papírtörölköző hegyek -

Április 16. csütörtök, 07.00 óra Mamika csörög, ő is hasmenéses lett ...

Április 16. csütörtök 12.00 óra. APA szabadítja Leilát a kórházból, az eredményei jók. Azaz se rota vírus, se salmonella fertőzés nem áll fenn nála, másra nem vizsgálták be a székletét ...

Leila jól van, boldog, hogy itthon nyüzsöghet Minden kutyának, babának külön köszön, babakocsizik és biciklizik egyszerre, még eszik is valamicskét. Viola szintén gyógyult, kutyázik ezerrel, Márkó még csak heverész, anya épphogy,de lézeng.
APA totál kimerült a kórházas ingázástól és a betegápolástól, de nagyon jól bírta! Járna neki valamiféle érdemérem.

A lényeg, hogy megvagyunk és újra együtt, köszönjük az aggódást és a drukkot, puszilunk mindenkit!

Egész jó lett volna

a húsvét, ha Leilus nem hány éjféltől, harminc, húsz majd tíz percenként összesen tizenkétszer és most nem lenne a gyermek kórház fertőző osztályán kikötött kézzel infúzióra kötve.

De miután ez van, már senki nem fog emlékezni rá, hogy hányan locsoltak meg minket és milyen finom ebédet ettünk a maminál és, hogy mennyire nagyon élvezték a gyerekek a cirkuszt.
És arra sem, hogy Viola mindvégig milyen boldog elragadtatással nézte az összes számot. Hogy minduntalan felkiáltott valamilyen csoda láttán, hogy AZTAAAA! és, hogy mennyire őszinte és gyöngyöző volt a kacagása a bohóc tréfák láttán és hogy én, milyen boldog, büszke és elégedett anyuka voltam, csupán attól, hogy ennyire nyílt, tiszta lelkű, örülni tudó gyermekeim vannak.

És most Törpikém ott van messze a kórházban és én nem lehetek vele. APA 11 órától bemehet és 18 óráig vele lehet. De én nem. Nekem nem szabad, ma és holnap is nagyon sokáig itt kell lennem, de egyébként sem mehetnék be hozzá ...

Csak ne lenne folyton sírhatnékom..., annyira édes volt, amikor az ügyeleten megvizsgálta a doktornéni, aki aztán tovább küldött minket a kórházba, rám nézett a fáradt kis kerek zöld szemeivel miközben öltöztettem és azt kérdezte, - anya ügyes voltam? Akkor most boldog vagy?

Én megdicsértem és tovább vittük a kórházba, ahol aztán elárultam. Otthagytam, sírva, kiabálva, félmeztelen, kikötözve, egyedül - az én édes kis pici babámat.

Rohadjon meg minden szemét vírus!

...

Bocsi! Tudom, hogy annyira semmilyeneket írtam mostanában, de valahogy nem megy az írás. Lennének ötleteim, de fáradt vagyok leírni, nem szeretem ezt, de ez van. Most is ásítozom.
Majd egyszer csak újra előkerülök remélem, addig is kimegyek napozni az udvarra.


Tegnap bringázás közben hallottam ezt Leilustól ( nem ismertem eddig, biztos bölcsis könyvből van) nagyon örültem neki:) :
Kiscica, kiscica hol jártál?
Londonban a királynál!
Kiscica, kiscica akadt-e ott jó falat?
Egeret fogtam a trón alatt!

firkantás

Dolgozni vagyok, kupacban állnak előttem az akták, de azért gyorsan firkantok valamit...

Idegesít ez a babaszappanos háttér, csak most nincs időm újat betenni, mert nem biztos, hogy az jobb lenne, persze azért kipróbálok valamit....

Erről a gépről tudok kommentelni, meg is tettem.

A hétvégére még nem sok ötletem van, majd nyilván megfőzöm a sonkát és sütök egy olyan elképesztően amorf kalácsot mint tavaly, meg pogácsát és vargabélest és valamiféle joghurtos édes sütit.
Tervezek még bablevest is a sonkaléből és persze franciasalátát.
Ma megyek tornázni, meg van egy hegynyi vasalnivalóm éjszakára, de a sütögetés természetesen jobban vonz. Összességében lusta dög vagyok, mert azt a bizonyos hegyet három napja halogatom-tologatom térben és időben.
Hétfőn megyünk anyuékhoz, a fiúk meg locsolkodni.
Kedden, szerdán brutál szívás lesz idebent, de ezt majd utána elmondom.
Most ennyi, majd jövök!

