Tervek

A jövő héttől megjavulok, és intenzív blogolásba fogok. + elvégzem az összes házi munkát + többet figyelek a gyerekeimre + készülök a karácsonyra
Csak legyek már túl ezen a fránya vizsgán (megint olyat tanulok ami fölösleges).

Szeptemberi hétköznapok

Nagyon nem tudom követni a mindennapokat. Mire a számítógép közelébe kerülök (itthon, mert a munkahelyemen állandóan ott ülök, de természetesen nem olyankor írhatok) rendszerint, már elmúlik 11 óra. Ezért egyszerűen nincs erőm egy órát még intenzív agyi működéssel tölteni. A nyárról nagy lemaradásom van, nem írtam még a nyaralásunkról, de ami késik az nem múlik. A téli napokon (amikor nem lesz más téma) majd bepótolom. Most megkezdődött az iskola, az óvoda a szülői értekezletek egymás hegyén hátán következnek. Ráadásul az apukám is kórházban van, már a negyedik hete. És ez nem jó.
Talán történik valami jó is végre!
Ha máskor nem, de talán hétvégente rászánom magam, hogy írjak.

Falunap

Augusztus 14-én volt nálunk a falunap. Már az elnevezés is kicsit pikáns, ugyanis negyven éve ez a falu nem falu. Hivatalosan városrésznek nevezik, csakhogy város szerintem soha nem lesz. Közöttünk és a város között kb. 5 km van, és egyéb távolságok is észlelhetőek. Megszűnt az iskola, bezárt a posta, sőt most már az orvosi rendelő is. Kulturális élet gyakorlatilag nem létezik, egy nyugdíjas klub van, és a foltvarrók ülnek össze hetente. Sport címszó alatt, foci csapat szédeleg néha a pályán, ahogy hallom ennek a csillaga is leáldozóban van.
Visszatérve a falunapra, egy lelkes szervező még a nyár elején megálmodta, hogy valamilyen módon össze kellene kovácsolni ezt a közösséget. Ezzel megszületett az elhatározás, hogy szervezzünk programokat, találjunk ki játékokat a gyerekeknek, legyen főzőverseny és bál a felnőtteknek. Megvallom kezdetben kicsit szkeptikus voltam, mert azt tudni kell, hogy a "mi kis falunkban" nem éppen az összetartásról híresek az emberek. Majdnem be is igazolódott a megérzésem, mert sokan nem tették tiszteletüket, de aki ott volt az nem bánta meg, hogy eljött. A fő szervezőnek minden elismerésem, mert sikerült egy egész napra tartalmas programokat találni kicsinek és nagynak is. Ráadásul az egész önfinanszírozáson alapult, csak a résztvevők állták a költségeket (pl a főzőversenyen), vagy a tehetségüket mutatták be (pl. a foltvarrók kiállítása, a kislányok mazsorett bemutatója stb.).

A kiállítás megnyitója, balra Karcsi, aki az egészet megálmodta és megszervezte, mellette az édesanyám, aki a foltvarró szakkört vezeti.

A gyerekek egy kis műsorral készültek (meg kell mondanom, hogy büszke vagyok rá, mert én állítottam össze, a gyerekeim pedig igazán szépen, értelmesen adták elő). A felső sorban a keresztlányom, a Virág, mellette Viki és a Matyi, sőt a Zsófi is odafurakodott a mama mellé, pedig ő nem is szerepelt.

Pár kép következik a kiállításról:



Régi falvédőket, és használati eszközöket is meg lehetett tekinteni.

Az óvónéni keze munkáját dicséri ez a gyönyörű pillangó.

Gabi a főzőversenyen remekelt, és elkészítette a legfinomabb pörköltet, megérdemelten első díjat kapott.

Még mielőtt teljesen kiürült volna a bogrács meg tudtam örökíteni, a győztes "alkotást".

Dinó park

Kb. 2-3 éve határoztam el, hogy a gyerekeimet elvisszük az Ausztriában lévő Dinó-parkba. Folyton csak tervezgettem, de az idén már nem halasztottuk tovább, abból kiindulva, hogy a Zsófi már talán, a nagyok pedig még talán élveznék.
Akkor még nem igazán dőlt el, hogy tudunk-e az idén valahova elmenni nyaralni, ezért bevállaltuk ezt az egy napos kirándulást.
Már az odaút sem volt esemény nélküli. Tőlünk kb. 60-70 km-re volt a határ. Körmend után Rábafüzesnél léptük át, de közben tíz percenként hangzott el a "mikor érünk már oda" kérdés.
Végül is azért választottuk ezt a hétvégét, mert nem volt várható kánikula, amikor valamilyen fürdőhelyre eljuthatna az ember, hanem inkább borongós időt jósoltak.
Hazulról még elindultunk rövidnadrágban és ujjatlan pólóban, de szerencsére, mindenkit köteleztem, hogy hozzon zárt cipőt és nadrágot, valamint hosszú ujjú pólót, vagy pulóvert. Később senki nem bánta meg.
A Dinó-park mindenkit lenyűgözött, főleg a gyerekeket, de nekem egy kicsit csalódás volt. Igazából ennél még nagyobb területre, több és változatosabb bemutatásra számítottam. Hozzátartozik, hogy előző nap nagy vihar lehetett a helyszínen, mert a letörött faágak és a sár kicsit visszavett a romantikából.
A szobrokról csak annyit, hogy a Matyi abból nem tudott kitérni, miért volt a dinóknak narancssárga színe, ezt ki tudta megállapítani, amikor csak a csontokat találták meg.
Szerencsére, amikor láttuk, hogy nagy esőfelhők gyülekeznek, gyorsan beültünk a 3D-s moziba, megnézni egy filmet, ami a Föld belseje felé utazást meséli el, ahol természetesen dinókkal találkoznak a főhősök, mindez persze német nyelven (azóta megtaláltam ezt a filmet magyar hanggal, és egész terjedelmében).
Mivel kicsit elkéstünk ez elejéről, csak a legelső sorban találtunk helyet a vak sötétben. Ennek volt előnye és hátránya is. Előnye az volt, hogy amikor az ős pittypang virágai repültek, a Zsófi úgy megörült, hogy felpattant és meg akarta fogni a hatalmas virágot. Viszont tulajdonképpen mondatonként hangzott el az én fülembe, hogy "mikor lesz már vége", mert nem ért belőle semmit, és unalmasnak találta.
Amikor azonban vége lett a filmnek, az eső is lerobbant, és minden korábbi kirándulási elképzelésünket felülírva, egyenesen hazafelé vettük az irányt. A végéhez azért hozzátartozik, hogy Ausztriának ez a széle is nagyon szép tájjal köszönt el tőlünk az eső ellenére.

Két dinó hadakozik.

Zsófi és az ijesztő dinó.

Dinók egymás ellen.

A karmok között.

A középső kissé elcsigázva.

A tirex meghódítása.

Az ős lajhár ekkora volt.

Anya is közel merészkedett.

Elkapta a kezemet!

A "bánatos" mamut.

Az ős apánk és ős anyánk. (talán?)

Együtt érzek veletek.

Nem bírom felemelni.

Mi hárman és az ős madár.

"Kissé" elcsigázva.

Ezt az egészet Anya találta ki, de "egészen" jó volt.

Nádady történelmi fesztivál

Kis városunkban másodszor rendezték meg a Nádasdy történelmi fesztivált júl. 16-18-ig.
Sajnos tavaly a rossz idő miatt nem néztük meg a rendezvényt, de az idén sikerült, igaz csak részletekben.
Csak a szombati műsorokba kapcsolódtunk bele, konkrétan az ostromjátékokba, ami délelőtt 11-órakor kezdődött. Már akkor legalább 30 fok volt, de mi hősiesen álltunk a kordon mellett, aztán az első ágyú szó után Zsófi megelégelte a hőséget és a hangzavart, és hátra állt a fák alá, ahonnét semmit nem lehetett látni, de legalább a nap nem sütött. Matyi szintén hamar kidőlt a meleg miatt és vállalta az átmeneti gyerekmegőrzést, mi azonban kitartottunk az egész "ostrom alatt". A múzeum igazgató egyszerű, de nagyon értelmes konferálása, amikor a kort, és a hozzá kapcsolódó mindennapokat szemléletesen bemutatta, igazán érdekes és szemléletes volt.

Az eseményekre várakozva.

Jönnek a törökök.
Felsorakoznak a csatához.

Imádkoznak
a törökök.
A csata.
Végül győztek a magyar csapatok.

Az ostromjátékok után végig sétáltunk a külső és belső vár udvarán, ahol igazán színvonalas és érdekes árukat árultak, de a délutáni játékok (igaz nagyon érdekesek lettek volna), mivel mi a három gyerekkel (a kicsinek nem kellett volna jegyet venni) több ezer forintot is ott kellett volna hagynunk, és csak egész napos jegyek voltak, nem egy-egy előadásra valók, nem vállaltuk be.
Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy aki bevállalta az előadásokra szóló belépőt, nem bánta meg.

A kártevők

Tudom, hogy ez most sokakban kiverné a biztosítékot, ha olvasnák a blogomat, de miután ez a vész nem fenyeget, bátran közzé teszem az alábbi képsorokat.
A tavasszal fedeztük fel, hogy elszaporodtak a kertünkben a meztelen csigák. De nem akármilyenek, ezek a ún. "spanyol csigák", aminek tulajdonképpen nincs természetes ellensége a kertekben. Undorító, és borzasztóan szapora. Több vödörrel szedtem belőlük a tavasz végi és a nyár eleji esős időszak alatt. A kacsáink akkor voltak kb. 2-3 hetesek, és imádták a természet adta fehérjeforrást. Júliustól jött a kánikula, és én "kis naiv", azt hittem a forróság kiölte ezeket az undorító növénygyilkosokat. Nos tévedtem.
Miután ez egy sivatagosodásra különösen esélyes terület ahol lakunk, (több elmélet van ennek az okára), az egész országban tomboló árvíz, és a későbbi esőzések is elkerültek bennünk. Ma végre esett egy kis öntözésnyi eső, és utána amikor megetetni akartam a kacsákat és a csibéket meglepő dologra lettem figyelmes.
Kb, 40 perc alatt egy egész homokozóvödörnyi (természetesen az eredeti felhasználási terület alól már ki van vonva) meztelen csigát szedtem össze. Amennyire mi nem örvendünk a megjelenésünknek a kacsáink és a csibék nem tudtak ellenállni a csemegének.

