Zöld Sifon News

a mi hazaink II.

avagy

one more drink - in Panyola?

Újra szűkebb pátriám felé terelném Aki hagyja magát :))

Az idei program:

"Mintha hazajönnél!"

Ez a fesztivál mottója.

S mi abban a kivételezett helyzetben vagyunk, hogy tényleg "hazajárhatunk" barátnőmék szüleihez, Akik úgy fogadnak mint saját gyerekeiket.

Sose fogjuk tudni meghálálni Nekik!

"Berti Papa" még arra is hajlandó, hogy hajnalok-hajnalán magával vigye az én dumagép Hubámat horgászni.

Sőt általában halat is tudnak "felhajtani".

Ki-Ki a magához illőt: kicsit vagy nagyot:

(a mosolyt tessék figyelni!)

"Erzsike Mama" meg olyandeolyan ételeket, sütiket készít aminek párja nincs!

A fesztivál azért is fantasztikus, mert nincs bóvli - semmiből!!

Kézművesek vannak, nem kereskedők.

Csak "rendes" emberi étkeket ehetünk, amit -többek között- a helyi nyugdíjasklub tagjai készítenek szívvel-lélekkel és fantasztikus ízekkel.

Nem tudjátok milyen a kötött leves, tőtike, káposztás paszuly, lepcsánka?

Bánhatjátok, mert

ilyen:

vagy ilyen:

(A fotókat  a Panyola Gasztro-ról hoztam)

Ha étel és főzés és pálinka és Panyola, akkor még egy jó kis film is:

Most a Buday!

Az idén ráadásul ott lesz Fűszeres Eszter, Aki "majdnem szatmári" konyhát igér.

A fesztivál még azért is fantasztikus mert a pálinka is az!

überfasza és megalájk

hogy divatos legyen az ajánló :))

Szatmári szilva forever!!

Ráadásul testi közelségbe kerülhetünk a folyamattal:

itt:

Napközben megnézhetjük

(újra csak bizonyítandó, hogy mennyire "vizi ember" vagyok)

az Öreg-Túrt a főzdénél:

a Szamost:

és a Tiszát is:

Jókat kerékpározhatunk

- ha hozunk vagy kölcsönkérünk a helyiektől -

akár a Tisza-töltésen kiépített kerékpárúton:

vagy megállhatunk strandolni:

És a lényeg maga:

a

"határmenti világzene".

CSAK itt eshet meg olyan,

 hogy a koncert/ek végeztével még betérsz egy utolsó italra a színpad mögötti kocsmába,

ahol a fesziválozók, a helyiek és a fellépők is iszogatnak még,

ők természetesen hangszereik társaságában.

Aztán Valaki énekelni, na jó, inkább vonyítani kezd...

De ezt már rendes zenész nem tűrheti csak úgy, csendesen!

S mire kettőt pislantasz

- nem kell ecsetelnem ugye, hogy ilyenkor már elég lassan pillog az ember fialánya -

már került nagybőgő és cimbalom is!!!

Egy talpaltnyi helyiségbe, ami egyébként is tömve volt emberrel...

Mindenféle zenekarok tagjai olyan közös örömzenélést rendeztek... csoda hogy nem rúgták ki az emberek a ház oldalát :)

Itt a vége meg minden, aki nem hiszi járjon Maga utána.

Meg keressen engem is, hogy koccinthassunk egyet!

Először megyünk gyerek nélkül:)

U.i.:

Nagyon hiányos lenne az ajánlóm, ha a fesztivál "hivatalos" zenészeiről megfeledkeznék:

• a helyi citerazenekar olyan autentikus szatmárit játszik, hogy abba belefacsarodik a szív
• szittya népi rákkenróll nélkül meg mit se érne az egész!

erdélyi vegyes bazáros

a teljesség lehetetlenségével,

inkább csak számomra különleges pillanatok megvillantásával,

avagy

rengeteg kép remélhetőleg nem túl sok rizsával.

Kolozsváron a Szent Mihály templomban kezdődött az élmény a következő mondattal:

"Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással..."

A mise kezdetekor érkeztem, s bár csak egy félművelt negyedhívő vagyok az érzés ami akkor végigsuhant rajtam sokáig fog "mozgatni".

Foglalt szállásunk csak első két éjszakára, Torockóra volt és ez minden szempontból jó döntésnek bizonyult.

Igyekszem nem útleirássá válni, minden helyről rengeteg infomáció és fotó található a neten, ha érdekel Valakit valamilyen konkrét infó keressen bátran :-)

Legnagyobb és egyetlen fizikai vállalásunk a Székelykő meghódítása volt.

