mindig mondom

...hogy nem vagyok fatalista. De egyre inkább azzá válok. Az elmúlt évben annyi sors-szerű találkozásban volt részem, mint az előző tízben összesen. Vagy ez mindig van, csak eddig nem tűnt fel? Nem tudom, valami azt súgja bennem, hogy nem jól van ez így, a nagy pillanatok nem jönnek dömpingben. Mégis ez történik velem most. Volt például egy perui lány, nagy loboncos göndör hajjal, az első két órán padtársam a nyelviskolában. Én éppen teljesen begörcsöltem szünetben a kávégép előtt, hogy új, ismeretlen emberekkel kell interakcióba lépni és ezt meg is mondtam neki, be social! vágta rá lazán. És aztán nem is jött többet órára. A harmadik legjobb tanács volt, amit életemben kaptam.

jajmár

Végtelenül, kibírhatatlanul fáradt vagyok és most arra ébredtem, hogy összecsípkedett egy pók. Remélem, legalább egy rádióaktív példány volt és én leszek America's Next Pókembere. Bár a szuperképességei jelentős részét nem tudnám kihasználni itt Hollandiában. De legalább ezt a szúnyogot, ami szintén itt döngicsél, azért el tudnám kapni.

valami egészen

Szürreális hangulata volt, hogy egy amerikai multi amszterdami irodájában arról beszélgettünk ma egy litván lánnyal meg egy szlovák sráccal, hogy melyikünk országát mikor igázták le az oroszok.

Eléggé jelentésüket vesztik a nemzetiségi sérelmek itt, román és szlovák emberekkel is könnyű barátkozni, őszintén megörülni a közös gyökereknek.

iskolakezdési first word problem

Mindenki olyan büszkén osztja meg a fácsén az iskolába készülő gyereke iskolatáskás fotóit. Én is tök büszke vagyok Buckára, hogy felfejlődött a nyelvtudása és idén rendes tanrendű holland osztályt kezd. De a holland elsősök nem hordanak táskát. Maximum az ebédes zsákocskáját fotózhatnám le. Annyira bennem van, hogy iskolakezdéskor kell cuccokat venni, hogy örömmel beszereznék legalább egy tolltartót meg pár ceruzát vagy valami. De a holland elsősöknek tolltartója sincs. Egy tornacipő lesz az összes készülésünk, mert azt tavalyról kinötte.

a szent és a profán

Nem tudom, járt-e Mircea Eliade Hollandiában, de ha nem, biztos bánná, hogy ezt kihagyta.

breaking news

Ma reggel egy sirály állt a fürdőszoba ablakán. Íme.

jobb napjaink 2.

Bucka: Most úgy játsszuk a kő-papír-ollót, hogy kő-papír-lézerkard!

jobb napjaink

A gyerekek az erkélyen kalózosat játszanak, egy sálat lógatnak le és pecáznak.
Bucka: Fogjál még 26 planktont....tessék, egy cápa....de kérek egy bálnát.
Bejön, kivisz két pulóvert.
Kis Manyi: A kalózok nem vesznek fel pulcsit!
Bucka: De mi nem vagyunk igazi kalózok.
Kis Manyi: Ja, jó.

Rotterdami random trip

Tegnap főztem egy olyan szép gyümölcslevest.  Tökéletes texturával: se nem híg, se nem puding. Csak épp íze nem volt. De nem az, hogy szar, hanem hogy semmilyen. Ilyet ehettek Neo-ék a Nabukodonozor-on. Csak ez rózsaszín. Hát, én nem csodálom, hogy panaszkodtak.

A legnehezebb ebben a nyári szünetben, hogy minden napra kitaláljak négy étkezést a kis fenevadaknak, ami tápláló, egészséges és hajlandóak is megenni. Nem mintha iskolaidőben nem lenne ez állandó kihívás, de most jobban megértem. Főleg mert ha együtt járunk a boltba, még a gondolataimat is elfelejtem, nem azt, hogy mit akartam venni.

A nyari szünet jól kezdődött, mert itt volt az öcsém tíz napig. Tengerparttól játszótérig igyekeztünk kolbászolni mindenfelé, amit csak a gyerekek lehetővé tettek. Voltunk Rotterdamban is, amit én nagyon szeretek, szerintem nagyon szép és klassz hangulatú város. Ami vicces, hogy a csendes kis Hága után már zsúfoltnak és rohanósnak tűnik. Öcsém tizenkilenc éves, úgyhogy teljesen rá van kattanva a Retrica-ra, a lilás képeket ő csinálta, a simákat én. Rögtön a pályaudvar mellett kiélhettük a felhőkarcolók fotózása iránti vágyaikat.

Úgy tetszik, ahogy tükrözi a felhőket.

Ugyanez oldalról.

Átlagos épületek, amiért nekem fura a holland építészet. De nem tartom csúnyának, csak nagyon idegennek.

Tesóm ugyanígy látványosnak tartotta ezeket.

Még persze az elmaradhatatlan csatorna, hajóval.

Folyópart Terminátor ihlette értelmezésben.

Folyópart családi idill ihlette értelmezésben.

Ez meg egy bazinagy kivetítő a pályaudvaron, ahol mindig a napszaknak megfelelő videók mennek a kikötői életről. Rotterdam nagyon büszke tengerész-kereskedővárosi hagyományaira, erről még lesz itt szó.