Ja NLC-s lányok tessék benézni a fórumra, mert Perussal írogatunk!

Sajnos nem találok egyszínű, halvány sárgás-szürkés piszkos fehér színt háttérnek, így marad ez.

Attila ha majd egyszer ráérsz, rajzolnál nekem egy olyan egyvonalas beaglet mint a mentésé, ami mögül egy kerek fejű, tüsihajú gyerek vigyorog és csápol kifelé ( úgy "menőmanósan" ) :)
Én látom magam előtt csak kivitelezni nem tudom ... :( lehetne az a logóm, vagy betenném valahogy blogháttérnek.

Dorisnak

Továbbra sem tudok kommentelni nálad, bár kipróbáltam millió variációt, még névtelenné is tettem magam.
Remélem csak rendszer hiba, majd pénteken a hivatalból is megpróbálom, onnan szokott menni.
Amit mondani akartam, az az, hogy itt nálunk a Családsegítő szolgálat rendez nyári tábort, egy hetest. Igaz nem ott alvós és maguk szerveznek mindent, de nem elképzelhetetlen, hogy kapnak rá pénzt... Utána kellene érdeklődni, hogy esetleg velük együttműködve megvalósulhatna az "álomtábor".

ablakpuci

Ma kivettem egy ablakpucolós szabadnapot. Hogy kellően hatékonyak legyünk, APA is besegített, lelocsolta a leeresztett redőnyöket és miután én lemostam őket belülről is és az ablakok kereteit, ő húzta le az összes ablaküveget, hogy ne legyen csíkos - szerinte ezt csak ő tudja tutin megcsinálni és ez így van jól :))

Ezzel a részével a munkának hamar megvoltunk, ezután jött csak a java! Én mint egy selejtező módba kapcsolt terminátor bevettem magam a gyerekek szobáiba egy nagy kukazsákkal és további takarító felszereléssel. Le portalanítottam a szekrények tetejét és amelyik tárggyal kapcsolatban kétségem merült fel annak hasznosságát illetően, azt könyörtelenül kidobtam.
Márkónál főleg beszáradt filctollak kerültek a zsákba, a lányoknál sok szakadt Barbies és Pónis újság, száraz vízfesték és kiszáradt gyurma, valamint csodás rajzok tucatjai (bocsika).
Kellemesen csalódtam a szekrény tetején található porréteg vastagságát illetően és megállapítottam, hogy valójában egész remek háziasszony vagyok:)

A hálószoba fekete szekrénysorának teteje azonban iszonytató volt, főleg ott ahol a tv is van. Na akárhogy is szépíteném a dolgot, azt ott bizony nem szoktam letörölni. Amúgy igen, hetente kétszer átfutok ott egy tetra pelenkával ott ahol elérem, de a szekrény legtetejét és a tv tetejét nem érem el.
Aztán a törölgetés közben valamiféle új fajta selejtezési ihlet is elkapott, mert úgy éreztem valamiképpen meg kell szabadulnom, a nagymamám nippjeitől és a gyerekek által hatalmas szeretettel gyártott különféle dísztárgyak tömkelegétől is. Ugyanis nálunk a hálószobában millió fénykép és még több ilyen-olyan, kézzel készült "ajándék" van a könyvespolcon, valamint mamikám kis dobozkái, porcelán figurái, vázácskái amiket eddig nem volt szívem onnan kitenni.
De az összhatás együtt már már sokkoló volt és én RENDET és TISZTASÁGOT akartam, de azonnal és mindenképp.
Így a hatalmas csokor csupa por júdáspénzt és az általam készített csodás csuhéjj rózsákat, egy laza mozdulattal, minden lelkiismeret furdalás nélkül hajítottam a kukazsákba és követte őket a festett árvalányhaj is. A gyerekek remekműveit cipős dobozba tettem és egy nagyobb kartondobozt kerítettem mamikám kincseinek is. A fényképek és a dobozkák egy része valamiért mégis maradhatott ( nem tudom, hogy miért ) . Így is rengeteg mindent kivittem a szobából, a dobozokat persze nem dobtam ki, csak a kamrába költöztettem. Remélem nem fogom többé visszahozni.