Itt még épp elhagyva a falu házait délelőtt 10 körül azzal a biztos tudattal, hogy egy nem nehéz 4-5 órás túra vár ránk:

Kicsit feljebb, első hűsölés és pihenő egy vackorfa alatt:

Tériszonyos anyu vidám Fiával valahol fölfelé a vízmosásban:

Amikor először gondoltam, hogy rosszabb és meredekebb nem lehet: 

A gerincet elérve olyan a látvány, hogy azt érzed ellátsz a világ végéig:

Aztán még feljebb indulsz, hogy elérd a csúcsot:

Ahol nem tudni miért, de leszúrva szárad egy májusfa(?).

Kissé szürreális... meg egyébként is: ki volt az a nagyerejü-okoseszű aki ezt ide felcühölte?! 

Gerincen végig sétagalopp minimálban:

Vagy gazdagon:

Közel a "vég", de itt még csak a meleget érezzük elviselhetetlennek:

Itt a nyugati(!) lejtőn, fájó lábujjakkal én gyakorlatilag mindent...

Hubám minden elképzelésünket felülmúlva fantaszikusan teljesít, az Emberem meg engem ment a nadrágféken való lejutástól.

Nem adja igazán vissza a fotó, hogy mennyire a "semmibe" kellett ereszkednünk...

Végre újra vackor!

(sóhaj)

És innen is üzenem Beer Gryllsnek, hogy bekaphatja!

(de komolyan)

Szomszéd faluhoz ereszkedünk és igen sok van még hátra:

Két falu között még kellemes 2,5 km-es séta:

Állapotom 7 óra terep és zuhanyzás után.

Ez mára annyiban változott csak, hogy a felső bőrrétegek lefeslettek rólam, de a szerkóm nyoma még egy ideig kisérteni fog...

Itt laktunk, néhány házzal arréb kosztoltunk:

Ez már a Sóvidéken, Szovátán készült.

Véletlenül akadt ránk (és nem fordítva) a szállásadónk.

A házuk mögül egy domboldalra felsétálva ezt a kis "szabad" Rigó-tavat érintve az erdőből lehetett megközelíteni a Medve-tót, ami nekünk thermálvízhez szokott alföldieknek elég kiábrándító volt.

Viszont ez a kis tavacska!

Nem lehet benne elsüllyedni... kvázi én is úszkáltam benne :))

Igyekeztem nagyon-nagyon szelektálni kapu-ügyileg.

De van amit feltétlenül mutatni kell...

Úgyhogy

innentől kezdve egyre-mársra előbukkannak:

Aztán egy nap végképp eltűnt a Nap.

Gyönyörűek a felhők is.

Csak borzasztó nedvesek.

Meg hidegek.

Érdekes, puliszkát nem ettünk sehol, de sokféle finomságot igen.

Tárkonyos ragulevest is csak egyszer.

Finom volt és gusztusos.

A családom szerint az enyém finomabb.

Szerintem is.

Kötelező sóbánya:

Ajándék szivárvány:

Szovátán az ominúzus dombon és sós tavak kürül készült fotók:

Székelykapuk megint:

 Újabb kihagyhatatlan célok:

Gyilkos-tó - semmi extra

Békás-szoros - extrafantasztikus



Az Emberemet idézem: milyen már Erdélyben gyrost enni ?!

Hát ilyen:

(És az milyen már: állandóan micsset enni?)

Csíkban:

Elértük a kritikus pontot: a hőmérséklet 10 fok alá süllyedt, az erdélyi emberek is szükségét érezték, hogy begyújtsanak.

A zetelakai víztározó környéke szerintem leginkább valamilyen misztikus-ködös északi országot idéz:

Esőűző sámános csujogató modern pöttyös denevérjelmezben prezentálva:

 Ami nemhogy az égieket, a kiscsaládomat se hatotta meg különösebben:

Székelytanya nevű hely olcsó és fantasztikus étellel:

 Senkit ne tévesszen meg, hogy egy pizza-lapot kap.

Az eredetileg kávézónak és pizzériának titulát helyen vagy rájöttek, hogy a vendég helyi ételt szeretne enni, vagy valakitől hallhatták az Emberem egyik kedvenc "székely" mondását...

hogy tudniillik:

a sör nem alkohol,

a pizza nem ebéd,

az asszony nem ember,

a medve meg nem játék.

/ Huba nagyon szeretett vona a hegyeken medvét látni, de saaaaajnos ez az élmény elmaradt :) /

 Ha már székely, akkor kapu:

Utolsó este (8 fok) még ezt a förmedvényt is hajlandó voltam magamra tekerni, hogy ne fagyjak oda a teraszra mert volt aki a jó kis gyapjútakarót már megkaparintotta:

Hazafelé egyre világosodott:

Bánffyhunyad megkerülhetetlen csodáinak egyike:

Ha már témánál vagyunk: sajnos bóvli és bóvli mindenhol!

Itt éppen a szürke szamár és én, hál' Istennek nem ködben :)

Erdély vége tábla: Királyhágó

Egyik kedvenc kapumon a konklúzió: