Aledi

Megint készült egy táska. Ezúttal nagyobb lányoknak. Hm...  talán úgy 10 év múlva eljutok a felnőttekhez is : )

Annyit még elárulok róla, hogy nem kabala. Komoly célja van, napi használatban, és a fiamnak készült. Kb. 10 cm az átmérője.

Elkészült egy újabb Waldorf jellegű babám. És végre volt kinek horgolnom cipőcskét. Nagy lelkesedésemben kapott kalapot (naná, hogy virággal), és egy kis tarisznyát is.

Túléltük életünk első (és utolsó:) lakásban rendezett szülinapi zsúrját. Tartottam én már több, mint 20 gyereknek is, de azt egy bérelt nagy térben. Ráadásul akkor még 4-5 évesek voltak, órákig le tudtam őket foglalni bábkészítéssel, és vittem egy trambulint is energialevezetésnek. Most viszont 10, 7-11 éves gyereket láttunk vendégül egy kétszobás társasházi lakásban. Ők már nem igazán vevők a szervezett, kontrollált tevékenységre.  Az első óra szépen eltelt a játékok számbavételével, kaptak egy-egy ujjbábot, azzal is játszottak kicsit.  Aztán felajánlottam, hogy kifestem őket. Lettek pillangók, szép kezű hercegnők, és persze született ördög, és félelmetes sárkány is. Ezzel is eltelt egy óra.  A tortaevés is eltartott egy ideig. Bár a tortáig már mindenki jóllakott a gyerekeim kedvenc csirkemellből készült nyársával, és a még langyos sokmagos bucival. Innen üzenem aggódó szülőknek, hogy a gyerekek igenis szeretik a rendes, házi kaját (ha kapnak).  Torta után azonban ...

Bizony, bizony, ráadásul takarót. Ilyen lett: Azért van egy apró szépséghibája. Tudniillik, hogy apró : ) Viszont így is elszórakoztam vele néhány este. Kis, kétszínű blokkokból készült, közöttük néhány sor pirossal. Jó gyakorlat volt. Azt szeretem a horgolásban, hogy többszínűt horgolni ugyanolyan egyszerű, mint egyszínűt. Kötésnél, ha csak nem csíkos, elég macera a színes mintás. Elkészültek a jótékonysági takaróhoz horgolt blokkjaim is: Már elég sok blokk célba ért. Nagyon színes, változatos takaró lesz. Készült egy fotómontázs , az eddigiekről. És valami más. Colette kézműves foglalkozást tartott egy oviban, ahova az én filc húsvéti dekorációm ötletét is magával vitte. Itt megnézhetitek a szorgoskodás eredményét.

Karácsony előtt nagyon sok Zsuzska babát varrtam. Az utolsó kettőt már nem is volt kedvem befejezni. Egyik kapott ugyan alsóruházatot, a másik azonban ott lapult pucéran a doboz alján. Hétvégén megszántam, és varrtam neki ruhát. Ezt az aprópöttyös anyagot, nagyobb pöttyös párjával még azelőtt vettem, hogy megfogadtam 2 hónapig nem megyek méteráru üzletbe : (

Múlt héten több órán keresztül kerestem a kokárdákat, hogy legyen a gyerekek iskolai ünnepségére. Legalább hat különböző méretűnek kell lennie, de hogy hol? A sütőedényektől kezdve a tanszereken át, a fürdőszobai kellékekig mindenütt megnéztem. Nem is beszélve a kisebb rövidáru üzletre elegendő szalagok, csipkék, cérnák tárolóhelyéről. A kokárda egyszerűen eltűnt. Mit tesz ilyenkor egy anya? Kézenfekvőnek tűnik leszaladni az üzletbe, de ahhoz fel kell öltözni, esetleg megfésülködni... : ) Szóval hamar horgoltam egyet a leányzónak. Az ötlet persze nem az enyém, sok helyen láttam már. Ezt a hármas virágmintát is a neten találtam. Érthető módon a fiamnak nem jött be, ezért másnap mégiscsak vettem egyet. Legalább jövőben tudni fogom, hogy 7 darab kokárdánk van valahol.

Bár a kedvenceim az öltöztethető kislány babák, azért mackót is szívesen varrok. Az előző modellemmel viszont több gondom is volt: sehogy sem sikerült mosolygós pofit varrni neki, nem akart elég stabilan ülni, és a kézzel rögzített keze-lába sem tetszett annyira. Ez utóbbin könnyen segítettem, egyszerűen bevarrtam őket a testébe. A stabil ülésre Vacskamati egyik babája adta az ötletet, varrtam neki kis ülőfelületet. A pofija viszont nem akart jó lenni. Minap viszont a turkálóban megláttam egy viharvert kismacit. Szakadt volt, és rongyos, de aranyos pofival. Úgyhogy megvettem, és könyörtelenül szétbontottam, hogy meglessem hogyan készült. Így született ez a puha, mosolygós, gyerekbarát maci. Kicsit talán szokatlan neki a narancs szín, de napfényhiányban szenvedek : )   És, ha már napsugár, akkor sunshine díj : ) Különösen kedves, hiszen földimtől, Csillától   kaptam. Köszönöm szépen.