A hálószoba után a konyhába vetettem be magam, hideg zsíroldóval és társaival sikáltam amit lehet. Hatalmas kéjjel töltött el a szagelszívó tetejének hófehérré varázsolása, nem is tudja ezt csakis az értékelni, aki épp aktuálisan ennyire agyalágyult állapotban van mint én voltam.
Itt is letöröltem mindent amit csak lehetett és amit máskor nem.
Azután előszedtem a tavalyi húsvéti dekorációt és kicsinosítottam az ebédlőt.
Fél egy lett mire elkészültem és indulhattam Violáért. Kellemesen elfáradtam, de annyira jó volt, mintha a telet és a rossz időt űzné ki az ember az otthonából a sok porral, kosszal együtt.

blog

Azért írok blogot, mert szeretek írni.
Ha pár sorban leírom az életünket a gondolataimat, a "papírra" vetett betűktől megváltozik a dolgok jelentése.
Ami csak hétköznapinak tűnt amikor megéltem egyszeriben érdekessé válik, a színtelen színessé, az egyhangú izgalmassá.
Vagy egy kilátástalannak ítélt helyzet leírásakor kívülről nézve minden egyszerűbb.
A bosszantó az leírva mulatságos is lehet és még azon is lehet nevetni, amit megélni néha kínszenvedés. Pl. ha a három gyereked egyszerre beteg és a konyha csempéjére ragasztgatod a cédulákat a fejenként 10 féle más más gyógyszerrel és hajnalban vaksin silabizálod ki, majd kevered össze az adagokat ...

És néha csak le kell írnom, ami bennem van, mert éppen arra van a legnagyobb szükségem.

A blogot magamnak írom és azoknak akik elolvassák. Szeretem ha kommentelnek, de nem zavar ha nem. Ami zavar, az az ha csak azért ír valaki valamit, hogy írjon, de még igazából ez sem nyomaszt, annál inkább az, hogy ha a blogban leírtakat valaki- bárki számon kéri rajtam. Ezt ne tegyétek! Ez olyan mintha a fejemben turkálna az illető, totál privát szféra...
Amit akarok azt úgyis megírom, de van amit nem osztok meg mindenkivel és annak oka van.

hétvége

Jó kis hétvégénk volt. Pénteken lovagoltunk Vióval, - egyedül ügetek! igaz, hogy szívat a ló, de ha nagyon próbálkozom, akkor néha szót is fogad- aztán meg kimentünk Márkó meccsére.
Márkó még mindig nem egy "tálentum", dühében csapkod a levegőbe és rugdos is, de azért nem rosszabb az átlagnál.
A lányok megtanultak ricázni és jókat szaladgáltak, APA meg aki amúgy sem egy nagy foci rajongó csak mérgelődött a pálya szélén, hol a gyerekek két bal lába és a csapat szervezetlensége, hol az edzők megalázó hangneme miatt, ami egyébként a gyerekeket cseppet sem zavarta, ugyanúgy összevissza rohangáltak, akár ordított rájuk valaki, akár nem.

Szombaton délelőtt a lányok átmentek Julikáékhoz, mi meg a szokásos hármas, Márkó, APA és én "nagybevásároltunk".
Hazaértünk után remek mű ebédet rittyentettem, mirelit sült krumpliból, halrudacskákból és mirelit rántott sajtból. Tiszta Amerika... egyik sem volt jó, de a gyerekek imádták.
Délben Leilus lefeküdt, mi meg kertészkedtünk. Eltettem a hagymavirág hagymáit és több féle egynyári virágmagot a ház előtti kiskertbe, amit még előző nap megkapáltam, gereblyéztem és Apa belocsolt. Violám segített, csodaszép volt az idő, imádom ezt hétvégi, illatos, meleg falusi csendet. A virágmagok elszórása után hátra mentünk salátát, borsót, retket ültetni. Egyszerűen nagyon jó volt, újra a nedves langyos földet "túrni". Még tavaly levágtunk a füves részből egy darabot és bekerítettük, hogy a kutyák ne tudjanak bemenni, így remélhetőleg újra lesz eprünk és málnánk is az idén. Oda készült még egy apró veteményes is, de tényleg csak aprócska és nem sok mindennel. De magáért a vetés öröméért muszáj volt csinálnom.

Szerencsére Leila jó sokáig bírta az alvást így én remekül elbogarászgathattam odakint, a nagyok pedig barátoztak. Közben persze egyfolytában ment a mosógép, három adagot teregettem ki, de estére minden meg is száradt.
Vasárnap reggel Anyut hazavittem a kórházból, de tízre vissza is értem. Jól van, egy hét múlva kell mennie varratszedésre.

Az ebéd a szombati mű kaja után végre igazi volt, tejszínes parajlevest készítettem, mű de finom levesgyönggyel és reszeltsajttal, meg APA grillezett csirkecombokat, amihez még csináltam krumplipürét és egy jó kis túrós süteményt.
Nyári meleg volt, kint ebédeltünk az udvaron és ennek a gyerekek is nagyon örültek.

A spenót levesre tekintettel, APA levette Leila pólóját, mire Törpi megszabadította magát az összes ruhájától és egy szál előkében sétafikált ebéd helyett.
Semmit nem evett, azaz lehet, hogy pár szem levesgyöngyöt talán bekapott futtában.
"Öröm látni", hogy nem csak belőlem csinál totál hülyét, hanem az apjából is...

Voltaképp kint voltunk egész nap, a padlásról előkerült a kagyló a sok homokozó játékkal, a kismotor és a biciklik. Viola nem hitte el, hogy nem lehet szűk szoknyában és saruban bringázni, ennek az lett a következménye, hogy egy hatalmasat esett. Azért maradt a térdén bőr is. Nagyon ordított.
A bringázás egyébként sem az erőssége szegénykémnek, elmúlt hat éves, de még mindig nem tud csak úgy elindulni, ha elindítjuk és megállni csak úgy ha menet közben leugrik a gépről. Ahogy hajt, az meg kabaré, mint egy őrült, leszegett fejjel, csöppet sem nőiesen és olyankor se lát, se hall... életveszélyes.

A hétvége fő igazságtalansága az, hogy Vió akinek gyönyörűséges színű egyébként is a bőre, még barnább lett, a szemei világítanak az arcából és a haja meg két napsütéses nap alatt is csíkosra szőkült. Leilus és Márkó még ugyanolyan kis hókadt és karikásszemű mint egész télen volt, de azért nekik is lesz színük hamarosan.

Daniella!- tegnap direkt néztem az órán, reggel hattól negyed kilencig Leila 4 alkalommal öltözött át. Aztán még a nap folyamán megszámlálhatatlanszor, mert sáros lett, vizes lett, pisis lett ez vagy az a ruhadarabja, vagy épp ráunt a pöttyös szoknyára és virágos nadrágot akart.
Volt minden a farmertől a rózsaszín tüll tütün keresztül a pucérságon át egészen a pizsamáig, ugyanis este hatkor muszáj volt megfürdenie annyira koszos volt. Tehát továbbra is maximálisan együttérzek veled ZK. mániájával kapcsolatban...

Leilus

Leilus ( mindjárt 3 éves )


- Anya ez a husi nagyon tejfölös belül!
- Mert az rántott sajt kicsim.
- Lehet, de akkor is nagyon tejfölös

