Tigrislilijom jóvoltából egy szabad gépi tűzéshez használatos talppal lettem gazdagabb. Volt olyan aranyos, hogy utánajárt, kipróbálta, melyik lenne a gépem számára a legalkalmasabb, megvette, elküldte (egy kis ajándék kíséretében), én meg próbálgatom, de nem megy... Már másfél méter próbaanyagot elhasználtam (amit nem sajnálok, erre van félretéve), de vagy lenn hurkol, vagy fenn, leggyakrabban az alsó cérnát szakítja el. Azt nem tudja megbeszélni magával, hogy mikor melyiket csinálja, állítgatok rajta lent is, fent is, hiába.... Ráadásul kattan a tű valahol, nem tudom, miért, eddig ilyet nem csinált. Lassan már az egyenes varrás sem megy neki... Áll a gyerekem takarója, táskája, (holnap költöztetnénk a koliba), Colette barátság takarójának darabkája... és nem értem a dolgot....... nem.... nem........
2009. augusztus 30., vasárnap
2009. augusztus 27., csütörtök
Kivétel a szabályt
Ma szakítottam azzal a "jól bevált" szokásommal, hogy munka után nem varrok semmit. Igazából nem is tettem, hanem szabtam egy táskát, ami ebből az Ikeában kapható Gunilla nevű anyagból készül.
Értek én a szóból...
Szera nevelő szándékú megjegyzésére reagálva mégiscsak konkrét embereknek küldöm a barátság és szép nap díjat.
Szera, Barbi, Bucilla, Csigi, Endy, Fércművek, Julcsi, Körmi és Tigrislilijom, a blog nélküli (ez nem megbélyegzés, csak jelzés, hogy neki nincs).
Rajtuk kívül tényleg mindazoknak, akik a szép napon kívül barátságra is vágynak. Ők ne tegyenek mást, csak írjanak egy megjegyzést, hogy kiválasztottnak érzik magukat, és ígérem, odafigyelek rájuk!
Szera, Barbi, Bucilla, Csigi, Endy, Fércművek, Julcsi, Körmi és Tigrislilijom, a blog nélküli (ez nem megbélyegzés, csak jelzés, hogy neki nincs).
Rajtuk kívül tényleg mindazoknak, akik a szép napon kívül barátságra is vágynak. Ők ne tegyenek mást, csak írjanak egy megjegyzést, hogy kiválasztottnak érzik magukat, és ígérem, odafigyelek rájuk!
2009. augusztus 26., szerda
Díjat vigyenek!
Barátság és szép napot-díj Katicától.
Egy új barátság mindig jókor jön, egy szép nap ígéretét pedig nem lehet csak úgy visszautasítani. Ezért azoknak szeretném továbbadni a díjat, akiknek mindkettőre szükségük van.
Köszönöm Katica, nekem időben érkezett mindkettő!
Egy új barátság mindig jókor jön, egy szép nap ígéretét pedig nem lehet csak úgy visszautasítani. Ezért azoknak szeretném továbbadni a díjat, akiknek mindkettőre szükségük van.
Köszönöm Katica, nekem időben érkezett mindkettő!
2009. augusztus 22., szombat
+1 fő
Eszembe jutott, hogy a múltkor Nagycsili mennyire örült a díjnak, amit kapott, ezért soron kívül ugyan, de neki még küldök egy kis limonádét. A kancsó alján maradt még egy pohárra való! :) Igaz, felénk lehűlt kicsit a levegő, de hátha nála még meleg van...
2009. augusztus 21., péntek
Limonádé party
Mi sem esik jobban a tikkasztó hőségben, mint egy pohár (kancsó?) frissítő limonádé. Körmitől kaptam egy pohárkával, én pedig tovább osztom.
(Az enyém lime-ból készült!)
(Az enyém lime-ból készült!)
A játék lényege:
1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat. 3. Nézz szét az ismerőseid között, találj tízet (annyi biztos van), akiknek szeretnéd ezt a díjat odaadni.
4. Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál, mégiscsak kell tudniuk róla.
Az én választottaim: Edige, Endy, Csipkebogyó, Btrudy, Ducika Ducila, Hoyacarnosa, Sveszter, Ágó, Lidércke, Sárosdi Virág
5. Írd ki a blogodra, hogy kiknek küldted el a díjat.
Az én választottaim: Edige, Endy, Csipkebogyó, Btrudy, Ducika Ducila, Hoyacarnosa, Sveszter, Ágó, Lidércke, Sárosdi Virág
Újabb négyzetek
A következő négyest mutatom most, és hamarosan, talán még ma a folytatást. Azért szedtem így csokorba ezt a sorozatot, mert mindegyik blokkba ugyanazt a virágos anyagot varrtam.
Ritka alkalmaim egyikén, amikor egy turiba betévedtem, kihalásztam ezt a blúzt. Mit mondjak, egykori viselője nem épp hétköznapi méretekkel rendelkezett, de ennek csak örültem, a felhasználható mennyiség miatt. Hátrányára legyen szólva, csak vállpántos blúzocska (volt), mell alatt szabva. Na most a jobb érthetőség kedvéért: ami itt be lett dolgozva, csak az eleje, úgy, hogy az ívesen szabott részeket nem vágtam fel, azt majd máshova.
A 10 cm-es négyzetekre szakosodtam, ez a négyzetméret fordul elő nálam leggyakrabban, ebből a kiinduló méretből készülnek a háromszögek is. Valahol azt olvastam, jó, ha van egy bevált méretünk, mert ha egy maradék anyaggal már végképp nem tudunk mit kezdeni, akkor feldarabolás után kihozhatunk belőle egy nekünk megfelelő méretű négyzetet. Így ha sok összegyűlt, még mindig tovább lehet gondolni a sorsukat.
Nos, hogy fogalmatok legyen a fél eleje méretéről: 4 db 10 cm széles és 40 cm hosszú hasznos anyagot tudtam levágni belőle. Ami kimaradt, az is sok, de mivel ívesen van levágva, ezért ide már nem tudtam hasznosítani.
Ritka alkalmaim egyikén, amikor egy turiba betévedtem, kihalásztam ezt a blúzt. Mit mondjak, egykori viselője nem épp hétköznapi méretekkel rendelkezett, de ennek csak örültem, a felhasználható mennyiség miatt. Hátrányára legyen szólva, csak vállpántos blúzocska (volt), mell alatt szabva. Na most a jobb érthetőség kedvéért: ami itt be lett dolgozva, csak az eleje, úgy, hogy az ívesen szabott részeket nem vágtam fel, azt majd máshova.
A 10 cm-es négyzetekre szakosodtam, ez a négyzetméret fordul elő nálam leggyakrabban, ebből a kiinduló méretből készülnek a háromszögek is. Valahol azt olvastam, jó, ha van egy bevált méretünk, mert ha egy maradék anyaggal már végképp nem tudunk mit kezdeni, akkor feldarabolás után kihozhatunk belőle egy nekünk megfelelő méretű négyzetet. Így ha sok összegyűlt, még mindig tovább lehet gondolni a sorsukat.
Nos, hogy fogalmatok legyen a fél eleje méretéről: 4 db 10 cm széles és 40 cm hosszú hasznos anyagot tudtam levágni belőle. Ami kimaradt, az is sok, de mivel ívesen van levágva, ezért ide már nem tudtam hasznosítani.
2009. augusztus 19., szerda
Családfa-kutatás
Nagy fába vágtam a fejszém - ismét. Számomra ismeretlen emberek után kutatok, próbálom rendezgetni, ki kinek a kicsodája... Az elején minden simán ment, de most már nagyon lassan haladok, elérkezett a kutatási szakasz. Aki próbálta, tudja, milyen körülményes.
Nem mellékesen Szabó Magda Régimódi története adott ihletet, könyvajánlóként már egy ideje látható jobb oldalt. A könyvet bátran ajánlom mindenkinek, de a regényből készült hatrészes filmsorozat némiképp hagyott bennem hiányérzetet.
Nem mellékesen Szabó Magda Régimódi története adott ihletet, könyvajánlóként már egy ideje látható jobb oldalt. A könyvet bátran ajánlom mindenkinek, de a regényből készült hatrészes filmsorozat némiképp hagyott bennem hiányérzetet.
Segítség!
Egy alkatrészre lenne szükségem Pfaff Select 1530-as varrógépemhez, de a nagy távolság miatt sajnos nem tudok belátható időn belül elmenni Budapestre, a Teréz körúti Varrógépcentrumba. Közeli helyről idáig nem tudtam beszerezni, telefonon a varrógépcentrumos munkatárs viszont határozottan mondta, hogy náluk lehet kapni, jelenleg is készleten van.
Ha van valaki köztetek, akinek útjába esik az üzlet, és segítene beszerezni a hiányzó alkatrészt, kérem, írjon egy megjegyzést ehhez a bejegyzéshez! Köszönöm!
2009. augusztus 18., kedd
2009. augusztus 17., hétfő
Számvetés
Annyi ideje vagyok a konyhában, hogy arra gondoltam, összeírom, mi mindent készült, az elmúlt időszakban, és mi az, amit még szeretnék.
- sima baracklekvár
- baracklekvár vadszilvával, banánnal, sárgadinnyével
- őszibarackos sárgabarack
- sárgadinnyés sárgabarack
- őszibarack lekvár
- banános meggydzsem
- sima meggydzsem (csak a lányomnak)
- meggyzselé (a papának)
- szederlekvár almával
- vegyes vágott, más néven csalamádé
- natúr paradicsomlé
- fűszeres paradicsomszósz (zellerlevéllel, borssal)
- répakockás paradicsomszósz (kakukkfűvel)
- ketchup
- almapaprika
- hordós savanyúság
Az biztos, hogy a szederlekvár még folytatódik és a csalamádé is, de terveim között szerepel még a fahéjas szilvalekvár, valamint a kihagyhatatlan lecsó is. Ezeken kívül nem tudom, még mit találok ki, illetve mire lesz lehetőségem, hiszen már úgy össze vagyok kaszabolva, mint egy háborús veterán, és sajnos a lányomat is a sürgősségre kellett vinnem szombaton. Teljesen lenyisszantotta az ujja hegyét uborkareszelés közben. Szegénykém úgy sírt, mint egy kétéves. Mivel nem volt se túl kicsi, se túl nagy a seb (inkább olyan gyanús közepes - ezzel nyugtatgatta magát), ezért nem varrták, csak egy bőrhámosodást elősegítő hálót kapott, meg egy helyes kötést, így ha minden jól megy, 2 hét múlva már rendes bőr lesz az ujja hegyén. Igaz, a bőr szerkezete már nem a normális lesz, hanem - az orvosi előrejelzés szerint - kicsit keményebb. Holnap megyünk kötéscserére a traumára. Megfogadta: biztosítást fog kötni a kezére.
2009. augusztus 15., szombat
Edige ünnepel!
Edige immár 2 éve, hogy bekapcsolódott a blogvilágba, mi több, még ajándékot is osztogat, amiből választhatsz kedvedre.
Nézd csak!2009. augusztus 8., szombat
Ezt már szeretem!
Végre itt az áhított hétvége, elő is vettem a varrógépem és az évek óta meglévő anyagaim.
Újabbakat venni elég kínos addig, amíg van mit feldolgozni. A négyzetes mintát választottam, ezzel aligha lehet tévedni. Ezeket sikerült eddig megvarrnom.
Újabbakat venni elég kínos addig, amíg van mit feldolgozni. A négyzetes mintát választottam, ezzel aligha lehet tévedni. Ezeket sikerült eddig megvarrnom.
2009. augusztus 7., péntek
Azért ez nem szép tőlem!
Azt olvasom magamnál, hogy nagy munkában vagyok. Kérem, én bevallom, hogy cseppet sem. Nagyon is kényelmes vagyok.
Elhatároztam ugyanis, hogy nagyon-nagy munkában leszek. Tulajdonképpen kellene is, sőt igen erősen ajánlatos lenne, hogy már nyakig benne legyek, de nem tehetek róla, vége lett a szabadságomnak. Tehát azért nagyon-nagy munkában vagyok, de a munkahelyemen.
Ez van! Maradnak a szokott hétvégék a számomra igazán nagy munkára. Ezen kívül még fényképeznem is kellene, szóval még a kis munkára sincs időm. Na ezt már leírni is szégyen!
Ez van! Maradnak a szokott hétvégék a számomra igazán nagy munkára. Ezen kívül még fényképeznem is kellene, szóval még a kis munkára sincs időm. Na ezt már leírni is szégyen!
2009. augusztus 6., csütörtök
Almacsutkás
Egy rendkívül eredeti almás párnakupacra bukkantam. Itt letölthető mintát is találsz. Vidám varrást! :)
Jesolo
2009. augusztus 2., vasárnap
Négyzetek születőben
Nagy munkában vagyok!!
Ma útban hazafelé beugrottunk Tatabányára, megnéztük, milyen a táborélet, és mit mondjak... szimpatikus! :) Csöppnyi blogos társaság is összejött, szóval ismerkedünk-ismerkedünk... :)))
Másolat a Miniolaszról
A halpiac
Sokan még a környéken sem bírják a levegőt, a halszag szinte rátelepszik mindenre, úgy érzed, a bőrödre is. Ha valakinek menekülési kényszere van a szagtól, bizony 2 percig sem bírja ki ott.
Számomra a legfinomabb ételek halból készülnek, de azért túlzásba nem esem, a tyúkhúslevest még mindig tyúkkal készítem.. :)) viszont a halászlé után is jöhet bármilyen halétel, elbánok vele! :)
A halpiac épp ezért minden bűze ellenére roppant vonzó hely volt számomra, jól megnéztem magamnak a különleges színű és formájú szerencsétleneket. Mert azok voltak, bevallom, ilyen bánásmódot nem kívánnék nekik utolsó perceikben. Tény, hogy frissek voltak, annyira, hogy még éltek, amikor rátették őket a jégágyra, így volt, amelyik szó szerint odafagyott. A rák-, csiga- és kagylókupacról beszélek elsősorban, a hal- és polipfélék már előtte kiszenvedtek. Olykor lelocsolták a páncélosokat, akkor kicsit kiengedtek, de végül így vagy úgy, a fazékban végezték.
Nagyon-nagy ínyenc nem vagyok, a rákot nem szeretem, kagylót még nem volt bátorságom enni, a csiga meg túl szimpatikus nekem.. egyébként is családi hagyomány nálunk apró kezekkel csigamintát rajzolni a tapétára... :) Egyik ínyenc ismerősöm a szememre hányta, hogy válogatós vagyok (mert nem ettem a csigapástétomából), pedig egyszerűen vannak olyan ételek, amiket nem akarok megkóstolni.
A szín- és formavilágról itt egy válogatás. Elnézést, ha némelyik homályos, csak a legfontosabb részekre törekedtem a vágásnál, így előfordult, hogy túl kis részlet lett felnagyítva.
A halpiac épp ezért minden bűze ellenére roppant vonzó hely volt számomra, jól megnéztem magamnak a különleges színű és formájú szerencsétleneket. Mert azok voltak, bevallom, ilyen bánásmódot nem kívánnék nekik utolsó perceikben. Tény, hogy frissek voltak, annyira, hogy még éltek, amikor rátették őket a jégágyra, így volt, amelyik szó szerint odafagyott. A rák-, csiga- és kagylókupacról beszélek elsősorban, a hal- és polipfélék már előtte kiszenvedtek. Olykor lelocsolták a páncélosokat, akkor kicsit kiengedtek, de végül így vagy úgy, a fazékban végezték.
Nagyon-nagy ínyenc nem vagyok, a rákot nem szeretem, kagylót még nem volt bátorságom enni, a csiga meg túl szimpatikus nekem.. egyébként is családi hagyomány nálunk apró kezekkel csigamintát rajzolni a tapétára... :) Egyik ínyenc ismerősöm a szememre hányta, hogy válogatós vagyok (mert nem ettem a csigapástétomából), pedig egyszerűen vannak olyan ételek, amiket nem akarok megkóstolni.
A szín- és formavilágról itt egy válogatás. Elnézést, ha némelyik homályos, csak a legfontosabb részekre törekedtem a vágásnál, így előfordult, hogy túl kis részlet lett felnagyítva.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)