Elég undorító, de inkább ők, mint a növényeink.

A kacsáknak az étlap csúcsát jelentették a meztelen csigák.

Sőt a "genetikailag elferdített" csibéink is mennyei vacsorának értékelték a csigákat.

Vadása tó

Nagyon lemaradtam az írással, nem is tudom hol kezdjem.
Talán a július eleji történésekkel kellene folytatnom.
Már szóltam arról, hogy a fiam az Őrségben táborozott, és emiatt tettünk egy kis kirándulást a környéken.
Ispánk, ahol a szállásuk volt egy gyönyörű szép kis falu, a tábor a szélén található. Úgy tudom igazából nemcsak gyerekek fogadására alkalmas, mert vendégházként is szerepeltetik.
A kézműves tábort az iskola szervezte, elég költségesen, de nyilván mivel a hely sem volt éppen olcsó, és a foglalkozásokhoz szükséges eszközöket is meg kellett vásárolni nem tudták másképpen megoldani. Az utazás oda és vissza is egyénileg történt.
Odafele egyedül vittem a gyerekeket (a másik kettőt is bepakoltam az autóba). A GPS segített a tájékozódásban, bár volt amikor jól megtréfált.
A visszaúton azonban már az egész család együtt volt. Miután lezajlott a gyerekek "átvétele" (ami nem ment túl zökkenőmentesen, mert a fiúnk csapatosan elkövetett ablaktörése némiképp megkönnyítette a pénztárcánk súlyát), elhatároztuk hogy eltöltünk egy napot a közeli Vadása tónál. Igaz, hogy korábban már jártunk ott, de épphogy csak körbe sétáltunk, nem fürödtünk.
Most erre jó alkalom adódott.
Nem sokon múlott, hogy a gyerekek, és a párom a haza utazást választották. Legkevésbé Matyinak nem volt kedve fürödni, ennek oka keresendő volt az előző esti tábortűznél eltöltött "fáradságos" éjszaka miatti kimerültséggel, meg persze nem volt ínyére, hogy nem vettük túl viccesre az üvegtörést sem. Vikinek a hangyák nem nyerték meg a tetszését, Gábor pedig nem érezte jól magát.
Végül mégiscsak sikerült meggyőznöm őket, és ebéd után (ami a pléden ülve elfogyasztott sült csirkecombot jelenti) felkerestük a strandot.
A strand is nagyon szép környezetben van, hatalmas fákkal körülvéve. Végül a két lány fürdött, mi pedig jól éreztük magunkat (leszámítva a tíz percenként felhangzó kérdést, "mikor megyünk már haza").
Pár képet azért készítettünk, és megállapítottuk, hogy legközelebb, ha eljövünk csak gyerek nélkül, és csak horgászni.

A táborban Matyi a baráttal.

Zsófi és az úszógumi.

A lányok igyekeznek a hűsítő vízbe.

A tó a strand felől nézve.

Győrben jártunk 3.

A Baba kiállítás Győrben, ahol Zsófi kissé bágyatagon tekint a fényképezőgépbe.

Esküvői pár.

Rockerek.

A szabónál.

Baba született.

Zsófi Győr főterén.

Fürdés a város közepén.

A szökőkút enyhülést hoz a 30 fokban.

Fél család

Mától már majdnem teljes újra a család. A "majdnem" a Matyit jelenti, aki még két napig táborban van az Őrségben, Ispánkon.
A lányok péntek este jöttek haza, a tesómnál voltak három napig. Kicsit tartottunk az ott alvástól a Zsófi miatt, mivel mégiscsak egy ötéves, és még nem igazán volt távol éjszakákon keresztül. De teljesen jól viselte a távolságot és a másik környezetet is. Természetesen nem volt idegen neki, hiszen máskor is töltött ott teljes napokat, csak éjszakára nem maradt még ki sohasem.
Utolsó nap a húgom és az anyukám még elvitte őket a fürdőre, ahol -a beszámolókból kiindulva- fantasztikusan érezték magukat.
A három nap alatt mi "szalmák" voltunk, de nem özvegyek, csak gyerektelenek. Meg kell hogy mondjam, hogy a tervezett őrült nagy takarítások helyett jóformán csak aludtunk, és pihentünk.
Jó volt, de túl "nagy" volt a csend.

Győrben jártunk 2.

Képek amiket készítettünk az állatkertben.

A kicsi és a középső a teknősbékával.

A víziló szája.

A krokodil csendesen figyel.

Flamingó fél lábon.

A zsiráf volt a legjobb fej.

Matyi és a zsiráf.

Viki gyakorolja a fütyülés tudományát.