ahol azonban az is nyilvánvalóvá válik, hogy élni tudni kell
Túl vagytok-e már a nyugdíjpénztári reálhozam okozta pozitív vagy épp ellenkező irányú érzelmi felindultságon? Belátásotokra bízom, hogy megbírkóztok-e még egy ilyen történettel :-))
Ahogy majd minden felnőtt ember széles e hazában én is tagja valék egy magánnyugdíjpénztárnak. Az enyém a kedves x-es három bötűs. S mikoron szóltak föntről -ugyan nem a legfelső szintről, de közvetlenül az utána következőről -, hogy bizony az én kis tőkémre is szükség volna a világ megmentéséhez, s ha nem adom, számíthatok rá hogy örök-harag... hááát, gondoltam, üsse kavics: adom.
Hogy nagyon hosszú lére ne eresszem a történetemet, jött az igazolás, miszerint a reálhozamom négyezerhétszáz forint. Mit ne mondjak, megálltam mosolygás nélkül...
Aztán jött a postás. Hozott 3.110,- Ft-ot.
És akkor, ott az ajtóban kitörölhetetlenül feltolakodott a gondolat:
élni tudni kell...
Szóval a 110 Ft-ot odaadtam a kézbesítőnek: hadd legyen Neki is része a az új életfilozófiámból.
A maradékot, gondoltam befektetetem.
Ezen vállalásomra pedig most került sor:
Nem káprázik a szemetek: sorsjegyeket vettem tegnap.
Az összes reálmozamért.
Mer' ugye: élni tudni kell...
Gondoltam építek a fotózáshoz egy várat - érteeed? - , de K. Kelemen sorsára jutottam.
Buzgón kapargattunk az este, még meg is köpködtük az ötforintost, legyen szerencsénk.
Közben elterveztem, hogyha meggazdagodom, én biza veszek teheneket, s felfogadom a Szabó baktert tehénpásztornak...
A végeredmény: 1.500,- Ft nyeremény vagy veszteség nézőponttól és pártállástól függően.
De mer' élni tudni kell, azt gondolom,
ezen befektetésem hozama messze meghaladja a nyp-amét, ha figyelembe vesszük, hogy a befizetett tőke ott is eltűnt egy nagy közös cél érdekében.
Annyi kiegészítés még a fentiekhez, hogy a hozamból 800-at az Emberem "kapart ki", így legalább elmodhatja, hogy Ő maga is részesült valamiféle fizettségben.
(Mert egyforma feltételek és háromszor akkora befizetés mellett sem kapott a "hivatalosból" egy árva fityinget sem.)
...
Hogy a címadás első fele duplán is igaz legyen, bemutatok Nektek egy fiatalembert aki nálamnál sokkal frappánsabban fogalmazza meg kritikai észrevételeit:
