A heti ténykedés publikus része

Sokra haladtam a héten, bár be kell vallanom, ennek nagyon itt volt az ideje, mert már kevesebb, mint 1 hónap van hátra Karácsonyig!! sikerült előkészíteni jó néhány ajándékot a családnak, melyek már csak az utolsó simításra várnak, és két kedves barátomnak is készültem egy-egy aprósággal, most csak ezeket mutatom. Próbáltam a képeknek egy kis karácsonyi hangulatot kölcsönözni, ha már az esti fényviszonyok ilyen gyatrára sikeredtek.

Egy kép szalvéta-technikával és pácolással Afrika-témában:

Egy ékszeres/mütyűrös dobozka:

(azt hiszem, egy össznépi lakkozás még rájuk férne, ezen még komolyabban elgondolkodom..:))

Igen, még megvagyok

Nem vesztem ám el, bárki aggódott értem, ne tegye! :) Szépen csendben, titkosan, amikor időm engedi, készülgetek a Karácsonyra. Esténként bökögetek, gyöngyöt fűzök, miegymás, de lentebb már említett okok miatt igencsak meg kell cenzúráznom, mi az, amit idő előtt itt megmutathatok. De azt hiszem, ezért könnyen megbocsátotok, hiszen Ti is hasonló helyzetben lehettek.

Íme néhány keresztszemes, amik pácolt dobozozkák tetejét díszítik majd, és amiknek a keretén a szép új színátmenetes fonalaimat próbálgattam:

Sajnos nem tudtam igazán szép képeket készíteni, pedig próbálgattam vakuval és anélkül, de azért nagyjából mutatnak valamit a szinek, igaz, hogy a valóságban még ennél is szebbek!:)

Naomi engem is bevont a nagy sikerrel futó gyerekkorra emlékező játékba, így igyekeztem előkotorni Nektek valamilyen vicces emléket. Az az igazság, hogy amikor ilyesmi szóba kerül, mindig egy bizonyos eset jut eszembe, amelyre én személy szerint nem emlékszem, csak családi körökben ez a legelterjedtebb "nevessünk egyet Ágin"-sztori :)

Nem saccolom magam többnek 3-4 évesnél, mikoris az történt, hogy a másoduncsitesómék látógatóban voltak nálunk. A szülők beszélgettek, a két gyerek -egy fiú és egy lány, azaz Tomi és én- pedig a kertben, vagy valahol a kapu előtt bóklászott. Egyszercsak a beszélgető szülők arra a jelenetre lettek figyelmesek, hogy kicsi lánykájuk letolt bugyival toporzékol, és azt kiabálja: "De mutatsd már meg, hogy csinálod!!" Az előzményekről annyit, hogy Tomira rájött a szükség és fiú lévén igen könnyen tudott enyhíteni magán, nekik ugyanis csak egy naci-letolásba kerül a dolog. Én ezen nagyon elcsodálkozhattam, és igen irigy lettem rá, és a szemtanúk állítása szerint nagyon kíváncsi voltam a Titokra, és irtó nehéz volt megnyugtatni, hogy sajna ez nekem ebben az életben nemigen fog ebben a formában összejönni... :)

Hát ennyi, remélem, sikerült benneteket megmosolyogtatni egy picit :)

Muti vagy nem muti...

Miután Anyukám és a Hugicám is ismeri a blogom címét, jól meg kell gondolnom, mi az, amit ezen keresztül megmutathtatok Nektek a karácsonyi előkészületekből.

Ezt a kis hápogót biztosan, mert ez Apának készült, még nem tudom biztosan, hogy mire fogom rátenni. Ha van valamilyen ötletetek, azt örömmel fogadom! :)

Ez pedig egy kis horgolt mobiltartó egy balerina mackóval. Szerintem nagyon kis bájos lett!:)

Ez az óra pedig önző módon a saját szobámba készült, így végre a szoba minden pontján meg tudom nézni, mennyi az idő, és az őrületbe kergethetem magam azzal, hogy mindig milyen kevés van belőle...

Egyenlőre ennyi, ami publikus, és lehet, hogy egy iedig így is marad, egyrészt mert újra kezdődnek az igen dolgos hétköznapok, másrészt pedig a nagy többségre karácsony után fog fény derülni, amikor már az illetékesek is nyugodtan megpillanthatják az ajándékaikat!:)