Merthogy az nem lehet, hogy nem tudok. Kötni, varrni mindig is tudtam (legalábbis így érzem : ). Már kisgyerekként babaruhát varrtam kézzel, majd géppel, kötni is viszonylag hamar kezdtem. A horgolás valahogy kimaradt, olyan nehéznek, misztikusnak tűnt. Aztán a Waldorf jellegű babáknál csak elővettem a horgolótűt, mert ahhoz, hogy szép hajuk legyen, sapkát kell horgolni a fejükre, amibe belehúzom a hajszálakat. Majd jött az eszkimó babám csizmája, a kiscipő, én meg rájöttem, hogy nem olyan bonyolult ez. Persze megnéztem pár képet, videót, a hamis pálcát többször is : ) Rátaláltam a Horgo-blogra is, ahová a lányok feltették az angol kifejezések fordítását, így már enyém volt a világ, csak egy kis szabadidő kellett hozzá. Próbaként egy egyszerűbb kalapot horgoltam innen . Nagyon zöld, egyrészt mert ilyen fonalam volt otthon, másrészt az én barna bőrű leányzómon jól áll, meg amúgy is, itt a tavasz (tegnap havazott).  És még mindig horgolás. A Horgo-blogon jótékonysági játékot hirdett...

Aki nem szereti az érzelgős, szentimentális dolgokat, azt kérem nézzen vissza pár nap múlva. Ez a bejegyzés ugyanis ilyen lesz. Néha megkérdik hogy van időm, kedvem, energiám munka, és család mellett ennyit varrni. Hát kérem, önzésből, és hiúságból. Az elmúlt egy évben annyi szép szót, dícséretet, virtuális, és valódi vállveregetést,  és bizony ki merem mondani : szeretetet kaptam, mint azelőtt soha. Hozzám hasonló megszállott babavarróktól, és vevőktől egyaránt. De, ami talán fontosabb, gyerekektől. Volt, akinek a legjobban vágyott Karácsonyi ajándéka lett a babám, másik, még alig beszélő kisgyerek, a tengernyi netes fotóból választotta ki a babámat " én babócám" felkiálltással. Anyukák rendelnek, vagy maguk varrnak nekik újabb ruhákat, ami szintén annak bizonyítéka, hogy hosszú távon is kedvencek maradnak. És kapok szerencsére fényképeket elmélyülten babázó kislányokról, kisfiúkról. Ilyenkor, bevallom, nyelem a könnyeimet.  Varrtam már, és fogok is felnőtteknek, de ezt az ö...

Szeretem az ünnepeket. Ennek legfőbb oka talán az, hogy lazán veszem őket. Nem gondolom, hogy mínusz 20 fokban ablakot kellene pucolnom csak azért mert Karácsony előtt úgy szokás. Az ünnepi menü is az lesz, amihez éppen kedvünk van. Főzni viszont szeretek, úgyhogy általában finom : ) Mivel távol lakunk szülőktől, rokonoktól (anyóstól :) így ajándékot is csak a gyerekeknek veszek, az meg édes teher. Így az ünnep nálunk arról szól, amiről szólnia kell. Az együttlét, és "semmittevés" öröméről. Hogy idén lesz-e Húsvéti nagytakarítás, még nem tudom, de nyuszik már készültek. Tavaly is varrtam kis locsolóknak való nyuszkókat, idén ez a páros készült:   18 cm magasak fülecske nélkül. Díszeket is varrtam megrendelésre, a tavalyi mintájára csak más színekben. Érdekes, mennyire más hangulata lett a lilás, mályvás árnyalatoktól. Jobb híján a viharvert fikuszomra akasztottam őket.

Első kérdés a fórumon egy babáról, hogy mekkora? Én kb. 30 cm-s babákat varrok szívesen, két okból. Először, mert játékokat készítek nem dekorbabákat. A 25-40 cm az a magasság, ami pont jó a 2-6 éves korosztálynak. Nem olyan nagy, hogy ne bírna vele egy csöppség, de elég nagy ahhoz, hogy a kicsit nagyobbak öltöztetni tudják. A másik ok kényelmi : ) Ugyanis az apró baba macerás, több a munka vele, mint egy nagyobbal. Mikor a fórumtalálkozóra készítettem a sapkás macit, mégis megpróbálkoztam egy kicsivel is. 12 cm magas lett. Valóban türelemjáték volt, de meglepetésemre alig igényelt több kézimunkát, mint nagyobb testvére. A végeredmény meg tényleg más. Képen ugyan nem látni, de élőben egy ilyen kis baba nagyon kedves tud lenni. Mivel ilyen kis marokmaci, kapott egy zsákot is, amibe szépen belefér. Így ő valóban zsákban Benedek.       A másik aprókám tulajdonképpen nem is az. Ugyanis a kis horgolt cipellő valóban csak 3 cm, de 30 cm-s babalábra való.     Ezzel kic...