- Anya azok micsodák???
- Ültettünk apával kicsim és azok jelzik, hogy hol mi van.
- Mit ültettetek?
- Hát virágokat, meg finomságokat, retket, salátát....
- Meg parizert, uborkát ...
- Nem, parizert nem lehet ültetni :)))

este

Mindenki megnyugtatására leírom, hogy ma egész simán indult a nap, bár a tegnapit két hatalmas megahisztivel zártuk. Szerinte túl meleg volt a fürdő víz ami valójában egyáltalán nem volt meleg ( Viola kimenekült a kádból annyira ne bírta az üvöltés dobhártya szaggató frekvenciáját) Én meg kis híján agyoncsaptam, de persze mégsem Törpit.
Apa nem volt otthon így nekem kellett vigasztalni is a kis dühöngőt, de totál ki tud akasztani.
És nála még az sincs, hogy kikattan és nem tudja, hogy mi történik körülötte, mert beszélünk közben, hogy ő ordít csak éppen nem enged a maga igazából. iszonytatóan makacs és akaratos.
Aztán hogy nagy nehezen megnyugodott, együtt főztük a vacsorát, spenótot sok főtt tojással. A tojásokat ő pucolta, de erősen sérelmezte, hogy nem eheti meg az összeset, csak egyet, aztán azt, hogy ha már összevághatja, miért nem engedem, hogy Ő vegye ki a tojás szelőből, - nem értette, hogy nem akarom, hogy szét hulljon valamint, hogy nem bízom benne, hogy nem kaparintja meg és old kereket a megegyezésünk ellenére mégiscsak a tojásokkal-.

Na ebből lett az újabb földön fetrengős nagyjelenet, amiből apa telefonja zökkentette ki.
Szegénykém azt sírta bele a telefonba, hogy hozzád akarok bújni, szükségem van rááád ... .

APA ettől függetlenül azért bízott benne, hogy megoldjuk a dolgot és annyira nem rohant haza, végre volt egy jó kis barátos estéje.
Végül hamar elaludt Leilus, nyilván volt mit kipihennie és szerintem mindannyian már kilenc előtt elaludtunk.

már pedig reggel nincs kompromisszum ...

Írtam már, hogy a reggeleink rémesek...

Ma hat körül keltem, Leilus és Márkó mint mindig ügyesen gyorsan felkelt, kakaózott, felöltözött, arcot és fogat mosott. Violát viszonylag jó időben 06.40-kor sikerült kirobbantani az ágyból, sírás nélkül felöltözött őrző tekintetem és teljes pizsamás valóm mellett és még a fésülködést is megúsztuk könnyek nélkül. Még Leilus is hajlandó volt elmenni pisilni és kakilni időben, miután beígértem neki, hogy utána cserébe kilakkozom a körmét. Hétkor enyém lett a fürdőszoba és 10 egész percem volt sminkre és öltözködésre, tehát ment minden mint a karikacsapás.
A tükör elől kiharsogtam nekik, hogy "cipőhúzás, kabátvétel" indulunk! Ők szépen ki is vonultak az előszobába. Aztán én is odakeveredtem és innentől válik érdekessé a történet.
-Legkésőbb hét óra húsz perckor kell elhagynunk a házat, hogy kb. fél nyolcra, na jó, harmincötre a hivatalban legyek. -

Hét óra 15-kor Törpi ül a fogas alatt a kisszéken 23-as lábán Viola 31-es kopogós, "gyémántos" fehér lakk cipőjével és meggyőzhetetlen.
Ő abba megy a bölcsibe!
Én elé sorakoztatom a válaszékot, bakancs, edzőcipő, tavaszi cipő.
Ő ordít, hogy nem a gyémántosba megy!
Én elmondom, hogy az még nagy neki és csúszós és veszélyes, de majd veszek hasonlót ha okosan viselkedik és szépen felveszi, azt amelyiket akarja a három közül.
Erre ő még szorosabban húzza a lábait maga alá és nem engedi, hogy lecibáljam róla a topánkát. A dobhártyáim berezonálnak a sikításától ahogy folyamatosan süvöltözi, - majd veszel másikat, majd veszel másikat!
Mindjárt húsz és én még itt harcolok a gyerekkel.
Márkó elment, Viola felöltözve kiült a padra és várja, hogy mire jutok a húgával.
Én erőnek erejével lecibálom a kopogós csodákat.
Leila taknya-nyála egyben ordít, most bundás csizmát akar felvenni, ha már a kopogósba nem mehet. Én nem akarom, hogy 20 fokban rózsaszín, szőrös hótaposóban menjen és megígérem neki, hogy otthon hagyom, ha nem hajlandó abból a három cipőből választani amit elé raktam.
Pechemre a kupacban ott van Viola rózsaszín kutyás papucsa is, Leila azt választja.
De nem, azt nem lehet, nem megyünk papucsban bölcsibe.
Ő ordít, hogy de az is ott van, akkor miért nem lehet!?!
Mert nem.
Nagy nehezen belegyezik a bakancsba és ráadom.
Utálok hajolva cipőt kötni, nyomja farmer a hasam, a fejem vörös és amúgy is elegem van. Hét óra húsz.
Ráadom a kardigánt is és most jönne a vékony kis műszörme dzseki.
Az már nem jó neki, mert a rózsaszínű, vastag dzsekijét akarja felvenni.
De azt nem lehet, mert az téli kabát és már túl meleg mondom.
De ez is túl meleg visítja, mert bárányos és szőrös és ez is téli kabát!- és nem hajlandó felvenni a dzsekit.
Az agyam elborul, felszólítom Viót az indulásra, Leilával közlöm, hogy oké akkor maradsz, mi megyünk!
Ő ordít, hogy ne hagyjam ott, de dzseki ügyben nem enged.
Én sem.
APA végre a segítségemre siet, megölelgeti ezt a vörös fejű kis hisztigépet és rábeszéli a kiskabátra, kifújják az orrát, kihozza utánam, felülteti a biciklire.
Én továbbra is mérges vagyok. Nem tudom most megölelgetni és mosolyogni rá, pedig azt kellene, hogy elmúljon a dacos kedve. Kerekíti rám a még mindig könnyben úszó, zöld szemeit és pukkadt képet vág.
Én is.
Beballagunk végre az oviba-bölcsibe, szó nélkül vetkőzik, puszi, ölelés, érezd jól magad!
A gondozónéni persze látta pukkancskán, hogy valami nem oké és rá is kérdezett, hogy miért mérges? Én gyorsan elmondom, hogy a 31-es gyémántos cipő miatt és tűzök dolgozni.

Persze nem haragszom, hogyan is lehetne haragudni egy ekkorka kis nőcikére, csak egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet elindulni, legalább egy reggel könnyek nélkül, mosolyogva otthonról? Pedig olyan jól indult a reggel, együtt énekeltük "tavaszi szél vizet áraszt -ot" a fürdőszobában. Miért kell valamelyik lányomnak feltétlenül cirkuszolni? Én a nap bármely szakában nagyon jól kezelem a hisztijeiket, de reggel egyszerűen nem vagyok rá képes, nem és nem! Ha menni kell, haladni kell, akkor nem tudok türelmes lenni és ők pont ezért csinálják ...

Lányos anyák ugye Ti megértetek!????!
/ csak csendben megjegyzem még, hogy Leilus totál olyan mint az anyja /


Apával arról beszélgetünk, hogy melyik fodrászhoz vigyük Leilát
APA A.-ra szavaz, én B.-re.
A. olcsóbb, B.- pontosabb, nem kell nála várakozni.
APA szerint, nem baj, akkor egy kicsit sorba állunk A.-nál.
Leila gyorsan korrigál: - Nem sorba állunk! Körbe állunk! Körbe állunk a fodrásznál!
És én elképzelem, ahogy mi öten, egymás kezét fogva körbe állunk a fodrásznál.
Még énekelhetünk is:)

hullámvasút

Három napig ültem egy érzelmi hullámvasúton, hol sírtam, hol nevettem, hol kétkedtem, hol reménykedtem, kapálództam és pánikoltam, aztán elfogadtam amit kaptam.
Úgy tűnik a sors csak erre várt, az elfogadásra és megoldotta a gondomat.
Rengeteget tanultam arról ez alatt a pár nap alatt, hogy mi is az igazán fontos az éltemben, hogy mi az amit akarhatunk és amiért érdemes küzdeni és mi az ami nem is olyan lényeges mint amilyennek tűnik. Rájöttem arra is, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy megtaláltam, az igazi társam és hogy valóban őt találtam meg.

Ma reggel mindkét zoknim kifordítva vettem fel véletlenül, gondolkoztam rajta, hogy akkor most visszafordítsam?... aztán még se, hisz április elseje van.